Csütörtöki János 16-17 század

A legrejtélyesebb annak a Csütörtöki Jánosnak a személye, akinek neve Eusebios: Historia ecclesiastica című művének egy példányában maradt ránk. Ebbe ugyanis egykori tulajdonosai különféle bejegyzéseket írtak. Egyikőjük volt Csütörtöki János.

A meglehetősen elrongyolt könyv címoldalán van a név maga, bár alig kivehetően.

Látható, hogy egy 1569-es – Arnold Birckmann örököseinek megbízásából Servatius Sasseniusnál - Leuvenben nyomtatott könyvről van szó.

LOVANII, Excudebat Seruatius Sassenus , sumptibus haeredum Arnoldi Birckmanni, Anno 1569.

A LOVANII felirat alatt olvasható, bár igen halványan, Johannis Czötörtökini, azaz „Csütörtöki Jánosé”. A nevet talán a könyv egy későbbi tulajdonosa igyekezett eltűntetni.

Az utolsó lapon "Sum Johannis Czötörtökiny et amicorum ejus" alakban szerepel a név, valamint néhány sor, jelmondatszerű, Szent Pálra emlékeztető szöveg. (Crux Chrsiti meum desiderata) Tehát a könyv Csütörtöki Jánosé és barátaié; így szokták beírni, "sum", mintha a könyv, vagy bármi más vagyontárgy mondaná, hogy X.Y-é vagyok. Csütörtöki János valamely protestáns kollégium diákja lehetett, s a könyvet tankönyvként használta diáktársaival, amely aztán kézről kézre vándorolt tán több évszázadon keresztül.

A bejegyzés korának meghatározása igen nehéz feladat. Valószínűsíthető, hogy Csütörtöki János a könyv egyik korai tulajdonosa lehetett, talán épp az első, hiszen az ő tulajdonosi bejegyzése található az első, és az utolsó oldalon is.

A könyv 1569-ben jelent meg, tehát valószínűsíthetően az azt követő évtizedekben került forgalomba, de hogy mikor és hogyan került Magyarországra, nem tudni pontosan. Fáy Zoltán, a Ferences Könyvtár és Levéltár munkatársa vizsgálta a könyvet, szerinte Csütörtöki János talán még a 16. század végén jutott hozzá.

Elképzelhető persze az is, hogy Csütörtöki János személye megegyezik az 1647-ben említett Csütörtöki János szatmári református diákkal, de erre nincsen semmilyen bizonyíték.

Forrás: Fáy Zoltán : Nagy Konstantin jele /megjelent a MAGYAR NEMZET országos napilap 2008. július 5-ei számában/ Külön köszönet Fáy Zoltánnak a képekért és segítségért.