19 Apr
közkívánatra
- Elég rég nem írtam már, és többen is reklamáltak, hogy hiányolják:) Nem is gondoltam volna, hogy ilyen sokan olvassátok, pedig csak magam szórakoztatására kezdtem írni….
- Szóval múlt hét végén voltunk egy magyar családnál vendégségbe, ahol ettem török kaját. Nem lett volna rossz, csak kár, hogy marhahúsból készült.:S Így nem tudtam annyira az “ízek harmóniáját” élvezni. Valahogy ez a hús dolog nem nagyon megy mostanában, pláne nem a marha. Na mindegy, volt ott még enni mást is bőven. pl egy kenyér és a pizza közti átmenet. Nem tudom, mi a neve, de az tényleg nagyon finom volt. Ezenkívül-hogy ne csak a kajáról beszéljek- volt ott két majdnem korombeli lány, akiknek nagyon megörültem. Igazából kicsit idősebbek nállam, de már ez is haladás, hogy 10 éven felüliek, és 30-on aluliak. Itt ugyanis ez a korosztály nem létezik. Én legalábbis még nem találkoztam senkivel, aki korban közel áll hozzám. Szóval összeségében véve jó volt a nap nagyon.
- A héten igazából semmi extra. Elkeztem tanulgatni, bár még nem sokat haladtam. (Na, majd most a hétvégén) Ezenkívül pedig apró örömök, mint pl: Zara egyre többet hajlandó enni a pépes kajákat, egyre stabilabban áll, egyre erősebb, és napról napra ügyesebb. Na meg persze szebb is. És apró bosszúságok, mint pl: Zara meg van fázva, és nehezen bírunk vele, de annál nagyobb öröm, mikor mosolyt tudunk csalni a pofijára.
- Aztán voltam állásinterjún is, és sikerült is meg nem is. Szóval röviden: keresek munkát estékre, meg a hétvégére, hogy az a pénz, amit itt keresek, megmaradjon, de azért költhessek egy forrócsokira, vagy egy szép blúzra, ha megtetszik. Szóval csak amolyan zsebpénz félének kellene. És volt ez a lehetőség, bár tudtam, hogy nem kaphatom meg az állást, mert nincs itteni adószámom, meg bankkártyám, de azért csak kíváncsi voltam egyáltalán a helyre, hoyg felvennének e, meg hogy megértetem e magam. Minden jól ment, még telefonon is beszéltem, sőt, még értettem is, és fordítva. Már ma kezdhettem volna, aztán bevallottam, hogy hiányoznak a szükséges iratok, és a főnök elkeseredett. Azért jó érzés volt, hogy sikerült volna. Meg ha álmaim munkája lenne, meg tudnám oldani, hogy meglegyenek ezek a papírok:) De egy kalandnak így is jó volt…
- Aztán ma vagyunk másfél évesek Tomival!!!(L)
- ide pedig egy videó jött volna, de ma valahogy nem akarja, amit én. Mindegy, akinek szánom, az ennyiből is érteni fogja
: na-na-naaa na-na-nanana - vagy mégis sikerült? én már nem tudom
