A Coxton Varázslóiskola történelme

Az Úr 1456. évét írjuk, amikor Vlad Tepes megkaparintja Havasalföld trónját. Bár könyörtelensége közismert (vegyük csak példának azt, hogy a legkisebb lopásért is karóba húzás járt, vagy épp történetesen a koldusokat is bûnözõknek tekintette), kevés szó esik a nagylelkûségérõl. Pedig nem csak egyszerû közembereket emelt ki az alacsony sorból, és nem is csak az egyháznak adományozott nagyobb összegeket, hanem az európai varázslóképzésben is jelentõsen kivette a részét.

Pontosan már nem ismert, hogy miként szerzett tudomást a varázsló világról, egyes rossz pletykák szerint a felesége, mások szerint a bábája volt boszorkány. Minden esetre amikor másodszorra is a fejedelemként uralkodhatott a Havasalföldön, úgy döntött, hogy a helyi mágus és boszorkányképzést is pártolni fogja.

A kezdetekben a környék négy leghatalmasabb varázslóját hívatta magához, hogy elkezdjék az oktatást. Ezekben az idõkben számtalan török csapat próbált borsot törni Tepes orra alá. Ha nincsenek mellette a varázslók, már rég búcsút mondhatott volna a trónjának. Látván, hogy mennyire hatásos ha néhány személy természet feletti erõvel támogatja, úgy döntött, hogy még több lehetõséget ad az ifjú varázslótanoncok kiképzéséhez.

Mivel a környék nem volt teljesen biztonságos, és nem szerette volna ha a környezete fülébe jutnak a kétes paktumai, ezért a kissé távolabb esõ Gyimesekben rendelte el egy elhagyatott kastély felújítását, ahova majd "jobbkezei" beköltözhetnek.

Idõ közben Vladot eltávolították a trónról, így az iskola önállóan kezdett el mûködni. A kezdeti alapítók közül Alexandru Coxton élt legtovább, és az o utódai vitték tovább az iskola vezetését.

Az emberöltõk során a tanodára lassan ráragadt a Coxton név. Ez leginkább talán Iulius Coxton érdeme volt, akit akkoriban Dubledore Românã-nek (Román Dumbledore) neveztek a háta mögött a helyiek. Egy napon azonban rejtélyesen eltûnt, és ennek az okát azóta is csak találgatni tudják. Iulius helyét az igazgatói székben fia vette át. Ez a lánc így folytatódott tovább, az igazgatói poszt fiúról apára szállt. Ám 1957-ben a soron lévõ igazgató eltávozott, és az o fiának kellett volna átvennie a helyét, ám õ visszautasította nem csak az igazgatóságot, de a tanítást is. A helybeli varázshasználó szülõk ezután gyermekeiket inkább a többi ország varázslóiskoláiba íratták be akár hetedhét határon is túl, így az iskola bezárta kapuit.

Ahogy telt múlt az idõ, Jonathan Coxton húga, Alisa európai körútján látta, hogy milyen nagy túljelentkezés van ezekben az iskolákban, ezért néhány varázslótársa (David Rowle, Tidus Garry Scofield és Abdul Aziz-al Saud) és bátyja segítségével nyitott egy iskolát a messzi Skóciában. Rengetegen nézték rossz szemmel a nagy távolság miatt, de egyéb munkáik sajnos ideiglenesen a házvezetõket Skóciához kötötték, így nem volt más lehetõségük. A kínkeserves idõszak után be is zárt a rövid életû skóciai tanoda, a diákokat átküldték ideiglenesen a Roxfortba, Minerva McGalagony kezei közé.

Ezek után egész nyáron azon szorgoskodott Jonathan és Alisa, hogy elintézve minden papír- és gyakorlati munkát, a Coxton Varázslóiskola ismét régi pompájában díszeleghessen a Románia szívében található Gyimesben. A hír hallatán nem csak az ország, de néhány szomszédos ország mágusai is ide küldték csemetéiket tanulni, remélve, hogy ezúttal hosszabb életû lesz az Iskola.

Nagy teher van hát a házvezetõk vállán, de õk minden erejükkel igyekeznek megfelelni a feladatnak.