Na, most az van hogy.

Mindig elhiszem, hogy értem, hogy működik egy blog látogatottsága, mik hatnak rá, aztán egy hétig nem írom, és mégsem csapódik be az iksztengelybe a látogatók száma.
Na, mindegy, nem számít ez.

Most az van, hogy, kisütött a nap.
Csíráztatok avokádót, ültettem muskátlit, megjött az mp3-lejátszóm, kipróbáltuk az Asurot, belefogtam, és végeztem is egy olyan dologgal, ami új nekem, és felzárkóztam a világhoz, már ami a szerverek üzemeltetését illeti.
Mára ennyi, köszönöm a figyelmet. Sziasztok.

Aha.
Így nem kell blogot írni.
Kényelmesen ülsz?

Bár, az avokádóból készült szószféleség nem vágott hanyatt, de finom volt. Kicsit dudvaízű, de finom volt.
Nem, nem tudom, honnan tudom, milyen íze van a dudvának. Lehet, hogy csak így képzelem el, de lehet, hogy zsenge, érdeklődő gyerekként megkóstoltam. Nem tudom.
Úgy is szoktam még mondtani, hogy zöld íze volt.
Jó nagy magja van, gondoltam, kezdek vele valamit, úgy is *rám van jönve* a kertészkedés, tehát nézzük csak.
Hihető, hogy nem egyből, google, wikipédia, blogok…
Láttam, hogy sokan kísérleteznek vele, és működik is a dolog, akár beltéren is, nosza, ellestem a receptet.
Bele kell szúrni a magba néhány fogpiszkálót, és egy pohárba tenni. Elmagyarázni nehezebb, mint megmutatni.
Utánaolvastam, igen érdekes növény ez, meg szép is lesz, ha kihajt. Szurkolás van most, de úgy látom, megindult.
Ha életre jön, és meg is marad, Lorenzo Romano Amedeo Carlo Avogadro di Quaregna e di Cerreto után fogom elnevezni valahogy. Dobok kockával, azt hiszem.

A muskátliültetést talán írtam, vagy csak a plurk-on?
Semmi különös; futó, és piros. Tíz tő, majd ha javul az idő, mennek ki az ablak külső oldalára. Remélem nem vágja le a szél őket.
Amúgy, nagyon okosak. Már oda is fordultak az ablak felé.
Kicsit még zellerkinézetűek, dehát jószág szeme hízlalja a gazdát.

Megérkezett a napfényes Hong Kongból az mp3-lejátszóm.
Egy baja van mindössze, hogy rossz.
Úgy értem, tudok vele lejátszani, ha rakok bele memkártyát, de a belső memóriája megszűnt muzsikálni. Körülbelül a 10. emailt váltjuk a mindig más európai néven válaszoló kínai jómunkással, és lassan dűlőre is jutunk. Vissza fogják fizetni a vételár egy részét. Majd megírom, ha fejlemény van.

Ádám haverommal az Asuro robotocskát gyűrjük már egy ideje. Ma már írtunk rá vicces kis programokat is. Működik, remek az egész, fogok venni egy kit-et én is.
Kell, kell, kell.
C-ben lehet programozni, és magadnak kell összeszerelni. Ha kész a szakdogám, majd veszek egyet. Addig ismerkedünk a kölcsönpéldánnyal. Szintén írok majd bővebben, ha lesz érdekes mondanivalóm róla, meg esetleg kódom, amit megosztanék. Arra már rájöttem ügyesen, hogy tud infrán keresztül visszaüzenni a gépre.
Ez jól jöhet majd debugoláshoz.

Az a szerveres dolog pedig egyszerűbb, és földhözragadtabb, mint aminek hangzik.
Nagyon elegem lett abból, hogy mindenféle szerver cuccokkal tömjem meg a notimon, Benderen az Ubuntut, így fogtam magam, és KVM-mel telepítettem egy kis szervert, ami virtuális gépként fut, így elég azt összepiszkítani, a deszktopom marad fres-en-tájdi.
Az Ubuntu féle vmbulider szkript telepít egy Ubuntu JEOS-t (ejtsd, dzsúz), és ezekből összerakható akár egy komplett szerverszoba is.
Nekem csak egy szerver lesz, azon megy most MySQL, Apache2, ha szükség van rájuk, csak bebootolom a kis virtuális szervert, és meg is jelenik a hálózaton, ha sikerül megcsinálni szépen a bridge-elést.
Hát, még nem sikerült.
De a szerver szalad szépen, érzésre natív teljesítménnyel, 1-50% processzort használva.
Én szív KVM.
Én szív Core2 Duo.
Elég is ebből, majd megmondom úgyis, ha sikerült megoldani.

Aztán, ha még nem aludt el mindenki, vagy nyomott “j”-t a Google Reader-ben, akkor mutatok egy zenét, amit ma hallottam, és nagyon odapakol.
Tetszik.
Feszes, dögös, különleges.
Azzal a “lalalala”-val nagyon belenyúltak, megfűszerezi, elviszi a hátán a nótát.
Remélem, meghallgatjátok.
Magamból kiindulva, kevesen hallgatják meg az ilyen mutogatott dolgokat.

Ha jól sül el az a dolog, amit újnak mondtam, még ott fentebb, akkor írok arról is. Ha nem, akkor eltitkolom.
Voltam még túrázni is vasárnap, ez egy külön sztori, a héten tán megírom.

Posted in élet | Leave a comment

“Vööee, tanítsunk Lisp-et…”

No, megvolt tegnap, és ma az Infóbiztonság második részének első köre.
Korántsem volt olyan népszerű a tárgy, mint az első rész volt, pénteken is alig voltunk, nemhogy szombat reggel.
Ebből a kevésből is alig voltunk, akik tudták/akarták követni érdemben az előadást.
Ez persze tényleg teljesen lényegtelen, ha abból az egoista nézőpontból szemlélem a dolgokat, hogy én értettem jól mindent, a többivel meg nem igazán foglalkozok.

Megint egy rakás érdekes dolgot tanultunk, csak győzzek utánanézni mindnek.
Ebben a félévben webalkalmazások biztonságával foglalkozunk, ami igen szépen rímel a szakdolgozatommal, gondolom nem kell ecsetelnem, mekkora előny ez. Persze, a legérdekesebb része a dolognak, a klasszikus csúnya hibák kihasználása, amiket ismerni kell ahhoz, hogy jó webappot írjon az ember.
Kedvencem a dot dot bug, egész délután ezzel küzdöttem, hogy valahogy kipróbáljam. Eddig még nem sikerült, de ami késik, az az ösztöndíj.

A pénteki óra után egyből az éjszakába vettettem magam, kicsit sokáig voltunk, háromnegyed egyig, szóval ma reggel igen csapzottan ébredtem. A jó kis automatás kávé hellyel közzel rendbe tett.
Az eső, meg minden miatt olyan szép másnapos volt a délelőtt, hogy öröm volt nézni.
Na, mindegy. Nem állok most neki ajnározni, hogy mekkora jó volt, a múltkor már megtettem. Jegyzeteltem rengeteget, lesz miből bogarászni.

Atya hozta a szokásost, többször volt hangos vigyorgás.
A legjobban azon feküdtem el, amikor arról beszélt, hogy valami őrültek nekiálltak Lisp-ben webfejleszteni.
Asszondja, milyen jó developer lock-in, ha nekiáll Lisp-ben fejleszteni az embert, mert van Stallman, meg még tíz ember aki ért hozzá, úgyhogy nem valószínű, hogy lecserélnek minket.
Aztán előadta, hogy néz ki egy igazi “zúzott arcú” Lisp developer, szóval röhögtünk… :-D

Délután jól el is nyomott az álom, a kialvatlanság miatt, és este nyolckor keltem fel. Ilyenkor persze nem tudok már időben elaludni, úgyhogy most valami kreatív dologra költöm az éjjelt.
Majd elmesélem, ha eredménye lesz.

Na, ezt meg gyorsan elposztolom, hogy a napokra hivatkozásokat ne kelljen átírni.

Posted in élet | Leave a comment

Nempéntek

Ma annyira nem történik semmi, hogy még.
Holnap meg végre megint lesz Informatikai biztonság, a Mátó Péter féle.
Remélem most okosabb leszek, és viszek magamammal ételt, mert a múltkor eléggé kiéheztem magam. Izmos kis előadás, megsínyli az embereket, de érdemes bent lenni. Ezt már kifejtettem régebben, ha jó felejtek.
Jobb blogokon ide szokták linkelni a régi cikket, hogy kattints tovább, és tölts minél több időt az oldalon, de én most erre lusta vagyok, meg ez egy alapvetően igénytelen blog.
Tulajdonképpen a születése óta ideiglenes.
Na majd, na majd, az új helyen. Csak térjen észhez a Forint. (Aha. Jól betámasztott 310-re.)

Sütöttem ma bundát kenyerekre, és meg kell mondjam, kezd egy igen jó konyhai rutinom lenni. Már-már saját stílusról beszélhetünk.
Hétfőn spagettit főztem, és többszörös dícséretben részesült.
Nekem is ízlett.
A tésztát azt véletlenül el, de nem nagyon, kicsit. (I accidentally the összes tészta.)
Egyedül József nem bírta letolni a torkán a főztöm. Arra jutottunk, hogy a macskák valószínűleg utálják az oreganót. Legalabbis József.

Jó lesz a holnap. Egy kicsi szépséghibája, hogy angolra nem tudok menni, mivel pont akkor lenne, mikor az óra, de bőven megengedhetem magamnak, hogy most kihagyjak megint két alkalmat. Elég jól megy.

A csúnya a szombati nap lesz, mikoris nyolcra kell bemenni.
Végül is, a múltkor is jó volt, de kellet volna egy palack szódavíz, meg tényleg rendelni kellett volna dél körül pár pizzát, és folytatni az előadást, amíg bírjuk.
Én bírtam volna, remek a téma, imádom. Dehát, már erről is írtam.
Csak mocskosul szomjas voltam, mert előző este nem annyira, és enni is jól esett volna.

A lejátszóm még nem jött meg.
Olyan huszadika körülre számoltam, hogy ideér.
Addig még meg fogom valósítani a muskátli projektet.
Mióta saját szobám van, saját ablakkal, saját muskátlit akarok elé.
Olyat, aminek zöld a levele, piros a virága, szőrös a szára, és ha megérintem, akkor jellegzetes szaga van. Sima, hétköznapi, falusi muskátlit, amire nyári koraestéken jönnek a szenderek.
Ha biológus lennék, biztos, hogy direkt felfedeznék valami bizgerét, és elnevezném Riszájvernek.

Ma egy kicsit úgy ment az írás, hogy jólesett, és Alkaline Trio-t hallgatok. Őket is meg kell néznem egyszer, meg a Rise Against-et.
Rég mutattam zenét.
Szerintem nem is nézitek úgyse. Előbbi lesz most, Alkaline Trio. Akkor hallgattam, amikor Hajmáskéren I accidentally eight beers egy óra alatt..

Posted in élet | Leave a comment
  • Barátok