Technikai okok miatt nagyon régen írtam már, de hála Potzkomnak és a posta “gyosaságának, Misi újra él. 
Szóval most bepótlom az elmaradtakat.
- márc. 13 (csütörtök)
Elmentünk egy találkozóra délelőtt Zarával és Mirivel. Miri már régebb óta mondta, hogy megyünk, meg hogy ott lesznek a barátai, ismerősei a templomból, de elképzelni sem tudtam, hogy mi lesz konkrétan. Mikor megérkeztünk, már legalább 12-15 nő volt bezsúfolódva egy konyhába, hisz mint minden, ez a találkozó is teával és sütivel kezdődött. Aztán mindenki átvonult egy másik szobába, elő a jegyzetekkel, Bibliával, és kezdődött a”szertartás”. Igazából olyan volt az egész, mint régen az Evangélikusban a hittanórák. Nekem mondjuk szerencsére csak Zarával kellett játszanom egy másik szobába. 
Annyira nem bántam. Amúgy nagyon fura nekem, hogy ezeknek a nőknek ennyi szabadideje van, hogy minden csütörtökön összejönnek beszélgetni, tanulni. És nem is mindenkinek van kisbabája, hogy amiatt nem dolgozna. Egyszerűen csak nem dolgoznak. Hát ők tudják…..
- március 14. (péntek)
Ez volt a főpróba. Reggel 8-kor megkaptam Zarát, és onnantól én voltam vele egész nap. Mindent én csináltam, kivéve az etetést, mert egyenlőre nem hajlandó használni a cumisüveget. Egyébként jól ment a nap, kezdek belejönni.
- március 15. (szombat)
Dublin, Dublin, Dublin!!!! Elmentünk MirrMurral Dublinba, mert Zarának használnia kellene a cumisüveget, de ha látja az anyukáját, akkor nem hajlandó enni mást. A napot egyébként ilyen szempontból nem mondhatnánk sikeresnek, mert a kisasszony nem nagyon volt hajlandó enni. :S Másrészt viszont nekem jó napom volt. A dart, amivel Dublinba mentünk, szinte végig a tengerparton megy, a kilátás gyönyörű. Mondjuk ahogy közeledünk Dublinhoz, egyre több a szemét a sínek mellett. Láttam néhány tescoban használt bevásárlókocsit is eldobva csak rá a sínekre. Nem mondhatnám, hogy rend és tisztaságszeretők… A belváros nekem nagyon tetszik. Emeletes házak végig, de az aljukban sok kis bolt. pont olyanok, mint amiket mutatnak a tv-ben is, mikor Angliát és Írországot mutatják. Ittunk fehér forró csokit is, Miri kedvencét. Tényleg nagyon finom, mondjuk nekem a sima picit jobban ízlett, de ez is nagyon krémes, és igazi csokiból készítik, nem porból. Mindenesetre szeretnék még visszamenni Dublinba, mert nagyon tetszik. És remélem, hogy legközelebb nem fúj majd a szél és nem esik az eső..:S
- március 17. (hétfő)
St Patrik’s Day van ma. Állítólag ez a Szt. Patrik Írország védőszentje. A boltok tele vannak zöld manókkal, zöld sapkákkal, zöld lóherékkel. Ma szinte mindenki zöldbe öltözik. Elvileg vannak fesztiválok, meg felvonulások, de mi elmentünk egy másik városba Árpi barátaihoz. Egyébként ők is magyarok, és nagyon jópofák.
- március 19.(szerda)
Ma vagyunk Tomival 17 hónaposak. Nagyon hiányzik, és nagyon szeretem. Nagyon rossz, hogy nem tudunk mindennap találkozni, beszélgetni….
Egyébként Zara már teljesen megszokott, mostmár szinte egész nap én játszok vele. Nagyon aranyos a kiscsaj.
- március 20. (csütörtök)
Andreáék hívtak, hogy menjek velük kocsmába. Először nem volt kedvem, mert nem is ismerem őket, csak egyszer találkoztam velük pár percre, és egyébként is “későn” indultak. Aztán mégis elmentem, mert mindig csak mondom, hogy nem ismerek itt senkit, és ez tök rossz, most meg itt van az alkalom, hogy megismerjem őket, max ha nem szimpatikusak, nem megyek velük többet sehova. Végül nagyon jól éreztem magam. Este 10-től élő zenét játszanak. Volt tipikus ír zene is, meg mai slágerek is ír hangszereléssel, de nagyon jó volt. A magyarok is jó fejek, mondjuk a legfiatalabb is 25, de általában túl vannak a 30-on. Nagyon fiatalnak éreztem magam. Ja! egyébként itt még nem ihatnék alkoholt, majd csak ha 21 leszek… ettől függetlenül csak meg kóstoltam a Guinnest. Ráadásul áfonya öntettel. Nagyon finom volt. A habja egész krémes, és nem keserű, hanem picit édes. Maga a sör is finom volt, bár azt mondják, hogy egyébként az öntet nélkül borzasztóan keserű. Így mindenesetre nekem ízlett.
- március 22. (szombat)
Délután elmentünk egy nagy sétára Bray-be a tengerpartra. Elindultunk azon az úton, amin állítólag át lehet sétálni 2-3 óra alatt Greystones-ba. Persze nem mentünk végig, meg az idő is pocsék volt persze, de ha jobb idő lesz, akkor én mindenképpen át szeretnék majd sétálni, mert ez az út végig a hegyoldalban megy a tengerparton, és nagyon szép, a levegőben pedig érezni lehet a sós tenger illatát.
folyt. köv…..
March 29th, 2008 at 14:57
Hűha! szép hosszú post!:P
Pusz
Lassan kéne írnom nekem is, de most mennem kell festeni!