IDŐFIZIKA A SRÍMAD BHÁGAVATAMBAN

Második Ének – A kozmikus megnyilvánulás (10 fejezet).

Srímad Bhágavatam 2. ének borítójaAz Isten megismerésének útjáról van szó, a szívben lakozó Úrról, a teremtés folyamatáról, minden ok okáról (az okforrásról), valamint az Isten inkarnációiról.
Az 5. fejezetben Srí Nárada Muni megkéri apját, Brahmát, mint elsőszülött élőlényt az univerzumunkban, hogy beszéljen neki a transzcendentális tudományról és minden ok okáról. Brahma pedig a 9. verstől kezdődően részletesen bemutatja, saját szavaival a teremtés kezdeti lépéseit, vagyis azt, hogy őt hogyan hozta létre a Legfelsőbb Úr.
Az 5. fejezet 22. verse: „Az első purusa-inkarnáció [Káranárnavasáyí Visnu] megjelenése után létrejön a mahat tattva, az anyagi teremtés alapja, aztán megnyilvánul az idő, később pedig megjelenik a három kötőerő. A természet a három kötőerő megjelenését jelenti, amelyek cselekedetekké alakulnak.
Az első purusa-inkarnáció szó szerint a tachion első megjelenése a létezésben (őskáoszban). A Káranárnavasáyí magyarul: ká-ra-an-ár-nagy-van-száj-í, vagyis az égi isten hullámterének nagy áradata, aminek van szája (forráspontja), az Íge (jelenpont). Az tehát azonos a Teremtő Atya okforrásával. A Visnu magyarul: vissza-nút, vagyis az időhurokban visszakanyarodó tachion forrás útvonala. A mahat-tattvam magyarul: ma-hat-tett-van, vagyis a térszerán térhatosa, az első rangú időhurok, azaz az Isten maga.
A 25. vers: „A hamis ego sötétségéből létrejön az öt elemből az első, vagyis az éter. Ennek a finom formája a hang, amely úgy áll kapcsolatban vele, mint a látó azzal, amit lát.” Ez a fordítás teljesen rossz, helyesen így kellett volna fordítani: A létezés sötétjéből, a kezdeti tudatlanságból létrejön az első ég az Anyában, akinek jellemzője a kiáradó hang, ami által látja a látható dolgokat.
A további versek szintén rosszul vannak fordítva, a mondanivaló tökéletes meg nem értésének köszönhetően, bár a lényeges információk értelme így is átsugárzik a szövegen. Brahma röviden elmondja a különféle dolgok megteremtését és tulajdonságait, megemlítve az őskáosz vizében (az Okozati-óceánban) lebegő univerzum buborékokat.
A 6. fejezetben Brahma folytatja időfizikai ismertetőjét, az időszál univerzummal (Életfával) és a különféle teremtményekkel a rendszerben.
A 23. verstől kezdődően beszél a saját keletkezéséről (az Úr hasán nyíló lótuszvirágból), majd bölcsen beismeri a 35. versben, hogy ő maga sem érti az Urat, akitől született. Fontos megjegyzés a 36. versben, hogy még maga az Úr sem képes felmérni, meddig terjednek a saját határai. Vagyis nem tudni, mekkora a sugara az első rangú időhurok által kibocsátott téridő spirálgömbi hullámterének az őskáoszban? Főként azért, mert senki (teremtmény) sem jutott még el odáig, fizikai okokból.
A 7. fejezetben Brahma felsorolja az Úr inkarnációit (vaddisznó, Kapila, Dattátreya, a négy sana, a Náráyana ikerpár, Prthu, Rsabhadeva, Hayagríva, hal-inkarnáció, teknős-inkarnáció, Nrsimhadeva, kolduló bráhmana, Hamsavatára, Manu, Dhanvantari, Parasuráma, Ráma, Krsna, Vyásadeva, Buddha, és a leendő Kalki avatára).
A 41. vers: „Sem én, sem azok a bölcsek, akik előtted születtek nem ismerik igazán a mindenható Istenség Személyiségét. Mit tudhatnak hát róla mások, akik utánunk születtek? Még az Úr első inkarnációja, Sesa sem volt képes teljesen szert tenni e tudásra, noha ezer szájával beszél az Úr tulajdonságairól.
Ebből a vallomásból világosan kiderül, hogy maga az Isten sem ismeri saját magát és a teremtés folyamata során próbálja megismerni magát, próbálgatva a lehetőségeit, keresve a saját korlátait, önmaga határait. Ettől függetlenül elérhető az Isten bármely teremtménye számára az odaadó szolgálaton keresztül.
A 8. fejezet az Istennel kapcsolatos kérdések felsorolását tartalmazza, a 9. pedig a rájuk adott válaszok első részét.
A 9. fejezet 15. versében felsorolt négy szolga (Nanda, Sunanda, Prabala és Arhana) az Isten (elsőrangú térszerán) négy első másolata (arkangyala). Ők minden más jelentősebb vallás tanításaiban is megtalálhatók (kereszténység, júdaizmus, iszlám, azték vallás, stb.), különféle neveken. A védákban azonban az a fontos információ is szerepel, hogy ők nem a mi univerzumunk arkangyalai, hanem az első univerzuméi. A mi univerzumunk, amiben élünk (amit látunk magunk körül) Brahma teremtménye, aki egy másodrangú térszerán és saját arkangyalokkal rendelkezik. Ők fel vannak sorolva a 7. fejezet 5. versében: Sanaka, Sanandana, Sanátana, Sanat-kumára. Róluk később is említés történik a 3. ének 12. fejezetében.

Következő ének

Vissza a tartalomhoz