Reggelre, illetve hajnalra eldurvult kicsit az állapotom, öt körül ébredtem arra, hogy valaki a torkomba szúrt valami kardfélét és forgatja.
El is rohantam a dokihoz, hiszen ha így folytatódik, ugrik az állásinterjú is, a túra is.
Természtesen akkor tör az emberre a betegség, amikor hosszú hétvége van és a doki nem rendel. Az előző pár estét tehát ilyen jó kis hidegrázós fetrengéssel töltöttem.
Szóval, ma reggel elmentem, megvizsgáltak, kaptam gyógyszert is, meg egy csekket a parkolóőröktől.
Nos, talán nem húzom az időt azzal, hogy leírjam, mire költse el az a két vigyorgó idióta azt a hétszáz forint a patikában, ami előtt ácsorogtak. Beteg embereket lehúzni, meg ugráltatni, az kemény dolog. Befizettem a postán a hétszáz forintukat, építsék Magyarországot. Amúgy, a posta, az is megérne egy misét, de hagyjuk.
Megpróbálok valahogy rendbejönni. Muszáj, mert így áll minden dolgom, az időm meg fogy.
Megint beteg vagyok
This entry was posted in élet. Bookmark the permalink. Post a comment or leave a trackback: Trackback URL.