Két napot logolok le, és most, hogy ezt leírtam, rá is jöttem valamire, ami jól jön most. Igen, ez kell legyen, emiatt szokott lenni.
Vasárnap este az állomáson vártam Kicsilányt.
Jaj, jólesett beszélgetni egy nagyot, nagyon jó, ez nem is blogtéma, annyira.
Kellemes hétfő vette kezdetét nemsokára, nem volt igazán semmilyen, de épp annyira volt valamilyen, hogy lefárassza az embert, és még kobinatorikát is kellett tanulni, mert kedden, ma, zéhá volt belőle.
Hehe, simogattunk pacikat, nem messze van a lovarda, megnéztük hát a józságokat. Hú, mekkorák már, alig merek közelmenni hozzájuk, attól tartok, hogy megharapnak. Azért az egyiket megsimogattam, nem nagyon örült neki, dehát kellet neki domesztikálódni, így járt, nagy csúnya emberek zaklatják. Meg egy kisebb is, de az már nem csúnya, Őt szeretik.
Tanultunk is, sokat okosodtam, remek Tanítónénim van, kérem. Aztán szokás szerint hülyéskedésben kötött ki a tanulás, ahogy az már csak lenni szokott. No, nem méltatlankodok, mert egyrészt pihenni is kell, nem lehet folyamatosan tanulni, semmi értelme, nem fog ember agya. Másrészt jó hülyéskedni. Tovább megyek, hülyéskedni jó igazán. Linalgfüzetbe amőbázni, meg a kis Sonyval villogtatni, retinára vaku alakú foltot rajzolni.
Igen vacak zéhát írtam, de tragédia nincs, bele kell húzni.
HÚ!
El is görbítette a kedvem az eredmény, de nem volt vészes, lassan megtanulom kezelni ezeket az elborulásokat, de még van mit finomítani.
Ezután azért sikerült erővel és ésszel rendbeszedni a hangulatom, de a napsütés, meg a meleg is segített, kint lustálkodtunk a kocsiban, le is mostuk, csillog-villog, időszerű volt már, megérdemli az Öregharcos. Bevágtuk a már-már szokásos rizs+fasírtot a menzán, de most kaptam kókuszos sütit is. Köszi megint, nyamm, finom volt.
Tanultunk kis analízist, kint a kocsiban, majd tesire mentünk, szokás szerint késve, de lelkesen. Megcsináltunk minden feladatot szépen, még gyúrtunk is egy kicsit, de csak óvatosan.
Analízisen már rendesen kezdett borulni a bili, hogy mindig úgy kell a táblára írni, hogy ne lássam, meg ne értsek semmit, argh. Aztán a lidli-ben vettünk fagyit, és elég fura érzés volt esti sötétben, kicsit hűvösben fagyizni, de jó volt, egy újabb örök emlék, összehajtogattam, eltettem, megtartom, majd néha előveszem nézegetni.
Ezután borult ki a bili.
És nem egy bizonyos ok miatt, hanem mert elértem ezt az időpontot. Rosszul alszok mostanában, korán kelek, stresszelek a sulin, hajtom magam, és kedd estére elfogyok. Na, erre jöttem rá. Így könnyebb lesz kezelni, ha tudom, mi az oka. Igyekszem majd, ígérem.
Az a pingvines kabátos kisfiú maradtam, aki ott ült a Wartbi ülésén(szkennelem majd ezt a fotót), csak nagyobb lettem. El tudok így fogyni, ember legyen a talpán, aki ilyenkor lekezel. Vagy a konkrét hidegzuhany, vagy valami finomabb, bújósabb megoldás jöhet ilyenkor szóba, persze nem akárkitől. Meg kell vígasztalni, meg bíztatni kell, az a fajta személyiség vagyok.
Héjj, Te kicsi pocok, van még egy zacsi csipsz…
Hm?