Nagy esemény volt, hogy az országjáró körút részeként az Istenszülő Szűz máriapócsi csodatévő ikonja (kegyképe) 2015. március 11-12-én a sárospataki görög katolikus templomban pihent meg egy napra. A körbejárás hátterében az áll, hogy a most Máriapócson található csodatévő ikon 1715-ben könnyezett először és ennek idén ünnepeljük a 300 éves jubileumát. (Mint ismeretes 1905-ben volt a következő könnyezés.)

Március 11-én (szerda) du. 13 óra körül érkezett meg a kegykép Sárospatak főterére, a Szt. Erzsébet templom mellé, ahol (Orosz) Atanáz miskolci püspök atya és a papság fogadta hívek nagyszámú jelenlétében és az iskolás gyermekek sokasága mellett. Bekecsről kisbusszal mi is részt vettünk, mintegy tizenöten. Ezután az ikont gyalogosan kísérve vittük át ünnepélyesen a sárospataki Szt. Péter és Pál apostolok görög katolikus templomba, ahol egy napon át zarándokok ezrei keresték fel. A templomba érkezve Atanáz püspök atya végzett parakliszt a szentséges Istenszülő tiszteletére, melyet egy napos folyamatos imádság és egész éjjeles virrasztás követett.

Másnap március 12-én (csütörtök) de. 10 körül érkeztünk meg újra Sárospatakra ezúttal a bekecsi általános iskolába járó hittanos gyerekekkel (20 fő) és két felnőtt kísérővel. A gyerekek izgatottan várták a nagy pillanatot, amikor találkozhatnak a Szűz Anyával, elé tárhatják kéréseiket és imádkozhatnak magukért és szeretteikért. A templomba bejutva, mindannyian megcsókoltuk Istenszülő ikonjának kis másolatát, a gyerekek egyesével áldást kaptak, majd hódoltunk Jézus keresztje előtt is, amelyet azon a héten a görög hagyományban a templom közepére kihelyezve tisztelünk. Imádság után átvonultunk a várkert és a vár megtekintésére, majd szívélyes kalauzolással felkerestük a Szt. Erzsébet múzeumot. Rövid játszótéri program után visszatértünk a templomhoz, ahol éppen megérkezett az autó, hogy továbbvigye a kegyképet következő állomáshelyére, Encsre. Jó érzés volt látni a búcsúzkodó gyermekeinket, akik figyelmesen követték szemükkel a csodatévő ikont, amint elindul tovább országjáró útjára.Fáradtan, de lelkileg megerősödve érkeztünk haza Bekecsre.

Nem felejtjük el hosszú időn át, hogy a mi vidékünkön is járt a csodatévő kegykép – tíz év után először –, Bekecsen megőrizzük ennek emlékét, és igyekszünk nagy bizalommal és hittel fordulni Istenünk Anyjához egész életünkön át:

„Minden reményemet benned helyezem, Istennek Anyja, őrizz meg engem a te oltalmad alatt!”

„Legszentebb Istenszülő ne hagyj el engem, míg ez életem tart, s emberi védelemre rá ne bízzál,

hanem te magad védelmezz és üdvözíts engem!” (fohászok Istenszülőhöz)