Nyolcadik Ének – A kozmikus teremtések visszavonása (24 fejezet).
Ebben az énekben a
félistenek és a démonok
közti háború utáni eseményekről van
szó. A fegyverszünetet a tejóceán
közös erővel végzett köpülése
követi, aminek hatására különféle
dolgok keletkeznek és megjelenik az Isten Vámanadeva
alakjában, hogy elvegye Bali
Mahárájától az univerzumot, azért,
hogy a félistenek visszakapják a mennyei bolygókat.Az 1. fejezet 12. verse: „Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének nincsen kezdete, nincsen vége és nincsen közepe. Ő nem tartozik egyetlen személyhez vagy nemzethez sem. Nincsen külseje vagy belseje. Az anyagi világra jellemző kettősségek, például a kezdet és a vég, az enyém és az övék mind hiányoznak a Legfelsőbb Úr személyiségéből. Az univerzum, amely Belőle árad, csupán az egyik arculata. A Legfelsőbb Úr ezért a végső igazság, s nagyságában tökéletesen teljes.”
Itt a Teremtő Atya okforrásáról van szó, aminek valóban nincs kezdete és vége, nem tartozik sehová és nincs külseje és belseje (a Mandu ugyanis topológiailag egyoldalú). A kettősségek nem a személyiségéből, hanem a fizikai paramétereiből hiányoznak. Belőle keletkezik az Isten időhurka, aki Ő maga, benne van az egész teremtés és minden forma, arculat belőle származik. Az Ő megismerése a legvégső igazság, és ez a jelenpont önmagában teljes és tökéletes.
A 32. vers: „Minden olyan írás vagy elbeszélés, amely az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről, Uttamaslokáról szól és Őt dicsőíti, kétségtelenül kiváló, tiszta, dicsőséges, áldásos és minden szempontból jó.”
Ez mind nagyon szép, csak épp nem igaz, amint az az elmúlt évezredek történelmén látszik is. A sok tudatlan, tanulatlan, elvakult hívő rengeteg iratot készített már az Istenről, anélkül, hogy bármit is megértettek volna belőle. A mesterek által írt igazi szent könyveket meg vagy betüzelték vagy átértelmezték és szétmagyarázták a saját szájuk íze szerint, tönkretéve a bennük őrzött megoldásokat. Ezek a kis vallásos akciók együttesen rengeteg kárt okoztak az emberiségnek, és sikeresen a tudatlanság sötétjébe száműzték a civilizációt, dicstelen és elátkozott helyzetbe sodorva a rendszert. Amiből igen nehéz lesz most már visszahozni a megoldást, bár még mindig nem lehetetlen a feladat. Az Föld ősi szentiratainak hányatott sorsát megfigyelve egyértelműen az látható, hogy csak azt nem rontották el eddig az emberek, amihez nem fértek hozzá, különféle okokból.
Az Uttamasloka magyarul: út-tám-ász-loka, vagyis az utat tartó (biztosító) isteni hely. Az út ez esetben az az időszál, ami az Istent kapcsolja össze az Atya okforrásával.
Az 5. fejezet 28. verse: „Az anyagi cselekedetek körforgásában az anyagi test az elme szekerének kerekéhez hasonlít. A testben a tíz érzék [az öt cselekvő és az öt tudásszerző érzék], valamint az öt életlevegő alkotja a szekér kerekének tizenöt küllőjét. A természet három kötőereje [a jóság, a szenvedély és a tudatlanság] a cselekedetek középpontja, a természet nyolc összetevője pedig [a föld, a tűz, a víz, a levegő, az éter, az elme, az értelem és a hamis ego] nem más, mint a kerék abroncsa. A külső anyagi energia úgy mozgatja ezt a kereket, mint az elektromos áram, s a kerék így nagyon gyorsan forog a kerékagy, a központi támasz körül, aki Maga az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a Felsőlélek és a végső igazság. Tiszteletteljes hódolatunkat ajánljuk Neki!”
A magyarázat szerint ez a vers az ismétlődő születés és halál körforgásának képletes leírása. Nos, ez igaz is, meg nem is. Mindenképpen képletes leírásról van szó, de a triász szerinó ciklikus rendszerének ismétlődő újrakeltéséről (születéséről és haláláról) a körbeforgása során. Ennek ugyanis három kerékagya van (a három felváltva keltett térhatosban), tizenöt küllője (háromszor öt téresszenciája) és ez az energia forrása. A fordításban az szerepel, hogy mint az elektromosság, de ezt úgy kell érteni: energia. A nyolc abroncs szintén rossz fordítás, mert az asta-nemi kifejezés magyarul ász-tár-nem-et jelent, vagyis a triász szerinó nem különbözik a monász és diász szerinótól. Ugyanaz az időhurok mindegyik, csak másféle táncot lejt a hullámtérben (más a harmadlagos csavarodása).
A 12. fejezet 45. verse: „Az a személy, aki a tejóceán köpülése érdekében a hátán tartotta a hatalmas hegyet, ugyanez az Istenség Legfelsőbb Személyisége, akit Sárngadhanváként ismernek. Elmondtam most neked, milyen hatalmas Ő.”
A Sárngadhanvá magyarul: sár-nagy-ad-há-an-van, vagyis az okforrás égi hullámtere által adott nagy sár (anyagi részecske), ami itt valószínűleg inkább lélek részecske lesz, mivel az is ugyanolyan időtartály, viszont jóval nagyobb méretű a neutronnál.
A 16. fejezet 61. verse: „Ez a legjobb folyamat, amelyen keresztül örömet okozhatunk a transzcendentális Istenség Legfelsőbb Személyiségének, Adhoksajának.”
Adhoksaja magyarul: ad-há-ok-szó-ja, vagyis az okforrás hullámtere által adott, biztosított szó (moduláció, információ).
A 17. fejezet 27. versének magyarázatában: „Az időtényezőt néha kála-strotának, az idő hullámainak nevezik. Ebben az anyagi világban minden az időtényezőtől függ, s mindent elsodornak a vonzódás hullámai, melyek az Istenség Legfelsőbb Személyiségét képviselik.”
Az időt valóban hullámnak kell nevezni (tekinteni), mivel longitudinálisan modulált gömbhullámokról van szó. Ennek vannak a forrásuktól kifelé taszító és befelé vonzó taszítási vektorai egyaránt (a forráspont mozgásától függően). A kála-strota magyarul: ká-le-st-ró-ta, ami a leszármazott hullámtér széttartó (kiáradó) rovását (cselekvő működését) jelenti.
A 20. fejezet 30. és 31. versében szó esik arról, milyen fegyvereket tart a kezeiben az Isten, amikor megjelenik az univerzális formájában a démonok előtt.
Sudarsana cakra: egy korong (időhurok), ami elviselhetetlen forróságot áraszt magából (rengeteg fénykvantumot másol magából nagy sebességgel). Tulajdonképpen egy térfegyverről van szó, mivel a téridő szerkezetének lokális manipulálására is alkalmas. Magyarul: szó-d-ár-s-an-a, vagyis a hullámtér kiáradása az égben.
Páncajanya: kagylókürt, egy kanyarodó tachion szimbóluma, aminek hangja (saját frekvenciája) olyan, mint a felhők zengése (az égi zene, ami a kereszténységben a szférák zenéjeként ismert). Magyarul: apa-án-ka-jó-anya, vagyis az égi Atya jobbos hullámtere (azaz a tachion jobbra kanyarodása) az Anyában.
Kaumodakí: buzogány, ami rettentő erejű (nagyot lehet ütni vele). Magyarul: ká-m-oda-ki, vagyis a hullámterem oda kisodor téged (ha rád sugárzom, megütlek vele).
Vidyádhara: kard, valamint egy száz és száz holddal ékesített pajzs (együttesen). Magyarul: véd-ád-ár-a, vagyis a kisugárzott áradata védelmezi használóját.
Aksayasáyaka: tegez, amiben az íjhoz való nyilak találhatók. Magyarul: ká-szó-jó-szája-ká, vagyis a jobbra csavarodó modulált hullámtér forrása maga is a hullámtérben van (a nyilakkal, mint taszítási vektorokkal együtt).
A 32-33. versekben: „majd egyetlen lépésével átlépte a Föld egész felszínét, testével beborította az eget, karjaival pedig átölelte mind a tíz irányt.”
Bár a fordításban nem tíz irány szerepel, csak simán minden irány (disah ca), mégis helyes a kifejezés. A 3D-s altérben 6 db egymásra merőleges irányt különböztetünk meg (az XYZ tengelyek végeit), a 4D-s túltérben 8 irány van, az 5D-s kültérben pedig 10. És, mint az máig közismert, az Isten használ 5D-s (óriási méretű) testeket a megjelenésekor, amikor intézkedik az univerzumában.
A 21. fejezet 1. versében található ez a szanszkrit kifejezés: abja-bhavah, vagyis az Úr Brahma, aki a lótuszvirágon született. Magyarul ez: apja-bá-van, tehát az Atyja (ura) a léleknek.
A 4. vers: „Óh, király! Az Úr Brahmá kamandalujában lévő víz az Úr Vámanadeva lótuszlábát mosta, akit Urukramának, a csodálatos színésznek neveznek.”
Sem a fordításból, sem a magyarázatból nem derül ki, mi lehet a kamandalu (bár a szótárban hátul benne van), de ha magyarra fordítjuk, akkor a ká-m-an-dal-úr az égi hullámterem modulációjának (dala) ura. Ebben a leírás szerint víz található, mivel a Gangesz akkor született, amikor az Úr Brahmá kamandalujában lévő víz megmosta az Úr Vámanadeva lótuszlábát. Tehát amikor az Isten inkarnációja (időhurka) beugrott a mi univerzumunk hullámterébe (vizébe), akkor azonnal hatni kezdett rá annak modulációja és ez eredményezte a Gangesznek, mint szent folyónak (itt időfolyóról van szó, nem arról, ami Indiában folyik!) a kiáradását.
Az Urukrama magyarul: az isteni forrásrendszerek ura, vagyis a főisten (akiből mind származnak).
Következő ének
Vissza a tartalomhoz