Olyan sokszor  keseredtem már el ,  annyiszor  vártam  azt  ,hogy  a jóbarátok  majd talán  segítenek  rajtam  jól kipanaszkodom  magam   és Ők majd helyeselnek nekem , mert hát mi is a legkönnyebb  önmagunkat  becsapni , és másban kereni mindenre a megoldást ,  pedig  kristály tisztán  látszik  ,hogy a megoldás KULCSA  mindig  bennünk van . Senki nem teheti meg értünk mindazt amit nekünk kell . A legjobb barát sem  állíthat bennünket talpra  ha nincs bennünk akarat  hogy talpra álljunk , és  állva is maradjunk . Bevallom  még  máig küzködöm  azzal a tézissel  -hogy mindig magadat szeretve , szeressél  másokat  -

fontos dolog ez , és szerintem vannak  még rajtam kívül páran  akiknek  esetleg  ezzel a  -magad szeretetével - támad néha némi problémája .

A tegnapi nap  ahogy  nézegettem  a hireket , ez is eszembe jutott ,  nagyon szomorú lettem  .

Pár kérdésen törtem  a fejem :

Vajon  ezek az emberek  képesek  szeretni ?

Vajon szeretik magukat ?  S vajon mit jelent nekik az  szeretni másokat ?

 

Soha nem vagyunk  annyira mélyen , hogy azt mondhassuk  ilyen mélyre senki nem kerülhet csak mi egyedül...Higgyétek el mindig van valahol valaki aki  talán még nálunk is lentebb van lelkileg , és akinek  lehet ,hogy éppen  mi adunk majd reményt , lehet hogy éppen  mi küldünk  majd el  a számara  azt a fényt ami  megmutatja a helyes irányt visszafelé .

Magamba roskadtam kissé , de ez nem  jó dolog ne is utánozzatok , az ember  rázza meg magát , és gondoljon  másokra . Én most a beteg  "PÓTMAMÁMRA GONDOLOK "

 - félre kell tenni a bántó dolgokat magunkban , -mert ha mindig rájuk gondolunk akkor csak megmérgezik az életünket . Lehet ,hogy  ma még  nem  látjuk a megoldást ,de ez  egyáltalán  nem baj ,ha valamit görcsösen szeretnénk megoldani  akkor ugy sem sikerül.

Most én  is ezt teszem , és hiszem  ha  nem akarom  hogy  mindenárom  megoldódjanak   a napi gondjaim   talán könnyebben  beugrik majd a megoldás is . Most valahol a távolban  szüksége  van  rám  , egy embernek , -szüksége van  az én  gyermeki szeretetemre -ugye milyen furcsa ,hogy ezt mondom  gyermeki ? - de mondjátok nem  mindannyian  gyermekek vagyunk valahol . ?

Egyrészt , valójában  gyermekei maradunk örökre  a szerető szüleinknek , másrészt  pedig bennünk is ott lakozik   egy kicsiny gyermek valahol , nagyon sokan  elfolytják ezt magukban  ,pedig nem lenne szabad .

Gyermeki  énünk   sokszor  többet segíthet ,mint konok felnőtt fejünk .