Se esze, se notesze

Napközben ezer dolog jár az eszemben, amit mind le szeretnék írni ide, de mire hazaérek, persze mind elfelejtem.
A hétfő az ilyen.
Végül is, csak háromszor másfél óra, de valahogy úgy lehúz, hogy ilyenkor már csak dögleni bírok.
Adatbázis kezdésnek, ezegyszer csinálunk is valamit, nem csak nyüglődünk.
Utána a folyosón futottam össze az egyik tanárúrral, és kérdezte, láttam-e a tv-ben Kicsilányt. Azt mondta, hogy kár, hogy elment, mert tehetségesnek tartja.
Mondtam neki, hogy hát még én hogy bánom…
Aztán van Numanal előadás, ami kapaszkodós nekem, de a végére valahogy csak összerakom magamban a dolgokat.
Estére marad a Programozási mittudoménmi. Mindig elfelejtem. A Word szkriptszerkesztőjével molyolunk, és nagyon nem szeretem.
Elmaradt ma az egyik óra. Ez, a molyolós.
Arra volt jó, hogy be tudjak menni egy előadásra, ami ütközik. Kettősen be vagyok védve korán hazamenetel ellen.
Előtte összefutottam Tündével, megláttam, és utánamentem, dumálgassunk, ráérek. Illetve futottam pár lépést, mert olyan gyorsan közlekedett. Gondolom élvezi, hogy futnak utána a pasik. Sikeres ember nő után nem fut.
Szóval utána Adatbázis előadásra mentem, és ki is bírtam. Tűrhető lenne, csak rosszkor van. Későn…
Jó ilyenkor hazavezetni. Sietni nem kell, mert úgysem lehet már mit kezdeni a nappal. Csak hazacsorgok, ötödik, 1100 rpm (tippre).
Itthon egy helyes kis vacsi, utána feedek, mailek, közösségek, és mindezt már ágyból.

Rendeltem a hétvégén magamnak egy mp3-lejátszót.
Gondoltam, kényeztetem magam az előző félévben megkeresett pénzből. Lehet bele dugni SD-kártyát, az meg van bőven itthon, úgyhogy alig várom, hogy megjöjjön. Tudok majd vele rádiót is hallgatni, amit mondjuk iPhone-nal nem tehetnék meg, pedig arra ingem-gatyám ráment volna.
Meg aztán, kicsit gáz is kezd már lenni, hogy a notit használom walkman-nek.
Az imént néztem meg, 4 nap, és 11 órára való zene van Bender-en, és amikor menet közben vagyok, ebből tíz percet tudok élvezni, mert a telefonomban csak kicsi MMC van. Mostmár lesz egy minimum kétgigás lejátszóm, úgyhogy.
Aha, Bender a gépem.
Mostanában olyan divat lett elnevezgetni minden cuccot, akkor én is.
Egy ideje ő Bender, tehát. andris@bender:~$
Kontesztet hírdetek a leendő mp3-lejátszóm nevére.
Persze, senki nem fog nevezni, majd találok én ki neki szépet.
Csak jönne már meg.
Vasárnap rendeltem, 16$ volt, ingyen kipostázzák. Így nyomják le a világot a kínaiak. Kíváncsi leszek, mennyi idő alatt ér ide.

Közérdekű közleménynek talán annyit, hogy kijött az új Futurama film, hamarosan kijön az új NOFX is, Coaster lesz a címe. Van egy olyan sejtésem, hogy ez poháralátétet jelent.
Hamarosan várható valami Bad Religion, és Lagwagon anyag is. Időszerű volna mindkettő.
Kevésbé közérdekű, hogy megnéztem másodjára is az Amélie csodálatos életét, és még mindig nagyon tetszik. Sőr, egyre jobban. (szerk.: ezt a typot direkt bennehagytam…)
10/10-et tudok rá adni. Zseniális film.
Játszik benne Matthieu Kassowitz is, aki a La Haine-t rendezte.
Mint kiderült számomra, szegrőlvégről ő is kapcsolható Magyarországhoz. Bár, ez neki gondolom nem egy jelentős dolog.
Apja 56-ben ment ki.

Hirtelen ennyi.
Ha lenne egy noteszem, sokkal érdekesebb dolgokról tudnék írni, mert jegyzetelném, mit nem kellene elfelejteni.
A múltkori írás után Kikasz azt mondta, másra számított, úgyhogy lesz folytatása a dolognak. Majd ilyen lelki dolgokról, meg nem igazán kézzelfogható kívánságokról lesz benne szó. Igyekszem majd összeszedni a gondolataim.

Csak azt tudnám, kifene olvas, olvasott Brazíliából hosszasan.
Holá Brazil!
Vagy nem így kell portugálul köszönni?

Posted in élet | Leave a comment

Szeretnék

Mindig is szerettem volna írni egy olyan posztot, amiben leírom, mit szeretnék.
Nem világrengető dolgok ezek, hanem hétköznapi tárgyak.
Egy részük apró kis butaság, amiért már csak el kellene mennem a boltba, a többi meg nagy fehér felhő. Szép, szép, de messze van, nehéz elérni. Bezonyzám.
Teljesen értéktelen, semmirevaló poszt.
A blogolás aljának tartom a mindenhonnan képeket bepasztázást, dehát mikor induljak el a züllés útján, ha nem épp ma?

  1. Szeretnék egy kotyogós kávéfőzőt
  2. Kotyog
    Mondjuk egy pont ilyen, ami képen van, jó lenne. Történelmi okokból is.
    Csillivilli kávéfőzőt nem szeretnék, borotvából is hagyományos van.

  3. Szeretnék egy Vespa-t.
  4. Vespa
    Egy pont ilyen tökéletes lenne, de egy modernnel is kibékülnék.
    Sőt.
    Igen, tudom, hülyén mutatnék rajta. Igenhülyén. Valahogy nem az én termetemhez való egy ilyen, de sebaj.

  5. Szeretnék egy Mercedes Benz-t.
    Merci
    Lehet ócska, lehet a legdurvább is, csak merci legyen. Az ócskával jól el lehet hobbizgatni, egy durvához meg mocskosul gazdagnak kell lenni.
    A képen szereplő például egy “mocskosul gazdagnak lenni” szituáció. Ez a jármű tulajdonképp nem is létezik, oly ritka.
    Szóval, egy negyedik generációs SL-Classe-ért bármikor megadnék három üveggolyót, meg nyolc műanyag játékkatonát.
    Egyébként egy zöldségesmercinek is nagyon tudnék örülni.
  6. Szeretnék egy GPS-t.
    Etrex
    Na, nem PNA-ra gondolok, hanem igazi, mezítlábas GPS-re. Geocaching-hez kellne. Meg úgy amúgy. Kütyü. Kell.
    Szeretnék tehát Geocachingelni. (Igen, szép szó.)
  7. Szeretnék rádiót.
  8. Yaesu
    Talán sejthető, hogy szeretnék rádióamatőr lenni. Nagyon. Csak épp se idő, se pénz rá. Még…

  9. Szeretnék pályaversenyezni.
    Racing
    Eddig tán ez a legtávolabbi.
    Csak hobbi szinten, a komolyhoz már tíz éve is öreg lettem volna belekezdeni.
    És ehhez sem árt a mocskos anyagiak.
    És messze is van Anglia. Valahogy ott tudom csak elképzelni a hétvégi versenyezgetést. Rázókő, ideális ívek, apex, fékpontok. De szép volna.

Biztos van még ezer dolog, de most ennyi ugrik be. Ha lesz még valami, talán írok második részt.
Ha valakinek eszébejut valami, amit még szeretnék, akkor ne habozzatok a tudomásomra hozni.
Feledékeny vagyok.
Szeretnék noteszt is?

Posted in élet | Leave a comment

Na, megnéztem

Meglehetősen gáz, hogy le kell ülnöm a tévé elé, hogy lássam Kicsilányt.
Amikor elindultam Hajmáskérről, hogy a székesfehérvári rendőrök trafipakszába fussak, iszonyatosan éreztem, hogy akkor annak ott vége volt. De úgy totál.
Mindegy, már írtam, hogy hogy is volt.
Mindenesetre, jó volt látni kicsit a huncut mosolyát, nem azt mondom. Annyira megismertem gyerekként is, minden gesztusát, stílusát.
Hajj, de hiányzik.
Biztos nem is emlékszik már rám, meg “Sünike, a sünike”-re, vagy egyéb kis közös dolgainkra.
Így megy ez, csipcsiripp. Nem jól megy, de így.

Veronival vagy egy hétig láttuk csak egymást, de ő is szívemhez nőtt, bár nem úgy.
Mikor a beharangozóját láttam ennek a műsornak, az volt az első gondolatom, hogy nem szívesen lennék a szomszédjuk. Aztán egy kicsit megakadt a számban az étel -ugyanis vacsoráztam-, mikor rádöbbentem, hogy ő az.
Még az utolsó nap, mikor ott voltam nálunk, gitározgatott egy dalt, és fel is vettünk egy rövidke videót. Iszonyat jó volt, mekkorákat nevettünk.
Oda kellett volna már adnom rég az egész cuccot, amiket akkor csináltam. Fotókat, videókat, de valahogy eddig elmaradt.
“Majd egyszer…”
Majd valahogy lesz…

Lars-nak meg jó hosszú haja lett, haha. Örülök, hogy együtt vannak még.
Szegényt egyszer a strandon megpofoztattam Veronival, aztan csendben utálva is lettem egy kicsit. Fura volt az is. Haragtartó az nem vagyok, szerencsére.
Az viszont tök rossz volt, hogy szinkronizálták a srácot.

Na, mindegy…
Csak úgy mondom, nem tudok írni semmi szenzációsat ma. Megnéztem Kicsilányt a tévében.
Érdekes volt. Nem feltétlen esett ez így jól.
Vagy de?
Na, mindegy…
Nem tudom…

Tényleg be kellene zárnom ezt a blogot. Nézz már rá az utóbbi pár sorra.

Posted in élet | Leave a comment
  • Barátok