Ötödik Ének – A teremtő impulzus (26 fejezet).
Itt először
különféle
Maháráják életéről van szó,
majd az univerzum felépítéséről kapunk
meglehetősen részletes, adatközlő leírásokat.
Ezeket természetesen egészen máshogy kell
értelmezni, mint ahogy a vallásos magyarázatok
próbálták, mivel itt egészen
egyértelműen valami másról és
fontosabbról van szó.Az 1. fejezet 25. verse: „Priyavrata Mahárája tíz fiát Ágnídhrának, Idhmajihvának, Yajnabáhunak, Mahávírának, Hiranyaretának, Ghrtaprsthának, Savanának, Medhátithinek, Vítihotrának és Kavinak hívták. Ezeken a neveken szólítják Agnit, a tűz istenét is.”
Itt nyilvánvalóan a tíz okforrás (tűz) tachion ősi elnevezéseiről van szó, ami a földi tanítások közül csak az ógörög mitológiában maradt fenn még ezen kívül (természetesen egész más neveken, de azonos értelemmel és céllal). A tíz név latin betűs átírása egyébként a következő: ágnidhra, idhma-jihva, yajna-báhu, mahá-víra, hiranya-retah, ghrtaprstha, savana, medhá-tithi, vítihotra, kavayah. Agni pedig a tűz irányító félistene, de valójában nem félistenről, hanem okforrásról van szó, ami nem Isten, hanem az Isten oka. Ezért ág-ni magyarul, vagyis amiből leágazik, származik a teremtés. A tíz név ezoterikus jelentése magyarul a következő.:
Ágnidhra: ág-ni-dh-ra: leágazással csinál napistent (időistent). Ennek az okforrásnak jobbosnak kell lennie logikusan.
Idhma-jihva: idő-ma-dzsin-van: a vanó jelenpont szelleme (hullámtere). Lehet balos vagy jobbos jelenpont is, ez nem derül ki egyértelműen a szóból.
Yajna-báhu: jó-nagy-bá-hun: a nagy lélek helye (az idősemmi, az őskáosz). A yajna tehát nem áldozatot jelent, hanem jó nagyot. Ennek megfelelően a yajna-purusa (minden áldozat legfelsőbb élvezője) jó nagy tűz, azaz a Nagy Atya jobbos tachionja, akinek hullámterében minden élvezett dolog benne van.
Mahá-víra: ma-há-van-ír-a: a hullámtér jelene által írt, megtörtént esemény (időszál). Lehet balos vagy jobbos jelenpont is, ez nem derül ki egyértelműen a szóból.
Hiranya-retah: há-ír-anya-ré-atya: a Nagy Anya tachion hullámtere által írt isteni atya. Ez egy balos forgású okforrás, aminek hullámterében az időhurok létrejött.
Ghrtaprstha: gar-ta-páros-atya: számos Bindu forráspont (Teremtő Atya) létrehozója. Vagyis belőle keletkeznek az összes másolati létezők. Ennek az okforrásnak jobbosnak kell lennie logikusan.
Savana: szó-van-a: a vanás hullámtere által hordozott információ (moduláció) vagy szava-anya, az Anya okforrás információs tere. Ez az okforrás valószínűleg balos.
Medhá-tithi: megy-há-tette: a hullámtér mozgása által tett, csinált. Vagyis a sodrás által mozgásra és szitálásra kényszerített létező. Valószínűleg egy balos jelenpont (a há szótag miatt, amit a balos tachionoknál használunk), bár a szóból nem derül ki egyértelműen a forgásirány.
Vítihotra: vitte-útra: meghatározott útvonal mentén mozgató erő (taszítási vektor) vagy vitte-öt-ra, öt tachion által mozgatott rendszer. Lehet balos vagy jobbos jelenpont is, ez nem derül ki egyértelműen a szóból.
Kavayah: ká-van-jó: az okforrás hullámtere jobbos forgású (az atyai).
Összefoglalva a lényeget: eme tíz szó alapján a isteni tudásba beavatott lélek minden lényegeset megtudhat a teremtés alapjául szolgáló okforrás létezők fizikai tulajdonságairól, működéséről, vagyis az alapvető természeti törvényekről. Ez a fizika lényege (szent grálja). A legmagasabb szintű tudás, amire csak szert lehet tenni a világegyetem tanulmányozása során. Nem csoda, hogy a vallási buzgalomtól átitatott hívők, és az istentagadó materialista fizikusok egyaránt távol vannak a megfejtéstől, hisz az ott van közvetlenül az orruk előtt. Ezért nem látják és nem értik a megoldást. Mert csak néznek, de nem látnak.
A vers szerzője nyilván nem véletlenül kódolta el isten nevekbe rejtve a megoldást, ahelyett, hogy sokat magyarázta volna a fizikát a tudatlan olvasóknak. A személyneveket ugyanis nem lehet elrontani, félrefordítani a hívők buzgalmával. Ágnidhra a világ minden nyelvén, bármilyen béna betűkészlettel leírva is Ágnidhra marad, s benne megőrződik a lényeg, az információ, amit át kell adni az évezredek tudatlanságán és történelmi viharain keresztül. Míg körülötte a normál szöveget szanaszét cincálhatják és szétértelmezhetik a balfácánok, a lényeggel nem tudnak mit kezdeni. Ezúton is köszönjük a szerzőnek, hogy bölcsebb és ravaszabb volt, mint az utána következő évezredek tudatlan álmesterei, akik alaposan szétbarmolták az eredeti tanításokat!
A 3. fejezet 9. versében szerepel az apavarga-ákhyam kifejezés, amit tévesen felszabadulásnak fordítanak. Magyarul ez: apa-varga-atyám, vagyis a szülő időhurok Atyám, akiből származom. Akihez kötődöm és aki felé haladva (fölfelé az időszálon) felszabadulhatok a szamszárából. A varga szó ez esetben nem csizmadiát vagy cipészt jelent (bár a csi-z-ma-di-a ugyanarra utal, érdekes mód), hanem vargabetűt, az időforrások által leírt kicsiny hurkot, ami minden teremtés fizikai alapja.
A 14. fejezet 29. verse: „Az Úr Krsna személyes fegyverét, a korongot hari-carkának, Hari korongjának nevezik. Ez a cakra az idő kereke. Az atomok kezdetétől egészen Brahmá haláláig terjed, és ő irányít minden cselekedetet. Szünet nélkül forog, és minden élőlény életének hosszát csökkenti, az Úr Brahmáét éppúgy, mint a parányi fűszálét. Így lesz az ember csecsemőből gyermek, gyermekből ifjú, ifjúból érett ember, míg végül élete végéhez érkezik. Az idő kerekét nem lehet megállítani. Ez a kerék nagyon pontos, hiszen az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a személyes fegyvere. A feltételekhez kötött lélek néha a küszöbön álló haláltól rettegve imádni akar valakit, aki meg tudja őt menteni a közelgő veszedelemtől, ám az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, akinek fegyvere a fáradhatatlan idő, mégsem törődik. Ehelyett egy embercsinálta istennél keres menedéket, akiről a nem hiteles írások tesznek említést. Ezek az istenek olyanok, mint az ölyvek, a keselyűk, a gémek és a varjak. A védikus írások nem róluk beszélnek. A közelgő halál olyan, mint egy oroszlán támadása, és sem a keselyűk, sem az ölyvek, sem a varjak, sem a gémek nem képesek megvédeni az embert tőle. Aki ilyen nem hiteles, ember csinálta isteneknél keres menedéket, az nem menekülhet a halál karmaiból.”
Itt ismét az időről, időhurokról beszél a költemény, nagy pontossággal bemutatva, hogy ebből állnak az atomok, de Brahmá is. Személyről van szó (a hurokban perturbálódó intelligens szellemről), aki cselekszik. Az időhurok szünet nélkül, megállíthatatlanul forog, kering és csavarodik és egyben fegyverként is használható (térfegyvernek nevezzük, bár az időt manipulálja).
A 20. fejezet címe: Az univerzum felépítése. Itt egy meglehetősen zavarosnak tűnő és nyilvánvalóan hamis világkép tárul az olvasó szeme elé. De csak addig, míg rá nem jön arra, hogy ez a fejezet valójában nem a külső, nagy univerzumot írja le, hanem egy belső, kicsiny univerzumot, amit ma neutronnak vagy anyagi részecskének nevezünk.
Megdöbbentő és ugyanakkor nagyszerű tény, hogy a sok ezer éves szent iratban nagy részletességgel megmaradt ránk a neutron belső szerkezetének, felépítésének és működésének fizikai leírása, ráadásul szemléletes módon, egy vers allegóriáiba csomagolva, hogy a hívők könnyebben félreérthessék és szent dogmaként megőrizve tovább adják az utókornak. Míg jön valaki, aki megérti, miről van szó itt valójában.
Mivel egy meglehetősen bonyolult és terjedelmes témáról van szó, nem fogom részletesen elemezni, az utókorra hagyva a munka oroszlánrészét. Csupán arra kívánok utalni e helyütt, hogy a szigetek és az őket körülvevő óceánok leírása, valamint a Lokáloka hegy adatai egy bentről kifelé haladó, növekvő, meghatározott szabályok szerint felépülő komplex időrendszer struktúráját mutatják, egészen a rendszer széléig. A szövegben feltüntetett számokat természetesen egészen máshogy kell érteni, itt valószínűleg eseményhorizont rétegekről van szó, illetve a számok arányaira kell odafigyelni az elemzésnél.
Érdekes módon a neutron szerkezetének leírása a keresztény Bibliában is megmaradt, a teremtés könyveiben, csak ott másképp van bekódolva a tudatlanok megtévesztése érdekében. Ami itt hat sziget, ott a teremtés hat napja. A különféle kisebb hegyek, folyók és egyéb földrajzi pontok a szövegben a főbb időhurok elágazásokat, csomópontokat jelölik a neutron időfraktálján belül, valamint azokat a csomósodásokat, amiket manapság a fizikusok kvarkoknak neveznek (túrónak) jobb híján.
A Meru-hegyet körbejáró Napisten szekere (a Nap égi pályája) valójában a részecske spinjére utal, a komplex hullámtér szinkrodinamizmusában megfigyelhető körbesodródó térbeli interferencia mintázatára. A részecske működése szempontjából nagyon fontos THZ (Taszítási Határ Zóna) rövid leírása a 35. versben szerepel: „Az édesvíz-óceán után egy olyan széles földrész következik, mint a Sumeru-hegy közepe és a Mánasottara-hegy határa közötti terület. Ezen a vidéken nagyon sok élőlény él. Ezen a területen túl a Lokáloka-hegyig húzódik egy színaranyból álló föld. Felszíne arany, ezért úgy tükrözi a fényt, mint egy tükör, s ha bármilyen fizikai tárgy ráesik, azt soha többé nem találják meg. Az élőlények éppen ezért messze elkerülik ezt az aranyföldet.”
A színaranyból álló föld az anyagi részecske (a föld elem) burkolata, felszínjelensége, ami a görög mitológiában aranygyapjú néven szerepel. Azért vagy aranyból, mert az arany az isteni fém (Nap sárga és nemes fém), vagyis valójában egy transzcendens területről, hullámtéri zónáról van szó. A THZ fátylakból álló tartomány valóban tükörként veri vissza a fénykvantumokat, de a többi részecskét (fizikai tárgyat) is, ez a tükrözés azonban nem jelent irányfordítást (tértükröződést). Az élőlények (időhurkok) azért kerülik el az aranyföldet, mert az eltaszítja őket, a hullámrétegek aktuális vektorainak megfelelő irányokba. Ami olyan bonyolult, hogy szinte kiszámíthatatlan eredőjű, így ami ráesik, az ismeretlen irányba fog visszaverődni róla (ezért nem találják meg).
A 21. fejezet, ami a Nap mozgását írja le, értelemszerűen valami egészen másról szól, nem a Naprendszer felépítéséről. Sejtésünk szerint itt az elektron szerkezetét próbálták versbe foglalni, míg a 22. fejezetben a bolygók pályái helyett a proton belső felépítésének részletei jelennek meg, ügyesen összekutyulva az égitestek mozgásával. A további fejezetek hasonlóan félreérthető leírásai valószínűleg további időrendszerek működését próbálják ábrázolni, ezek elemzését azonban az utókorra hagyjuk, hogy az utánunk jövőknek is legyen sikerélményük, amikor rájönnek majd a megoldásokra.
Következő ének
Vissza a tartalomhoz