A bizonytalanság börtönében egy kísérleti jellegű "interaktív regény" avagy játékkönyv - egy komoly, maximálisan a történetre, s a hangulatra épülő, kompromisszumok nélküli mű, mely sok szempontból eltér az eddigi játékkönyvektől. A konkrét stílusát nem könnyű meghatározni: talán leginkább a "gótikus horror" kategóriába sorolható, de az alapja tulajdonképpen krimi, ezen felül nem kevés hamisítatlan dark fantasy-elemet tartalmaz, némi erotikával, és romantikával fűszerezve. A régi játékkönyveken kívül nagy mértékben hatott rá H. P. Lovecraft művészete, de tagadhatatlanul van benne valami a '90-es évek hajnalán készült, mostanra már legendás számítógépes szerep- és kalandjátékokból, így például az Elvira, a Waxworks, illetve az Alone in the Dark című horrorjátékokból is. Megtalálhatóak benne az igazi gótikus históriák elemei, a nagy, elhagyatott ház, a kivilágítatlan pincefolyosók, földalatti járatok, a természetfeletti jelenségek, az ódon temető, s templom; a krimikre jellemző váratlan fordulatok, az egyre sötétebb és kuszább történet, a titokzatos nyomok; és a leginkább a modern horror-történetekkel kapcsolatba hozható szélsőségesség csakúgy, mint a nemiség, mely néhol finomabb romantikában, néhol viszont egészen morbid erotikában nyilvánul meg.


Magán a könyvön - megelégelve a mind unalmasabbá váló magyar kalandjátékok egyeduralmát - 2005 áprilisának végén kezdtem el dolgozni, s a cél már akkor is egy hiánypótlónak szánt, az előzőeknél komolyabb, regényszerűbb, s nem mellesleg alapvetően horror témájú játékkönyv megírása volt, egy olyané, mely elsősorban az idősebb korosztályhoz szólna. A közel két hetes tervezgetés, ötletgyűjtés után számítógépen láttam neki a különösen hosszúnak ígérkező írási folyamatnak (azt megelőzően kizárólag novellákkal, elbeszélésekkel próbálkoztam, regényterjedelmű művekbe jóformán még csak bele sem kezdtem); hosszú napokon, éjszakákon át dolgoztam a könyvön, meglehetősen lelkesen, abban a tudatban, hogy amit csinálok, talán valóban jó, s talán valóban más lesz, mint a korábbiak; és végül, mintegy négy hónapnyi munka, s az alapötlet sokadszori módosítása, kibővítése után, augusztus végén befejezettnek nyilvánítottam a könyvet. Ez volt a legelső változat: egy, már szóközök nélkül is szokatlanul terjedelmes, közel 300 000 karakternyi, 200 ún. "fejezetből" álló könyv, mely természetesen - akkor még nem tudtam - tele volt logikai képtelenségekkel, magyartalan mondatokkal, és minden elképzelhető amatőr hibával. Mindenesetre már ekkor is szóba került a kiadása, hiszen szerettem volna nyomtatásban látni a művet, főleg azok után, hogy olyan sokat dolgoztam vele, ám ebből végül különböző okok miatt szerencsére nem lett semmi. Maga a könyv tehát közel két évig pihent "talonban", jóformán úgy, hogy bele sem néztem; aztán 2008 elején, egy ismerősöm unszolására végre rászántam magam, és ismét elővettem, "leporoltam", s nekiláttam egy komolyabb átírásnak. Ennek során jóformán az egészet átdolgoztam többé-kevésbé, s bár a történet lényegében változatlan maradt, mégis számtalan új, többnyire elég szélsőséges résszel gazdagítottam a művet. A stílust, a hangulatot is sikerült némileg komolyabbá/komorabbá tenni, közben pedig az eredetileg talán kissé túlírt részek is "feszesebbekké" váltak, ami véleményem szerint szintén az előnyére vált a könyvnek (természetesen a logikai hibákat is megkíséreltem kiszűrni, amiben szerencsére többen is a segítségemre voltak).

Mindenesetre hosszú, igaz, csak részben írással töltött hónapoknak kellett eltelnie ahhoz (mely idő ráadásul eddigi életem legnehezebb korszaka volt egy viszonylag súlyos és sokáig elhúzódó betegség miatt), hogy úgy érezzem, ez már valóban megérett a kiadásra, így elhatároztam, hogy most már ténylegesen is a tettek mezejére lépek, és ha törik, ha szakad, de megjelentetem a könyvet. Mivel túlságosan kísérleti jellegű lett, így az nem is igazán merült fel, hogy a Cherubion kiadó gondozásában, esetlegesen az egyetlen magyar játékkönyv-sorozat, a Harcos Képzeletet tagjaként lásson napvilágot (ezt talán csak bizonyos kompromisszumok árán lehetett volna elérni, de én az egész könyv karakterét, hangulatát megváltoztató átdolgozásokra, illetve egy amolyan leegyszerűsítésre nem voltam, s nem lettem volna hajlandó, még a megjelenés érdekében sem); s mivel mások már nem látnak fantáziát a hasonló játékkönyvek megjelentetésében, ezért maradt a magánkiadás. Dolgomat mindenesetre nagyban megkönnyítette, hogy időközben találtam egy tehetséges grafikust, s egy tördelőt, továbbá egy ismerősömnek hála a borító is elkészült... és mivel ekkora már a szükséges anyagiak is rendelkezésemre álltak, így 2009 nyár elejére végre minden összeállt ahhoz, hogy az eddigi legkomolyabb, legalábbis leghosszabb, legösszetettebb művem valóban napvilágot láthasson, még ha egyelőre csak önköltségen, s viszonylag alacsony példányszámban is.

 

 

Fel