|
|
Szerelmes versek
Esti sugárkoszorú
Előttünk már hamvassá vált az út
És árnyak teste suhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illatos csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.
Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta szívembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy Isten szállt a földre le
S lombjából felém az Ő lelke reszket?
Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek,
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szívembe visszatér,
És zuhogó mély zenével eredt meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: Mennyire szeretlek!
Ha csalódás tépi széjjel a szíved!
Ha megtagadod azt, aki téged igazán szeret! Ha
fénylő csillag többé már nem ragyog! Lesz aki
el fog feledni, az én vagyok!
Bármerre visz a sors, e lapot el ne dobd. Most ez a lap nem
hibás, csupán a sors, semmi más!
Nem tudom én elmondani, amit szívem érez. Vigye
hírül ez a levél, hogy sokat rád gondolok.
Nálad nélkül távol tőled, oly nehéz az
élet. Mert szívem azt dobogja, nagyon szeret TÉGED!
Elmondom tenéked, hogy nagyon szeretlek, mert rabja lettem
két szép szemednek. Tőled többé soha el nem
válok, nálad szebbet úgysem találok!
Szeretek egy rózsát, mely örökké
nyílik, szeretlek én téged, hű leszek
sírig!Be lesz írva neved mélyen a szívembe,
feledni nem tudlak soha az életbe!
Kedves babám megláttalak, szeretlek, szeretője lettem
én szép lelkednek. Szép lelkednek, mely mosolyog
szelíden, szemeidnek bűvös-bájos
tükrében. Titkos kérdés keletkezik
szívemben, mást szeretsz-e barna babám vagy engem?
Egymást űzi bennem e két gondolat., mint ő szél a
felhő a napsugarat. Jaj, ha tudnám, hogy másnak
vársz csókjára, tündér orcád
testben úszó rózsája. Bujdosója
lennék a nagyvilágnak, vagy odaadnám magamat a
halálnak. Ragyogj rám boldogságom csillaga, hogy,
ne legyen életem bús éjszaka. Szeress engem
szívem gyöngye. Hogy Isten áldja meg lelkedet,
amikor én már nem leszek!
Ne hidd, hogy el tudlak feledni. Rajtad kívül nem tudok
mást szeretni, mert ha még síron túl is van
élet, de ott sem tudok mást szeretni, csak téged.
Kimegyek a temetőbe pihenni. Ott nem fog a szívem fájni,
mert azt mondják, ott is van egy szép élet, de ott
sem tudok mást szeretni, csak téged!
Küldök egy levelet egy szép
virágszálnak, tőlem távollevő kedves kis
barnának. Kinek a szíve ezer csillagként ragyog,
annak a legénynek kedvese én vagyok. Elküldöm
én a levelem kívánva-e egy barna legény
vigasztalására. Mert én olyan vagyok, mint egy
bús gerlice, kinek párja után meghasad a
szíve. Az Isten áldjon meg míg
viszontlátlak, míg meg nem csókolom a pici
szádat. Ezzel zárom le levelem
írását: ISTEN VELED, CSÓKOLOM A
SZÁD!!!
Búcsú versek
Én magával nem lehetek boldog, ne is várjon holnap
este már. Nem lesz abból semmi, amit mondott, száz
csalódást hozott, és a nyár? Tegyünk
hát szerelmünkre pontot, mert szívem hideg, mint a
jég és magával nem lehetek boldog. Isten
véle, áldja meg az Isten. Maga csak olyan, mint a
többi. Maga is csak hazudta, hogy szeret. Fog még maga is
utánam sírni, de most könnyen elfelejt. Tudja meg,
hogy mást szeretek én is, de ha egyszer visszajönne,
talán felújul a régi szerelem!
Csak egy rózsát szeress, boldogság titka ez. Mert
ha többet szeretsz, boldog nem lehetsz!
Tavaszi szél rólad beszél édes kicsi
párom, jobban nálad nem szeretek senkit-e világon!
Kinézek az ablakon, látom a holdat ragyogni. Érzem
a könnycseppet arcomon lefolyni. Ha itt lennél és
kérdeznéd mi a bajom, csak annyit mondanék:
Hiányzol nagyon!
Ha a csókok esőcseppek, tengert küldök. Ha az
ölelések falevelek, egy erdőt küldök. És
ha a szeretet örök, akkor az
örökkévalóságot küldöm neked!
Cukor? Nem! Csoki? Nem! Gondolkozzunk… Méz? Hmmm… Az sem! A
csudába! Egyszerűen nem jut eszembe semmi, ami olyan
édes, mint te!
Könnyebb kősziklának lágy vízzé
válni, mint két igaz szívnek
egymástól elválni. Mert ha két igaz
szív egymástól elválik, még az
édes méz is keserűvé válik!
Piros rózsa szerelem virága, mindig szeretettel gondolok
magára. Néha elbúsulok, szeretek valakit, te vagy
az, édes, kit annyira szeretek. Ezt a verset
borítékba zárom, jövő boldogságom csak
tőled várom!
Szállj te madár, vidd a szívem. Szép
szeretőm neked üzenek. Szeretnék szeretni, szeretőt
szeretni, szívemet szerelmes szívedhez helyezni.
Szállj szívem szaporán. Szomorúbb a
sorsnál ki-e pár sort írta!
Még nem mondhatom meg a nevem, meg kell várnom
míg észbontóan beleszeretsz a
telefonszámomba!
A csók a szerelem beszéde, kérlek gyere ide
és beszélgess velem!
Kezem kezed nélkül, mint a virág illat
nélkül. Ajkam ajkad nélkül, mint a reggel
harmat nélkül. Megpróbáltalak levegőnek
nézni, de rájöttem, nem tudok nélküled
élni!
Nagyon fontos üzenetem van számodra: amikor írom
rád gondolok, amikor küldöm rád gondolok,
amikor megkapod rád gondolok. Én most is rád
gondolok!
Olyan szomorú mindig egyedül lenni, valakit mindenütt
hiába keresni. Valakit várni, aki nem jön
többé, valakit titokban szeretni
örökkön-örökké!
Eltűnődöm mennyit vártam rád, hosszú
évek, több mint gondolnád. Eltűnődöm mennyit
álmodoztam én, s mi eddig álom volt, most mond
enyém!
Szeretnék nevetni, szívből ölelni. Pici
szádra csókokat lehelni. Minden reggel melletted
ébredni, s édes csókkal álmodból
kelteni!
Minden lány egy angyal, minden fiú egy ördög,
mégis arra vár az angyal, hogy vigye el az
ördög!
Ha te az én szívemet 100 darabra téped, mindegyik
darabban ott van a te képed!
Ha látsz egy majmot a fán, rántsd meg a
farkát, s gondolj rám!
|
|