Archive for június 28th, 2015

2015.06.16-án Szabó Roland atya jóvoltából ismét hálát tudtunk adni a sajópálfalai Szűz Máriának az egész éves segítségért, támogatásért. Reggel 8 órakor indultunk a paróchia elől a hittanos társaimmal Mónika néni kíséretében. A borongós és esős idő sem tudta kedvünket szegni, hatalmas kedvvel indultunk neki a közel 30 km-es útnak. A programokat Szent Liturgiával nyitottuk meg, majd, – hogy kellő energiánk legyen – tízóraival vártak minket a helyiek. Vetélkedőkben nem volt hiány, egyaránt részt lehetett venni lajhármászásban, labdajátékokban, megmérettettük tudásunkat zsákban futásban, sőt, hittanos kérdések megválaszolására is volt lehetőség. Az egész program egy versenyre épült a jelenlévő egyházközségek között, minden pálya, versenyzési lehetőség bizonyos pontot ért, amit a mindig rendelkezésünkre álló segítőnk a javunkra írt fel a táblára. Sajnos mi, bekecsiek 15. helyezést értünk el. Lehetett volna jobb eredményünk is, de tudjuk, hogy a részvétel a fontos. A nap végén paraklisz mellett minden gyermek felengedett egy lufit a levegőbe. Gyönyörű látvány volt, ahogy a sok lufi egyszer csak megszínezi az égboltot. Bízom benne, hogy jövőre is lesz lehetősége a bekecsi hittanosoknak ellátogatni és hálát adni a Szűzanyának, mert biztosíthatok mindenkit, hogy hatalmas élménnyel lehet gazdagodni. Köszönjük a lehetőséget a szervezőknek, Szabó Roland atyának és feleségének, Mónika néninek.

Jenei Luca 7.oszt.

2015. május utolsó szombatján indultunk egyházközségi kirándulásra a Bódva völgyébe autóbusszal. Indulás előtt a bekecsi templomunkban imádkoztuk az útrakelők megáldását. Először az edelényi görög katolikus templomot kerestük fel, majd a gyönyörűen felújított reneszánsz kastélyt néztük meg, igaz csak kívülről. Következő úti célunk a csereháti kis falu, Abod volt, amelynek temploma régi ikonosztáziont rejt. Itt a paróchus atya kedvesen fogadott, sőt még meg is vendégelte zarándokcsapatunkat. Tovább haladva a festői Bódva völgyében megálltunk a bódvaszilasi görög katolikus kápolnánál, mely egy parasztházból lett átalakítva, majd Tornaszentandráson felmászva a hegy tetejére az ősi, Árpád-kori, ikerszentélyes római katolikus templomot csodálhattuk meg. Ebben a templomban szépen megmaradtak a régi falfestmények is. Így érkeztünk meg Tornabarakonyba, a ruszin eredetű, később elmagyarosodott görög katolikus faluba, amelynek már csak öt „őslakosa” van. De Istennek hála a faluba sokan telepedtek le (vagy vettek házat) olyanok, akik szívügyüknek tekintik a falu sorsát, és az évek során igencsak sokat tettek a falu megmaradásáért és fejlődéséért. Itt már várt minket egyházközségünk három férfi tagja, akik két bográcsban főztek finom ebédet az úton elfáradtaknak. Az ebéd beszélgetéssel, énekléssel és vetített előadással folytatódott, amikor is megismerhettük a falu múltját és jelenét. Indulás előtt a kis falu templomába mentünk, ahol a parakliszt imádkoztuk Istenszülő Szűz Mária tiszteletére. Egy falubeli idős asszony meghatottan mesélte, hogy sok év óta nem énekeltek ilyen sokan ebben a templomban, s külön öröm volt neki, hogy férfihangok is betöltötték a
teret. Hála Istennek ezért a napért, hogy kicsiktől idősekig újra együtt lehettünk imában, jókedvben és közösségben!

Szabó Roland paróchus