Bolyka mese :

Ült egyszer két nagyon jó lelkű ember egy padon , az egyik egy  fiatal mérnök , a másik egy idős nyugdíjas . Ismerték egymást sokszor szóba egyeledtek, elmondták egymásnak  mindennapjaikat , gyötredelmeiket , bánatukat .Egy késői estén  ,ismét egymás mellé ültek  a fiatal egy gyönyörű szép almát vett elő , azt gondolta Annyira szeretném az öreg barátomnak , adni ,de vajon hogyan tegyem , olyan sokszor próbálkoztam már almát adni neki ,de minduntalan  elutasított engem .Most viszont nagyon szeretném  odaadni , hiszen ez a szeretet almája , a legfontosabb és a legszebb  mindnél . Titokban arra várt ,hogy eljön a pillanat  amikor  nem az öreg barátja is  úgy érzi végre . Valóban  szeretné ezt az almát . Mindez alatt  viszont  az idős barát is vívódott magában , látta az almát ,látta milyen gyönyörű , nagyon szerette volna  , és egyre csak azon gondolkodott , milyen jó lenne ha ez az alma az enyém lenne , vajon  mikor fogja  ifjú barátom azt mondani nekem       FOGADD EL  TŐLEM .-    Telt múlt az idő , és semmi sem történt , mindketten magukban  vivódtak , és sorra tették fel a kérdéseket , önmaguknak . Mindketten ugyan azt szerették volna , de mégsem mondták ki ..... Vajon miért van ez . ????????? És vajon  ki a hibás ? A fiú amiért  már nem  merte többször feltenni újra a kérdést ?  vagy esetleg  az IDŐS BARÁT , amiért nem jutott eszébe az  hogy miért is  késhet a felajánlás ?

Vagy mind ketten ?   Nem tudom  miért van az ,hogy a fontos pillanatokban  sokszor némák maradunk ..

 

 

A mosoly olyan,mint egy ablakban felgyúló fény,amellyel a lélek jelzi, hogy a szív otthon van

 

 

Bolyka mesél :

Vannak angyalok  akik észrevétlen járnak közöttünk .....

fontos feladatuk van ....a félresiklott életeket mentik ...

hogy mikor és kinek képében szállnak alá soha nem tudhatjuk 

csak érezzük ,azt hogy mellettünk vannak és azt amikor huss tova szállnak . Elidőztek , köztünk jártak ,

de egy bizonyos hiányuk az nagyon fájhat .

Hogy mennyi időt kell nálunk ,velünk tölteniük senki nem tudhatja kézen fognak  és oly jol esik , mire megölelnéd már el is tünik ,

Elmond egyet százezerszer , mégis sokszor azt hiszitek megfogadni mindazt nem kell .

Mellettünk van  ,azt gondoljuk igy is marad ,s hogyha elment

fájdalmasan csak sirás marad .

 megcsókolnád megölelnéd hiszen  ő az ki  szivbéli jó barátod ....

azt gondolod elvesztetted soha többé már nem is látod

A szíved ezer sebből vérzik érte , egyre csak azt kérdezen

 ,hát vajon megérte ??

The Kelly Family - An Angel

Hibás voltam - Hibáinkért felelnünk kell , fájó szivvel hiába teikintesz fel .

 

Késő már ...

Késő már ...

az én angyalom  tova szállt ..

Ülök a szobában csenden és sóhajaim  messze szállnak

fel a csillagokba angyalom nyomába járnak ...

Ó bárcsak lehetnék piciny galamb ki felrepülhet a magas égig ,

utolérném az  ANGYALOM , ELKISÉRNÉM UTJÁN VÉGIG

bárcsak a fülébe sughatnám  mennyire szeretem ,

 elmondanám  végre mindazt mint bugyután nem tettem  SOHASEM...

Azt hogy HOGY MINDEN SZÓ MI TŐLE JÖTT GYÉMÁNT KŐKÉNT  SZIVEMBEN RAGYOGOTT 

s azt is ,jaj e fényre nem vigyáztam  csillogása örökre kialudt ...,

mert nem táplálta más ezt az egő tüzet ,

mint az én angyalom iránti szeretet .

 

 

Tartást adott , hitet, erőt , segitő kezet ,

mióta elment ezernyi  fénylő kincsem mind mind oda lett .

Ezért mondom nektek , szoritsatok minden kezet ,

féltve , nagyon féltve szoritsátok ,

mert egy nap .husssss elrepül... majd meglátjátok -

 

 

 S  hogy mennyire fáj mindannyian érezni fogjátok !!!!!!!!

/IBOLYA/

 

BOLYKA MESE.....

Mese egy  féltékeny  kislányról, aki csupán  testvéri szeretetre vágyott!

Hol volt ,hol nem volt, éppen úgy mint a mesékben ,történt egyszer ,hogy egy szép nyári estén  egy gyönyörű szép kislány sétált a folyó parton . Arca halovány , szemeiben , mély bánatot  tükrözött vissza  a viz. A szeme sarkában  pedig néha egy - egy könnycsepp gördült .

 

Meglátta Őt egy fehér galamb  a madarat nagyon  elszomorította a lány  a látványa ., bár nagyon félt  e törékeny kismadár ,mégis erőt vett magán ,és a kislány vállára szállt.  A kisleányt meglepte  a madár közeledése  de a szive mélyén  nagyon örült is neki  .azt gondolta -lám mégsem vagyok egyedül e világban .

A piciny galamb odabújt  a lány arcához , szorosan és ezt suttogta  halkan  a fülébe :

-Mondd miért vagy Te  ilyen szomorú?

A lány ismét meglepődött , azt gondolta , eszét vette a bánat a szomorúság ,hiszen nem valóság az ,ha egy galamb  emberi hangon beszél , rövid idő múlva  azonban  ismét, hallotta a szavakat .

- Mondd miért vagy Te  ennyire szomorú?

-Ki vagy te -kérdezte a kisleány ,és miért beszélsz  hozzám ?

- Ne félj tőlem  .szólt a galamb  .- én  a vágyaid  madara vagyok ,  és benn a a szivedben  élek . A kislány egy ideig furcsán nézett a madárra ... majd ..lassan  mégis beszélni kezdett : 

 .Drága kis galambom  tudod  azért vagyok szomorú mert azt a gondolom, hogy féltékeny vagyok. Jobban mondva irigy. A testvéreim  úgy érzem nem szeretnek engem , amióta a nővéremnek megszületett a kislánya úgy érzem a testvéreim,

elelfelejtettek szeretni engem .  Amikor itt van  nálunk a pici  ugy érzem  észre sem vesznek, a testvéreim . FÉLTÉKENYSÉG GYULT A SZÍVEMBEN .-mondta a kislány.Ezután a kislány sirva fakadt  de ,kis idő múltával  ismét ontotta a szavakat . - Mintha a bébiszitter lennék, akit fizetnek. De nem vagyok az.. én egy lány vagyok.. aki mellesleg nem gyerek!! Persze engem mindenki ugy kezel mint egy pici  gyereket , és a nővérem ráadásul mindig piszkál, mindig talál valami szép kis beszólást, amivel az egész napomat eltudja rontani!! Akármit mondok, ügyet sem vetnek  rám, amit mondok hülyeség, amit csinálok hülyeség, amim van hülyeség.. mintha én is egy égből potyant hülyeség lennék!! Engem idegesít, hogy egy nagy levegőnek néznek, és hogy nem is érdeklem őket. A nővéremtől soha nem hallom azt a szót, hogy boldog szülinapot, névnapot.. soha nem kapok ajándékot, ami nem is baj.. de szeretett sem.. ami annál inkább rossz nekem . Néha úgyérzem, hogy elvagyok hagyva.. hogy ebben a világban csak én vagyok.. egyedül. De nem, csak az emberek hagynak magamra, 

A kicsiny madár végig hallgatta ,majd  így szólt : -dehogy vagy Te féltékeny  miért érzed ezt a  szívedben , nem féltékenység  szomorúság  és bánat az , amit TE  érzel .
Látod Te vagy a legkisebb testvér ,és mégis  milyen érettem gondolkozol.

-jó hogy te így látod- felelte a lány és egyre  nagyobb figyelemmel hallgatta a madár szavait . .

-Én azt gondolom a testvéreid  hozzád képest gyerekek gondolkodj  el  ezen ,hisz nem  -e
gyerekes viselkedés ez  tőlük hogy  igy viselkednek veled

lehet. válaszolta a lány . -. de tudod.. az ő szemükben én vagyok  a legkisebb.. és én vagyok a legrosszabb,is és az is  akit soha  nem hallgatnak meg..
A kis galamb látta , amint a beszélgetéstől  csakúgy gördültek le  a kislány válláról  mázsás terhei .
- NE HARAGUDJ A TESTVÉREIDRE.-szólt a galamb.

 MAJD RÁ JÖNNEK  HOGY MILYEN FONTOS IS  VAGY 
nekik hidd el .
TALÁN  AZ A BAJ ,HOGY  ŐK KÉSŐN  ÉRNEK 

 TE MEG  TALÁN  TUL KORÁN

- Édes kis galambon , hidd el
én nem haragszok rájuk
csak itt legbelül  annyira fáj  !
  DE LÉGY OKOS NAGY LÁNY-szólt a piciny madár . - A SZIVÜK MÉLYÉN SZERETNEK ŐK ..VALAHOL
A kislány nagyott  sóhajtott nehéz szívvel , és megkérdezte  ,de hát mondd mit tegyek ? Hiszen  ugy érzem átnéznek rajtam ,

tegyem én is  ugyan ezt ???

A galamb  elszomorodott  mert nagyon átérezte a  kislány fájdalmát ,és kisvártatva  ezt mondta  a lánynak :NE  LEGYÉL SZOMORÚ , ÉS KÖNNYET SE EJTS EZÉRT, AZT TANÁCSOLOM NEKED , HOGY  IRD KI SZÍVEDBŐL A FÁJDALMAID .
 MIND AZT AMIT   NEKIK MONDANÁL 
 IRD LE  EGY NAPLÓBA .MINDIG AMIKOR UGY ÉRZED SÉRELEM ÉR  IRD LE  MI IS BÁNT TÉGED , HA UGY ÉRZED MELLŐZNEK , MEGSÉRTENEK , ÁTNÉZNEK RAJTAD , JEGYEZD FÖL A  SZOMORÚSÁGAID OKÁT .

DE EGYET SOHA NE TÉGY ERŐSSZAKKAL  NE LÉGY RÁMENŐS , ÉS ERŐSZAKOS ,  A SZERETET , AZ A SZÍV SZAVA  EZEK A " SZAVAK"  ERŐSZAKKAL  SOHA KI NEM ERŐSZAKOLHATÓK. CSAK  ÍRJ  ÉS VONULJ  FÉLRE , SEMMI MÁST NE TÉGY
EGYSZER MAJD  RÁJÖNNEK ,HOGY NAGYON HIÁNYZOL NEKIK .

HOGY MEGVÁLTOZTÁL

NE AKASZKODJ RÁJUK MERT ANNÁL ROSSZABB

 IRD LE  MINDAZT AMIT A NŐVÉREDNEK ÉS A BÁTYÁDNAK . MONDANÁL

ELJŐ AZ IDŐ AMIKOR  RÁKÉRDEZNEK ,
ELKEZDI ŐKET ÉRDEKELNI HOGY MI A BAJOD 
MI TÖRTÉNHETETT VELED.
EKKOR MAJD TEDD ELÉJÜK
MINDAZT AMIT  A FÁJDALOM ÉS  ASZOMORÚSÁG IRATOTT TE VELED 
 
 AKKOR MONDD EL NEKIK , HOGY MÁR  RÉGÓTA 
  SENKI MÁSHOZ  NEM TUDTÁL FORDULNI CSAK A "NAPLÓDHOZ "
MERT SENKI MEG NEM HALLGATOTT
  HIÁBA KÉRTED ŐKET LEGYENEK MELLETTED ,

ÉS SZERESSENEK PICIT

MAJD ELGONDOLKODNAK MINDAAZON AMI TÖRTÉNT.

TUDOD ÉDES KICSI LÁNY MINÉL JOBBAN KÖVETELED TŐLÜK A SZERETETET

ŐK ANNÁL NAGYOBB LESZ A DAC  SZÍVÜKBEN  IRÁNTAD  
HIDD EL .

HAGYD ŐKET  MELLŐZD ŐKET  ,

 A TESTVÉREID NAGYON SZERETNEK HIDD EL , ÉS MIVEL  SZERETNEK

HIÁNYOZNI FOGSZ MAJD NEKIK NAGYON NEKIK IS FÁJNI FOG HOGY  H NEM VAGY FOLYTON A KÖREIKBEN , HIÁNYOZNI FOG A SZERETETED, 

ELGONDOLKODNAK MAJD

AZON MIT IS RONTOTTAK EL VELED .
A kislány  szótlanul figyelte a galamb szavait  - majd  igy szólt - ÉN IS UGY ÉRZEM IGAZÁN SZERETLEK

ÉRZEM HOGY MÉGIS SZERETNEK ....EKKOR ISMÉT EGY KÖNNYCSEPP  GÖRDÜLT LE A KISLÁNY ARCÁN .
-KÉRLEK NE SÍRJ  -SZÓLT A MADÁR  HISZEN 
ÉN  MINDIG MEGHALLGATLAK
 Drága kis galambom  de nagyon jól esnek az szavaid
mondta a lány 
RENDBE JÖN MINDEN -mondta a madár
 A PICINY HUGOCSKÁDRA PEDIG  MEG NE LÉGY FÉLTÉKENY 

 HISZ   NEKI  FIGYELEM KELL MINDENKITŐL TŐLED IS 

 ÉS  A SOK  SOK SZERETET

 HISZ Ő MÉG PICIKE
tudom.. és nem tehet róla felelte a lány.
A FELADATOD  TEHÁT  EGYSZERŰ:
 IRD LE NYUGODTAN  HA FÁJ VALAMI 

 DE  NE TEDD NEKIK SZÓVÁ MINT EDDIG 

 ÉS NE KÖVETELD KI H SZERESSENEK

MERT NEM FOGNAK  TUDOM

ANNÁL ROSSZABB 
 A TESTVÉREIDNEK  KELL  HOGY   ÉREZZÉK  HOGY NAGYON  HIÁNYZIK NEKIK A TE RAGASZKODÁSOD

ÉS HIDD EL PICI LÁNY SZERETETED 

 ÉS FOGJÁK ÉREZNI , MERT  SZERETNEK TÉGED ,
MOST TEHERNEK ÉREZNEK 
LEHET HOGY  ÁTNÉZNEK RAJTAD 
 DE HA NEM  LESZEL  OTT  MINDIG RAJTUK 

 HIÁNYOZNI FOGSZ 

 EGYRE JOBBAN NEKIK

a LÁNY EKKOR LEÜLT  A FOLYÓ PARTJÁN  , ÉS UGY ÉREZTE MEGKÖNNYEBBÜLT A BÁNAT MÁR NEM NYOMTA LELKÉT

RÖVID IDŐN BELÜL  ELSZENDEREDETT .

REGGEL AZ ÁGYÁBAN TALÁLTA MAGÁT,MOSOLYGÓSAN ÉBREDT

ÉS NAGYON ELCSODÁLKOZOTT

-GONDOLTA MAGÁBAN  MILYEN CSODÁLATOSAN SZÉPET ÁLMODTAM .UGYAN AKKOR MEGFOGADTA MAGÁBAN MINDENT UGY TESZ  MAJD  AHOGYAN  AZ ÁLOMBAN  A KIS FEHÉR GALAMB TANÁCSOLTA  NEKI .

AMIKOR UGY ÉREZTE  TESTVÉREI IGAZSÁGTALANOK  VELE TOLLAT RAGADOTT  ÉS CSAK IRT ÉS IRT , -ÁM  KÜLÖNÖS  MERT VALAHÁNYSZOR EZT MEGTETTE . EGY PICINY FEHÉR GALAMB MINDIG BEKÖSZÖNT NEKI  AZ ABLAKA PÁRKÁNYÁRÓL ..

VAJON  MIÉRT ???????????

 HÁT ENNYI AZ ÉN  PLUSSZ MESÉM  MÁRA NE HARAGUDJATOK  ÉRTE .  SZÉP ESTÉT . IBOLYA

Bolyka mese.......

 

 Egy  angyali  mese  egy  Mamáról ..............

Az én  mesém  mi mással kezdődhetne  egy árva kislányról  szól

aki talán a modernkori történetekben  hamupipőke utóda lehet  talán .A  kislányt a nagymamája nevelte  fel szerényen  de annál nagyobb szeretettel . Nos  az én történetem  ,korántsem  könnyü körülmények között nevelődő kislánya sokszor  feküdt ugy le ,és kelt föl könnyes szemmel ,hogy  meleg családi  szülői szeretetről  álmodott a csodálatos nagymamai  szeretet ellenére is  .

 Ezt azonban a való ÉLET nem adhatta meg  már neki .A sors azonban sokszor furcsa játékot űz velünk , nem  volt ez másként  ezzel a "kicsi "-lánnyal sem , felcseperedésének szakaszaiban  mindig  a lány mellé vezérelt  egy -egy  VÉDŐANGYALT . Az angyalok  azt mondták neki  mi azért vagyunk  melletted, mert   Te különösen  kedves vagy a mi Urunknak , és  Ő azt szeretné ha  minél kevesebbszer feküdnél le  sírós szemmel ezután a  szerető szűleid utáni vággyal a szívedben . a MI FELADATUNK ,HOGY EGYIKÜNK MINDIG  MELLETTED LEGYEN ,ÉLETED NAGYON NEHÉZ SZAKASZAIBAN ,ÉS ÁTSEGITHESSÜNK A NEHÉZ  PERCEKEN .

Telt múlt az idő , és ahogyan az  Angyalok megigérték  a kislánynak úgy lett , mellette  voltak amíg kijárta  az  általános iskolát , ott voltak  a szerető pót-mama  képében a középiskolás évek alatt is .Az  angyal mama segített a lánynak  a mindennapi gondokban ,  a szerelmi  gubancok  megoldásában  is . Amikor a lány leérettségizett , úgy döntött  Tanári pályára megy ,jelentkezett a főiskolára de sajnos  nem vették föl . Ekkor a lány  dacosan  az angyalaihoz fordult . -Ti azt mondtátok nekem segitetek majd , életem minden  nehéz pillanatában , most miért nem  voltatok mellettem életem egy sorsfordító pillanatában .

Ekkor  az egyik angyal azt mondta - Nem  ez volt életed sorsfordító pillanata . Átléptél a felnőtté válás kapuján , mi csak eddig jöhettünk veled . Ha  életed során bajba kerülsz , mindig  gondolj arra   Te Urunk  szeretett gyermeke vagy , és ha hiszel benne ,mindig lesz  melletted majd  egy  pótmama  aki  fogja a kezed .

A lány nem igazán hitte az  Angyal  szavait  nagyon cslódott volt ,úgy érezte magára  hagyták .A sikertelen felvételi után ugy döntött  dolgozni megy ,egy nagy  gyárban helyezkedett el . Félve ment az emberek közé , de  valami különös  megérzés folytán már az első nap  volt  egy  ember aki  nagyon nagy hatást tetta lányra  segítőkészségével , és példamutató munkájával , . A lány leste minden mozdulatát ,követte tanácsait , nagyon  hamar példaképévé MAMÁJÁVA fogadta ujdonsűlt segítőjét . A gyárban rövid idő alatt nagyon sokan megszerették , munkatársai közül is,a lányt, aki mindenben  követte példaképét .A lány   egyre jobban kinyilt és nagyon jól érezte magát munkája  során ,  szép sikereket is ért el ..A "kicsi lány "- ekkor már tudta  nem hazudott neki az  angyal ismét  kapott egy  Őrzőt maga mellé . Sok  sok év telt el , és  ez a barátság csak egyre mélyült ,  A lány  olyan ajándékot kapott amilyet addig még soha , Újdonsült MAMÁJA egész családja elfogadta , -es a szerető anyai szeretet mellé , egy igaz hű nővérre is lelt .

Boldog volt a lány  ,mert megtörtént vele ez az  ANGYALI CSODA , 

EGY SZÉP NAPON AZONBAN VÉGE LETT  EME IDILLI LÉTNEK IS , A LÁNY SÚLYOS BETEG LETT ,  HOSSZASAN KÜZDÖTT  ÉLETÉÉRT A KÓRRAL , "NŐVÉRE , ÉS PÓTMAMÁJA  AZONBAN  " VÉGIG MELLETTE ÁLLTAK ,DE AMIKOR  SZINTE  A  LÁNY MÉG MEG SEM  GYÓGYULT UJABB CSAPÁS JÖTT , A MAMA IS NAGYON BETEG LETT -ÉS NEKI IS SZINTÉN  A GONOSZ KÓR JUTOTT OSZTÁLYRÉSZÜL .A LÁNY EKKOR  ISMÉT  AZ  ANGYALOKHOZ  FORDULT  ÉS  KESERŰ FÁRADT HANGON - CSAK  ANNYIT  MONDOTT : - MIÉRT,MIÉRT,MIÉRT???????????

MIÉRT ENGEDTEK ENNYIRE  SZERETNI ENGEM  ,HA  ENNYI KIN ÉS SZENVEDÉS   SZOMORÚSÁG AZ  ÁRA . 

AZ ANGYALOK  EKKOR LESÜTÖTTÉK  SZEMÜKET - MAJD  KITÁRT KARRAL   EGYIKÜK AZT MONDTA . AZ ÚR SZERET TÉGED . SEMMI SEM TÖRTÉNIK A VILÁGUNKBAN OK NÉLKÜL , SZENVEDÉSED ,FÁJDALMAID , EGYSZER  ,ELVEZETNEK TÉGED  UTAD CÉLJÁHOZ.

Nem a  tanári pálya volt az amelyet Urunk neked szánt , ha tanárleszel  egy  leszel a sok közül , és meg sem ismerhetetted  volna azt az embert sem akit ennyire szerettél , nem  kaptál volna szerető nővért sem .... gondolkozz el  ezen -  semmi sem történik véletlenül .. 

LÉGY MINDIG  ÖNMAGAD ,SEGÍTS MIDEN RÁSZORÚLÓNAK ,  ÉS ADJ MAGADBÓL  EZERSZER TÖBBET MINT  AMIT TE KAPSZ . HIGGYJ BENNE , A GYÓGYÍTÓ ERŐ BENNED VAN , HASZNÁLD , ÉS ÁRASZD MINDAZOK FELÉ AKIKET NAGYON SZERETSZ , ÉS AZOK FELÉ IS AKIK ERRE VÁGYNAK . LÉGY AZ AKI VAGY !!!!!!! , 

Az  élet úgy hozta ,hogy "anya és  lánya " messze kerültek egymástól  de a szeretet , az  soha nem múlik el . A lány ma  is  sokat gondol  a  "pót.maqmára  akit  most is nagyon szeret .Bárcsak  átvállalhatnám  minden  fájdalmadat ami ér - mert megérdemled .

Gyógyulj meg Anyukám  tiszta szívemből ezt kívánom !!!!! Ibolya,    

"De az életmese maga is különleges jószág. Megszületik, felcseperedik, hol csendesen, egykedvűn, hol bömbölve, mindent elsöprő tájfunként. Velünk, általunk születik és velünk fog meghalni is. Mert rólunk szól. Ha kedves, ha szívszorítóan megható, ha hétköznapi, ha titokzatos, ha borzalmas, ha véresen kegyetlen, ha valós, ha hihetetlen, mégis mindig rólunk szól, mi vagyunk ilyenek. Ha nem ilyenek lennénk, nem lenne életmese, és talán nem lennénk mi sem, emlékezők.
Ha ezek után azt mondom: amit olvasol talán nem is mese, talán nagyon is valóság, rád bízom, mit gondolsz róla. Amit írtam  életek egy szakaszáról szól csupán  sorsokról szól, amit a szereplők vagy maguk választottak, vagy csak elviseltek, megéltek. Olyanok ők, akiknek az élete alakulhatott volna másképpen is, ha máskor, más helyen, másik mesében élnek, vagy ama titokzatos hármas útelágazásnál egy másik utat választanak.
Hanem, ez sem úgy van ám, mint más rendes mesékben, hogy majd a legfiatalabbnak kell megmentenie két bajbajutott bátyját. Az én  életmesém szereplőit csupán sorsuk egy hosszú pillanata  kötötte össze egy hosszú pillanat, 

Bolyka mese :

Reményről

 

Egyszer volt  hol nem volt kezdődhetne eme mesém így is  de mégsem  így történt .

Az  én mesém  most  nem az angyalok között  hanem itt e Földön játszódik .

 

 

Volt egyszer egy leány nagyon szegény családba  érkezett  szegény , a szülei amikor megszületett sokáig nem tudták eldönteni hogyan is nevezzék az  édesanyja azt mondta legyen ZSÓFI a neve ,mert  akkor tájt az egy nagyon felkapott név volt ,,volt egy Zsófi nevű leány minden tehetős jómódú családban . Az asszony  így gondolkodott igaz mi nagyon szegények vagyunk , de hátha könnyebben boldogul majd  az  ÉLETBEN  a neve által . Ostobaság  asszony  mormogta a leány apja ,  JÁCINT légyen  e  leány neve , mert  nincs is annál jobb mint amikor  dolgozik az ember ,  a földet túrja  és a lágy déli szellő kellemes Jácint illatot  hozva frissiti fel az  embert. Ekkor persze meg  a lány anyja  rikácsolt ismét , hogy hát hogyan  lehetne  az  Ő lánykájának  virág nevét adni , biz ő azt nem  engedi. Szó Szót követett  egyik vita a másikat , de megegyezni nem tudtak   még ölre is mentek. Az egyik  késő éjjelen  egy  nagyon  öreg hosszú ősz szakállú koldus ember  árekezett a házhoz , bekopogott. Odabenn annyira folyt még mindig a néven a vita , hogy  észre sem vették a szegény koldus  érkezését . Csak a nagy veszekedés  és a pici lány keserves sirása hallatszott a bölcsőben .

A vén ember látván  miért követ  szó szót , és  hogy bár Ő is jószándékkal telve érkezett ,de vele sem foglakozott senki . Mágához ölelte a pici kislányt  és  elment  a háztól alig  50 m –re levő folyóhoz. Leült a folyó partjára  és megnyugtatta a KICSILÁNYT  DUDOLT ÉS MESÉLT NEKI mígnem az  el is aludt .Álmában  a piciny kisleány egy  édes angyallal álmodott , aki óvta , és féltette  őt, és akinél  érezte  nagy biztonságban  van .

Ezalatt a házban  lassan  észrevették  a szülők  gyermekük eltünését , ,keresték kutatták , de nem lelték a gyermeket .  Sirtak  zokogtak egész éjszaka ,már pirkadt  amikor  megtörve kisirt szemekkel  megszólalt egyszerre mindkét szülő

 „MI LÉSZEN VELEM  ÉDES ISTENEM ,LEÁNYKÁNK MINDEN REMÉNYÜNK”

 Mihelyt e szót kimondták érezték , most  először értettek egyet , sírtak zokogtak, és imátkoztak  az Úrhoz  ,hogy hozza vissza nékik  REMÉNYT. -mert nem vitás csak ez lehet a kisleány neve . Kisvártatva ,ahogy mindketten könnyeik törölgették  , egy  lassan  közeledő alakra lettek figyelmesek . Az öreg ember volt az  karján a gyermekkel , a két szülő boldogan szaladt  eléjek .Amikor odaértek magukhoz ölelték a kicsit ,majd  ismét zokogásba törtek ki mindketten : De most már boldogságukban . „ Édes pici REMÉNY jaj soha többé ne hagyjál el minket.” –mondták . Az öreg koldus elmesélte  mi történt , és hogy azért vitte el magával a kicsit ,mert habár a gyermekről folyt a vita , pont  véle nem törődött senki sem .e gyermek  egyfolytában jelezte ,  szeretet, ölelést , ételt kér , de senki sem  VETTE A TŐLE ÉRKEZŐ VÉSZES JELEKET.  A szülők  elgondolkoztok és nagyon elszégyelték magukat. MEGFOGADTÁK EZENTUL MINDEN MÁS LESZ MERT REMÉNYEN KIVÜÜL SENKI MÁS  NEM LEHET FONTOSABB . Az  öreg koldust  megvendégelték , még a  kevéske kenyerükből csomagoltak is néki az útra . Na  ha a koldus  útnak nem indult volna , bizony az én mesém is tovább tartott volna .

Tanulság : az élet számos területén  küldünk egymásnak mind megannyi jelet , sokszor , sajnos  figyelmetlenek vagyunk  és  mi sem látjuk ,vagy nem akarjuk látni e fontos jeleket . Figyeljünk egymásra nagyon , és az alig észrevehető jelekre is .  sziasztok .  Itt a vége fuss el véle . … Ibolya.

Ez az  egyik  kedvenc mesém amelyiket nagyon szeretek , nem  én írtam  de  nagyon szép

A KICSI LÉLEK MESÉJE

 Volt egyszer egy lélek, aki fénynek ismerte önmagát. Lévén  újdonatúj lélek, türelmetlenül vágyott a megtapasztalásra.
- Én vagyok a fény!- mondogatta – én vagyok a fény!
Ám mindaz, amit erről tudott és mondott, nem helyettesíthette a megtapasztalását.

Márpedig abban a birodalomban, ahol ez a lélek felbukkant, semmi más nem létezett, csak fény, fény és fény.
Valamennyi lélek nagyszerű volt, valamennyi lélek csodálatos volt, és valamennyi lélek az én fenséges fényemmel ragyogott.
Ilyenformán a szóban forgó kis lélek úgy érezte magát, mint gyertyaláng a napsütésben. A legnagyobb ragyogás közepette, melyhez ugyan maga hozzátette a sajátját, nem láthatta önmagát, nem tapasztalhatta meg önmagát annak, Aki és Ami valójában.

Majd az történt, hogy ez a lélek epekedve sóvárgott megismerni önmagát. És oly hatalmas volt a vágyódása, hogy így szóltam egy napon:

- Tudod-e kicsike, mit kell tenned, hogy kielégítsd a te hatalmas vágyódásodat?

- Mit, Istenem, mondd, mit? Bármit megteszek! – kiáltotta a kicsi lélek.

- El kell választanod magad tőlünk, a többiektől, válaszoltam. Folyamodj a sötétséghez!

- Mi az a sötétség, ó szentséges Egy? – kérdezte a kicsi lélek.

- Az, ami te nem vagy – válaszoltam, és a lélek megértette.
Követte a tanácsomat. Eltávozott a mindenségből, és egy másik tartományba költözött.
Ebben a tartományban a lélek rendelkezett azzal a hatalommal, hogy megtapasztaljon mindenféle sötétséget, és meg is tette.
Ám a sötétség közepette egyszer csak felkiáltott:
- „Atyám! Atyám! Miért hagytál el engem?” – miként Te, amikor a legsötétebbnek tartott időket éled.
Én azonban soha nem hagylak el téged, mindig melletted vagyok, és készen állok rá, hogy emlékeztesselek arra, Aki Valójában Vagy, és mindig készen állok rá, hogy hazahívjalak.
Ezért mondom, hogy legyél fény a sötétségben, és ne átkozd a sötétséget! És ne feledd, hogy Ki Vagy, olyankor sem, amikor mindenfelől körülfog mindaz, ami nem vagy! Csak adj hálát a teremtésért, akkor is, ha éppen a megváltoztatására törekszel. És tudd, hogy amit a legnagyobb megpróbáltatásod idején teszel, az lehet a legnagyobb diadalod. Mert az általad teremtett tapasztalat annak kinyilvánítása, Aki Vagy, - és Aki Lenni Akarsz.

Azért meséltem el ezt a kis történetet - a lobogó kis lélekről szóló tanmesét – hogy jobban megérthesd, miért éppen olyan a világ, amilyen; és hogyan változhat meg mindez egyetlen pillanat leforgás alatt, ha mindenki emlékszik legmagasztosabb valósága isteni igazságára.

Bárki érezheti magát megbántva, bárki érezheti úgy, hogy ártalmára voltak, ám amikor visszatértek az Örök Birodalomba, rájöttök majd, hogy nem ért benneteket semmiféle kár. Akkor meg fogtok bocsátani azoknak, akikről azt hittétek, hogy megbántottak benneteket, mert tudatosulni fog bennetek a Magasabb Rendű terv.

- Isten bármely töredéke lehetsz. Amelyik csak akarsz – mondtam a kicsi léleknek. Te vagy az Abszolút, amely megtapasztalja önmagát. – Isten melyik általad választott megnyilvánulását kívánod most megtapasztalni?
- Tehát van választásom? – kérdezte a Kis Lélek.
- Igen. Megtapasztalhatod Isten bármely megnyilvánulását, önmagadként, benned és rajtad keresztül.
- Rendben, felelte a Kicsi Lélek. – Akkor a Megbocsátást választom. Szeretném Teljes Megbocsátásként megtapasztalni önnön lényemet.
Képzelheted, mekkora kihívás volt ez, hisz senkinek sem kellet megbocsátani. Tökéletességet és Szeretetet teremtettem.
- Senkinek sem kell megbocsátani? – kérdezte némiképp hitetlenkedve a Kis Lélek.
- Senkinek – ismételtem. - Nézz körül. Látsz-e nálad kevésbé tökéletes, kevésbé csodálatos lelket? – erre körbefordult, és meglepetten látta, hogy köré gyűlt a mennyország valamennyi lelke.

Jöttek a Királyság legtávolibb zugából is, mert hallották, hogy a Kis Lélek rendkívüli párbeszédet folytat Istennel.
- Értem. Senki sem tökéletlenebb nálam! – kiáltott fel a Kis Lélek. – Akkor hát kinek bocsássak meg?

Erre egy lélek kilépett a tömegből. – Nekem megbocsáthatsz – mondta ez a barátságos lélek.

- Miért? – kérdezte a Kis Lélek.
- A következő életedben olyan dolgok fognak történni, amiért megbocsáthatsz – válaszolta a Barátságos Lélek.

- De miért? Mit tudsz tenni ellenem Te, a Tökéletes Fény teremtménye, hogy meg kell majd neked bocsátanom?
- Ó – mosolyodott el a Barátságos Lélek – biztosan kitalálunk majd valamit!

- De miért? – a Kis Lélek nem értette, hogy miért akarná egy ilyen tökéletes teremtmény annyira lelassítani a rezgését, hogy tényleges gonoszságot tudjon tenni.

- Egyszerű – magyarázta amaz. Megtenném, mert szeretlek. – Szeretnéd magad Megbocsátásként megtapasztalni. Nem? – Egyébként te is megtetted értem ugyanezt.
- Én? – ámuldozott a Kis Lélek.
- Persze. Nem emlékszel? Teljesek voltunk te meg én. A Fel és Le, a Bal és Jobb. Mi voltunk az Itt és Ott, a Most és Akkor. Voltunk Kicsik és Nagyok, Férfiak és Nők, Jók és Rosszak. Minden voltunk. A Minden. Megegyeztünk, hogy mindketten külön-külön megtapasztaljuk Isten legfőbb részeit. Mert megértettük, hogy…
- …amikor az Vagy, ami Nem vagy, akkor, ami Te Vagy, az nem Te Vagy! Nem létezhet meleg nélkül hideg, bánat nélkül nem lehetsz boldog, a „gonosz” nélkül nem ismerheted a „jó”-t. Ha valami akarsz lenni, akkor fel kell bukkannia valahol a világban ennek a valaminek vagy valakinek az ellentétének, hogy ez a valami, -

bármi legyen is – létrejöhessen.

A Barátságos Lélek ezután elmagyarázta, hogy azok az emberek Isten Különleges Angyalai és az az állapot Isten külön ajándéka.
- Egyetlen dolgot kérek cserébe – jelentette ki a Barátságos Lélek.

- Akármit kérhetsz! – kiáltotta a Kis Lélek. Alig bírt magával az izgalomtól, hogy végre Isten bármelyik megnyilvánulását megtapasztalhatja. Megértette Isten tervét.
- Abban a pillanatban, amikor ütlek-verlek, és a leggonoszabbakat művelem veled, amit csak el tudsz képzelni, … emlékezz, hogy ki is vagyok valójában!
- Ó! Nem fogom elfelejteni! – ígérte meg a Kis Lélek. – Találkozunk a Tökéletességben, melyben egyek vagyunk, és mindig emlékezni fogok rá, ki vagy. Mindig!
/Neale Donald Walsch: Beszélgetések Istennel/