| A moldvai magyarok táplálkozáskultúrájáról első közelítésben megállapíthatjuk, hogy sok vonatkozásban eltér a Kárpát-medence más tájairól ismert táplálkozási szokásoktól. Ez az eltérés megfigyelhető a táplálkozáshoz kapcsolódó eszközkészlet, a táplálék elköltésének módja vagy a készített ételfélék számának és elkészítési módjának a tekintetében is. A Moldvában ma jellemző kenyérfogyasztás - módját és mértékét tekintve - meglepően hasonlatos képet mutat a Székelyföldre jellemző század eleji állapottal. Korábbi székelyföldi gyűjtéseimből kiderült (1980-1994 kőzött rögzített beszélgetések), hogy századunk első évtizedeiben a székely falvakban is mindennapos eledel volt a puliszka, amellyel a kenyeret helyettesítették. Erre utal Szabó Bálint tanulmánya is, amelyet a nyárádmenti étkezési rendről közölt.2 Kós Károly Csángó néprajzi vázlat (1949) című munkájából viszont azt tudjuk meg, hogy a csángók legfontosabb eledele a málé volt, amit „naponta kenyér helyett fogyasztottak", tehát ekkor még a puliszka egyeduralmáról beszélhetünk. Ma a puliszka és a kenyér párhuzamos fogyasztásának lehetünk tanúi, a családok ízlésének és anyagi lehetőségeinek megfelelően. A kenyérfogyasztás mértéke, a főtt tészták használatának viszonylagos hiánya, valamint a savanyú levesek, általában a jellegzetes borscs-csal való savanyított ételek használata arra enged következtetnünk, hogy a moldvai csángók táplálkozása archaikusabb, mint a Kárpátokon innen elterülő magyarlakta vidékeké, bár - például a székelyek táplálkozáskultúrájával - szoros hasonlóságot mutat. |
 |
