31. Faberstein-Lago 37 mentőkabin:
Az első hiba, hogy az újság címlapján nem ez a mentőkabin szerepel, hanem egy hozzá hasonló régebbi típus, amit a Klón háború idején használtak (a típus nevét nem sikerült kiderítenem).
A második hiba, hogy az alig 3,5 méter hosszú szerkezetről azt írják, hogy 6 utas fér el benne, plusz 2 hétre elegendő ellátmány. És ráadásul még le is tud szállni egy bolygóra. Hogy mi ezzel a baj? Mindössze annyi, hogy ilyen kis térfogatba ennyi mindent nem lehet belezsúfolni. A hajtóműveket leszámítva a hajótest kb. 3 méter hosszú. Ebben ugyan elvileg elférhet 6 ember, de igencsak összepréselve, szóval nem nagyon tudnak mozogni. Két hétig összezárva élni egy ekkora dobozban, ami kisebb, mint egy liftszekrény, hát elég húzós. Ráadásul az utasok mellett nem marad hely a számítógépnek, életfenntartó rendszernek, készleteknek, üzemanyagnak, energiacelláknak, utasüléseknek. Józan számítás szerint egy ekkora dobozban legfeljebb két ember férne el tűrhető körülmények közt, 1-2 napig, de akkor meg nem elég a mentőkabinok kapacitása a CR90-es korvetten minden utasnak (lásd: a 30. pontot). A Tantive IV.-nek van 12 mentőkabinja, ebből 4 db 12 személyes, 8 db 6 személyes. Bennük összesen 96 utasnak van hely, míg a jármű személyzete csak 46 fő, plusz 39 utasnak van hely, ami összesen 85 fő. Tehát 11 üres hely van a mentőkabinokban, ami lehetővé teszi a létszámon felüli utasok kimentését is vagy a robotok menekülését (noha Thripio szerint nekik tilos mentőkabinba szállni), illetve 1-2 kabin indítás előtti sérülése, használhatatlanná válása esetén hasznos.
A harmadik hiba a mentőkabin elhelyezkedése a hajótestben. Az Új reményben először azt látjuk, hogy a mentőkabin orrán lévő bejárati ajtó függőlegesen áll, tehát a jármű az oldalán fekszik a hajótestben a fedélzethez képest, amikor a két robot beszáll. Aztán a kilövéskor a kivetőnyílás lefelé néz a Tantive IV. törzsén, nem oldalra, különben nem a csillagos űrt látnánk (pontosabban a Tatuin felszínét kellene látnunk!), hanem a csillagromboló dokkját. Vagyis kilövés előtt a kabin 90 fokkal elfordult, lefelé. Ezzel az a baj, hogy a kabin hosszúkás henger alakú, nem gömb, így a hajótestben való elforduláshoz sok helyre lenne szüksége, ami elég helypazarló és logikátlan megoldás. A kilövést a kivetőcsőből nézve azt látjuk, hogy a kabin orral előre távozik, azaz a hajtóműveit fordítja az űrhajó felé. ALulról nézve szintén ezt látjuk, hogy orral előre zuhan lefelé a bolygó irányába. Viszont amikor belülről nézzük, a két robot kibámul az orrban lévő bejárati ajtó ablakán, amin túl nem a Tatuint látjuk, hanem furcsamód a csillagrombolót. Ehhez az kell, hogy a járművet irányító Artu megfordítsa a kabint. Amivel az a baj, hogy egy fölösleges manőver (üzemanyagpazarló), ráadásul felhívja vele magukra a birodalmiak figyelmét. Akik ha először azt hitték, hogy tévedésből startolt a mentőkabin és üres, ezután már sejthetik, hogy valaki lehet rajta, például egy robot, különben miért manőverezne a szerkezettel? Ha csak a robotpilóta vezérli a kabint, annak nincs rá szüksége, hogy az ablakon keresztül visszanézzen az elhagyott anyahajójára. Ezután ismét azt látjuk, hogy a kabin orral előre halad a bolygó felé, vagyis visszafordult. Ha valaki erre azt mondaná, hogy a kabin forog és bukdácsol az űrben, arra azt tudom válaszolni: igen, de csak a hossztengelye körül forog, nem a kereszttengelye körül. S mivel hosszában lőtték ki a hajótestből, mint valami lövedéket, semmi sem kényszeríti arra, hogy megforduljon. Ezt a jelenetsort láthatóan nagyon összekutyulták a filmesek, akik elfelejtették egyeztetni egymással a térbeli irányokat.

31/b. Vuki mentőkabin és E3 mentőkabin:
Mindkét típussal ugyanaz a baj: túl kicsik a feladatra, amit el kéne látniuk. Az egy személyes vuki evakuációs kabin ráadásul nem kényszerleszállásra való, hanem fel lehet szállni vele a bolygó felszínéről, tehát űrhajóként működik. Az újságban azt írják róla, hogy a vukik ezzel oldották meg üldöztetés esetén a lakosság gyors evakuálását (hogy sok ilyen kis kabint rejtettek el a bolygójukon), ami totális sületlenség. Kevés nagy méretű űrhajóval többre mentek volna (és messzebbre repülhettek volna).
Az E3 mentőkabinnal kapcsolatban az szerepel, hogy Yoda a Polis Massán fellopakodott egy automatizált gabonaszállító teherhajó fedélzetére, ahonnan észrevétlenül ellopott egy E3-ast és azzal szállt le a Dagobára. Ez a mese szintén ezer sebből vérzik. A Polis Massa egy aszteroidamezőben működő bánya, ott nem termelnek gabonát. Ettől még lehet, hogy szállítanak oda, bár célszerűbb volna inkább a lisztet vagy a készterméket, pékárukat szállítani a bányászoknak, hogy ne kelljen még az őrléssel, sütéssel is foglalkozniuk. A másik gond, hogy az automatizált teherhajó azt jelenti: nincs élő személyzete, robotpilóta irányítja. Akkor minek a fedélzetére egy három személyes mentőkabin? És hogy lehet azt észrevétlenül ellopni, anélkül, hogy se a robotpilótának, se az üzemeltetőnek, tulajdonosnak, karbantartónak ne tűnjön fel később a hiánya? És ne próbálja visszaszerezni?

32. Venator-osztályú csillagromboló:
Nagyon impozáns jármű, épp csak komolytalan az a megoldás, hogy két parancsnoki híd van a tetején egymás mellett, mintha egy kétfejű szörny lenne. Így a két állás közt macerás az átjárás (lépcsőn vagy lifttel le, séta a keresztfolyosón, lépcsőn vagy lifttel fel), a tornyok közti üres tér nincs kihasználva, de arra legalább jó, hogy a kis vadászgépek vakmerő műrepüléssel átsuhanjanak a tornyok között egy csata során. Más értelmét nem látom.
Az jó megoldásnak tűnik, hogy a hangárok kijárata a törzs felső részén van elhelyezve hosszában, nem alul, mert így a páncélozott has az ellenség felé fordítható és közben takarásba kerül a hangárkapu, valamint a parancsnoki hidak is (és a parancsnokok semmit nem látnak a csatából, tehát fölösleges kibámulniuk a túlméretezett ablakokon). Hátránya viszont, hogy egyetlen hosszú kapuja van a hangárok közé ékelt felszállópályának, ami egyben leszállópálya is. Ezzel egyrészt az a baj, hogy ha ugyanott kell felszállni, mint ahol leszállni, ezt nem lehet egyszerre végezni, csak felváltva, ami lassítja a folyamatot. Nem véletlenül vannak a nagy repülőgéphordozók úgy felépítve, hogy elöl felszállnak, hátul leszállnak a gépek és így körforgalmat lehet megvalósítani a csata során. A két oldalsó dokkolókaput elvileg lehetne használni leszállásra, de a filmekben mégsem ezt látjuk, így valószínűleg csak dísznek tették oda őket a tervezők. Ha az ellenségnek sikerül megrongálnia a felső hangákapu hosszú fedeleit, és azok beszorulnak, nem lehet kinyitni vagy bezárni őket, vagyis az egész rendszer használhatatlanná válik. Több értelme lett volna annak, ha több kisebb, függetlenül nyitható hangárkapu fedi a felszállópályát. Elvégre a gépeknek nem kell a felszálláshoz nekifutniuk a pályának, mert az űrben vannak.

32/b. Tűzoltó légsikló:
Egész jó jármű lenne, ha a kitaláló picit gondolkodtak volna. Mi az, hogy a gép másodpilótája hátul foglal helyet a farba épített kupolában? Biztonsági okokból - írják az újságban. Csakhogy ez nem harci jármű, nem lőnek rá és mivel a szárnyak végére szerelt tűzoltó fecskendők messzire elhordanak, nem fenyeget az a veszély, hogy baj éri a pilótákat, ha nem csinálnak hülyeséget. A másik komoly probléma, hogy a fedélzetén állítólag van egy teljes tűzoltóbrigád is, meg egy mozgókórház, valamint egy vonósugár a roncsok felemelésére. Ezek abszolúte nem valók egy oltást végző légijárműre, mert csak elveszik a helyet az oltófolyadékoktól. A tűzoltóbrigádoknak és mozgókórházaknak külön légsiklókon kellene a helyszínre sietniük, ahogy a vonósugarat is külön járműre kellene telepíteni, nem kombinálva egymással a különféle feladatokat, mert azok csak akadályozzák egymást munka közben. Gondoljuk végig: a tűzoltógép feladata gyorsan a helyszínre vinni az oltóanyagot, kiszórni a levegőben, majd elrepülni a következő adagért. A tűzoltóbrigádok feladata ellenben leszállni a célzónába és a felszínen dolgozni a mozgókórházzal együtt. A vonósugaras darugépnek előnyösebb, ha nem cipel magával semmi terhet, mert akkor csökken a felemelhető hasznos súly, amit még elbírnak a hajtóművei. Nem véletlen, hogy a földi tűzoltóságok is több különböző felépítésű, feladatú szerkocsit használnak, amik együtt vonulnak ki a helyszínre és megosztják a munkát. Az alkotók igazán megnézhettek volna egy tűzoltókról készült filmet vagy utána nézhettek volna az ilyen nyilvánvaló részleteknek...

33. Lucrehulk-osztályú droidvezérlő hajó:
Ezzel a nagyon pofás, látványos járművel szinte csak a baj van (azon kívül is, hogy az újságban lévő tervrajzain több bejegyzés jelzővonala rossz helyre mutat). Milyen teherhajó az, aminek a hasznos térfogata javarészt üresen marad? Mármint a csészealj alakú hajótest közepén van egy hatalmas lyuk, ahol csak egy nagy gömb van a hátsó részhez csatlakoztatva. Állítólag onnan irányítják a gépet, viszont onnan elég rossz kilátás nyílik a környékre, pont a gyűrű alakú hajótest miatt. Az, hogy a gyűrű alakú hajótest elöl nyitott, azaz nem ér össze a két vége, csökkenti a szerkezeti stabilitást (és változó terhelés, gyorsulás esetén a törzs deformációját növeli). Az orrban lévő dokkolókarok túlméretezettek (számításaim szerint kb. 250-260 méter hosszúak lehetnek), amikkel csak hasonlóan óriási járműveket lehet megfogni, kisebbeket nem. Ráadásul rosszul vannak elhelyezve, mert egymás felé néznek, így a két kar csak egy hajót tud megfogni, feltéve, hogy elég nagy és vagy befér közéjük vagy a hajó orra előtt áll meg. A közvetítőtorony antennái hátul helyezkednek el a taton, vagyis rossz szögben állnak, ha előrefelé kell sugározni. A törzsön körben, felül és alul elhelyezkedő vevőállomások viszont jól vannak elhelyezve. Az volna a logikus, hogy a vevőállomások egyben adóállomások is, nem külön helyezkednek el, kilométerekre egymástól és a droidok vezérléséhez szükséges számításokat decentralizáltan, helyben oldják meg, nem központilag a parancsnoki gömbbe telepített szuperszámítógéppel, ami sebezhetővé teszi az egész rendszert (a műszaki hibákkal szemben is). De a legfőbb gond a konstrukcióval mégis az, hogy egy teherhajóból nem lehet tisztességes hadihajót csinálni egyszerű átépítéssel, mivel alapvetően más célokra lett kifejlesztve. Aki olyan bolond, hogy ilyen kamu hadihajóval megy a csatába, az ne csodálkozzon rajta, ha elporolják. Azt a képtelenséget már meg sem említem, hogy volt képes Anakin vadászgépe puszta véletlenségből berepülni a hadihajó dokkjába a csata közben, mikor annak elvileg fel voltak húzva a védőpajzsai, hisz támadás alatt állt?

33/b. Sheathipede-osztályú űrkomp:
Egész jó kis hajócska lenne, ha rendesen kidolgozták volna. A karmos leszállótalpak az újság szerint csak a külön e célra épített platformokon történő landolást tették lehetővé, ami merő ostobaság. Egyrészt, mert így nem lehet vele egy általános űrkikötőben leszállni (nem praktikus). Másrészt mert kényszerleszálláskor a hegyes karmok mélyen belsüppednek a talajba, hisz kis felületen érintkeznek a földdel (nem biztonságos), illetve nagy terhelés esetén akár a leszállópálya betonját is összetörhetik, behorpasztva azt a gép alatt (balesetveszélyes). Ráadásul a Baljós árnyakban azt látjuk, hogy gond nélkül leszállnak vele a Naboo fővárosában egy téren és még csak össze sem töri maga alatt a nyilván nem erre a súlyra tervezett kövezetet.


34. Nantex vadászgép:
A geonosisi pilóták számára kifejlesztett gépben szagalapú irányítórendszer van, amit egyedül az ő fajuk tud használni. Erről az írják, hogy gyorsabb vezérlést tesz lehetővé, mint az optikai kijelzők, amit erősen kétlek, mivel az összes ismert földi élőlény gyorsabban tud tájékozódni látással, mint szaglással. Mivel az egyik fénysebességgel közvetíti az információt, a másik pedig a levegőben terjedő molekulák lassú mozgása által. Amúgy az egész gép túl kicsi (szokás szerint) és technikailag elképesztően lehetetlen a kialakítása, mivel két törzse van, amik egymás fölött helyezkednek el, köztük két gömbbel, amik mágneses csapdákban lebegnek, elöl a fegyverzet, hátul a hajtómű. Ennek a megoldásnak a fő hátránya az, hogy törékennyé teszi a gépet (könnyen széteshet a két törzs), másrészt a hajóágyú mozgathatóságát lekorlátozza a hosszan előrenyúló kettős orr, amik miatt csak oldalirányban forgatható az ágyú, fölfelé és lefelé nem nagyon. Az viszont jó megoldás (lenne), hogy a pilótafülke kupolája körpanorámát biztosít - de kinek is? Egy olyan pilótának, akinek érzékenyebb az orra, mint a szeme? Minek? Szagolja ki az ellenséget!

34/b. Punworcca-116 űrvitorlás:
Ez a hajó egyszer már szerepelt az újságban, lásd: 22/b. járművet. Igazán figyelhettek volna a szerkesztők, hogy ne ismételjék magukat!

35. ARC-170 vadászgép:
Az X-szárnyú őse, két bazinagy beömlőnyílású hajtóművel (amely beömlőnyílások le vannak zárva, szóval igazából fölöslegesek és csak a légellenállást növelik a légköri repülésnél) és 6 irányba szétnyitható szárnyakkal, amik közül 4 csak hűtőpanel hőelvezetésre. Ha egy vadászgépen négy ilyen nagy szárny van, amik hőt sugároznak magukból, ideálisak az ellenség hőkövető rakétái számára célpontnak. Ennek a hajónak végre elfogadható (hihető) a mérete, bár elég bolondul lett kialakítva az orra, ami mélyen lelóg a beleépített szenzorok miatt, így kényszerleszállásnál (ha hasra kell tenni a gépet) beleakadhat a talajba és felboríthatja a gépet, mielőtt leszakadna. Ahogy a taton is van egy mélyen lelógó szerelvény a hátsó, alsó lézerágyú számára, ami sokkal nagyobb a szükségesnél. Előnye viszont a típusnak, hogy három fős személyzete van (pilóta, navigátor, faroklövész), plusz egy asztromechanikai droid is trónol a tetején. Tehát meg lehet osztani a feladatokat, nem egy embernek kell mindenre figyelnie, ami nagyon fárasztó és rontja a reakcióidőt. Ennél a géptípusnál is elkövették azt a klasszikus hibát a tervezők, hogy a pilóták sisakja nyitott (hogy látni lehessen az arcukat a filmben: De minek? Hisz mind egyforma klón!), így hirtelen dekompressziónál gyorsan odavesznek a hiányos felszerelésük miatt az űrben. De legalább van a gépen két hátrafelé tüzelő ágyú is az üldözők távoltartására, amit az első Halálcsillag fölött vívott csata óta hiányolok a vadászgépekről.

35/b. Acclamator-osztályú cirkáló:
Az újságban tévesen csatahajóként is emlegetik ezt a csapatszállítóhajót, ami valamiért cirkáló besorolást kapott. Mintha nem tudnák eldönteni, hová is való ez a járműtípus? Lényegében egy kisebb csillagrombolóról van szó, egy kicsiny parancsnoki toronnyal, ami egy kisebb felszíni hadsereget képes elhordozni a fedélzetén és bármilyen bolygófelszínre leszállva kitenni azt. A felsorolásban olyan sok felszíni hadigép szerepel, hogy azok szerintem még darabokra szedve sem férnének el egy ekkora űrhajó fedélzetén, hacsak nem préselik kis tömbökbe össze előtte. Gondoljuk végig: egy 752 méter hosszú, 460 méter széles, 183 méter magas hajóba kell bezsúfolni minden életfenntartó rendszert, hajtóművet, fegyverzetet és személyzetet a lakóhelyiségekkel, plusz 16000 katonát, 320 robogót, 80 ágyúnaszádot, 48 AT-TE lépegetőt és 36 SPHA ágyút (meg gondolom a pótalkatrészeket, üzemanyagot, muníciót, ellátmányt hozzájuk). Ez iszonyúan sok, szerintem legalább 3-4 ekkora hajó kéne az elszállításához a valóságban.

36. J-327-es nubian jacht:
A krómozott burkolatú, áramvonalas luxusjacht egyértelműen a star wars univerzum legszebb járműve. Szépséghibája mindössze annyi, hogy a hajtóműveiből hátrafelé hosszan kilógó két tüske szerintem teljesen fölösleges rá. Ezekről azt írja az újság, hogy hűtőbordázat van bennük, amivel csak az a baj, hogy egy vékony, hegyes, tüske alakú szerelvény mindenre alkalmas, épp csak hűtésre nem, mert a lehető legkisebb a felülete ahelyett, hogy a lehető legnagyobb lenne (mint például egy síkfelület). A leszállótámjai pedig kecsesen ívelők, épp csak statikailag irreálisak, mivel a jármű sok tonnás terhelése így oldalirányban nehezedik rájuk, vagyis könnyen eltörhetnek. Azt már meg sem említem, hogy ha egy dögnehéz űrhajó ilyen kis, hegyes lábakkal leszáll a Tatuin sivatagi homokjára, a nagy súly miatt a támlábai rögtön belesüppednek a talajba, míg hasára nem ül a jármű. Amit komolyan hiányoltam az újságból, az a jacht belső tervrajza, ezért ezt itt mellékelem. Ezen jól látszik, hogy a hajótest belül elég rosszul van kihasználva, például irreálisan kicsik a személyzet és az utasok kabinjai, miközben nagy terek állnak kihasználatlanul a fedélzeten, lásd: trónterem, technikai állomás (aminek inkább a hiperhajtómű és a reaktor közelében lenne a helye logikusan). Ráadásul a filmen látható külső hajómérethez képest eléggé valószerűtlennek tűnik az, hogy belül elférjen a két szintes fedélzet. Főleg a lapos és hegyes orrban, a parancsnoki híd előtt nincs elég hely ehhez.

36/b. J típusú nubian jacht:
Ez a hajó is gyönyörű formailag, elegáns keresztezése a Naboo királyi cirkálónak (lásd: 29. szám) és a H típusú nubian jachtnak (29/b. szám). Az újságban azt írják róla, hogy eredetileg személyszállító hajónak tervezték, majd átépítették diplomáciai jachtnak. Ezzel csak az a probléma, hogy összesen 3 utasnak van benne hely, ami mindenre elég, csak rendes utasszállításra nem. Ha jobban belegondolunk, még egy trabantban is többen férnek el, mint ebben a krómozott csilivili luxusjárgányban. Ennek fényében kissé helypazarló megoldásnak tartom, hogy a gép vezetéséhez a pilótán kívül egy navigátorra és egy tüzérre is szükség van. Ez három fő. Akkor hol marad hely az utasoknak (plusz nulla fő)? De legalább gyors és szép és drága és feltűnő. Egyszóval illik a szerénységéről ismert Padmé Amidala szenátorhoz. Kérdés, hogy egy 29,2 méter hosszú és 49,3 méter széles űrhajóban miért csak 3 főnek van hely? Talán mindhármuk számára tágas, több szobás luxus lakosztályok bújnak meg a fedélzeten?

37. OG-9 pókdroid:
Kezdjük azzal, hogy ez a szó szoros értelmében nem jármű, hanem csak egy robot, tehát elvileg semmi keresnivalója ebben a sorozatban. Járműnek ugyanis az a gépezet számít, ami közlekedési eszközként használható, tehát utast szállít. Ez a négylábú lépegető droid a mérete ellenére alkalmatlan erre. Műszaki szempontból a legkomolyabb hibája, hogy a túlméretezett lábai mind az alsó, mint a felső lézerágyújának útban vannak, tehát akadályozzák a tüzelést, amit jól fel lehet használni ellene. Bőven elég, ha a lesből rátámadó gyalogosok megkapaszkodnak a lábain és azok takarásából módszeresen szétlőhetik a gömb alját vagy bombákat szerelhetnek a lábaira. Gyenge pontja továbbá, hogy csak négy lába van, míg egy póknak köztudomásúlag nyolc. Így egyetlen láb sérülése is felboríthatja és harcképtelenné teheti a robotot. Ráadásul a méretéhez képest kevés a fegyverzete és túl magas: könnyű célpontot nyújt sík terepen.


37/b. DSD-1 törpe pókdroid:
Nagyobb társának hű kistestvére, kevesebb hibával, mint az OG-9-es. Felépítésének előnye, hogy a lézerágyúja a lábak fölött található, így nem lőhet bele saját magába. Hátránya viszont, hogy egyetlen fegyvere van, vagyis hátbatámadható. Továbbá az infravörös érzékelői is csak előre néznek, nem körkörösen lát velük, ami elég rossz megoldás.




38. Nebulon-B fregatt:
A kettéosztott hajótestű szerkezet több szempontból is kész műszaki rémálom. Egyrészt a vékony és sebezhető összekötőrúd miatt, ami teljesen értelmetlen megoldás és szerkezetileg gyengíti, törékennyé teszi a járművet. Főleg éles fordulóknál (csatában manőverezve) nagy terhelés nehezedik rá, amitől eltörhet, deformálódhat, továbbá kihasználatlanul hagyja az orr és a tat közt rendelkezésre álló hatalmas teret. Ha ez a gerinc megsérül, a hátsó részben szolgálatot teljesítő személyzet el lesz vágva az elülső résztől és csak szkafanderben tudnak átmenni hozzájuk jó esetben. A rúdra szerelt dokkolóalagút miatt a kisebb hajók kívül csatlakoznak a fregattra, ahelyett, hogy belül, védett hangárokban parkolnának, ami sebezhetővé teszi őket. Ráadásul ebből csak egy darab van, noha a rúdon felül és alul akár 4-6 dokkolóalagútnak is bőven lenne hely úgy, hogy a járművek ne ütközzenek össze.
Másrészt a vezérlőközpont alá épített, lelógó állványzat sem igazán jó ötlet, amire a távérzékelőket és fegyvereket aggatták. Emiatt a hajó teteje védtelenül marad a felülről érkező támadások ellen. Ráadásul ez a felépítés megakadályozza, hogy a fregatt leszálljon egy égitest felszínére vagy akár kényszerleszállást végezzen. További hátránya az állványzatnak, hogy rögzített, vagyis a rászerelt berendezések nem körbeforgathatók (együtt vagy külön-külön tengelyeken). Így az egész hajótesttel kell célozni, ami egy ekkora járműnél időigényes és macerás feladat.
Harmadrészt a hajótest bal oldalán látható hatalmas panorámaablak, ami mögött egy orvosi szoba található, kész öngyilkosság egy hadihajó esetén. A filmen ugyan jól mutat, hogy a főszereplők kinéznek rajta, de a valóságban csak fölöslegesen sebezhetővé teszi a fregattot a meteorokkal, repeszekkel, belövésekkel szemben. Ez még akkor is így van, ha egy páncéllemezzel lefedhető, mert az nem ugyanaz, mint a rendes, páncélozott hajóburkolat. Ha pedig folyton zárva kell tartani a háborús helyzet miatt, akkor mi szükség van rá?
Ahhoz, hogy ezt a semmire sem jó szerkezetet konvojkísérőként vagy kórházhajóként lehessen használni, először is teljesen át kéne tervezni és építeni, de annyira, hogy végül nyomokban sem emlékeztetne önmagára. Így jó eséllyel versenyezhet a star wars univerzum legbénább hadihajója címért.

38/b. Vader meditációs kamrája:
Egy meditációs kamra minden, csak nem jármű. Nem robot, nem mentőkabin, tehát semmi keresnivalója ebben a sorozatban. Az újság szerkesztői mintha nem tudnának mit betenni az újabb számokba, pedig bőven vannak még a star wars univerzumban említésre méltó járművek.

39. AA-9 teherhajó:
A galaxis igáslovának becézett űrjármű újabb példája a technológiai ostobaságnak. A törzse felül kiszélesedő, alul keskeny, vagyis magasan van a súlypontja (borulékony). Ennek megfelelően a raktere is inkább magas, mint széles, tehát legfeljebb lépegetők szállítására lenne ideális, nem általános teherjárműnek. Az alján túl sok a rakodónyílás a kicsiny raktérbe, míg felül az utasfedélzet túl nagy. Ezt pont fordítva kellett volna csinálni: legyen alul a nagy és széles raktér, kevés nyílással és felette a kicsi, keskeny gerincben az utastér, elöl a parancsnoki híddal. Akkor nem kellene a rakományt a bejárattól belső teherlifteken fölfelé mozgatni a hajótestben, fölöslegesen és időpazarlóan. További rossz megoldás, hogy egy ekkora hajónak (390 méter hosszú, tehát akkora, mint egy olajtanker!) mindössze négy darab leszállótalpa van, és azok is kicsik, oldalra hajlók ahelyett, hogy lefelé állnának (praktikusan) és kis felületen érintkeznek a talajjal, tehát hatalmas nyomást gyakorolnak rá. Így csak speciálisan megerősített leszállópályára tehető le a gép, egy primitívebb kifutón megrakva egyszerűen belesüllyednek a lábai a földbe. Nyilván ezért kell inkább rakodás közben a repulzoros hajtóművein lebegnie a kikötőben, ami meg tiszta energiapazarlás, szóval nem teszi költséghatékonnyá a gépet. Az újság szerint ráadásul ezt a hajót katonai célra is használták, csapatszállítónak és utánpótlás szállítónak, noha feltűnően lassú és a magas felépítése miatt kitűnő célpontot nyújt a terepen. Nagyon hülye katonának kell lennie annak, aki egy ilyen rosszul megtervezett gépet hadi célokra próbál használni.

39/b. Nabooi repulzoros gondola:
Ez a kézzel készült gondolasikló egy terepsikló és egy hajó keveréke, ami nagyon elegáns, épp csak túl kicsi a használhatósághoz. Az utasok mellett nincs benne hely a csomagoknak. Lefelejtették róla a szévédőt, noha 100 km/h a végsebessége és van egy minden funkciót nélkülöző keskeny, felfelé görbülő farka, amin nincs kormánylapát. Az orrát pedig elfelejtették hegyesre építeni, ami egy csónaknál alapkövetelmény a közegellenállás csökkentése érdekében, így komoly hullámokat vet a vízben haladva.





40. AT-ST, birodalmi lépegető:
A két lábon járó halálnak becézett gép nyilván az utasai számára halálos főleg, nem az ellenségre nézve. Már négy lábon is elég problémás járni egy géppel, kettőn meg végképp balesetveszélyes. A páncélozott utastér miatt magasan van a súlypontja, így ha beleakad valamibe a lába, könnyen felborul és összetörik. A fegyverzetével csak előre lehet tüzelni, tehát a háta teljesen védtelenül marad. Nem csoda, hogy csak járőrözésre és felderítésre használható, azaz nem harcmezőre tervezték. De akkor miért vetették be a birodalmiak különféle csatákban (a Hothon, az Endoron)? A pilótafülkéből nem lehet rálátni a lábakra, vagyis a sofőr csak képernyőn keresztül figyelheti, mi van közvetlenül előtte és alatta. A lábak elején ugyan van egy éles acélkarom, de csak egy-egy darab, nem több, ami szerintem kevés a nehéz terepen való biztonságos megkapaszkodáshoz, járáshoz, futáshoz. Nem véletlen, hogy az állatoknak több lábujjuk is van a természetben, talán érdemes lett volna odafigyelni rájuk. További értelmetlenség, hogy az utasfülkébe felülről kell beszállni, a tetőn át. Így a személyzetnek a lehető legnehezebb dolga van, ha be akar jutni a gépbe vagy el akarja hagyni azt. Főleg úgy, hogy még létra sincs a gép oldalán, meg a lábain, ahol megmászható lenne. Plusz, ha megnézzük oldalról a szerkezetet, jól látható, hogy nagyon elöl van a súlypontja, tehát könnyen orra bukhat. Csak a lábak feszítőereje akadályozza meg a felborulását, vagyis ha bármelyik meghibásodik vagy megsérül, az egész acélcsirke menthetetlenül felborul és ócskavassá változik.

40/b. Braha'tok ágyúnaszád:
Ennek a hajótípusnak két példánya is részt vett az endori csatában, bár A Jedi visszatérben csupán a háttérben láthatók rövid időre, a sullusti indulás előtt oldalról és a Halálcsillagnál folyó csata során szemből. Formára egész jól néznek ki, csak nem értem, miért kellett a jármű oldalára külső, fülszerű paneleket szerelni, illetve hátul miért van rajta két, oldalra néző parabolatányér? A leírás szerint nyolc ikerturbólézerágyúja és nyolc rakétavetője van, ám ezekből egyik sem látszik a modellen, csupán antennák, dokkolókarok, szárnyak és egyéb érdekes függelékek lógnak a törzsén.




Folytatás: 41-től 50-ig

Vissza a tartalomhoz