IDŐFIZIKA A SRÍMAD BHÁGAVATAMBAN

Első Ének – Teremtés (19 fejezet).

A mű elején az isteni természetről, és az isteni szolgálatról van szó, valamint Krsnáról (az egyes nevezetes inkarnációiról az univerzumban), majd a szentek beszélgetéséről és különféle történelmi eseményekről. Megfigyelhető, hogy az események nem szigorúan időrendben követik egymást, hanem összekeverednek az egyes énekek közt.
A borítóképen látható univerzum buborékok, a bennük lévő istenekkel az őskáoszban sodródó téridő világegyetemeknek felelnek meg. A festményen külön is ábrázolásra került az őskáosz vizében fekvő, álmodó Krsna (négy karú, tehát térszerán), aki azt álmodja (buborékban megjelenítve), hogy az öt fejű Sésa-nága (más néven Ananta: örökkévaló) kígyó (tachion) testén fekszik, a lábát (létalapját) a szerencse istennője (Laksmi) masszírozza (kényezteti, biztosítja), a köldökéből pedig kihajt egy lótusz (másolati időhurok), a virágán Brahmával (a mi univerzumunkat megteremtő térszeránnal).

Következő ének

Vissza a tartalomhoz