Az ostorosmoszatok (Euglenophyta)

Az egysejtű szerveződés legősibb képviselői az ostorosmoszatok. Ezek, testfelépítésük és életmódjuk alapján, a növény- és az állatvilág határán állnak, valószínűleg – a földtörténet előkorában élt – hasonló szervezetek lehettek a növények és az állatok közös ősei. A mai ostorosmoszatok főleg a szerves anyagokban gazdag édesvizekben élnek. Legismertebbek az Euglena-fajok: pl. Eulenea viridis, Euglena spiroides.

Az ostorosmoszatoknak sejtfaluk nincs, a sejtet a plazma tömöttebb külső rétege (periplaszt vagy pellikula) határolja. Valódi sejtmagjuk van, citoplazmájuk zöld színtesteket, sejtgaratot, lüktetőűröcske-rendszert, fényérzékelő szemfoltot (stigma), illetve eukariota sejtorganellumokat (mitokondrium, Golgi-készülék stb.) tartalmaz. Élénk mozgásukat az ostor biztosítja. Osztódással szaporodnak (ábra).

Az ostorosmoszatok sejtjeiben zárványként paramilont (fehérjetestre rakódó szénhidrátszemcsékből épülnek fel) és lipidtesteket (olajzárványokat) figyelhetünk meg. Egyes fajok korong alakú zöld színtestjei fehérjetartalmú képződményt, pirenoidot tartalmaznak (ábra).

Az Euglena spiroides sejtfelépítése

Hortobágyi (1979) alapján