09 Aug
6
- Zarám megtette első önálló lépéseit. Annyira büszke vagyok rá!! Már napok óta próbálkozott vele, de eddig inkább hasonlított dülöngélésre, mint lépésre. Most viszont a nagy játékban belefeledkezett,és elfelejtette, hogy nem is fogja senki, és neki indult. Aztán pár lépés után észbekapott, megállt, és aztán mégegyszer már nem sikerült. Na, nekem persze ez is elég volt, ölbekaptam, puszilgattam.
Szegénykém, szerintem nem nagyon tudta, mi ez a nagy öröm… Mi lesz velem, ha a saját gyerekem kezd majd el járni?! - Egy újabb Dublinban töltött nap. Az utolsó… Láttam Elvis, és Marilyn hasonmást; tengerben lubickoló embereket, miközben én kabátban vacogok, és esik az eső. Ettem muffint–azt hiszem nekem is meg kellene tanulni, mert muffinból még sosem ettem rosszat. Ittam smoothiet, amivel továbbra sem tudok betelni. Jártam ezer, meg ezer boltban, de persze egyiknek sem volt az, amit éppen kerestem. Aztán úgy döntöttem, utálom ezt a várost, de hirtelen mindent megtaláltam, amire szükségem volt. Szóval végül csak “kibékültem” vele.
- Ma rádöbbentem, mennyire hiányzik az olaszozás…
Valahogy meg kell oldanom, hogy idén is tanuljam. Még nem tudom, hogy hogy kivitelezhető, de nem ismerek lehetetlent! - Hazafelé pedig- mivel az aprót úgysem váltják be, én meg már venni úgysem fogok semmit-az összes aprómat egy koldus asszonynak adtam. Már sokszor láttam ezt a nőt, sosem szólt semmit, mindig ápolt volt, bár látszott, hogy nincs hol laknia. A nézésében pedig mindig volt valami ami nagyon megrázott, és utána még napokig nem tudtam kiverni a fejemből. Talán pont az, hogy nem kereste az emberek tekintetét… Hogy látszott, hogy mennyire szégyellte magát, hogy ezt kell tennie… És ami számomra talán a legtöbbet jelentett, hogy mindig egy angol nyelvtan könyvet olvasgatott, amibe egy tompa ceruzával jegyzetelt…Hogy ő igen is akar… Szóval ennek a nőnek adtam az összes aprómat, ami nem volt sok, csupa -1-2-5 centes. Annyira megható volt, talán soha nem fogom elfelejteni. A nő szemei csillogtak a boldogságtól, úgy nézett, mint a kisgyerek, amikor karácsonykor megkapja régen vágyott játékát. Mintha nem is értené, hogy lehet ennyire szerencsés. És én is nagyon boldog voltam/vagyok, hogy ekkora örömet szereztem valakinek…