Körülbelül ilyenkorra szoktam kidőlni, összefolynak a betűk, meg nem értem, mit olvasok.
Reggel olyan nyolc-kilenc körül vágok bele, aztán eddigre kifogy a nafta.
Valahogy, most összejött minden a csomagolós dolgaimmal, egyszerre jön a sok szívás, ami eddig szerencsére elkerült. Bár, lehet, hogy túl sötéten látom, végül is haladok, csak nem látszik, mikor lesz végre publikálható, kézzelfogható eredmény.
Mindegy, holnap, kipihenten megoldok mindent.
Vagy szépen, vagy jól.
Tegnap ment haza Krisztim, megint itt volt jó sokat. Muffinsütő akármicsodát kapott tőlem a szülinapjára, meg egy középsúlyosan furcsa tésztájú tortát. Egy szó, mint száz, újrafeltaláltam a babapiskótát. Ugyanis teljesen olyan lett.
Ha ez nem lenne elég, még ananásszal is jól megraktam, hogy az húdefinom, erre kiderült, hogy nem szereti.
Szóval, nice try. A szándék megvolt. 
Gyönyörű, havas telünk van, építettünk hóembert, sétáltunk havazásban, csináltunk hószmálylit, nyaltunk hófagyit, és mindenféle hasonló vicces történések voltak. Nagy dolgok ezek nekem.
Ja, sütemény, juteszembe…
Nyíregyiek, vagy itt vendégeskedők mindenképp próbálják ki a Jósavárosban található tanpékséget. Remek árut lehet ott kapni, nevetséges áron. Valami pékcukrász iskola tanulói által készített sütiket, pékárukat lehet ott kapni, és legtöbbször nagyon jók.
Már másodjára reggeliztünk ott Krisztivel, és egybehangzó véleményünk az volt, hogy hamnyam.
Most ennyi jut eszembe, pedig van még ezer dolog…
Igyekszem majd többet írni…