2015.06.16-án Szabó Roland atya jóvoltából ismét hálát tudtunk adni a sajópálfalai Szűz Máriának az egész éves segítségért, támogatásért. Reggel 8 órakor indultunk a paróchia elől a hittanos társaimmal Mónika néni kíséretében. A borongós és esős idő sem tudta kedvünket szegni, hatalmas kedvvel indultunk neki a közel 30 km-es útnak. A programokat Szent Liturgiával nyitottuk meg, majd, – hogy kellő energiánk legyen – tízóraival vártak minket a helyiek. Vetélkedőkben nem volt hiány, egyaránt részt lehetett venni lajhármászásban, labdajátékokban, megmérettettük tudásunkat zsákban futásban, sőt, hittanos kérdések megválaszolására is volt lehetőség. Az egész program egy versenyre épült a jelenlévő egyházközségek között, minden pálya, versenyzési lehetőség bizonyos pontot ért, amit a mindig rendelkezésünkre álló segítőnk a javunkra írt fel a táblára. Sajnos mi, bekecsiek 15. helyezést értünk el. Lehetett volna jobb eredményünk is, de tudjuk, hogy a részvétel a fontos. A nap végén paraklisz mellett minden gyermek felengedett egy lufit a levegőbe. Gyönyörű látvány volt, ahogy a sok lufi egyszer csak megszínezi az égboltot. Bízom benne, hogy jövőre is lesz lehetősége a bekecsi hittanosoknak ellátogatni és hálát adni a Szűzanyának, mert biztosíthatok mindenkit, hogy hatalmas élménnyel lehet gazdagodni. Köszönjük a lehetőséget a szervezőknek, Szabó Roland atyának és feleségének, Mónika néninek.

Jenei Luca 7.oszt.

2015. május utolsó szombatján indultunk egyházközségi kirándulásra a Bódva völgyébe autóbusszal. Indulás előtt a bekecsi templomunkban imádkoztuk az útrakelők megáldását. Először az edelényi görög katolikus templomot kerestük fel, majd a gyönyörűen felújított reneszánsz kastélyt néztük meg, igaz csak kívülről. Következő úti célunk a csereháti kis falu, Abod volt, amelynek temploma régi ikonosztáziont rejt. Itt a paróchus atya kedvesen fogadott, sőt még meg is vendégelte zarándokcsapatunkat. Tovább haladva a festői Bódva völgyében megálltunk a bódvaszilasi görög katolikus kápolnánál, mely egy parasztházból lett átalakítva, majd Tornaszentandráson felmászva a hegy tetejére az ősi, Árpád-kori, ikerszentélyes római katolikus templomot csodálhattuk meg. Ebben a templomban szépen megmaradtak a régi falfestmények is. Így érkeztünk meg Tornabarakonyba, a ruszin eredetű, később elmagyarosodott görög katolikus faluba, amelynek már csak öt „őslakosa” van. De Istennek hála a faluba sokan telepedtek le (vagy vettek házat) olyanok, akik szívügyüknek tekintik a falu sorsát, és az évek során igencsak sokat tettek a falu megmaradásáért és fejlődéséért. Itt már várt minket egyházközségünk három férfi tagja, akik két bográcsban főztek finom ebédet az úton elfáradtaknak. Az ebéd beszélgetéssel, énekléssel és vetített előadással folytatódott, amikor is megismerhettük a falu múltját és jelenét. Indulás előtt a kis falu templomába mentünk, ahol a parakliszt imádkoztuk Istenszülő Szűz Mária tiszteletére. Egy falubeli idős asszony meghatottan mesélte, hogy sok év óta nem énekeltek ilyen sokan ebben a templomban, s külön öröm volt neki, hogy férfihangok is betöltötték a
teret. Hála Istennek ezért a napért, hogy kicsiktől idősekig újra együtt lehettünk imában, jókedvben és közösségben!

Szabó Roland paróchus

Szent Jakab apostol névnapját ünnepeltük meg a Forrás lakásotthonban április 29-én. Már napokkal előtte készülődtek a gyerekek és a felnőttek egyaránt. A gyerekek süteményt sütöttek, ikont ragasztottak, megtanultak Marika nénivel két tropárt, történeteket hallhattak az apostolról. Szabó Roland atya vezetésével a kilencedik imaórát végeztük, amelybe aktívan bekapcsolódtak a gyerekek is. A lelki vezető megszentelte Szent Jakab apostol ikonját, amely része lett a kialakított imasaroknak. A meghitt esemény után egy finom vacsorával összekötött beszélgetés is erősítette az ünnep fontosságát.

Megyaszó, 2015. 05. 08.

Kardos Istvánné

szakmai vezető

A bekecsi görög katolikus templomban Nagy Pénteken délután elvégeztük az Úr sírbatételét. Hála az adakozó híveknek gyönyörű virágokkal díszíthettük Jézus sírját és az egész templomot. Húsvét vasárnap hajnali 5-kor kezdődött legnagyobb ünnepünknek, a feltámadásnak megünneplése. Előtte késő éjszakáig és másnap hajnalig többen virrasztottak-imádkoztak a Szent Sírnál, amely mellett folyamatosan gyertyák is égtek. A feltámadás ünneplése a halotti lepel bevitelével veszi kezdetét, amikor is a halott Krisztust ábrázoló leplet a pap az oltárasztalra helyezi. A sír negyven napon át a templomhajóban marad „üresen”, jelezve, hogy „Nincs itt, mert feltámadt! Íme, a hely, ahová tették Őt!” A templomban eloltanak minden fényforrást, a pap gyertyájáról pedig minden hívő meggyújtja a saját gyertyáját, így tanúsítva, hogy a világosság elűzi a sötétséget, amint az élet legyőzte a halált. A húsvéti körmenet alatt újra megszólalnak a harangok és sokszor énekeljük a húsvéti öröménekünket a templom zárt ajtaja előtt:
„Feltámadt Krisztus halottaiból, legyőzte halállal a halált és a sírban lévőknek életet ajándékozott.”
Ez az ének szinte megszámlálhatatlanszor ismétlődik majd a Húsvéti istentiszteleteken egész Fényes Héten. A fényárban úszó templomba visszatérve Damaszkuszi Szt. János húsvéti kánonját énekeljük, amely a feltámadás örömét és fényét énekli meg és hirdeti, hogy a halál le van győzve és az élet diadalmaskodott. A húsvéti-ünnepi Liturgián délelőtt megtelt a bekecsi templom, sokan részesültek Krisztus életadó testében és vérében, a „halhatatlanság forrásában”. A nyitott oltárajtó jelzi ilyenkor, hogy a feltámadt Jézus megnyitotta nekünk a Paradicsom ajtaját. A pap több nyelven (görögül, egyházi szláv nyelven stb. és magyarul) olvassa az Evangéliumot, hirdetve, hogy a feltámadás örömhíre eljutott a föld összes nemzetéhez és mindenkit egy családba gyűjt össze az élő Úr. A Liturgia végén pedig megszenteljük az ünnepi „Pászkát” (kalácsot) és más ünnepi ételeket, melyek mind Jézus halálára és feltámadására emlékeztetnek minket. A Húsvét elnevezése görögül: „Pászcha”, ami „átmenetet” jelent, mert „a halálból az életre és a földről az égbe átvitt minket Krisztus Istenünk, kik az Ő győzelmét énekeljük”. Húsvét hétfőjén körmenettel fejeztük be a húsvéti Liturgiát, húsvét keddjén pedig részt vettek a megyaszói görög katolikus lakásotthonok gyerekei is az istentiszteletünkön.
Tamás vasárnap délután pedig kivonultunk a bekecsi temetőbe elvinni a feltámadás örömhírét az elhunytaknak is. Istennek hála szép számban gyűltünk össze, ami jelzi a feltámadt Jézus és elhunytjaink iránti szeretetünket. Ez a „halottak húsvétja”, melynek alapja, hogy Jézus „a sírban lévőknek életet ajándékozott”. Aranyszájú Szt. János atyánk szavai szerint pedig: „Senki se féljen többé a haláltól, mert megszabadított minket tőle az Üdvözítő halála.”

KRISZTUS FELTÁMADT!
VALÓBAN FELTÁMADT!

Szabó Roland, bekecsi pap

Nagy esemény volt, hogy az országjáró körút részeként az Istenszülő Szűz máriapócsi csodatévő ikonja (kegyképe) 2015. március 11-12-én a sárospataki görög katolikus templomban pihent meg egy napra. A körbejárás hátterében az áll, hogy a most Máriapócson található csodatévő ikon 1715-ben könnyezett először és ennek idén ünnepeljük a 300 éves jubileumát. (Mint ismeretes 1905-ben volt a következő könnyezés.)

Március 11-én (szerda) du. 13 óra körül érkezett meg a kegykép Sárospatak főterére, a Szt. Erzsébet templom mellé, ahol (Orosz) Atanáz miskolci püspök atya és a papság fogadta hívek nagyszámú jelenlétében és az iskolás gyermekek sokasága mellett. Bekecsről kisbusszal mi is részt vettünk, mintegy tizenöten. Ezután az ikont gyalogosan kísérve vittük át ünnepélyesen a sárospataki Szt. Péter és Pál apostolok görög katolikus templomba, ahol egy napon át zarándokok ezrei keresték fel. A templomba érkezve Atanáz püspök atya végzett parakliszt a szentséges Istenszülő tiszteletére, melyet egy napos folyamatos imádság és egész éjjeles virrasztás követett.

Másnap március 12-én (csütörtök) de. 10 körül érkeztünk meg újra Sárospatakra ezúttal a bekecsi általános iskolába járó hittanos gyerekekkel (20 fő) és két felnőtt kísérővel. A gyerekek izgatottan várták a nagy pillanatot, amikor találkozhatnak a Szűz Anyával, elé tárhatják kéréseiket és imádkozhatnak magukért és szeretteikért. A templomba bejutva, mindannyian megcsókoltuk Istenszülő ikonjának kis másolatát, a gyerekek egyesével áldást kaptak, majd hódoltunk Jézus keresztje előtt is, amelyet azon a héten a görög hagyományban a templom közepére kihelyezve tisztelünk. Imádság után átvonultunk a várkert és a vár megtekintésére, majd szívélyes kalauzolással felkerestük a Szt. Erzsébet múzeumot. Rövid játszótéri program után visszatértünk a templomhoz, ahol éppen megérkezett az autó, hogy továbbvigye a kegyképet következő állomáshelyére, Encsre. Jó érzés volt látni a búcsúzkodó gyermekeinket, akik figyelmesen követték szemükkel a csodatévő ikont, amint elindul tovább országjáró útjára.Fáradtan, de lelkileg megerősödve érkeztünk haza Bekecsre.

Nem felejtjük el hosszú időn át, hogy a mi vidékünkön is járt a csodatévő kegykép – tíz év után először –, Bekecsen megőrizzük ennek emlékét, és igyekszünk nagy bizalommal és hittel fordulni Istenünk Anyjához egész életünkön át:

„Minden reményemet benned helyezem, Istennek Anyja, őrizz meg engem a te oltalmad alatt!”

„Legszentebb Istenszülő ne hagyj el engem, míg ez életem tart, s emberi védelemre rá ne bízzál,

hanem te magad védelmezz és üdvözíts engem!” (fohászok Istenszülőhöz)

Szinte már hagyomány, hogy a Nagyböjt idején a Bekecsi Görög katolikus Egyházközség tagjai egy napos lelkigyakorlatot tartanak Sajópálfalán. Így történt ez 2015. március 5-én is. Már az indulásnál lehetett látni, hogy vidám napunk lesz, mivel mindenki mosolygós és jókedvű volt. Ez a jó hangulat egész nap megmaradt, melyet a napfényes idő is megerősített.

A lelki feltöltődés a templomban kezdődött az Istenszülő Szűz Mária énekekkel történt köszöntésével. Ezt követően Kiss Attila atya ismertette a templom és a kegykép változatos történetét. A tájékoztatás után Parakliszt imádkoztunk Istenszülő Szűz Máriához. A zarándokházban folytatódott a lelki nap, ahol két aktuális és fontos témában hallgattunk előadásokat.

Egyik téma a „Nagyböjt”, melyet nagy részletességgel tárt elénk Kiss Attila atya. Felhívta a figyelmünket a testi és a lelki böjt harmonikus összhangjára. Hangsúlyozta, hogy mindkettőnek egy célja van: minél közelebb kerüljünk Isten szeretetéhez. A böjt idején az elcsendesülés, az alázattal végzett ima, a megbocsátás, az adakozás, az embertársaink iránti figyelem segíti üdvösségünket és erősíti hitünket.

A második téma az „Előszenteltek Liturgiája”, melyről részletes tájékoztatást Roland atya tartott. Méltatta a Liturgia fontosságát, hogy milyen nagy segítséget ad a Nagyböjt idején a lélek megerősödéséhez. Részletesen magyarázta a Liturgia felépítését, melyben arról kapunk tanítást, hogy a böjt idején nem vagyunk egyedül, segítenek minket elődeink, a próféták, az apostolok és szentek. A legfontosabb azonban, hogy Jézus Krisztus velünk van, magunkhoz vehetjük az Ő szent testét és vérét. Az előadások után kérdések, vélemények és tapasztalatok hangzottak el.

Haza indulás előtt ismét a templomba mentünk elköszönni Szűz Mária kegyképétől. Könyörgő imát végeztünk a résztvevőkért és hozzátartozóikért.

Összegezve: mit adott nekünk a lelki nap (a finom ebéden és a kedves fogadtatáson kívül)?

1. lelki erőt a böjt hátralévő napjaihoz
2. eligazodást a testi és lelki böjt helyes megéléséhez
3. türelmet embertársaink gondjainak megértéséhez
4. a közösségi szellem erősödését
5. láthattuk az épülő monostort

Isten áldása szálljon mindazokra, akik segítségével megvalósulhatott ez a szép lelki nap!

Egy lelkigyakorlatos

Üdvözöllek a bekecsi egyházközség éppen készülő honlapján!
Az adatok, bejegyzések, képek folyamatosan feltöltés alatt vannak!
Kellemes időtöltést kívánok!