Szóval, ezt a napot inkább ki kellett volna hagyni a történelemből.
Még a héten hívtak vissza az egyik helyről, ahová jelentkeztem. Valamikor kedden beszéltük meg, hogy akkor a holnapi nap megyek hozzájuk. Már bele is éltem magam, hogy valamikor délben, délelőtt végzek, és akkor Kriszti is jön Pestre, közös program.
Ez igazán nem rajtam múlott, de sajnos nem jön össze. Jól beleéltük magunkat… 
Számomra ma reggel derült ki, hogy holnap Nemzeti Ünnep, úgyhogy telefonban azt beszéltük meg, hogy csütörtökön megyek.
Tessék nekem szorítani majd csütörtök reggel. Korán reggel indulok Pestre, aztán pár napig haza sem jövök, mert onnan irány Ráckeve.
Megyünk túrázni, úgy, hogy egy percet nem tudtam edzeni. Folyamatosan vacak idő volt. Volt, hogy majdnem két napig esett egyfolytában a hó. Ma már volt vagy nyolc fok, ami éppen jó lett volna, dehát majd szétszakad a fejem, köhögök és fáj a torkom.
Maradtam itthon, hogy majd dolgozok, de valahogy annyira elment a kedvem mindentől, hogy alig haladtam.
Ez a nap el volt rontva gyárilag.
Nem kérem, tegyék vissza a polcra.