Az 1950-es évek végén a MÁV villamosmozdony igényének kielégítésére a hazai ipar átmeneti megoldásként az egyenirányítós mozdonyok elkészüléséig - elsősorban tehervonatok továbbítására - Ward-Leonard rendszerű forgó áramátalakítós villamosmozdonyt fejlesztett ki. A Ward-Leonard rendszernél a főtranszformátorról táplált szinkronmotorral hajtott egyenáramú fődinamó termeli a vontatómotorok hajtásához szükséges villamos energiát. 1958-ban a V41 sorozatú és 1960-ban a V42 sorozatú mozdonyok prototípusa készült el. A két típus azonos felépítésű járműszerkezetének egyik legfontosabb jellegzetessége az egy vezetőfülke. A vezetőfülkében elhelyezett kezelőasztal jobb- és baloldaláról vezethető a mozdony. A mozdonyok villamos berendezésében az alapvető különbség az, hogy a V41 sorozatú mozdonynál egy-, a V42 sorozatú mozdonynál két fődinamót hajt a főtranszformátorról táplált szinkronmotor. A mozdonyok villamossági részét a Ganz Villamossági Művek, járműszerkezeti részét a Ganz-MÁVAG gyártotta. A V41 sorozatú mozdonyból 1959-1962 között 30 db és a V42 sorozatú mozdonyból 1961-1964 között 42 db készült. 

vissza