41. IG-227 Hailfire droidtank:
Egy újabb droid, ami nem jármű, hanem csak robot. A két hatalmas keréken gördülő szerkezetnek számos hibája van. Az egyik, hogy a kerekei indokolatlanul nagyok, így könnyen észrevehető messziről, vagyis nehéz elrejteni a terepen. Ebből következően a tárolásához, űrhajón való szállításához is nagy hangárra van szükség (helypazarló). A kerekek nem páncélozottak, sérülésük esetén a gép megbénul. Ugyanakkor hatalmas mérete (8,5 méter kerékátmérő!) dacára csupán 45 km/h sebességre képes, ami elképesztően lassú a többi felszíni harcjárműhöz viszonyítva. A páncélozott irányítómodul tetején lévő két rakétavető konténer állásszöge csak függőlegesen változtatható, vízszintesen nem, a hatalmas kerekek miatt, így oldalirányba célozni az egész jármű elfordításával kell, ami harctéri körülmények közt nem feltétlenül előnyös. A 2x15 db rakéta orra védtelenül kiáll az indítókonténerekből, így könnyen megrongálhatók akár kézifegyverrel is. A rakétakonténerek feladata a valóságban nem csupán a rakéták tárolása és indítása, hanem a védelme is a kézifegyverek tüzétől, repeszektől és az időjárás viszontagságaitól (eső, hó, homok). Ezért szokták őket elöl-hátul zárósapkával ellátni, ami csak a kilövés előtt nyílik ki. A tűzerő fokozása érdekében kulcsfontosságú volna a konténerek gyors, automatizált újratöltése, de a droidtank nem visz magával további rakétákat, mivel nincs raktere és pótkocsit sem húz magával. Így vagy kísérnie kell egy töltőjárműnek vagy folyton vissza kell térnie a bázisára munícióért, ami nem igazán hatékony megoldás. A páncélozott irányítómodul alatt van egy forgatható lézerágyú a közeli, felszíni célok ellen, aminek használhatóságát az alacsony elhelyezése és az előre kinyúló kerekek hajtóműrendszerei korlátozzák.

41/b. Hardcell típusú teherhajó:
Nagy, nehézkes és könnyen sebezhető. Katonai célokra használni totális ostobaság.







42. Invisible Hand romboló:
A Providence-osztályú rombolónak számos műszaki hibája van, ezek közül csak négyet emelnék ki röviden. Az első a tatból kiálló megfigyelőtorony, benne a kommunikációs központtal, ami nagyon látványos helyszínül szolgált Dooku gróf kivégzéséhez, ugyanakkor feltűnő és sebezhető célpontot nyújt az ellenség számára. A kialakításának semmi műszaki előnye nincs, hátránya annál több. A második az oldalsó hangárfedélzet széles bejárata, aminek védelmét olyan pajzsgenerátorok látják el, amiket gyerekjáték kilőni. Így történhetett meg, hogy Anakin vadászgépe egyetlen sorozattal szétlőtte a hangárkapu pajzsát, hogy Obi-vannal be tudjanak repülni a csarnokba. Ahhoz képest, hogy ez egy jelentősen módosított és megerősített hadihajó, a szeparatista flotta zászlóshajója, meglepően sebezhetőnek bizonyult a coruscanti csatában. A harmadik a hátsó ionhajtóművek lángsugarának visszafordítására szolgáló terelőlemezek megléte, amiket az újságban elfelejtettek megemlíteni. Ha ezekkel ráterelik a kiáramló hajtóműgázt a tat burkolatára, az bizony komolyan megég és megolvad, hacsak nincs külön páncélozva ez ellen. Viszont a törzs mentén végigáramló forró gáz akkor is kárt tehet a kiálló műszerekben, ágyútornyokban, megzavarva azok működését, ráadásul a törzs formai kialakítása miatt oldalirányba verődik a burkolatról, rontva a tolóerő hatékonyságát. Ehelyett célszerűbb lett volna vagy fékezőhajtóműveket szerelni az orrba vagy keresztirányú manőverezőhajtóművekkel elforgatni zuhanás közben az űrhajót, hogy farral előre zuhanjon a Coruscant légkörébe. Azt most nem említem, hogy orbitális pályáról keringés közben így nem lehet leesni, hacsak nem lebeg a hajó, amihez viszont lebegtető hajtóművek kellenek, amikkel könnyebb lenne megállítani a zuhanást, mint a tolóhajtóművekkel. Tehát a Sithek bosszújában látott nagy, izgi lezuhanás a valóságban sehogy se jönne össze ebben a formában. A negyedik baki maga a kényszerleszállás. Ha egy űrhajó törzse kettétörik és az eleje lezuhan, miközben a hajtóművek a hátsó részben maradtak, kizárt, hogy a ronccsal (aminek még szárnya sincs!) siklórepülést lehessen végezni és sikeres kényszerleszállással érjen földet. Nincs az a tehetséges Jedi pilóta, aki egy ilyen manőverezésre már képtelen roncsot szépen letesz a kifutópályára, még az erővel erőlködve sem.

42/b. Eddicus-osztályú űrsikló:
A jól áramvonalazott törzsű komp orrában a bal oldalon van egy hengeres fülke, a tetején félgömb alakú pilótafülkével, ami csúnyán elrontja a légáramlást a hajó körül. Ráadásul az újságban a felső képen a sikló tükörképe szerepel, mert a fülke átkerült a jobb oldalra. A bejárat túlságosan hátul van, gyakorlatilag a hajtóműtérből nyílik, ráadásul túl keskeny (szűkös) és nem rendelkezik rámpával. Így ha leszáll a talajra, s nem egy lebegő platform mellé áll oda a levegőben, nem lehet rendesen kiszállni belőle (szerintem). Ahhoz képest, hogy a Galaktikus Szenátus vezetői számára készült, nincs védelmi fegyverzete és mentőjárművel sem rendelkezik.

43. BARC robogó:
A hibái ugyanazok, mint a többi robogóé. Az 520 km/h-s csúcssebesség gyakorlatilag beleragasztja a pilótát az ülésbe. A gép csak egy személyes, a sofőr mögé nem fér fel másik utas. A csomagtér túl kicsi, alig 5 kg teher fér bele a leírás szerint, ami jóval kevesebb, mint egy klón katona menetfelszerelése vagy akár csak egyetlen lézerpuska súlya. Ahhoz képest, hogy felderítőgépnek szánták, négy előre néző, rögzített lézerágyút is szereltek rá, mintha csatagép lenne. Ugyanakkor elfelejtettek radart, távcsövet, felvevő kamerát, fényképezőgépet, álcázóberendezést (hangtompítót a gázturbinákra) és egyéb távérzékelő berendezéseket rárakni.

43/b. Flare-S suhanó:
Miként a robogók, a suhanók használata is kész öngyilkosság. A Flare-S 600 km/h-val repeszt, maximálisan 350 méter magasan, amivel gyakorlatilag repülőgépnek minősül, rendes szárnyak és fülke nélkül. Hátránya, hogy lefelejtették róla az üléstámlát, így nagy sebességnél a pilótának igencsak kapaszkodnia kell a kormányba, ha nem akarja, hogy a menetszél hanyatt döntse az ülésen.




44. Zephyr-G suhanó:
A 350 km/h csúcssebességű suhanó fő előnye a többi géppel szemben, hogy két utast tud szállítani, igaz a hátsó utas számára nincs lábtartó alul.







44/b. Anakin versenyfogata:
Ezt a repulzoros járművet érdemes lett volna az újság egy külön számában ismertetni, ahelyett, hogy csak egy lábjegyzetet kap, elvégre fontos szerepe van az I. részben. Így sajnos le kell mondanunk róla, hogy a kis modelljét a vitrinbe tehessük. Műszaki szempontból igazi hajmeresztő konstrukció, főleg a hajtóműveket összekötő energiakapocs miatt, aminek valószínűleg nem tesz jót, ha a sivatagban száguldozva homokszemek és felvert kavicsok kerülnek bele, megzavarva, esetleg megszakítva az összeköttetést. Egy biztos: ép elméjű ember soha nem ülne bele egy ilyen törékeny lélekvesztőbe, ami 947 km/h csúcssebességével kész vadászgép.

45. HAVw A6 Juggernaut tanknaszád:
A csaknem 50 méter hosszú, 20 méter széles és ugyanilyen magas (plusz a tetejéből kiáll még egy 10 méteres megfigyelőtorony) páncélozott harcjármű újabb példája az átgondolatlan tervezésnek. Túl széles ahhoz, hogy egy normális úton, pláne egy vidéki, kanyargós földúton elférjen, de a városi utcákon sem fér el a házak között, legfeljebb a 6-8 sávos sztrádákon, ahol viszont a magassága miatt nem fér el a felüljárók, hidak és villanyvezetékek alatt. Sem alagutakon, sem hidakon nem lehet vele átkelni, úszni meg nem tud a vízen, mert ahhoz túl nehéz és nem is úgy van kialakítva a törzse, eleje. Ahhoz, hogy egyik bolygóról a másikra lehessen szállítani, komoly méretű teherhajókra van szükség, így elveszi a helyet más hadianyagoktól, lekötve a mindig korlátozott szállítókapacitást. A hatalmas kerekeiből hiába van 10, ha nem védi őket köténypáncélzat sem oldalról, sem szemből és hátulról, így könnyű megrongálni őket (javítani, cserélni viszont kész rémálom lehet a személyzete számára). A vasúti szerelvény (vagy kisebb torpedóromboló) hosszúságú jármű a kanyarodás megkönnyítésére csuklós törzzsel rendelkezik, viszont ezt nem logikusan, középen helyezték el, hanem hátrébb, a negyedik keréknél, ami rontja a mozgékonyságot. A fegyverzete ehhez képest elég szerény, mindössze 6 ágyút és 2 rakétavetőt számlál, noha egy ekkora monstrumon legalább 12 ágyút lehetne körben és a tetején elhelyezni, valamint legalább 4 rakétavető konténert. A tetejéből kiálló megfigyelőtorony, amiben egy katona ácsorog és nézelődik, egy igazi technikai abszurdum. Egyrészt mert emiatt messziről fölfedezhető a jármű a terepen, hiába bújik meg a dombok, fák takarásában. Másrészt mert ide egy rakás műszert, távcsöves kamerákat és radart kellett volna elhelyezni egy szerényebb képességű, fáradékony, figyelmetlen és sebezhető ember helyett. Harmadrészt, mert a torony komolyan akadályozza a mögötte elhelyezkedő ágyútornyot a tüzelésben a tetőn és ha megsérül (kilövik vagy beleakad valamibe), rádőlhet az ágyútoronyra, tönkretéve azt. Negyedrészt, mert sokkal hatékonyabb lenne torony helyett drónokat vinnie a tetején, amik szükség esetén fölrepülnek a magasba és információkat szolgáltatnak a személyzetnek a környezetről. Azt már meg sem említem, hogy ha képes 50-300 katonát is szállítani a belsejében, ezeknek milyen nehéz be és kiszállniuk, pláne harci helyzetben, amikor tüzelnek rájuk, mivel a kerekek majdnem 8 méter átmérőjűek, a törzs és a bejárati ajtó pedig 10 méterre van a talajtól.

45/b. Raddaugh Gnasp ornitopter:
Nagyon látványos, repülő rovarra emlékeztető jármű, fő hátránya, hogy nyitott, így két utasát sem a széltől, sem a lövésektől, portól nem védi semmi. Az rendben van, hogy tettek rá egy hátrafelé tüzelő lézerágyút, de ennyi erővel egy előrefelé tüzelőt is fölszerelhettek volna az elejére, hogy a vukik ne csak távozás közben tudjanak lövöldözni az ellenségre.







46. Droid tri-vadász:
Az összes bemutatott harci droid közül eddig ez a legjobb konstrukció, eltekintve attól, hogy kispórolták belőle a védőpajzsot, ami minden vadászgépnél alapkövetelmény kellene, hogy legyen. Mivel szerkezetileg hármas szimmetriájú, érdemesebb lett volna a három félköríves vázelem közé elhelyezni 1-1 rakétát, összesen hármat ahelyett, hogy kettőt akasztanak az aljára. Ugyanígy az elején két szenzor helyett is hármat kellett volna alkalmazni, ami hatékonyabbá tenné a térbeli érzékelését. A leírás szerint 37000 km/h sebességre képes légkörben, ami 30-szoros hangsebességet jelent és komoly légköri pajzsok nélkül izzásig hevítené a burkolatát a valóságban, így sejtésem szerint ez egy elírás és csak 3700 km/h-t kell érteni rajta. A tervezők ráadásul állati hangok kiadására programozták a gépet, hogy megfélemlítse az ellenséges pilótákat. Hol? A világűr vákuumában? Vagy a légkörben, ahol a hangsebességnél gyorsabb száguldozás, lövöldözés és robbanások miatt amúgy sem hallani semmit, csak megkésve, mikor a hangrobbanás hulláma is odaér? Vagy a rádiófrekvenciákon állatkodnak ezek a droidok? Ahol a katonai adóvevők simán ki tudják szűrni az efféle zavarást a saját adatforgalmazásukból?

46/b. Munificent-osztályú fregatt:
Nagy, törékeny és sebezhető monstrum, mivel a páncélozott burkolata nem fedi le teljes egészében a belső, érzékeny részeit, így az ellenséges vadászok és célkövető torpedók számára ideális támadási pontokat kínál harc közben. Az elején magasra kiálló és előrenyúló parancsnoki felépítménye szintén jó célpont, a közepén két oldalra kinyúló szárnyak pedig teljesen fölöslegesek az űrben.

47. GR-75 szállítóhajó:
Műszaki szempontból érdekes megoldás az alul részben nyitott raktér alkalmazása, ahol a burkolat alól kilátszanak a repulzorokkal felemelt és rögzített teherkonténerek. Viszont ha a védőpajzsok meghibásodnak vagy kilövik őket, a levegő elszökik a raktérből és a konténerekben tárolt kényes holmik hamar tönkremehetnek a világűr vákuumában a hideg, a sugárzás és a nyomáscsökkenés miatt, nem beszélve a mikrometeoritok romboló hatásáról és légköri repülésnél a szögletes konténerek okozta turbulenciáktól, amik szükségtelenül növelik a légellenállást. Hacsak nem gyártanak külön ehhez a hajótípushoz világűrálló konténereket, amik viszont nyilván jóval drágábbak a sima konténereknél. A hajó tetején, hátul kiálló parancsnoki híd valójában csak egy apró irányítókabin, aminek méretét a tervrajz alapján 2 méter magasnak és 5 méter hosszúnak becsülöm, tehát kb. akkora, mint a Millennium Falcon pilótafülkéje. Innen remekül lehet látni fölfelé és kétoldalra, de előre csak korlátozottan a hajótest miatt, így leszálláskor a pilóta nem látja, mi van a hajó előtt és alatt. Amit főként hiányolok erről a járműről, az a teherzsilip és a rakodórámpa, amin be lehet menni a felül lévő zárt hajótestbe. Erre ugyan vannak utalások néhány rajzon, de a modell alulnézeti képén nem látható a helye a megadott pontokon (középen, illetve hátul). Azt már meg sem említem, hogy a hajó alulnézeti rajzán, ahol jól látszódnak a felfüggesztett konténerek, azok össze-vissza állnak, nem szabályos rendben, szorosan illeszkedve a hajótesthez.

47/b. Porax-38 vadászgép:
Az összes bemutatott pilóta vezette vadászgép közül eddig ez a legjobb konstrukció, eltekintve attól, hogy gyenge a vezérlő számítógépe, ami nyilván megnehezíti a pilóta dolgát. Kérdés: akkor vajon Grievous tábornok a Magna-testőröknek adott gépekben miért cserélte ki még kisebbekre (gyengébbekre) a számítógépeket? Nem erősebbre kellett volna átépíteni őket, hogy jobbak legyenek? Vagy úgy gondolta, a Magna robotok agya elég okos ahhoz, hogy önállóan is megbírkózzon a szükséges számításokkal harc közben, mikor amúgy is rengeteg másra kell figyelnie?


48. AAT tank:
Formailag kifejezetten szép jármű, aminek a tervezésénél az esztétika volt a fő szempont, nem a harcászati szempontok. A test alsó részét alkotó, leszerelhető, cserélhető vasalótalpban van a repulzorhajtómű és hat gránátvető. Ha kifogy a lőszer, az alsó részt ki lehet cserélni. Kérdem én: hogyan? Ha az alsó részben van a lebegtető hajtómű, akkor erre támaszkodik a felső rész. A cseréhez tehát egy nagy darura vagy targoncára van szükség, ami leemeli a futóműről a felépítményt. Ez a harctéren, pláne csata közben fölöttébb macerás feladat. Amúgy minek hat gránátvető egy tankra, ami alapvetően az ágyújával és géppuskáival harcol? A filmek egyikében sem használták soha ezen gránátvetőket, ha jól emlékszem. Akkor minek vannak? Oldalnézetből jól látható, hogy a tank súlypontja nem a futómű fölött van, hanem mögötte, vagyis erősen farnehéz a gép. Hogy nem dől hanyatt, borul hátra az egész kóceráj? Az egyensúlyban tartásához nyilván külön energia kell, ami fölösleges pazarlás és instabillá teszi a járművet. A földi lánctalpas harckocsik köztudottan 80-100 km/h sebességre képesek terepen és országúton. Az AAT egy lebegő terepsikló, tehát elvárnánk tőle, hogy minimum úgy száguldozzon, mint Luke tatuini terepsiklója, legalább 200-300 km/h sebességgel vagy többel. Ehhez képest a csúcssebessége kemény 55 km/h. Miért? Hisz a harcászatban létfontosságú a gyorsaság. A tank lövegtornya túl alacsony, ráadásul előtte van egy fölösleges dudor a fémtesten, ami megakadályozza, hogy a löveget lefelé lehessen irányozni, például ha egy dombtetőről (annak fedezékéből) kell tüzelni egy völgyben lévő ellenségre (lásd: Baljós árnyak). Az animációs filmekben többször lehet látni a tankot belülről. Négy fős a (droid) személyzete és jól megfigyelhető, hogy belülről sokkal nagyobb a jármű, mint kívülről. De még ha ezen bakitól eltekintünk is, a tank vastag páncélzata miatt nem sok hely marad belül a személyzetnek, plusz a hajtóműnek, az energiafejlesztőnek (négykamrás multireaktor!), a kormányrendszernek, a távérzékelőknek és más kütyüknek, amik kellenek egy ilyen gép működéséhez. Szerintem egy tankcsatában még egy T-34-essel is simán le lehetne győzni ezt az ultramodern technikai csodát.

48/b. C-9979-es leszállóhajó:
Miért kell egy szállítóhajóra 370 méteres fesztávolságú kettős szárny, ami olyan nehéz, hogy meg sem bírja tartani a saját súlyát, ezért külön energiamezőkkel kell őket fenntartani, hogy egyáltalán megmaradjanak a törzsön? Egy olyan járművön, ami nem aerodinamikai elven repül, hisz űrhajóról van szó, tehát teljesen fölösleges neki a szárny. Ráadásul szállítás közben a szállítóhajókat szét kell szedni, levéve a szárnyaikat, hogy elférjenek az anyahajóban. Majd a célbolygónál előbb vissza kell szerelni rájuk a tök fölösleges szárnyakat és csak aztán lehet berakodni és elindítani. Ennyire munkamániások lennének a Kereskedelmi Szövetség dolgozói? Ráadásul a kirakodás után a hajók ottmaradnak, utánpótlást biztosító bázisnak a szöveg szerint. Hogy? Ha kirakodtak, akkor már nincs bennük semmi, tehát nem tudnak utánpótlást biztosítani. Ahhoz vissza kell térniük az anyahajóra újabb rakományért. Ki volt az a zseni, aki ezt a rengeteg ökörséget kitalálta?

49. LAAT ágyúnaszád:
Ez a jármű azt a feladatot látja el, amit ma a helikopterek. Ügyesen összekombináltak tehát benne egy Mi-24-est egy UH-1-essel, nagyon szépre megcsinálva, épp csak a realitásokkal nem foglalkoztak közben. Az orrban, magasan fent elöl ül a pilóta, mögötte a lövész, aki az orrba szerelt két ágyút kezeli. A gond csak az ezzel a megoldással, hogy a lövész így nem látja, mi van a gép előtt és alatt, ahová lőnie kell. Ezért van a harci helikopterekben (Mi-24, Apache) elöl a lövész és hátul a pilóta. A szárnyak nem aerodinamikai célt szolgálnak, hanem csak fegyvertartó pilonok, ami teljesen jó megoldás, attól eltekintve, hogy a nagy mérete miatt akadályozza a kilátást hátrafelé, oldalra. Az utastér ajtói hátracsúszók, nagy függőleges résablakokkal, amik csak arra jók, hogy kilessen rajtuk a katona, de a fegyverét már nem tudja kidugni, hogy lövöldözhessen is. Belül az utasoknak sajnos állniuk kell, mint a metróban, a felső korlátokba kapaszkodva, ami légi jármű esetén igencsak életveszélyes, plusz fárasztó, ha a katonáknak teljes menetfelszerelésben 1-2 órát kell ácsorogniuk repülés, billegés, hánykolódás közben, mire célba érnek. Ezért nem alkalmazzák sem helikoptereknél, sem repülőgépeknél, inkább leültetve a gyalogosokat. Az utastérből kétoldalra kihajtható két kar, a végükön szép üveggömbökkel, amikben ül egy-egy katona, akik pirinyó lézerfegyvereket kezelnek. Pirinyók, mert kívül csak egy parabolatányérból állnak, belül meg csak egy vezérlőkarból. A kettő közül kifelejtették a lézerpuskát. A járműnek nincs futóműve, sem siklótalpa, így a lapos hasára száll le, aminek hátránya, hogy esős, sáros, mocsaras talajon rögtön befolyik a trutyi az utastérbe, a bevetés után meg minden szutykot felhord a burkolatára tapadva az anyahajóra. További gond, hogy a nagy szárnyak lelógnak, így egy kis billenéstől vagy ferde talajra leszállva hozzáérhetnek a talajhoz és megsérülhetnek. Ha a szárnyak végei nem is sérülnek meg, a végeiken lévő gömb alakú lézerágyú tornyok attól még megrongálódhatnak, ami nem túl jó megoldás. A fő gondot mégis az okozza, hogy a tervezők megpróbáltak (sikertelenül) összekombinálni egy szállítógépet egy harci géppel. Így jött létre a rohamszállító vagy rohamágyúnaszád kategória, ami nem praktikus. De legalább szép hangja van a filmekben.

49/b. HMP droidágyúfregatt:
Fő jellemzőjük a lassúság és nehézkes mozgás, ami pont ellenkezője a fregatt kategóriának, ami a középkor óta a gyors és mozgékony hadihajók fő tulajdonsága. Ehhez képest mégis 820 km/h-val tudnak repeszteni, ami szerintem minden, csak nem lassú. Ráadásul egy fregatthoz képest igen kicsi a méretük (12 méter átmérő) és csak 5 ágyú, meg két rakétavető van rajtuk (7-7 rakétával). Én ezt nem nevezném hatalmas támadóerőnek, inkább picurkának.

50. J típusú csillagskiff:
Ez a jármű nem is olyan régen már szerepelt egyszer a sorozatban, lásd: 36/b. Az újság szerkesztői úgy tűnik nem igazán figyeltek oda a munkájukra. Szerencsére bőven vannak új bakik ebben a leírásban is. Például: a szárnyfelületre féklapokat és légtelenítő csöveket szereltek. Hogyan, kérem? Minek egy űrhajónak féklap, ami függőlegesen száll fel és le, tehát nem kell nekifutnia felszálláskor, illetve fékeznie leszálláskor? És minek a légtelenítő cső a világűr vákuumában? Miből kell és miért kiereszteni az értékes levegőt? A tervezők fejéből? További érdekesség, hogy itt azt írják, hat utasnak van hely a kabinokban, noha a jármű mindössze három személyes. A másik három fő nyilván potyautas lesz.

50/b. Gozanti kísérőcirkáló:
Ez az alig 42 méter hosszú minicirkáló egész jó hajócska lenne, ha okosabban tervezték volna meg. Először is a hajtóművei két pilon végén vannak elhelyezve, amitől lehet, hogy fordulékony lesz, de ugyanakkor sebezhető is. És mit ér a fordulékonyság, ha közben híresen lassú a jármű? A hasról lelógó két parabola antenna rosszul van tájolva. Az elöl lévő hátrafelé néz, a hátul lévő előre, így sikeresen akadályozzák egymást a kilátásban. A hajó orra továbbá túl karcsú, vékonyka, annyira, hogy el sem fér benne egy rendes pilótafülke. Valószínűleg csak egy embernek van szűkösen hely elöl, aki nem igazán lát ki az apróra méretezett kémlelőnyíláson. Összehasonlítva a Millennium Falconnal, ami alig kisebb ennél, az YT-1300-asnak legalább rendes méretű pilótakabinja van, rendes méretű ablakokkal.








Folytatás: 51-től 60-ig

Vissza a tartalomhoz