A baktériumok (Schyzomycophyta) 

A baktériumok (és a kékmoszatok) prokariota élőlények csoportjába tartoznak. A prokarioták sejtes szerveződésűek, a citoplazmától elhatárolt sejtmagjuk azonban nincs.

 A baktériumok a legősibb egysejtűek. Méretük többnyire néhány mikrométer, ezért általában  fénymikroszkóppal is láthatók.

A baktériumsejtek leggyakrabban gömb (kokkusz), pálcika (bacillus) vagy többé-kevésbé csavart (vibrio, spirillum) alakúak, utóbbiak a pálcikaforma módosulatai (1. ábra).

Gömbszerűek (kokkuszok) pl. a gyulladásos megbetegedéseket okozó Staphylococcus aureus, Diplococcus pneumoniae stb.; pálcika alakúak pl. a Bacillus nemzetség tagjai: Bacillus subtilis, B. megaterium stb., valamint a pálcika alak csavarodott módosulatai: vibrio pl. a Vibrio comma – a kolera kórokozója; spirillum: pl. a Treponema pallidum – a vérbaj kórokozója. A gömbszerű sejtek gyakran szabályos elrendeződésű csoportokat alkotnak (diplo-, sztepto-, tetra- és sztafilokokkusz), a pálcika alakúak ostorral, illetve ostorokkal rendelkeznek, egyes baktériumok sejtjét nyálkaburok (tok) veszi körül.

A baktériumsejt (2. ábra) citoplazmáját sejtmembrán határolja, amelyet legtöbbször sejtfal vesz körül. Sok baktériumnál a sejtfalon kívül még vastag tokot, vagy vékony nyálkaréteget is megfigyelhetünk. A citoplazmában megtaláljuk a magállományt, ez tulajdonképpen a baktériumkromoszómával azonos, ami egy óriási DNS-molekula. A fe-hérjeszintézis a baktériumokban is riboszómákon megy végbe. Az eukarioták mitokondriumainak megfelelő sejtalkotók a mezoszómák és a lemezes (lamellás), illetve csöves (tubuláris) membrántestek. A citoplazma tartaléktápanyagai poliszacharidok, lipidek, polifoszfát (voluntin) stb. A baktériumok egy részénél, amikor számukra az életfeltételek kedvezőtlenné válnak, a citoplazmában ellenálló endospóra képződik (1. ábra), ami biztosítja életben maradásukat. Sok baktériumsejt egy vagy több ostorral (flagellum) rendelkezik (1. és 2. ábra). Szaporodásuk főleg kettéosztódással (hasadással) történik.

A baktériumok szinte mindenütt megtalálhatók: vizekben, a levegőben, a talajban és az élőlények szervezetében.

A legtöbb baktérium heterotróf. Túlnyomó részük szaprofiton, amelyek az elhalt élőlények maradványait, a szerves anyagokat egyszerű szervetlen vegyületekre bontják, ezért biológiai és gazdasági jelentőségük egyaránt nagy. Az élősködő (parazita) baktériumok a gazdaszervezetet károsítják, a kórokozók (pathogének) a növények, az állatok és az ember számos betegségét okozzák (vérbaj, hastífusz, pestis, kolera, tüdőgyulladás, merevgörcs, lepra, Lyme-kór stb.). Ismerünk szimbiózisban élő baktériumokat is (pl. nitrogénkötő Rhizobium-fajok, amelyek a hüvelyesek gyökérgümőiben élnek).

Vannak autotróf baktériumok is. A bakterioklorofillt tartalmazók fotoszintetizálnak, a nitrifikáló baktériumok, a kénbaktériumok, metánbaktériumok stb. a szén-dioxidot kemoszintézissel asszimilálják.

1. ábra. A leggyakoribb baktériumalakok

Vogel–Angermann (1992) és Hortobágyi (1979) nyomán

2. ábra. A baktériumsejt vázlatos felépítése

Jacob és mtsai  (1985) nyomán