A KOZMOLÓGIAI HIPOTÉZIS
 

1. A hipotézis

Valójában a hipotézis (feltevés) egy szemléletmód következménye. Tekintsük a világot úgy, hogy az egy teljes Dinamikus Rendszer. Ez azt jelenti, hogy minden véges "s" szimbólumra igaz az, hogy "s" eleme a teljes DR-nek. A teljes DR tehát megszámlálhatóan végtelen sok szimbólumot tartalmaz.
Nézzük, hogy mit jelent a számunkra, ha a teljes DR-t feltételezzük fel. Bármit és bárhogyan veszünk fel egy adott DR-be, mindig igaz lesz az, hogy a DR a valós világ egy részét reprezentálja. Ezt az elvet nevezzük a mi szemszögünkből szabadságnak, a rendszer szemszögéből pedig zártságnak. De az is igaz, hogy a DR a valós világ szigorúan csak egy részét tartalmazza. Ez azt jelenti, hogy a teljes DR nem megismerhető, de annak bármely része megismerhető.
Úgy érzem, eljött az idő arra, hogy az időfizikát definiáljuk. Az időfizika egy olyan tudomány, amely az üres szimbólumot tartalmazó Dinamikus Rendszerekből kiindulva -azok bővítésén keresztül- maguknak a kiindulási rendszereknek az elemzését, összehasonlítását, egyszerűsítését és tökéletesítését tűzi ki céljául. Összegezve tehát az időfizika célja a világ megismerése - annak részein keresztül.
Az időfizka keretén belül néhány gyakran felbukkanó problémacsalád.:
- Adott kiindulási DR-ből különféle statikus és dinamikus szabályrendszerekkel és különféle -esetleg időben változó- bővítési metódusokkal (módszerekkel) milyen rendszerek hozhatóak ki.
- Adott célszimbólum eléréséhez milyen minimális kiindulási DR-t kell választani adott korlátok és bővítési metódusok mellett.
- Adott kiindulási DR-ből egy adott célszimbólum milyen bővítési módszerekkel érhető el adott korlátok betartása mellett.
Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy ha egy adott problémát akarnak a DM keretein belül megoldani, akkor azt konkrétan hogyan tegyék meg, hogyan induljanak neki. Itt most felsorolunk néhány általános, de eddig hasznosnak bizonyult szempontot, ami az emberi képességeken alapszik és segít a cél elérésében.:
Mielőtt felvennénk egy kiindulási DR-t, és elhatároznánk, hogy rövid és hosszú távon hogyan bővítsük azt, meg kell fogalmazni egy célt -ahova el akarunk jutni- vagy egy kérdést, amit meg akarunk fejteni. Továbbá azokat a korlátokat -szabályok, szimbólumok és bővítési módszerek formájában-, amelyek megtartása mellett akarjuk a célt elérni. Ha nem volnának korlátok, akkor a kiindulási rendszerünk lehetne akár a célszimbólum is, vagy egy lépésben az adott kiindulási rendszer felvétele után felvehetnénk a célszimbólumot is. Utána a kiindulási DR szimbólumait lehetőleg úgy vegyük fel, és a DR-t ezek után úgy bővítsük, ami a célnak (a megfejtendő kérdésnek) a lehető legjobban megfelel. Érdemes szem előtt tartani azt, hogy minél kevesebb szimbólumból indulunk ki, annál könnyebb azokat kezelni. Ha valami szimbólumra vagy szabályra később még szükségünk lenne, akkor nyugodtan vegyük fel azt (a rendszerből úgy sem lehet kilépni), többnyire segíteni szokott a továbblépésben és nem kell mindjárt az egészet elölről kezdeni. Miután felvettük azokat, először érdemes a hatásukat előbb lokálisan, elszigetelten kipróbálni, mielőtt nagyon átalakítanánk vele a rendszerünket. Hasonló jó tanács az is, hogy célszerű a nem szabály jellegű szimbólumokból egy olyat is felvenni, amelyből az összes többi (nem szabály jellegű) szimbólum elérhető. Például, ha van B és C szimbólumunk, akkor a következő szimbólumok jól megfelelnek a célnak: A, {A:B}, {A:C}.
A szimbólumok felvétele után a kérdés megválaszolását több minden előbbre tudja vinni. Talán az egyik legfontosabb, hogy legyen egy jó szemléltető modellünk, ami nagy segítségünkre lehet a felismerésekhez. Ennél csak az a fontos, hogy a vizsgálódó személy minél otthonosabban mozogjon a kiválasztott szemléltető modellben. Pl.: a festőművésznek vizuális modellje legyen, míg a zeneszerzőnek valószínűleg az auditív modell lenne jobb. Az is jó, ha olyan modellt veszünk fel, ami természetszerűleg kapcsolódik a megoldandó kérdéshez. Például az olyan kérdéshez, ami képi közeghez szorosan kapcsolódik (pl.: űrutazás) érdemes képi modellt használni.
Mivel eddig az időfizikai kérdések tárgyalása többnyire geometriai modelleken belül történt, ezért ebben a rövid terjedelmű dolgozatban mi is csak a geometriai szemléltető modellekre szorítkozunk a későbbiekben.

2. A kiindulási DR

Az általunk kiválasztott kiindulási DR a következő volt.:

{A:B}{A:C}{A}

Ez ugye már nem ismeretlen a számunkra. Ez volt a korábban említett példa DR. A DR bővítési lépése is megegyezik a példabeliével (Egy lépésnek a helyettesítési algoritmus egyszeri használatát értettük. Az 1. lépés kiindulási szimbóluma az A volt. Az (i+1). lépés kiindulási szimbóluma az (i). lépés eredménye volt). Emlékeztetőül a bővítési lépések sorozata.:

1. {CB}
2. {AA}
3. {CBCB}
4. {AAAA}
5. {CBCBCBCB}
6. {AAAAAAAA}
7. {CBCBCBCBCBCBCBCB}

A DR maga pedig így nézett ki :

{A:B}{A:C}{A}{CB}{AA}{CBCB}{AAAA}{CBCBCBCB}{AAAAAAAA}{CBCBCBCBCBCBCBCB}

Most áttérve az időfizikai fogalmakra, de még a geometriai szemléltető modellek felvétele előtt számos dolgot mondhatunk el. A kiindulási A szimbólumhoz hozzárendelhetők a következő időfizikai fogalmak, amelyek mind egyet jelentenek: PONT, BINDU vagy MEGNYILVÁNULATLAN FORRÁS. Legyenek az IDő egységei a helyettesítési algoritmus egyes végrehajtásai - a példában korábban elhangzott módon. Ekkor az IDő nem más, mint a helyettesítések iterációi (ismétlései). Ez az idő tehát diszkrét. Máris értelmezhetjük azt az eredményt, hogy a kiindulási szimbólum minden második időegységben jelen van: A PONT LÉTEZIK AZ IDőBEN.
Igaz, hogy ennek az utóbbi eredmény eléréséhez egyszerűbb kiindulást is választhattunk volna például {A:A}, de ekkor nem tudtuk volna tovább folytatni az építkezést. Szükséges volt, hogy a kiindulási szimbólum több szimbólumra ágazzon szét és a szimbólumok száma az idő függvényében növekedjen. Ezt a legegyszerűbben úgy lehetett megtenni, ha két szimbólumra ágazik el.
Egy érdekes megjegyzés: Általános tapasztalat, hogy EGY valami még nem vezet semmire, de ha KÉT valami van, akkor abból már ki lehet indulni, és ha HÁROM dolog a kiindulási alap, akkor abból akár rendszer is születhet. Pl.: a kiindulási DR szimbólumai.
Az elágaztatás eredménye: AZ EGY PONT elkezd az IDőBEN SZAPORODNI. Szaporodás alatt azt kell érteni, hogy az egy időegységben lévő pontok száma már nem állandó, hanem exponenciálisan növekszik. Tovább pontosítva: minden második időegységben több különböző létező valamik vannak, (B-nek és C-nek egyenlőre még nem adtunk időfizikai tartalmat) és a számuk duplázódik, ugyanakkor a köztük lévő időegységekben újra megint csak az eredeti pont van exponenciálisan növekvő példányszámmal.
Innentől kezdve további elnevezésekkel és szimbólumok/szabályok dinamikus hozzáadásával minden időfizkai entitás és jelenség leírható. A szemléletes elmagyarázás céljából a szimbólumoknak/szabályoknak és egyéb elnevezéseknek a szemléletes geometriai megfelelőit fogjuk felvenni az időfizikai fogalmak mellett, de kizárólagosan csak szemléltetés céljából! Nem szabad sohasem elfelejteni, hogy a rendszer teljesen független (legalábbis még) a geometriától. Csak egy szemléltető modell mindössze.

3. Geometriai szemléltetések

3.1. A pont, mint a kör közepe

A B szimbólum legyen a megnyilvánult pont (más néven: forrás), a C szimbólum legyen a létezés időhulláma. A geometriai megfelelőik: pont és kör.
Egy B-ből két lépésben született B'', azaz az időben későbbi B' az időben korábbi (kiindulási) B-vel megegyezik, csak különböző idejűek. Ugyanez érvényes C-re is. Geometriai megfelelőik: a megegyező, de különböző idejű megnyilvánult pontok közül mindig az látszik, amelyik a jelenben van. Jelen: az a megjelzett idő egység, amely DR bővítési iterációt éppen most vizsgálunk. A megegyező, de különböző idejű létezési hullámok közül az idősebb létezési hullámnak nagyobb a sugara, mint a fiatalabbnak. Az i. létezési hullám sugara a 1. létezési hullám sugarának i-szerese. Az időhullámok közül is csak a jelenbeli látszik.
Egy B-ből két lépésben született C'', és a kiindulási B szimbólum kapcsolatát úgy értelmezzük, hogy a C''-nek megfelelő létezési hullám forrása a kiindulási B-nek megfelelő megnyilvánult pont. A geometriai megfelelője: a C''-nek megfelelő kör origója a B-nek megfelelő pont. Egy adott B, mint forrás és a hozzátartozó C-k, mint létezési hullámok rendszerét nevezzük "VÍZNEK".
Egy C-ből két lépésben született B'', és a kiindulási C szimbólum kapcsolatát úgy értelmezzük, hogy a B''-t, mint virtuális megnyilvánult pontot (rövidebben: virtuális pont) a C-nek megfelelő létezési hullám hozta létre és az tartja fenn. Geometriai megfelelője: a C-nek megfelelő körnek egy kerületi pontja a B''-nek megfelelő pont.
Egy pont akkor léteztet egy másikat, ha a másik pont az első pont valamely létezési hullámán keletkezett. Valamennyi megnyilvánult pontot fel tudunk venni egy olyan fa gráfba, amelyben az élek a léteztetést reprezentálják. A kiindulási rendszerben született első megnyilvánult pont kivételével valamennyi más megnyilvánult pont virtuális. Ennek a legelső megnyilvánult pontnak a neve: a forrás.
Az egy létezési hullám által keltett megnyilvánult pontok kapcsolatát nevezzük csavarodásnak. A geometriai megfelelője: a létezési hullámnak megfelelő kör kerületén a pontokat születési sorrendjüknek megfelelően, az óramutató járásával megegyező módon vesszük fel oly módon, hogy a kör kerületét mindig egyforma hosszú ívekre osszák fel.
Azoknak a virtuális pontoknak a rendszerét, amelyekhez azonos születési szám tartozik, az őket fenntartó forrás különböző létezési körein "TűZNEK" vagy tachionnak nevezzük. A "TűZ" tekinthető úgy is, hogy az egy virtuális pont különböző idejű megnyilvánulásainak, mint vizeknek az összessége, amely megnyilvánulások egymástól függetlenül léteznek a jelenben.
A geometria egyértelmű meghatározásához egy létezési hullámnak megfelelő kör kerületén a legelső pontot mindig úgy vesszük fel, hogy a léteztetési láncon visszafelé haladva, az őt közvetlenül megelőző két pont által meghatározott szakasz és a létezési hullámnak megfelelő kör metszéspontján helyezkedjen el. A forrás helye tetszőleges és az első szintű virtuális pontok felvétele is tetszőleges.
Miután a geometria egyértelműen definiálva lett, az így kialakuló képben számos megfigyelés tehető. Pl.: Egy adott forrás minél idősebb, annál nagyobb sugarú körön helyezkedik el az őt léteztető forrás körül. Ezt a jelenséget úgy nevezzük, hogy a "VIZEK" taszítják egymást. Egy forrás a leszármazott forrást hiperbolikus spirál pályán taszítja el magától, aminek a csavarodás az oka. Ez elég messze a forrástól úgy látszik már, hogy a virtuális forrás a léteztető forrásától sugárirányban taszítódik el. A "TűZ" szintén a csavarodás miatt az őt léteztető "VÍZ" köré csavarodik hiperbolikus spirálban.

3.2. További szemléltető modellek

Ha az előző modellben a különféle megfeleltetéseket megváltoztatjuk, további érdekes geometriai modellek adódhatnak. Itt csak felsorolok néhányat közülük. Mind az előző modell, mind pedig annak módosításai megtekinthetőek a mellékelt program (GEOM002.EXE) segítségével, amely minden IBM kompatibilis, minimum DOS v3.3 operációs rendszert használó, grafikus képernyővel rendelkező számítógépen futtatható. (lásd: az ábrákat itt)

A lapgazda megjegyzése: A kérdéses program csak később kerülhet az Eseményhorizontra.

A rendszert befelé kezdjük el növeszteni azáltal, hogy a fiatalabb létezési hullámoknak megfelelő körök sugara nagyobb, mint az idősebbeké.
A rendszer tükör rendszerét is ábrázoljuk azáltal, hogy a rendszer idejét zárjuk, így a jövő eseményei a múlt eseményeivé válnak, fordított sorrendben. Az ábrázolásban a módosítás a múlt rendszerében az, hogy ott a csavarodás ellentétes a jövő rendszeréhez képest.
Lehet erősen szétáradó rendszert is csinálni úgy, ha egy létezési hullámon az első virtuális forrást nem a korábban megszabott módon vesszük fel, hanem tükrözzük a fenntartó forrásra a korábban kiadódó helyét.
Egy alapjaiban más geometriához jutunk akkor (GEOM001.EXE - az illusztrációs program erre a geometriára), ha a forrás pont és a létezési hullámok helyzetét megváltoztatjuk a következőképpen.: Legyen a forrás pont valamennyi létezési hullámának megfelelő körök egy kerületi pontja kijelölve úgy, hogy ezek a pontok egy pontba essenek és a körök belülről érintsék egymást. Ebben a modellben is felvehetjük a korábban szereplő többi megfeleltetést és azok fenti változatait is.

A DR számítógépes megvalósítása

Vissza az előszóhoz