A kékmoszatok (Cyanophyta)

A kékmoszatok a legegyszerűbb felépítésű moszatok (algák), a baktériumokkal rokonok, ugyancsak prokariota élőlények. A legősibb fajok gömb alakú sejtjei egyedül élnek (1. ábra, A), sok fajnál a sejtek telepeket alkotnak, legfejlettebbek a fonalas telepű kékmoszatok (1. ábra, B).

Protoplazmájuk két részből épül fel: a belső, maganyagot tartalmazó centroplazmából, és a külső, színanyagokat – köztük a fotoszintézisben legfontosabb klorofill-a-t és a sejtek színét meghatározó kék fikociánt – tartalmazó színes citoplazmából, a kromatoplazmából, ami lemezes, rekeszes szerkezetű. A kétféle plazmát nem választja el membrán. A kékmoszatok sejtjeit a sejthártyán kívül sejtfal is határolja (1.ábra).

A kékmoszatok kromatoplazmájában fotoszintézis-termékként képződő cianoficea-keményítő legnagyobbrészt az ún. cianoficintestekben halmozódik fel. Elsősorban az idősebb kékmoszatsejtek centroplazmájában gyakoriak a polifoszfátból felépülő ún. voluntingömböcskék,-szemcsék, amelyeknek funkciója egyelőre még tisztázatlan. Számos kékmoszatfaj sejtjeiben gázokkal telt üregek fordulnak elő, amelyek a vízben a sejtek, illetve a fonalak  lebegését segítik elő.

A kékmoszatok leggyakrabban kettéosztódással (hasadással) szaporodnak. Főleg édesvizekben élnek, nagy alkalmazkodóképességük miatt szélsőséges környezeti feltételek között is megtalálhatók: hőforrásokban, jégmezőkön, a talajban, a kősziklákon stb. Több talajban élő kékmoszatfaj képes a levegő nitrogénjének megkötésére.

A kékmoszatfajok közül csak néhány fontosabbat mutatunk be (2. ábra). A Microcystis marginata (2. ábra, A) sejtcsoportja nyálkába ágyazottan helyezkednek el. Az Anabaena-fajok: például az Anabaena flos-aquae (2. ábra, B) vagy az Anabaena spiroides (2.ábra, C) sejtjei – gyöngysorszerűen egymáshoz kapcsolódva – fonaltelepeket alkotnak. Sejtjeik többsége sok gázüreget tartalmaz, köztük egynemű sejteket (heterocisztákat) és kitartósejteket (spórákat) figyelhetünk meg. A kitartósejtek átvészelik a pocsolyák kiszáradását, vízbe jutva kihajtanak és új fonalakat hoznak létre. Tápanyagban gazdag tavakban gyakran tömegesen elszaporodnak, vízvirágzást okoznak.

1. ábra. A kékmoszatsejt vázlatos felépítése

Az Urania Növényvilág (1977) és Hortobágyi (1979) nyomán

A: egyedül élő sejt fénymikroszkópos felépítése;

B: fonalas kékmoszat sejtjének vázlatos elektronmikroszkópos szerkezete

    2.  ábra. Kékmoszatfajok

Hortobágyi (1980) és Kárpáti (1969) nyomán

A: Microcystis marginata, B: Anabaena flos-aquae,

C: Anabaena spiroides

Hivatkozások:

Hortobágyi Tibor (szerk.) (1979): Növényrendszertan    (Tankönyvkiadó, Budapest)