Hullámbádog

Na, reggel Wave meghívó várt a póstaládikámban.
Bejutottam hát, de hiába is ajánlottam 8 másik ember címét, még kotlanak rajta, hogy beengedjék-e őket is. Én azt mondom, jó lenne.
Egyedül határozottan unalmas hullámzani.

Meglátom majd, mi sül ki ebből. Érdekesnek tűnik mindenképp, de egyelőre úgy vagyok vele, mint amikor a benszülötteknek a kezébe adják az antropológusok a fényképezőgépet, az meg csak forgatja, szagolgatja. Nem tudok mit kezdeni vele, főként, hogy egyedül vagyok. Nincs semmi ismerősöm, akinek volna kontója. Nade, majdcsak beindul.
Majd megírom a valódi tapasztalatokat is.

Ha valaki már ott van a Wave-en, kontaktáljon nyugodtan.

Posted in élet | Leave a comment

Tájfun

Éjjel arra keltem, hogy dübörgés van.
Mikor lefeküdtem, már akkor verte az eső az ablakot, ami sosem jó jel. Az esőnek azért eső a neve, mert esik. Ezt a dolgot, ami azóta is van, repülőnek kellene hívni, mert nekirepül az üvegnek. Sajnos ez a név már foglalt, úgyhogy legyen valami más.
Szóval felkeltem éjjel, mert azt hittem, dől a ház. Nyikorgott a tetőszerkezet rendesen, és kintről is mindenféle zajok jöttek, mintha vakik verekednének. Néhány óra alatt minden felborult, ami fel akart, úgyhogy mostmár csak olyan hangok jönnek, mint amikor a basszgitárcuccot lövik be a koncertek előtt. Ezek a 100 km/h-s lökések, gondolom.
Egy akácfa odalett, és a nagy fenyőfánk is úgy mozog, hogy rossz nézni. Nem tudnám átkarolni a törzsét, de hajlong, mint a fene.
Az a jó, hogy északi a szél, így nekünk van fenyőfa, a szomszédnak meg vannak fenyőtűi.
Picur csak szétnézni ment ki, hamar vissza is szaladt, hogy őneki ez most így hirtelen vélhetően sok lesz, úgyhogy inkább alszik egész nap.

Ebben a szép időben mentem el ma a patyolatba, hogy a nagy piros paplanom mossák ki. Két helyen is voltam. Az egyik az ilyen kapitalista patyolat, és azt mondták, hogy kicsi a mosógépük, így menjek a másik helyre. Az a másik meg régimódi patyolat, nagyüzemi. Olyan, amilyenre gyerekkoromból emlékszek. Nos, ők kilóra akarták elvállalni, de azt is csak úgy, hogy nem vállalnak felelősséget érte. Namost, ha a gatyámat akarom kismosni, akkor nem megyek patyolatba. Ha van valami olyan, amit otthon lehet tisztitani, akkor megyek oda. Erről szólna a dolog.
Így négy és fél kiló lett volna vagy ötezer, és alá kellett volna írnom egy papírt, hogy akár hétfejű sárkány lehet a paplanomból, vagy transzformátorállomás.
Hagytam hát. Annyira nem vészes. Kiteszem majd szellőzni, és kap egy szép huzatot. Ez az egyetlen paplan, ami alatt rendesen elferek, és elég meleg is.
Ekkor fázhattam meg, pedig sapka volt rajtam, meg kabát. A orvosoknak lesz dolga, mert ahogy láttam, a többi emberek az utcán a tegnapi időjáráshoz öltöztek.
Most kúrálom magam, teát ittam, meg ettem valami mérget is, Algopirint talán. Remélem csütörtökre rendbejövök, akkor jön Kriszti.

Posted in élet | Leave a comment

Birodalom. A Kétszemélyes.

Sajnos nem váltam be arra a munkára, amit mondtam, úgyhogy ez itt véget ért. Kölcsönös tisztelettel, barátsággal zártuk le a dolgot. Következtetéseket levontam, stratégia van. Erről ennyit, ne többet.

Valahogy sikerül ma egymást kiakasztanunk Krisztimmel. Valahogy elborult a hangulatom ezen a hétvégen. Valahogy összejöttek a dolgok. Már Szent a Béke, és remélem nem bántottam meg nagyon. Kiborulok, és akkor vagdalkozok. Dolgozok ezen probléma elhárításán. Felelősséggel tartozom azért, hogy ne üsse meg magát.
Azt írta “otthonillatot” érzett itt, nem idegen illatot. Milyen jó érzés ennek tudatában létezni.
Nagyon szeretjük egymást, ezt azt hiszem kijelenthetem kettőnk nevében. Meg szeretem is kijelenteni, mert jól esik tudatosítani, kommunikálni ezt a tényt a külvilággal. Meg segít elhinni. Még mindig képes vagyok meglepődni a saját Facebook adatlapomon, de lassan megszokom ezt. A jót. Könnyen, de lassan.
Olyan sütit csinált ma, hogy azóta pislogok.
Először akkor szerettem bele, mikor a Quimby koncerten készült fotóját megláttam, most meg a süti miatt megint. Persze nem ettem belőle, csak fotót mutatott a műről, de haskordító, nyálelválasztó, sőt már majdhogynem erotikus. Remélem egyszer csinál nekem is ilyet hegyvölgy-sütit. (Igen, célzás. ;) )
Alig várom, hogy újra lássam.
Vannak tervek, itt az ősz, amit minden ősszel deklarálom, mint kedvenc évszakom. El kéne menni Tokajba, hozni bort, felmenni a hegyre, fotózni is. Meg ami még fontosabb, összejönni a haverokkal, hogy nekik is bemutassam a Jányt. Remélhetőleg errefele lesznek Petiék, remélhetőleg sikerül Sanyit rávenni arra, hogy eljöjjön. Sajna Gáborék csak valamikor decemberben jönnek haza, dehát akkor is bemutathatom majd. Én most egy ideig biztos, hogy nem tudok kimenni meglatogatni őket. Nagyon sajnálom ezt, de nem tudok mit tenni egyszerűen.

Szóval, látjátok ez van. Kétszemélyes birodalom épült, és épül tovább. Újra fogom olvasni az Éj anyánkat Vonneguttól, ha visszahozza Birodalomtársam. Tudom, hogy állandóan csak erről van szó, de ezzel van tele az agyam, ezt kell iderakni. Öröm van, boldogság.

Posted in élet | Leave a comment
  • Barátok