Lepten-nyomon mast sem olvasni, hallani, hogy jaj, de jo lenne, ha megint nyar lenne, meg hogy de jo ido volt ma, sutott a nap hetagra, es milyen jo meleg volt. Novemberben.
Meg osemberkent el tudom kepzelni, hogy ilyen dolgokra vagytunk, mertbizony, ha hideg volt, -nevezzuk neven- a szar, az belenk fagyhatott, joesellyel.
De konyorgok, mire vagynak ezek az emberek?! Folyamatos husz fok, langyos ido, semmi felho, szel ne fujjon?! Folyamatosan?! Ingerek, valami? Nem kell?
Milyen jo mar, amikor elo lehet venni a kabatot, zsebeben tavalyi buszjegy, meg egy kis apro, ahogy tavasszal elraktam. Milyen jo beleburkolozni, feltekerni a salat is, meg a sapkat felvenni. Azt mondani, hogy “huhh”, es latszik, ahogy beleoldodik a levegobe a para, ami belolem jon. Az elobb ittam meg poharbol a vizet, es most gaznemu. Nem csodalatos?
Nem csodalatos, mikor jol kiveheto csovat rajzolnak az autok a kodbe? Vagy az ablaktorlo surranasa, mikozben valami kellemes zene szol a radiobol, a futes meg lanyosat fuj a kormanyon levo kezunkre?
Es a tel?
Es a tavasz?
Es a nyar?
Mindrol irhatnek hasonlot. Talan fogok is, ha majd nyaron meg megy a siras, hogy meleg van. Nem ezt akartad egesz osszel, telen?!
Nem fantasztikus az egesz, ahogy korbejar, ugyanoda lyukad ki, es megis mennyi anyag, es energia mozul kozben meg?
Az ilyen hozzallassal majd odajutunk, mint a Matrix-ban, az emberek. Kenyelmes cellaba, agy kikapcsolva, ne gondolkodj, faraszto. Homerseklet stabil 25, nehogy kizokkenj a nemgondolkodasbol, enyhen paras, csak hogy teljesen jo legyen.
Nem vagyunk ingerekre? Nem latjuk meg a szepet mindenben? En vagyok a depressziv alkat? Ne mar…
Megertem, aki kint all egesz nap, mert muszaj. Megertem, hogy vannak oregek, betegek, gyengek, akiknek gond lehet a huvos, vagy a csuszos ho.
De erejuk teljeben levo ifjak, korombeliek mit nyavognak? Eljutott oda az emberiseg, hogy nem jelent rank veszelyt az idojaras. Beulunk a kocsiba, felszallunk a buszra, meg romma futjuk az epuleteinket, es most kezdunk el sirni, hogy jaj, tel van?!
Oszinten sajnalom azokat, akik nem latjak a szepet minden evszakban.Nem vagyok egy tipikus hippi-fele, ismertek, nem azert mondom, hogy jujdeszepminden, jajdejominden. Ismertek. Sajnalom azt is, akinek ez a temaja maradt csak beszelgetni.
Oszinten irigylem azokat, akiknek ennyi problemajuk maradt az eletben. Jo nekik.
Oszinten irigylem azokat is, akik meg irnak errol egy tokfolosleges blogbejegyzest, olyan naivak. Elkenyeztetett ficsur vagyok, aki tudja elvezni az oszt, akinek a pocsolya nem “nyalka”, az olvadozo ho nem mocsok, es ha fazik, akkor feloltozik, vagy erdekessegkent elvezi, mig be nem megy az istallomelegbe.
Ugyis ott tolti elete 90%-t.
