Tudják ezek a Mac-es arcok csinálni a sót.
Szokatlan csönben jött ki az Air, már csak arra lettem figyelmes, hogy Steve Jobs előhúzta a borítékból, ami érdekes, mert sok IT lapot olvasok, és az Almaharapdálók vírusmarketingje mindig kellően behypeolja a médiát, ahogy az a iPhone esetén is történt.
Sok jó véleményem nem volt róla, ugyan nem is láttam élőben. Mindössze annyit láttam rajta, hogy iszonyatosan sznob egy szerkezet, nem szívesen venném elő nyílvános helyen, mint ahogy egy tűzpiros Alfa Romeo-t is megnéznek, mert feltűnő, hivalkodó, mindenki nézi, hogy micsoda műmájer fazoné lehet.
Ma egy ezüstszürke volt a kezemben vagy húsz percet, és nem szeretném a szokásos hasraesős, Mac hypeolós, húde, hűde, hajde áhítozást véghezvinni, mint valami átlagjúzer, aki nem látott még számítógépet.
Annyit viszont el kell mondanom, hogy veszedelmesen jó gépet próbálgattam ma. Kiugróan jó számítógépnek tűnik.
Meg kellene lepődnöm, hogy milyen vékony, könnyű, de nem tudok. Igazándiból, rég így kellene kinéznie egy mobil számítógépnek. Ha már a repülő autót nem sikerült kitalálni -pedig már hol van 2000-, akkor legalább a számítógépek legyenek hordozhatóak.
És itt tényleges hordozhatóságot mondok -hangsúlyozom-.
Könnyű,
tényleg. Egy erősebben megrakott dosszié.
Nem kicsi, nem nagy, pont akkora, hogy egy átlag-táskába pont belecsusszan, és vékony is, nem nyomja ki azt az átlag-táskát.
Ezzel az ezüst színnel meg aztán nem is sznob. A fehér Mac szép ugyan, de mint az autópiacon, itt is valószínűleg idővel múló hóbort, mint minden divat. Divatos, tehát nem visszafogottan elegáns. Nem szeretném, ha feltűnne a számítógépem. Csak létezzen és kész. Ebben a színben teljesen viselhető, szép, igényes. Ha az alma kisebb lenne, akkor a külcsín nálam csillagos ötöst érdemelne. Így félcsillagos ötös.
Az OSX Leopard meg remek operndszer, első ránézésre. No, nem a mély, tech dolgokra gondolok, hanem az interfész részére. Intuitív, jól átlátható, nekem pillanatok alatt sikerült megszokni az egygombosságot, a másképp elhelyezett gombokat, menüket.
És ami nagyon kellemes biztonságérzettel töltött el, hogy bármikor előhívható egy Bash (terminál), és használható az egész csillivilli-szemcukorka-szörnyeteg, rendes, megszokott, bevált *nix-ként.
Rendes.
Kovács Kálmán, környezetvédelmi-, számtech-, légügyi-, haditengerészeti-, állategészségügyi-, és még a jó ég tudja, milyen miniszter, hiszen mindenhez ért, mondta ezt a Windows-ról. Így bele a köztudatba hogy a “rendes operációs rendszer”. Nem Windows-zal van itt a bajom, hanem ezzel a szűklátókörűsággel.
No, de amúgy is. Úriember a Windows-ról nem mond inkább semmit. Pedig tudna.
Ami a fő újdonság, az a multitouch tapipad, erre kíváncsi voltam.
Már rég megígérték a sci-fik, meg a filmek, és még csak most tudtam kipróbálni. Döcögve indul ez az évezred.
Nekem eléggé furán vette néha, ha két ujjal illettem a tapipadot, de megszoknám, szerintem. Nagyít, kicsinyít, végül is, egy másodig scrollwheel-nek felfogható. Tetszett azért.
Szóval úgy lettem a MacBook Air-rel, hogy instant get. Annak idején látatlanban rámondtam, hogy nem kéne, mert sznob, csak villantani akar a dizájnnal, de így kézből meggyőző.
Instant get, tényleg. Vagy Constant get, ahogy Karotta írja az R8-ról, pont ma.
Egyébként a suliban volt Mac bemutató, ott láttam, használgattam egy kicsit. Nem volt rossz az előadás, de olyan jó sem. Nyílván eladni jöttek, így előkerültek a Mac marketingesei által előállított vírusmarketingre kiválóan alkalmas urban legend-jei, miszerint valaki már kidobta, mert összehajtotta, az újsággal.
Azért ez nekem kicsit erős, megmosolygom az ilyeneket, dehát így kell reklámozni, én sem tenném másképp, ha ez volna a dolgom.
Messze vagyok még mindig attól, hogy Mac használó legyek, mert bár meglepően olcsó egy ilyen Air, még mindig bőven-bőven drágább, mint amennyit érdemesnek tartok számítógépre költeni. HDD-vel 384e körül van ma, 2008 bolondoknak kinevezett napján. Az SSD-s változat, ami igazán érdekes lenne, még ár nélkül van.
Mellesleg egy ilyen SSD-s modell volt nálam, ha jól silabizáltam ki. Idén már a második SSD-s gép a kezemben. Az SSD olyan mint a kígyó, ami “fekszik, oszt megy”. A SSD “fekszik, oszt tárol” nem mozog benne semmi. Ahogy Kicsilány mondaná, nem kürrög.
Tehát, ez már megint a jövő, kérem.
Valahogy a közösség sem vonz, inkább még taszít is. Majd talán egyszer. Most még kell jó kis hack-barát Linux-om.
Talán egyszer írok valami jólbevált témáról, mondjuk magamról is. Mostanában nagyon elgeekültem. Megjegyzem, a szakestes írásom nem vár sikereket aratott, pedig nem is reklámoztam be, csak a fotó alapján jöttek el sokan. Azt mondták szórakoztató volt.
Örülök nagyon.
Most megyek, összecsiszolom a Linux előadásom, csütörtökön, akkor adok elő.
Szurkoljatok!