Csütörtöki Farkas (Volfgangus de Csütörtök) kanonok

A pozsonyi társaskáptalan tagja az 1540-es években

A pozsonyi Szent-Márton dóm,

egyben prépostsági és koronázó templom

A Pozsonyi káptalan tagjai között szerepel Csütörtöki Farkas kanonok az 1540-es években.

Rimely Károly: „Capitulum insignis ecclesiae collegiatae Posoniensis ad S. Martinum ep. olim SS Salvatorem” című 1880-ban kiadott, latin nyelven írt könyve részletesen bemutatja a káptalan történetét. A mű felsorolja a szerző által ismert kanonokokat, a rájuk vonatkozó fontosabb adatokat.

A könyv 263. oldalán olvasható:

1542. Volfgangus de Csütörtök, legatarius Lucea de Nándor. – 1548

… 1547. Lucas de Nándor. Archidiaconus Papensis et Canonicus Posoniensis, condit testamentum.

A könyv említi Csütörtöki Farkas kanonokot, aki Nándory Lukács pozsonyi kanonok, pápai főesperes (1542-1548) korábban győri mesterkanonok (1530-1542) végrendeletében örökösnek volt nevezve (lásd részletesen lent). Rimely könyve szerint 1542 – 1548 között működött Csütörtöki Farkas kanonokként a pozsonyi káptalanban.

Csütörtöki Farkas minden bizonnyal közvetlenül Csütörtök mezővárosból származott. Az elemi tanulmányait feltehetőleg itt kezdte a helyi plébániai iskolában, ahol 1520 körül Fülöp pap működött plébánosként (bár a szomszédos Somorján akár magasabb szintű iskolában is volt lehetőség tanulni), s később valószínűleg a pozsonyi káptalan iskolájába került, ahol a latin nyelvet, valamint az alapvető teológiai és jogi ismereteket elsajátíthatta.

„Pozsony, egyike az ország legjelentékenyebb városainak, a legrégibb időktől fogva bírt iskolával. A legelső, melylyel az emlékekben találkozunk, szent Márton egyháza mellett állott fön. A XIV. század közepén Jakab főbíró már újra építteti, minélfogva a pozsonyi káptalan 1365-ben rendeli, hogy Jakab lelki üdveért az iskolamester naponkint énekelje el tanítványaival a „Salve Reginát”. 1448-ban Lőrincz, és 1529-ben szt. Mihál egyháza mellett is emlittetnek iskolák (városi számadásokból). Szt.-Márton mellett, a káptalan gondjai alatt álló iskolában 1531-ben Holprech (Hochpreth) János a tanító (házassági válópere a pozsonyi káptalan levéltárában).” A pozsonyi káptalani iskola gondozását, éppen a káptalan sanyarú viszonyai miatt, már a XV. század elején a város vállalta magára. A város sokat perlekedett a káptalannal az iskola miatt. A korabeli iratokból kiderül, hogy az iskola tanulói minden nap misére jártak és részt vettek a kar-ima végzésében.

A pozsonyi káptalani iskoláról lásd részletesen:

Békefi Remig: A népoktatás története Magyarországon 1540-ig (Budapest, 1906) (143-148.o.)

Frankl Vilmos: Hazai és külföldi iskolázás a XVI. században (Budapest, 1873) (139-141.o.)

A kanonok tisztsége sajátos formája volt a korabeli klérusnak. Ebben az időben kizárólag az egyház tartott fent iskolákat, latinul írni és olvasni csak a papság tudott. Aki az értelmiségi pályát választotta, csakis az egyház kötelékében tudta célját megvalósítani. Mindazonáltal az egyházi hivatalnokok - köztük a kanonokok - sajátos átmenetet képeztek a papi és hivatalnoki réteg között. Sokan kifejezetten csak jogi tevékenységet láttak el, egy részük csak a kisebb papi rendeket vette fel és nem volt áldozópapként felszentelve, így ezek nem voltak kötelezve a cölibatus-ra (papi nőtlenség) sem. Egyházi javakat - beleértve a kanonoki javadalmakat - viszont csak nőtlen pap szerezhetett, azonban a XVI. század közepéről - a hitújítás hatására - számos olyan esetről is található említés, ahol törvényes házasságban élő személy bírt kanonoki javadalommal.

A korabeli dokumentumok alapján Csütörtöki Farkas részt vett a káptalan hiteleshelyi tevékenységében, és különböző jogügyletek, perbeli cselekmények végzésére irányuló kiküldetéseket is teljesített.

(Lásd részletesen lent.)

A hiteleshely régies nevén bizonyságtevő hely (latinul loca credibilia/testimonialia) a feudalizmus kori Magyarországon azt a szerepet töltötte be, mint ma egy közjegyző. Forrásszerű latin kifejezés még a hiteleshelyre a loca credibilia authentica. Magyarul írható hiteleshely alakban is. A bizonyító erejű oklevelek kiadására, másolására hozták létre őket az írásbeliség iránt egyre növekvő társadalmi igény következményeként, a 13. században. A hiteleshelyek tagjai végezték a jogügyletek, peres ügyek esetén az idézést, a tanúkihallgatást, a helyszíni szemlét, a határjárást, az eskütételt vagy más teendőket. A 16. – 17. században azután a vármegyei, városi hivatalok írásbelisége fokozatosan csökkentette a hiteleshelyek jelentőségét.

A hiteleshely pecsétjével ellátott iratot hitelesnek kellett elfogadni. Ilyen pecsétjük volt a káptalanoknak és a nagyobb konventeknek (szerzetesi házaknak).

A pozsonyi társaskáptalan jelentősége éppen az 1540-es évektől lett az államigazgatás működtetése szempontjából kiemelkedő. 1541-ben a török elfoglalta Buda várát, ezt követően az ország három részre szakadt. A török szultán a magyar királyi családot Erdélybe küldte (Erdélyi Fejedelemség), a Duna-Tisza köze török fennhatóság alá került (Török Hódoltság), a Felvidék és a Dunántúl pedig Habsburg Ferdinánd uralma alá (Királyi Magyarország), aki Mohácsot követően Szapolyai Jánossal szemben szintén magyar királlyá koronáztatta magát. A Királyi Magyarország központja, az ország új fővárosa a Bécshez legközelebb fekvő Pozsony lett. 1542-ben megalakult Bécsben a Magyar Kancellária, Pozsonyban a Magyar Kamara mellett a Helytartótanács. A központi szervek működtetéséhez sok hivatalnokra volt szükség Pozsonyban, akiknek javadalmazását, jutalmazását gyakran kanonoki tisztségek adományozásával biztosították.

Mérey Mihály királyi személynök, Csütörtök mezőváros földesura

Éppen Csütörtöki Farkas kanonoki javadalomszerzésével egy időben, 1542-től lett a pozsonyi Helytartótanács tagja az a Mérey Mihály alnádor és jogtudós, királyi személynök, akit Csütörtök mezővárosi kötődése és a káptalanhoz való viszonya miatt érdemes megemlíteni, annál is inkább mivel nagy valószínűséggel személyesen is ismerte Csütörtöki Farkast. A somogyi származású Mérey Mihály (de Kaposmére) Mérey János és Hányi Margit fiaként született 1500-ban, az 1542. évi 28., 29. és 30. törvénycikk alapján Pozsonyban újra szervezett helytartótanács törvénytudó tagjai közt volt, 1543-tól a Királyi Tábla elnöke, 1554-től országbíró. I. Ferdinánd király megbízásából 1551-ben teljes magyar Corpus Jurist állított össze az összes törvényekből Quadripartitum néven, Werbőczy István Tripartitumának revíziójaként, amely azonban megerősítés nélkül maradt. Ferdinánd királytól jelentékeny birtokokat kapott, 1544-ben Éberhard várával megkapta Csütörtök mezőváros nagyobbik részét. 1562. szept. 26-ig királyi személynök volt. 1563-ban alnádor lett. Királyi személynökként, mint az ország nagy bíróinak egyike, az 1486. évi 68. és az 1492. évi 42. törvénycikkek szerint bármely ügyben ítélkezhetett, tehát nemcsak a rendes nyolcadok alkalmával ítélt a királyi táblán, hanem ítélőszéke elé tartoztak a rendes nyolcadokon kívül eső perek is. Így a vármegyéktől fellebbezett, úgynevezett transzmisszionális perek, illetve ezek egyik legjellemzőbbike a hatalmaskodási per is. A személynöki szabad királyi városok törvényszékétől a fellebbezések szintén a személynöki székhez történtek. A királyi személynöknél volt a király bírói pecsétje, ítéleteit a király nevében és annak pecsétje alatt adta ki.

Mérey Mihály bírói tevékenységéhez szorosan kapcsolódott a pozsonyi káptalan hiteleshelyi működése, hiszen az egyes eljárások, perek alkalmával a szükséges helyszíni vizsgálatok, idézések, tanúvallomások, szemlék közhiteles okiratba foglalását sok esetben a káptalan küldöttei végezték. Joggal feltételezhető, hogy a peres eljárások lefolytatásában közreműködő Csütörtöki Farkas mesterkanonok, és az amúgy Csütörtök mezővárosban földbirtokos Mérey Mihály bíró személyesen is ismerték egymást. Mérey Mihály bizonyára erősen kötődött Csütörtök mezővároshoz, hisz 1572-ben bekövetkezett halála után a Csütörtöki templom kriptájában helyezték végső nyugalomra. Reneszánsz síremléke, az un. Mérey-epitáfium, a korabeli domborművészet remeke.

A Pozsonyi társaskáptalan

(Szentséges Üdvözítőről és Szent Mártonról nevezett prépostság)

Az egykori káptalan középkori eredetű épülete Pozsonyban, a Káptalan utcában

A XIII. sz.-tól kezdve szakadatlanul adott ki hiteles érvényü okleveleket s prépostja püspöki törvényhatósággal birt, mig III. Honorius pápa 1221. a káptalant a pozsonyi várból a városba át nem vitte s a prépostot a káptalannal együtt az esztergomi érsek hatósága alá nem rendelte, bár meghagyta neki azt az előjogot, hogy a káptalannak nemcsak főnöke, hanem egyháznagya, prelátusa és a pozsonyi kerületnek főesperese maradjon. A pozsonyi prépost többi jogai közé hajdan az is tartozott, hogy az esztergomi érsek helyettese volt; Pozsony városának választott plébánosát megerősíthette, sőt a megürült pozsonyi kanonoki állásokat betölthette.

A pozsonyi társaskáptalan tizenkét kanonokat számlált, kiknek egyike egyúttal Pozsony belvárosi plébános, miután a pozsonyi autonom hitközség, az 1348. évi egyezség értelmében, mely Pozsony városa, mint akkori patronus és a káptalan között köttetett, csak a káptalan kebeléből választhat plébánost, a Szent Mártonról címzett préposti, társaskáptalani és egyúttal plébániai templomhoz, a kit hivatalába beiktatni a prépost jogaihoz tartozott.

A káptalan (latin capitulum) a katolikus egyházigazgatás testületi szerve, mely egy püspökséghez vagy egyházmegyéhez tartozik. Tagjai a kanonokok, vezetője a prépost. Vannak székes- és társaskáptalanok aszerint, hogy székes- vagy egyéb egyház mellett működnek. Az érseki egyházhoz tartozó káptalant székes főkáptalannak nevezik.

A kanonok a római katolikus egyházban tisztségviselő pap, a káptalan tagja. Neve onnan ered, hogy közös életre és különleges rendszabályok által előírt életmódra (vita canonica) volt kötelezve. Minden kanonoknak egy káptalanhoz kellett tartoznia és alkalmazkodnia kellett a kánoni életmódhoz, idővel azonban a káptalanok meggazdagodtak, és tagjaikat egyre jobban zavarta az élet- és házközösség. Emiatt a káptalan tagjai felosztották maguk közt a káptalan javait, és mindegyik kanonok számára külön javadalmat (praebendas) hasítottak ki, vagyis kanonoki állomásokat szerveztek, így a káptalanok zárt testületekké (capitula clausa) váltak, ugyanis minden káptalannál csak annyi kanonok lehet, ahány javadalom, állomás van.

Az egyházrendet tekintve, legalább is az aldiakonátus szükséges, rendszerint azonban, Magyarországon általában csak áldozárokat neveztek ki kanonoknak. A képzettséget tekintve, a tridenti zsinat határozatai szerint a kanonokok legalább fele hit- v. kánonjog doktorokból v. licentiatusokból kell hogy álljon.

Magyarországon a négy első állomású kanonok ún. oszlopos kanonok (Canonici columnares):

1. a prépost (nagyprépost),

2. az olvasó kanonok (Lector),

3. az éneklő kanonok (Cantor),

4. az őr-kanonok (Custos).

A pozsonyi társaskáptalanban a XIV. századtól egészen a XVII. századig a prépost és őrkanonok mellett csak egyszerű kanonokok (mesterkanonok) működtek, tehát olvasó- és éneklőkanonok ezen időszakban nem volt. A káptalan tagjai voltak viszont a pozsonyi Szent Márton, Szent Mihály és Szent Lőrinc templomok plébánosai is (utóbbi két templomot 1529-ben a török veszély miatt lebontották, köveik és kincseik nagy részét a város erődítésére fordították).

Csütörtöki Farkas kanonoksága idején, 1542-1548 között az alábbi pozsonyi kanonokokról van tudomásom: Újlaki Ferenc prépost (1526-1555), győri püspök; Budai Lőrinc mesterkanonok (1515-1553); Bősi Máté mesterkanonok (1520-1549), dékán, a Szent Lőrinc templom utolsó plébánosa; Sommerfeldi Bíró (Judex, Richter) Mihály (1525-1556 körül) kanonok, pozsonyi plébános; Budai Bozoráth Gergely mesterkanonok (1525-1548 körül); Halli János őrkanonok (1525-1556), dékán, vikárius; Szentgyörgyi Paxvel Kristóf mesterkanonok (1523-1547 körül); Nándory Lukács (1544-1548) győri, majd pozsonyi mesterkanonok, pápai főesperes; Mendeli Lajos mesterkanonok (1525-1544 körül); Nagyhatvani Tamás mesterkanonok (1540-1548 körül); Kozovody Antal mesterkanonok (1542 körül).

A hiteleshelyi iratokban a pozsonyi káptalan küldöttjeként szerepel még ez idő tájt Haidinger (Haydinger) Tamás presbiter (áldozópap), a Krisztus Teste Kápolna igazgatója (1544-1545 körül) Szepetneki Pál presbiter (áldozópap), a Krisztus Teste Oltárának igazgatója (1547 körül), később pozsonyi kanonok (1568 körül); Siry Miklós presbiter (áldozópap), a Krisztus Teste Oltárának igazgatója (1545-1548 körül); Polosticai Tamás presbiter (áldozópap), a Szentháromság Oltárának igazgatója (1548-1551 körül), veszprémi kanonok (1550 körül), pozsonyi kanonok (1552-1566).

Csütörtöki Farkas hiteleshelyi kiküldetései

Csütörtöki Farkas kiküldetései tipikus példái a káptalanok hiteleshelyi tevékenységének, ahol a megbízott személyek feladata különböző jogügyletek, perbeli eljárási cselekmények - tanúvallomás, helyszíni szemle, bizonyítás – lefolytatásában való közreműködés, és a tapasztaltakról közhiteles okirat kiállítása. Klasszikus, a mai közjegyzői feladatkörhöz hasonló jogászi tevékenység, melyet ebben a korban többnyire az egyház látott el, hiszen csak a klérus tagjai tudtak latinul írni és olvasni, valamint okiratot szerkeszteni.

A pozsonyi káptalan jegyzőkönyveiben számos olyan jogeset, peres ügy leírását lehet megtalálni az 1540-es évekből, ahol Csütörtöki Farkas mesterkanonok szerepel kiküldöttként.

A pozsonyi káptalan 4. számú jegyzőkönyve (Protocollum nr. 4. annorum 1508-1559, Magyar Országos Levéltár, DF 287760) többször is említi:

1542-ben Vízkelet és Galánta birtokok ügyében járt el.

A MOL DF 287760 231. 230. oldalakon egy kitépett papírcsík két oldalán különféle bejegyzések olvashatóak.

Véleményem szerint az oldalszámozással ellentétben a 231. oldal lehet az első, a 230. oldal a második része a szövegnek. A 231. oldal tetején olvasható a dátum (1542) és a feljegyzések témája (Vízkelet és Galánta birtokok), a második, vagyis 230. oldalon folytatódik a szöveg, és alul olvasható az eljáró kanonok neve:

„Magister Wolfgangus de oppido Cheterthek”, azaz Csütörtöki Farkas mester.

Ezen bejegyzés a „Csütörtöki” név általam ismert legkorábbi eredeti (és talán saját kezűleg írt) előfordulása.

A Csütörtök előtti oppido (mezőváros) megjelölés a bizonyíték arra, hogy Csütörtöki Farkas a csallóközi Csütörtökről, és nem Detrekőcsütörtökről vagy Vágcsütörtökről származott, ez utóbbi két településnek nem volt ugyanis mezővárosi rangja. A szöveget 1542-ben jegyezték fel, Rimely Károly fent idézett műve szerint Csütörtöki Farkas körülbelül ezen évben szerezte kanonoki javadalmát.

Az iratban felbukkannak Vízkelet kapcsán többek között Báthori András és özvegy Bernstein Jánosné, nemes Maróti Mihály, Szabó Péter jegyző, Újlaki Máté, Galánta kapcsán galántai Borsy Tamás, Tamás Pál, nemes Sághy Ambrus, Sághy Balázs, Synko János nevei.

1544-ben özvegy Liechtensteini Erasmusné, született Szentgyörgyi és Bazini Barbara ügyében járt el néhai Bazini és Szentgyörgyi Kristóf gróf örökségével kapcsolatban.

MOL DF 287760 125. 126. 127. 128. oldalakon található a jogeset leírása.

Az iratban felbukkan többek között Várkonyi Amadé László és Péter, néhai Szentgyörgyi és Bazini Farkas gróf, Puchein (Pucheim) Farkas főkapitány neve is.

Csütörtöki Farkas mestert („Magistrum Wolfgangum de Chetherthek”) a 126. oldalon a 29. sorban említik:

Ugyanezen ügy kapcsán, pár sorral lejjebb vannak említve Csütörtökhely (possessio Chetherthekhel) és Láb (possessio Laab) falvak. Ez a Csütörtökhely falu azonban nem azonos a Csallóközben fekvő Csütörtökkel, itt miden bizonnyal a Malackai járásban levő Detrekőcsütörtökről van szó. A korabeli források ugyanis Csallóközcsütörtököt mindig mezővárosként (oppidum) említik, míg a jelen szövegben is szereplő Detrekőcsütörtököt mindig faluként (possessio). Emellett Detrekőcsütörtök a szövegben említett Láb település közvetlen szomszédságában található.

Szintén 1544-ben Diakói Horváth István (Stephanus Horwath de Dyako) ügyében járt el.

MOL DF 287760 142. 143. oldalakon található a jogeset leírása.

A szövegben felbukkan többek között Puchein Farkas, ifjabb Gátai Rawsar Sebestyén neve is.

Csütörtöki Farkast a 142. oldalon a második bekezdés 16. sorában említik.

Kiküldetés a máriavölgyi pálosok ügyében 1545 novemberében

Bécs, 1545. november 11.

Bécs, 1545. november 11. I. Ferdinánd király a máriavölgyi pálosok beszterczei birtokára vonatkozólag tanúkihallgatást rendel el. Ferdinandus, divina favente clemencia Romanorum, Hungarie Boemie rex universis et singulis tam ecclesiasticis, quam secularibus ... hominibus, qui cum presentibus fueritis requisiti... salutem... Expositum est Maiestati nostre in personis religiosorum fratrum heremitarum ordinis sancti Pauli de claustro Thall, prope Posonium, qualiter ipsi exponentes racione possessionis Byztrycze vocate, in vicinia claustri eorum et comitatu Posoniensi existentis pro iurium suorum defensione fassionibus et attestacionibus vestris plurime indigerent, essentque necessarii. Pro eo... mandamus... quatenus, dum et quaudocunque cum presentibus fueritis requisiti, vei aliquis vestrum fuerit requisitus... personaliter ad capitulum ecclesie Posoniensis accedere, ibique ad fidem vestram Deo debitam, fidelitatemque nobis et sacro nostro regio diademati observandam, qualis vobis, vel alicui vestrum super inquisitis et interrogatis constiterit certitudo veritatis, suo modo dicere, faterique et attestari modis omnibus debeatis et teneamini ac quisque vestrum debeat et teneatur… Datum Vienne undecima Novembris anno Domini millesimo quingentesimo quadragesimo quinto.

Ferdinandus mp.

Nicolaus Olahus,

cancellarius.

Eredetije papíron, alul a király papírba nyomott, elmosódott gyűrűs pecsétjével. Országos Levéltár: Acta Paulinorum 390. csomó, régi jelzet: acta conv. Paulin, de Thal. fasc. 9. Nr. 4.

Közli: IVÁNYI BÉLA

A pozsonyi káptalan régi pecsétje

Pozsony, 1545. november 29.

Pozsony, 1545. november 29. A pozsonyi káptalan a királynak 1545. november 11-iki rendeletére jelenti, hogy Szentgyörgyi Pachschwel Kristóf és Csütörtöki Farkas kanonok társait küldötte ki idősb Levéli Rawsar Sebestyén kihallgatására. Ez azt vallotta, Besztercze (Byztriche) falu a máriavölgyi pálosoké volt, de gróf Szentgyörgyi Ferencz kivetette őket annak birtokából. Capitulum Posoniense ad mandatum regis d. 11-a Novembris a 1545. dátum refert, quod < magistros Christophorum Pachswel de Sancto Georgio et Wolgangum (!) de Chwthertek > concanonicos suos misit ad audiendam fassionem Sebastiani senioris Rawsar de Lewel in Gataa commorantis, iuxta cuius fassionem totális possessio Byztricze vocata in comitatu Posoniensi existens, ad claustrum Thall nominatum prope Posonium consiructum et per consequens fratres heremitas ordinis sancti Pauli primi heremite in eo degentes pertinuerit ad ad eosdemque spectaverit, sed ex eius possessione Franciscus comes de Bazin et Szentgyörgy eos eiecit.

Országos Levéltár: Acta Paulinorum 390. csomó, régi jelzet: A. prov. de Thai. fasc 9. Nr. 5. Közli: IVÁNYI BÉLA

Forrás: Karácsonyi J. - Kollányi F. (szerk.): Egyháztörténeti emlékek a magyarországi hitújítás korából - IV. kötet, 1542–1547 (Budapest, 1909) 441 - 444. oldal.

A besztercei birtokra vonatkozó perrel kapcsolatban mindenképpen érdemes tudni, hogy a szóban forgó Bazini és Szentgyörgyi grófok évszázadokon keresztül pereskedtek a pozsonyi káptalannal is. Az első nagyobb összeütközésnek 1394. május 25-én, hosszas pereskedés után, egyezség vetett véget. 1421 júl. 26-án a Szentgyörgyi grófok ismét egyezkednek a káptalannal. Igen hosszadalmas perbe keveredett a Szentgyörgyi grófokkal a pozsonyi prépost és káptalanja 1507-ben. Ugyanis Péter gróf, országbíró és erdélyi vajda, meg testvére Kristóf, Ferencz és Farkas grófok elfoglalták a káptalan Loka nevű szigetét, mely a vásárúti birtokhoz tartozott. Ítéletre azonban nem került sor, sőt mikor 1511-ben a király Sziléziába utazott, a hatalmaskodó grófok újabb erőszakoskodással tetézték eddigi sérelmeiket. Így például, amint Kyslegh Péter szolgabíró jelenti, Farkas gróf a káptalan csukárdi jobbágyaira tört fegyveres szolgáival, közülük többeket megölt, néhányat megsebesített, egyeseket pedig kényszerített, hogy az ő jobbágyaivá legyenek. 1511 március 30-án pedig Péter gróf reátört a vásárútiakra, elvette hálóikat és elhajtatta nyájaikat. Végre hosszas huzavona és sokszorosan ismétlődő hatalmaskodások után, 1523-ban ítéletet nyert a káptalan. E szerint Loka sziget visszaadandó a káptalannak. Az ítélet megvolt, de nem volt, aki végrehajtsa, sőt a Szentgyörgyieknek sikerült felfüggesztő végzést kieszközölniük, ami abban az időben körülbelül egyenértékű volt a perújítással. A viszálykodás 1543-ban azzal ért véget, hogy Szentgyörgyi Kristóf halálával magva szakadt a grófi családnak, s birtokaik az államkincstárra szálltak vissza.

A máriavölgyi pálos kolostor

A Szentgyörgyi grófi család kihalása után a pálos rend és a pozsonyi káptalan nem mulasztotta el a lehetőséget, hogy korábbi sérelmeit orvosolja. A máriavölgyi (Marienthal, Thal) pálosok beszterczei (Pozsonybeszterce) birtokára vonatkozó tanúkihallgatás két évvel a Szentgyörgyi grófok kihalását követően történt. A meghallgatott tanú, a Gátán (Gátha, Lajtakáta, ma Gattendorf, horvátul Rauser !) élő idősebb Levéli (Levél-Moson megyei település) Rawsar Sebestyén szerint Szentgyörgyi Ferenc gróf foglalta el a szóban forgó Beszterce birtokot a pálosoktól. A Levéli vagy Leveldi Rawsar (máshol Rauser, Rausár, Raucher) család tekintélyes nemes család volt Moson vármegyében. A család pozsonyi káptalanhoz fűződő viszonyát mi sem bizonyítja jobban, hogy pl. Leweldi Rawsar Farkas 1526. augusztus 2-án a pozsonyi káptalan előtt tett végrendeletet. Gátai Rausar Sebestyén a János király által 1527-ben összehívott országgyűlésen Moson vármegye követe, 1549-ben Moson vármegye első alispánja volt.

A nemesi származású Szentgyörgyi (de a grófi Szentgyörgyi családdal nem rokon) Pachswel (néhol Pachschwel, Pachswell, Paxvel) Kristóf minden bizonnyal Szentgyörgy (Pozsonyszentgyörgy) városából származott. 1511-ben a bécsi egyetemen tanult, 1523-tól pozsonyi kanonok, karrierje egészen 1547-ig nyomon követhető. Nagyon gyakran szerepel a korabeli dokumentumokban, amint különböző peres ügyek kapcsán kiküldetést teljesített.

1546-ban Arady Pál és Nebojszai Balogh Pál ügyében ugyancsak szerepelt kiküldöttként.

Az iratban felbukkan még többek között Galántai Bessenyei Tamás, Sághy János, István, Balázs és Ambrus, Kajali Borsy János neve,

valamint megemlítődnek Nebojsza, Kajal, Nagypadány települések.

MOL DF 287760 155. 156. 157. oldalakon található a jogeset leírása.

Csütörtöki Farkast a 155. oldal alján visszafelé a 4. sorban említik.

Csütörtöki Farkas említése Nándory Lukács kanonok végrendeletében 1547. március 18-án

Rimely Károly fent idézett műve az alábbiakat közli Csütörtöki Farkasra vonatkozóan: 1542. Volfgangus de Csütörtök, legatarius Lucea de Nándor. – 1548

Megtudjuk tehát, hogy Csütörtöki Farkas Nándory Lukács kanonok végrendeletében örökösnek volt nevezve.

A kanonokok jogaihoz tartozott a saját tagjainak szabad végrendelkezése mindazon tárgyakra nézve, melyeket nemcsak családi viszonyaiknál, hanem javadalmaik tekintetében is szereztek volt. E jog a káptalani tagoknak, egyes prépostjaiknak megkísérlett beleavatkozása ellenében is sértetlenül fennmaradt. Ezt úgy egyes, név szerint 1390. és 1425. évi ítéletlevelek bizonyítják, mint Oláh Miklós 1556. évi megerősítő okirata is, mely szerint a kanonokok szabad végrendelkezési joggal bírnak, melybe a prépostok be nem avatkozhatnak.

Nándory Lukács pozsonyi kanonok, pápai főesperes (1542-1548) korábban győri mesterkanonok (1530-1542) 1547. március 18-án tett végrendeletet.

A végrendelet szövege egy 18. századi átiratban, a jezsuita tudós Hevenesi Gábor gyűjteményében maradt fenn, annak 18. kötetében (Testamenta ecclesiasticorum), mely számos kanonok és egyéb egyházi máltóság végrendeletének másolatát tartalmazza.

Ezen 18. kötet 366-369. oldalain olvasható Nándory Lukács végrendelete, mely 1547. március 18-án kelt, s a végrendelet az utolsó oldalán, a 369. oldalon (lásd a képet) említi a megnevezett örökösök között Csütörtöki Farkas mestert (Magistrum Wolfgangum de Csethertek).

Nándory Lukács végrendeletének teljes szövege itt olvasható.