Na, lement az óra, amire tavaly óta várok, hogy végre fel tudjam venni.
Voltam már Mátó Péter előadásán, valaha, blogom indulasakor, az egyik bejegyzes pont erről szólt. Nem emlékszem, mit írtam akkor, majd ezután visszaolvasom, érdekes lesz.
Nem is tudom, mi pontosan a tárgy neve, annyira nagyon nem szamit, nem akarnék ilyen vacak píárdumákat puffogtatni, hogy Atya neve garancia a kiváló előadásra.
Információbiztonság, vagy valami ilyesmi, igen.
Tömbösítve megy az egész, tegnap, péntek este volt, illetve ma hajnal 8-kor, két négyórás előadás.
Tényleg fárasztó volt.
Igazából, arra lennék nagyon kíváncsi, ismerve hallgatók hozzáállását, hogy kinek mennyi jött le a témából, mennyit értett meg. Nem fényezni akarom magam, de végig fonalon voltam, iszonyat flow-élményt jelentett az előadás.
Mindenféle támadásokkal kezdtük az ismerkedést, session hi-jacking, arp spoofing, ésatöbbi. Remek-remek, ez talan a kedvenc reszem, amikor lemegyünk az ösvényről, be a dzsungelbe, ahol veszélyesek a dolgok, és nincsenek kész megoldások.
Jórészét ki is akarom próbálni, mire a következő óra lesz, van egy kis “labor” itthon, vannak switch-ek , gépek bőven.
A fő projekt viszont most az (is) lenne, hogy valahogy ki kéne látni innet a NAT mögül. Illetve belátni is kivülről. Ha ezt sikerülne megoldanom egyresz megkapnám az ötöst Hálózati oprendszerekből, másrészt raohadtul buszke lennék magamra, ha meg tudnam csinalni. Harmadrész rengeteget tanulnák belőle.
Nem részletezem most, csak majd ha lesz valami.
Előjöttek a szokásáos előadás-kekecek, akik mindig akkor jönnek elő, ha egy előadó erős dolgot mond, meglepőt. Jönnek a mivanha kérdéseikkel, jaj de nem szeretem.
Ennek kapcsan volt egy olyan gondolatom, amit régóta figyelek. Mi is hiányzik itt az emberekből, a fősulin?
Alázat -jó értelemben- a szakma iránt, és ideológia.
Furán hangzik egy kicsit, gondolom, de nem olyan vészes. Annyi csak, hogy az emberek ötletteleül ülnek bent az órákon, nincs bennük, illetve kevesekben van meg az a gondolat, hogy “Igen, mi vagyunk a PTI-sek, büszkek vagyunk rá, és komolyan vesszük magunkat.”
Vagy csak kivénültem a fiatalok közül? Végül is, van öt év fórom…
Na, mindegy…
Egy szó mint száz, Mátó mester hozta a formát, mind szakmailag, mind élvezeti értékét tekintve remek nyolc óra volt. Novemberben folytatjuk, alig várom…