A bizonytalanság börtönében egy kísérleti jellegű
"interaktív regény" avagy játékkönyv - egy komoly, maximálisan a történetre, s
a hangulatra épülő, kompromisszumok nélküli mű, mely sok szempontból eltér az
eddigi játékkönyvektől. A konkrét stílusát nem könnyű meghatározni: talán
leginkább a "gótikus horror" kategóriába sorolható, de az alapja
tulajdonképpen krimi, ezen felül nem kevés hamisítatlan dark fantasy-elemet
tartalmaz, némi erotikával, és romantikával fűszerezve. A régi játékkönyveken
kívül nagy mértékben hatott rá H. P. Lovecraft művészete, de tagadhatatlanul
van benne valami a '90-es évek hajnalán készült, mostanra már legendás
számítógépes szerep- és kalandjátékokból, így például az Elvira, a Waxworks,
illetve az Alone in the Dark című horrorjátékokból is. Megtalálhatóak benne az igazi gótikus históriák
elemei, a nagy, elhagyatott ház, a kivilágítatlan pincefolyosók, földalatti
járatok, a természetfeletti jelenségek, az ódon temető, s templom; a krimikre
jellemző váratlan fordulatok, az egyre sötétebb és kuszább történet, a
titokzatos nyomok; és a leginkább a modern horror-történetekkel kapcsolatba
hozható szélsőségesség csakúgy, mint a nemiség, mely néhol finomabb
romantikában, néhol viszont egészen morbid erotikában nyilvánul meg.
Magán a könyvön - megelégelve a mind unalmasabbá váló magyar kalandjátékok
egyeduralmát - 2005 áprilisának végén kezdtem el dolgozni, s a cél már akkor is
egy hiánypótlónak szánt, az előzőeknél komolyabb, regényszerűbb, s nem
mellesleg alapvetően horror témájú játékkönyv megírása volt, egy olyané, mely
elsősorban az idősebb korosztályhoz szólna. A közel két hetes tervezgetés, ötletgyűjtés után számítógépen
láttam neki a különösen hosszúnak ígérkező írási folyamatnak (azt megelőzően
kizárólag novellákkal, elbeszélésekkel próbálkoztam, regényterjedelmű művekbe
jóformán még csak bele sem kezdtem); hosszú napokon, éjszakákon át dolgoztam a
könyvön, meglehetősen lelkesen, abban a tudatban, hogy amit csinálok, talán
valóban jó, s talán valóban más lesz, mint a korábbiak; és végül, mintegy négy
hónapnyi munka, s az alapötlet sokadszori módosítása, kibővítése után,
augusztus végén befejezettnek nyilvánítottam a könyvet. Ez volt a legelső
változat: egy, már szóközök nélkül is szokatlanul terjedelmes, közel 300 000
karakternyi, 200 ún. "fejezetből" álló könyv, mely természetesen - akkor még
nem tudtam - tele volt logikai képtelenségekkel, magyartalan mondatokkal, és
minden elképzelhető amatőr hibával. Mindenesetre már ekkor is szóba került a
kiadása, hiszen szerettem volna nyomtatásban látni a művet, főleg azok után,
hogy olyan sokat dolgoztam vele, ám ebből végül különböző okok miatt
szerencsére nem lett semmi. Maga a könyv tehát közel két évig pihent
"talonban", jóformán úgy, hogy bele sem néztem; aztán 2008 elején, egy
ismerősöm unszolására végre rászántam magam, és ismét elővettem, "leporoltam",
s nekiláttam egy komolyabb átírásnak. Ennek során jóformán az egészet
átdolgoztam többé-kevésbé, s bár a történet lényegében változatlan maradt,
mégis számtalan új, többnyire elég szélsőséges résszel gazdagítottam a művet.
A stílust, a hangulatot is sikerült némileg komolyabbá/komorabbá tenni, közben
pedig az eredetileg talán kissé túlírt részek is "feszesebbekké" váltak, ami
véleményem szerint szintén az előnyére vált a könyvnek (természetesen a
logikai hibákat is megkíséreltem kiszűrni, amiben szerencsére többen is a
segítségemre voltak).
Mindenesetre hosszú, igaz, csak részben írással töltött hónapoknak kellett
eltelnie ahhoz (mely idő ráadásul eddigi életem legnehezebb korszaka volt egy
viszonylag súlyos és sokáig elhúzódó betegség miatt), hogy úgy érezzem, ez már
valóban megérett a kiadásra, így elhatároztam, hogy most már ténylegesen is a
tettek mezejére lépek, és ha törik, ha szakad, de megjelentetem a könyvet.
Mivel túlságosan kísérleti jellegű lett, így az nem is igazán merült fel, hogy
a Cherubion kiadó gondozásában, esetlegesen az egyetlen magyar
játékkönyv-sorozat, a Harcos Képzeletet tagjaként lásson napvilágot
(ezt talán csak bizonyos kompromisszumok árán lehetett volna elérni, de én az
egész könyv karakterét, hangulatát megváltoztató átdolgozásokra, illetve egy
amolyan leegyszerűsítésre nem voltam, s nem lettem volna hajlandó, még a
megjelenés érdekében sem); s mivel mások már nem látnak fantáziát a hasonló
játékkönyvek megjelentetésében, ezért maradt a magánkiadás. Dolgomat
mindenesetre nagyban megkönnyítette, hogy időközben találtam egy tehetséges
grafikust, s egy tördelőt, továbbá egy ismerősömnek hála a borító is
elkészült... és mivel ekkora már a szükséges anyagiak is rendelkezésemre
álltak, így 2009 nyár elejére végre minden összeállt ahhoz, hogy az eddigi
legkomolyabb, legalábbis leghosszabb, legösszetettebb művem valóban napvilágot
láthasson, még ha egyelőre csak önköltségen, s viszonylag alacsony
példányszámban is.