Előkészületek 8.
2005. szeptember 1. csütörtök | 
Nyomtatás
…a reményhal meg utoljára:) Az autóban nincs váltó! Ma fogják beszerelni és akkor kiderül, hogy gurul-e még. Tegnap utaztunk szeretett fővárosunkba. Meglátogattuk a vietnámi konzult, akitől megkaptuk egy vietnámi utazási iroda e-mail címét és telefonszámát. Rajtuk keresztül kellene megszerezni az autó beviteléhez szükséges engedélyeket. Ezután elmentünk a fordításokért. A forgalmi angolul és kínaiul 2 oldal lett, spanyolul 3. Csupán azért, mert ez a fordító más technikát alkalmazott. További szép összeggel gazdagítottuk ezt a lehetetlen helyet. Utunk ezután a kínai utazási irodába vezetett. Itt sikerült mindent leegyeztetni a kínait perfektül beszélő magyar hölggyel. Az ügyintézést 2006.májusában kell elkezdeniük ahhoz, hogy szeptemberben be tudjunk hajtani ebbe a Magyarországnál százszor nagyobb alapterületű országba. Elégedetten mentünk tovább Csepelre. Az már kedden kiderült, hogy csak péntekre lesz kész az autó, így nagyon szűkössé vált a vasárnapi indulás. A hajótársaságnak mindegy, melyik hajóra teszi fel az autót, ugyanis hetente indulnak járatok. Nekünk már nem annyira, az időjárás miatt. Minél később indulunk, annál többet fagyoskodunk. Persze a Londonba jutást is újra kellene akkor gondolni. Tehát mást nem tehetünk, mint imádkozunk! Ráadásul a gumikat is fel kellene még szerelni, azaz jó lenne pénteken legkésőbb 3-ra visszaérni Győrbe. Utána a Joe éjjel-nappal a maradék dolgokat fogja bütykölni, amire a tervezett egy hét helyett egy napja maradt. Szerencsére segítségére van ebben barátja, Kéri Lajos villamosmérnök mester, aki az autó villamossági részének ötletgazdája. Ugyanis a szokásos 12V-on kívül rendelkezni fogunk 3, 5 és 220V-tal is! Beszerelésre kerül egy második akkumulátor, aminek kivitelezéséhez szintén az ő szakértésére lesz szükségünk. Az ő ötlete és ajándéka volt az a CB rádió, amely a mobilhálózattal nem lefedett helyeken a kommunikációt segíti (azaz Európán kívül majdnem mindenhol). Nem is férne ki az oldalra, ha mindazt fel akarnánk sorolni, amiben eddig már segítségünkre volt. Jelenleg éppen a notebook-ot készíti fel az útra. Köszönjük Neki a sok segítséget, családjának pedig a türelmet és megértést, amelyet ez idő alatt felénk tanúsítottak!
A hajózással kapcsolatban nem lesz végül változás. Visszajeleztek a németek, hogy el tudják vinni a sátrat is ugyanazzal a hajóval, amin az autó utazik. Ez nekünk a legjobb megoldás. Így Baltimore-ban rögtön be tudjuk pakolni az autóba a külön poggyászként feladott holmikat. Sajnos már nincs időnk hazamenni Szombathelyre, ezért a szülőket kértük meg, hogy hozzák el a sátrat. Milyen jó, hogy ők mindig mellettünk állnak!
Ha minden jól megy, a következő írást már nem Magyarországról küldjük! Kedden várható újabb jelentés Skóciából!