11. Második Halálcsillag:
Attól eltekintve, hogy nagy, drága és könnyű szétrobbantani, nem sok előnye van egy ekkora harcállomásnak. Ha több kisebb űrállomást építenének a birodalmiak, azok kevésbé lennének sebezhetők, egynek az elvesztése kisebb kárt jelentene és egyszerre több naprendszerben tudnának tevékenykedni. Ráadásul semmi értelme egy egész bolygót darabokra robbantani, ha egyszer az ellenség nem a forró belső magjában lakik, hanem csak a felszínén. Katonai szempontból és takarékosságból is sokkal hasznosabb lenne egy akkora állomás, aminek a szuperlézere csak arra alkalmas, hogy szisztematikusan felperzselje a bolygók felszínét és elpusztítsa rajtuk a városokat, ipartelepeket, katonai támaszpontokat, illetve szükség esetén pár száz méternyi sziklát át tudjon égetni, hogy a hegyek alá telepített atombunkereket is kilőhesse az űrből. Ráadásul ha szétlő egy bolygót, annak a törmelékei komolyan veszélyeztetik magát az űrállomást is, valamint a saját harci gépeit és az arra tévedő ártatlan civileket (adófizető birodalmi polgárokat) is megölhetik, ami nagy baklövés a flotta részéről. Így a látványosságán kívül nincs semmi haszna az egésznek.

11/b. Első Halálcsillag:
Megsemmisíteni a reaktor hőkivezető nyílásába belőtt protontorpedókkal lehetett. Ezzel csak egy apró baj van: a vákuum nem vezeti a hőt. A csövön át tehát hűtőfolyadékot vagy gázt kell kijuttatni a felszínre, de ha ezt az űrbe eresztik, az nagyon gazdaságtalan, mert folyton pótolni kell, ráadásul a megfagyott anyag csíkot húz az űrben, ami zavarhatja az érzékelőket, illetve leülepedve (az állomás saját gravitációja miatt) ráfagyhat a környező felszíni építményekre (jegesedés, havazás). Ha viszont zárt rendszerben keringtetik a hűtőanyagot, akkor nem kell nyitott hőkivezető nyílás, csak néhány radiátor a felszínre, tehát nem lehet belőni torpedóval a reaktorig. Bárhogy nézem, ez sehogy se jön össze. Arról a fontos apróságról nem is szólva, hogy egy függőleges aknába oldalról belőni szinte lehetetlenség. A nagy sebességgel előreszáguldó protontorpedóknak egy nagyon szűk íven kell ugyanis elfordulniuk, bevenni a derékszögű kanyart, közben nem összeütközni, nem belerohanni a falba, nem idő előtt felrobbanni és lejutni 80 km mélyre. És útközben egyetlen zsilipkapuval, páncélajtóval, kanyarral sem találkoznak?

12. BTL-B, Y-szárnyú vadászgép:
Ezt inkább H-alakúnak kéne hívni, mivel nincsenek szárnyai és egyáltalán nem hasonlít egy Y betűre. Ez kifejezetten űrhajószerű látványt nyújt, bár a hajtóművekből hátranyúló sugárterelő kormánylapátok rossz helyen vannak. Azokat közvetlenül a fúvókák kimenetére kellett volna illeszteni, nem messze mögéjük. De mégjobb, ha egyáltalán nincsenek ilyen terelőlapátok, hanem helyette a fúvókák tölcséreit lehet körbeforgatni, ahogy az a normálisabb manőverező rakétákon előfordul.







12/b. BTL-S8, K-szárnyú vadászbombázó:
A négy személyes gép legfőbb hibája az, hogy a középső hajtóművét a szárny fölé tették, nem alá. Így a felső lövész hátrafelé néző lövegtornya nem tud hátrafelé tüzelni az üldözőkre, hacsak szét nem lövi előbb a hajtóművet.









13. N-1, vadászgép:
Formailag jól eltalált könnyű harci gép, bár ebben is túl kevés hely van a műszerek, fegyverzet és életfenntartás mellett az energiaforrásnak, pajzsgenerátornak és az üzemanyagtartályoknak. Remek újítás viszont, hogy az asztromechanikai droidot nem daruval kell föltenni a gép tetejére, hanem magától is be tud szállni alulról. Épp csak nem kellett volna rikító sárga és ezüst színűre pingálni, hogy minél könnyebb legyen kiszúrni az égen. Az alkotók nem hallottak még a katonai rejtőszínekről? Egy űrvadászgép számára a fekete, szürke vagy sötétbarna az optimális szín.

13/b. V-19-es, Gian terepsikló:
A katonai változata ugyan páncélozott, de felül nyitott, így semmi sem védi a benne ülőket a lézertűztől, főleg légitámadás esetén.





14. TIE/sa, bombázógép:
Tegyünk egy TIE vadász fülkéje mellé még egy törzset, benne bombákkal és kész a bombázógép! Egyszerűnek tűnő megoldás, a valóságban mégsem szoktak a repülőgép fejlesztők vadászgép törzsekből bombázógépeket összeeszkábálni, mivel alapvetően eltérő konstrukciókról van szó. Egy vadászgépnek támadnia kell és jól manőverezni, egy bombázónak nagy terhet kell cipelnie és precízen célba juttatni, illetve megvédeni magát menet közben. Egy TIE fülke méretű bombakamrában ráadásul nem sok bomba és torpedó fér el, így ez csak nagyon könnyű bombázónak megy el.



14/b. JumpMaster 5000 felderítőhajó, Büntető I.
Dengar fejvadász hajója két személyes és van egy R2-ese is. A fő probléma ezzel a típussal az, hogy csak korlátozottan alkalmas a fejvadász munkára, mivel az elfogott személyeket nincs hová rakni, nem tudja elszállítani a megrendelőhöz (csak egy fogolynak van benne hely). Hosszabb utakon pedig igencsak kényelmetlen lehet napokig kuksolni a pilótafülkében egyedül.








15. B-szárnyú vadászgép:
Túl nagy, lényegében egy csupaszárny gép, aminek az egyik végén van az elforgatható pilótafülke. Vezetési szempontból ez kész rémálom, ráadásul a kinyitható X vagy kereszt szárnyak miatt nagyon bonyolult a konstrukció. A fegyverek pedig messze vannak egymástól, ami megnehezíti a pontos célzást (a lézersugarak metszési pontjának beállítását). Filmen nagyon látványos, de katonai szempontból merő agyrém az egész.








15/b. Dreadnaught-osztályú nehézcirkáló:
Formailag sokkal jobban kialakított hajótípus, mint a birodalmi csillagrombolók, noha kisebb náluk. Ugyanakkor a méretéhez képest nagyon szerény a fegyverzete. Egy 600 méter hosszú űrhajón 40-50 lézerágyú elég kevésnek tűnik, ha körben elosztjuk őket a burkolaton, valamint 12 vadászgépnél és egy űrsiklónál jóval többet vihetne magával (rengeteg hely van benne). És nincs szükség a fedélzetén 16000 fős személyzetre. A modernizált (Katana flotta) változatok 2200 fős legénysége sokkal közelebb áll a valósághoz.





16. Scimitar, Sith vadászgép:
Ahogy az újságban is megjegyzik, ez a hajótípus nagyon kicsi. Vaskosabb orr részt kellett volna a gömb alakú törzs elé illeszteni, a hajtóműveket pedig nem a gömb végére biggyeszteni, hanem kétoldalra a szárnyakba építeni.









16/b. Flitknot robogó:
Miként a többi robogó típusnál (lásd: a 19. és 22. számban), itt is ugyanaz a gond: a lábtartók lelógnak a törzs alá és beleütközhetnek a talajba, kiálló tereptárgyakba, ha túl alacsonyan megy. Nincs szélvédője, noha 600 km/h a csúcssebessége. A geonosisi sivatagban, a poros, szélfútta homokdombok közt ez nem tesz jót az utas szemének, arcbőrének már pár percnyi száguldozás után sem. Ráadásul a gép elejére szerelt átlátszó kijelzőnek igencsak erősnek kell lennie, hogy kibírja a menetszelet és ne törjön le. Komoly hiányosság, hogy a gép egyszemélyes. Viszont az alkotók legalább arra gondoltak, hogy ha már biztonsági öve nincs az utasnak (ami a legegyszerűbb megoldás lenne), legalább legyen egy gravitáció generátor, ami az ülésben tartja a sofőrt (ez ugye sokkal bonyolultabb).

17. AT-RT, köztársasági lépegető:
Azon kívül, hogy járás közben elég zajos, a fő gond vele az, hogy csak egy személyes és teljesen nyitott a sofőrülés, vagyis a pilótája védtelen. Mivel magasan helyezkedik el, könnyű kilőni az utast minden irányból, ami ideális célponttá teszi a mesterlövészek számára.









17/b. Oevvaor vuki katamarán repülőgép:
A két törzsű szitakötőre emlékeztető szerkentyű nagyon látványos, épp csak az a gond vele, hogy az utasterek nyitottak, mint egy csónaknál. S bár van elöl szélvédőjük, az utasokat oldalról és felülről semmi sem védi harc közben. Igaz, mentségükre szolgáljon, hogy a leírás szerint eredetileg horgászásra és szórakozásra használták őket a vukik, nem harci gépnek.


18. Delta-7, Aethersprite vadászgép:
Remek vadászgép lenne, ha nem lenne kórosan kicsi. Ezt jóval robusztusabbra, vastagabbra, magasabbra és hosszabbra kellett volna készíteni, mert így nincs benne hely sem egy rendes hajtóműnek, sem energiaforrásnak, védőpajzsgenerátornak, életfenntartó rendszernek és a fegyverzete is nagyon gyenge. Ráadásul az asztromechanikai droidot integrálták a hajótörzsbe, vagyis nem tudja elhagyni a helyét, képtelen bármit megszerelni vagy segíteni a pilótának. Lényegében ez az ETA-2 még kisebb, óvodás változata.



18/b. módosított Delta-7, Azure Angel vadászgép:
Nagyon látványos, filmbe illő géptípus. Viszont hiba volt az asztromechanikai droidot a pilótafülke elé tenni, mivel a kupolás feje takarja a kilátást előre. Ráadásul mivel egészen hátul van a pilótafülke, előre-lefelé nem lát a pilóta a géptest miatt és oldalra-lefelé is csak korlátozottan a megnövelt méretű, széles szárnyfelület miatt.







19. Aratech 74-Z, birodalmi robogó:
A repülő motorkerékpár régi vágya az emberiségnek, bár épeszű ember sosem száguldozna vele egy sűrű aljnövényzettel borított mamutfenyő erdőben. A maximális sebessége 500 km/h, amivel csak az a baj, hogy ekkora sebességnél már oda kell szíjaznia magát a sofőrnek az üléshez, ha nyeregben akar maradni, akkora a menetszél. Egyetlen faág vagy lián is akkorát üthet a pilótán, hogy leesik a nyeregből, nem beszélve arról, hogy védőruha, védősisak és védőszemüveg nélkül használni lehetetlen. Vajon hány apró rovar repülhetett bele Luke és Leia szemébe, miközben a birodalmi járőrökkel fogócskáztak az Endoron? Leugrani a nyeregből száguldás közben szintén nem kimondott életbiztosítás még egy Jedinek sem, nemhogy a képzetlen hercegnőnek, mivel az aljnövényzet miatt nem is látod a talajt, a sziklákat, faágakat, amikre ráesel. Erre a gépre nagyon kellett volna legalább egy páncélüveg szélvédő, buborékformájú, valamint a lábtartó pedáloknak sem volna szabad lenyúlniuk a géptörzs alá. Ha bármi kiállóba beleakadnak, leszakítják a sofőr lábát, a gépet meg dugóhúzóba viszik a becsapódásig.

19/b. ewok sárkányrepülő:
A fa és bőr építésű vitorlázógépek nagyon ötletesnek tűnnek, épp csak használhatatlanok egy óriásfenyő erdőben. A fán lakó ewokoknak nem tűnt fel, hogy az erdőben millió akadály van a gép útjában (faágak, levelek), amiket folyton kerülgetni kell és amik eltakarják a kilátást? Beléjük ütközve a könnyű vitorlázógép megsérülhet, kibillenhet az egyensúlyából és sebességet vesztve biztosan lezuhan. Arról a fontos apróságról nem beszélve, hogy a vitorlázórepüléshez szélre is szükség lenne, ami a fák közt nem nagyon tud fújni. Harci gépként ezt bevetni kész öngyilkosság.

20. Firespray-31, Slave I. felderítőhajó:
Ez egy egész remek járgány lenne, ha nem a legnagyobb keresztmetszetével haladna a menetirányba. Így kicsit olyan, mintha valaki keresztben akarna átvinni egy létrát az erdőn. Le és felszálláskor a pilóta hanyatt fekszik és nem lát ki az ablakon oldalra és lefelé, hanem fölfelé bámul az égre. Előnye viszont a típusnak, hogy a fegyverrendszerei távirányításosak, tehát nem egy külön lövészfülkéből kell akciózni, mint a Falconnál. Kérdés viszont, hogy mi szükség van a rövid szárnyakra? A műszaki rajz szerint ezekben forgatható repulzoros motorok vannak a leszállás közbeni stabilizációhoz. Ezt sokkal egyszerűbb lett volna két páncélozott dudorba rakni, amiken belül elforgathatók a motorok, védetten a sérülésektől. Amúgy a belső tér itt is nagyon kevés ahhoz a rengeteg mindenhez, amit Boba Fett állítólag belezsúfolt az egyedileg átalakított hajójába.

20/b. Firespray-31, Slave I. felderítőhajó:
Ez ugyanaz a jármű, amiről a 20. szám szól, csak pár évtizeddel korábban, némileg más fegyverzettel és berendezésekkel fölszerelve. Így ugyanazon problémák vonatkoznak rá.











Folytatás: 21-től 30-ig

Vissza a tartalomhoz