Szóval ez van.
Meg Frida nap. Friducha…
Csak abból a szempontból érdekes ez ismét, mert megint a Frida filmzenét hallgatom épp, és akkor az Indeksz meg azt mondja, hogy Frida nap van. Valami baj van mostanában a Káosszal. Túl sok a hiba benne.
Egyébként tényleg nem állok ki másból, mint programozásból. Mindenből meg vagyok csúszva, ugye, így teljes kapkodás jellemző az egész munkára. Ami nem feltétlen rossz.
Kezdtem a PHP-s beadandómmal, kevés idő volt rá, nem volt lehetőség rossz utakon elindulni, gyorsan kellett, és hatékonyan. Mindezt úgy, hogy PHP-ban évek óta egy sort nem alkottam.
Amint ez kész lett, gyorsan meg kellett csinálni a Delphi beadandót, egy délután megírtam a Conway-féle életjátékot. Meg kellett tanulni közben a Delphit, mert a suliban nem foglalkoztam vele, mert nem szeretem, mert ósdi, meg fura valahogy.
Azért kellett ezt jó gyorsan, mert bele kellett kezdeni a Turing-gépbe, és a RAM-gépbe.
Na, ez kihívás volt rendesen.
Életemben nem programoztam komolyabban objektumorientáltan, csak ilyen kis himihumi feladatokat. Itt az volt az első mozdulatom, hogy “class Turing{…”, és egy darab pillanat alatt belejöttem, és nagyon örülök neki.
Jó, van bőven tanulni még, de elindultam, és nagyon tetszik.
Ha ez nem volna elég, még a NetBeans-be is bele kellett tanulnom, mindeközben, mert gui-t csinálni kézzel nem fogok, mint Gergő haverom, aki a Lufhansa-nál dolgozik, és 500-at keres.
Arra is rá kellett jöjjek, hogy a NetBeans remek cucc, IDE még így nem vált be nekem.
Dupla ThumbsUp. NetBeans rajongó lettem.
Ma meg is kaptam a Turingra, meg a RAM-ra az aláírást, úgyhogy zsupsz bele a C-be, lehet GLUT-tal OpenGL-bogarászni.
Ha kész lesz csütörtökre, már csak a PHP beadandót kell megcsinálni, Internetprogramozásra.
Ha vége lesz ennek, úgy leszek maradva programozva.
Reggelente majd:
kave.setHofok(95);
en.orr(kave.getIllat());
kave.setCukor(2);
Most épp az OpenGL beadandóm hegesztem, már majdnem kész is, csak pár komplexebb objektum kellene bele, meg meg kéne benne fogni a bogarat.
Ha elindítom, akkor két másodperc alatt pakolja ki magának az egygiga ramot. Megmértem. Profi, hah?
Valami kendácsolt bmp loader-t tettem bele, amit órán is használtunk. Eddig jól működött, mostmeg mivan…
Szóval progresszív programozgatás megy. Menekülés előre. A szokásos leszegett fej, meg ilyesmik. A karom meg majd meggyógyul magától, vagy kikiáltja az autonómiát, és elmegy egyedül az orvoshoz, ha van egy kis esze.
Franc, el kéne menni, de akkor mikor alszok?
Amúgy ma először önállóan vezettem suliba, és fáj kanyarodni. Meg kell tanulni csak jobbkézzel vezetni. Nem is vészes, csak figyelni kell, időben jó fokozatba kell rakni kanyar előtt, és lehet jobbal tekerni. Mint a versenyzők; befele n.-ben motorfék, apex-től n.-ben gázzal kifele. Nagyszerű.
És, amióta alig van lelkizős téma, jelentősen megcsappant az olvasottsága a blognak. Nem mintha bármin is változtatna. Van előnye, ha kevesen olvasnak, mert lehetek nyíltabb, másrészt azt sem olvassa senki, ha azt írom, csak úgy perhecc, hogy pina. Mert miért ne?
Gonolkozok rendesen a magánjellegű, és a kockulós blog kettéválasztásán, mert nem jó keverni. Hülyén veszi magát ki. Az egyik téma elkomolytalanítja a másikat.
A magános majd szól arról, milyen hosszú már a szakállam, meg hányszor esek depibe egy nap, és hányszor jövök ki belőle, mint valami hippi, hogy “mindenjólesz, mindenszéplesz, pedig nem is lesz.” És hogy Kicsilány is mennyire nagyon hiányzik. Majd ott is minden posztban minimum egyszer le lesz írva, hogy “Kicsilány”.
Lassan itt a nyár, lassan letudom a félévet, lehet végre belecsapni az majd opensource dolgokba. A wxMaxima-s barkácsolásba…
Végre lesz időm.
Bár lesz egy angol intenzív kéthetem, illetve ha minden jól megy (kopp-kopp), egy tíznapos melóm, Tivadar igérte. Számlaképességet kell megoldani, és mehetek biztőröket Windowsra tanítani. Napi 12.000-ért remek meló. Csak legyen. Valamiből menni kell nyáron csavarogni.
Jóég.
Egyóra.
Holnap meg mehetek suliba papírt tologatni. Áláírattatgatni. (Na, ez egy szó volt. Huh. Úgy hangzik, mint valami utcai lövöldözés.)
Megmentettem ma egy ember félévét, háromszor 12 óra programozással. Jó érzés hasznosnak lenni.
Majd egyszer kérek valamit…