Hiszen ez annyit jelent, hogy sokszor nyitogatjuk, sokszor megyünk be és jönnek is Hozzánk. Szóval csikorogjon-nyikorogjon, bátran! Mi majd kenjük rendületlenül!

Június utolsó hétvégéjén újra a lecsóba csaptunk, és nekiláttunk a gazolásnak, a komposzt- és a belső-, külső területeink rendbetételének. Ott, ahol épp kellett, permeteztünk is. (persze csak bio módon.)

Lelkesedésben nem volt hiány, akik tudtak besegítettek, és még az idő is kegyes volt Hozzánk, úgy nekikezdett sütni, hogy mindenkinek napbarnított színe lett.

Volt, aki közben töltekezett finom szalonnával, amit a tűznél sütögettek, és volt, aki később látott neki a falatoknak, de a hangulat és jókedv végig kitartott!

A kert üde és szép lett, gazmentes (még, a következő esőig J, a komposztunk rendezett és átszűrt, a betolakodó bogaraknak pá-t intettünk és előkészítettük a leendő újabb padjaink és asztalunk deszkáit a még meglévő raklapok anyagaiból.

Mindegy, hogy férfi avagy nő emelte a kapát, vagy a kalapácsot, ugyanolyan erőbedobással végeztük a teendőket. Másnap már sátrat is vertünk és előfordult, hogy mezítláb láttunk neki a munkálatoknak. Szalonna és hagyma előkerült akkor is.

A kinti kerti padoknál egy néni kezdett gyomlálni, és olyan kedvesen és lelkesen tette ezt, hogy beinvitáltuk sütögetni, ami számára hatalmas élmény volt. Majd nem sokkal később egy kedves hölgy nézett be Hozzánk, hogy bizony ő kedvet kapott Tőlünk a hasonló kertalapításhoz, hogy összefogja a lakóközösségét és tanácsokat, ötleteket kért a kezdéshez.

Szóval, öröm, és felüdülés, mégha kemény munkában is voltunk. Jó volt! És amikor kintről kapjuk a pozitív visszacsatolásokat… na, akkor bizonyosodik be igazán, hogy kell is ez, jó is ez és nagyon megéri panelbetyárnak lenni a XXI. században Kispesten.