|
|
A medve a farkas és a betonkeverő I.
Hó vót, hó nem
vót,
az óperenciás lószaron is túl, még a
mókusfasz alakú hegyen is túl, ott ahol a
nagyfaszú kucu túr, élt egyszer egy farkas. A
farkas éjfélkor felébredt, és rohan a
medvéhez.
-Ébredj medve a jóisten basszameg!
-Megőrültél farkas, mit akarsz itt hajnalok
hajnalán?!
-Ne kérdezz semmit medve csak gyere, és hozd a
betonkeverőd is.
-Na ja, de a betonkeverő az oroszlánnál van.
-Akkor fussunk érte baszdmeg!
-Ébredj oroszlán a jóisten basszameg! –
Szól a farkas.
Ide azzal a kibaszott betonkeverővel!
-Ott van a disznajólba, de ki ne engedjétek a
disznajaimat! – Szól az oroszlán.
A farkas és a medve kirohantak a betonkeverőért. Ki is
húzták a disznajólból, de az
oroszlán malacai mind kiszöktek. A medve felkapta a
betonkeverőt és rohant vele az úton, ahogy csak
bírta a lába.
Egy néne így szól, mikor látta a
medvét futni a betonkeverővel: Ah, ah, ah,
ááááá, segítség, egy
me me me medve s azzal elájult. Kijött az asszony ura a
puskával, s eltalálta a medve tettes
picsáját. Erre a medve még jobban nekiiramodott,
már majd kiköpte a nyelvét.
A betonkeverőben a farkas utazott, de úgy
rázkódott a döcögős úton a betonkeverő,
hogy majd kiesett belőle. Szóval a medve már
legalább 100-al szaladt a betonkeverővel, benne a farkas,
utánuk az egész falu: villával, kaszával,
lapáttal, ásóval, baltával, stb.
A medve ekkor még gyorsabban kezdett futni a betonkeverővel, no
meg benne a farkassal. A medvének már úgy rezgett
a picsája a futástól, hogy már nem nagyon
tudta egyensúlyban tartani a betonkeverőt. Közben a falu
népe már kezdte utolérni a medvét.
Ezért a medve erőt vett magán, egy óriásit
fingott, összeszorította a fogát, és minden
erejét beleadva futott a betonkeverővel. A nyelve már a
földet érte. A betonkeverő úgy pattogott a
döcögős úton, mint egy szöcske. A farkas becsukta
a szemét úgy félt. A medve közbe-közbe
hátranézett, hogy hol jár a falu népe,
melyhez egyre több ember csatlakozik, de mit lát a medve?!
Hü? Hü! Az oroszlán előretör a tömegből,
és vágtatva rohan a medve után.
Így szól a medve a farkashoz: Megmondtam, hogy ne
engedjük ki az oroszlán 1000 malacát. Mire a farkas:
Akkor szedjük a lábunkat medve! Erre a medve ismét
erőt vett magán, és most már minden
lehetséges erejét beleadva száguldott a
betonkeverővel, s benne a farkassal. Már olyan gyorsan ment,
hogy szinte szálltak. A medvének olyan gyorsan kellett
szedni a lábait, hogy már azt sem tudta melyikkel
lépjen. A medve hája úgy rezgett a
futástól, mint aki szét akar szakadni. Úgy
futott a medve, hogy nem vette észre, hogy a templomból
most jönnek ki az emberek, így közéjük
tolta a betonkeverőt. Az emberek úgy repültek
széjjel, mint a szétdobott trágya. A
püspök beesett a betonkeverőbe a farkashoz. A medve
tovább száguldott a betonkeverővel, benne a farkassal
és a püspökkel. Utánuk már
legalább 5000 ember és egy oroszlán.
Fékezz medve!!! Ordít a farkas. De már késő
volt, ugyanis az útnak vége lett, és egy hatalmas
lejtőre érkezett a medve. A medve fékezett, de
hiába, a betonkeverő nem hogy lassult volna, de még
gyorsabban robogott a lejtőn lefelé, a medve már alig
bírt futni utána.
Folytatás következik!
|
|