Tizedik Ének – A legfőbb jó (90 fejezet).
A tizedik énekből valami
okból (talán mert nagyon
terjedelmes) csak az első 13 fejezet jelent meg az első kötetben.
Ez mutatja be (részletesen) az Úr Krsna
megjelenését, életét és
cselekedeteit a Földön.Az 1. fejezet 4. versének magyarázatában szerepel egy idézet a Bhagavad-gítából (15.15): „Én mindenki szívében ott lakozom, s Tőlem jön az emlékezet, a tudás és a feledékenység. Én vagyok az, akit a Védákból meg kell ismerni, s Én vagyok a Vedánta szerkesztője és a Védák ismerője.”
A véda szó magyarul: védő atya, a védanta: védő égi atya. A védőt itt megtartó, éltető értelmében kell használni. Mert a tudás az élet. A védák tehát a tudás és az élet könyvei.
A 2. fejezet 38. verse: „Óh, Urunk! Szerencsések vagyunk, mert megjelenésed azonnal eltávolítja a Földről azt a súlyos terhet, melyet a démonok jelentenek, és kétségtelenül nagy szerencse ér bennünket, mert a Földön és a mennyei bolygókon is láthatjuk majd a lótusz, a kagylókürt, a buzogány és a kerék jeleit, melyek lótuszlábadat ékesítik.”
A magyarázatból kiderül, hogy Krsna talpát összesen hat jelkép ékesíti, vagyis nagyon egyedi lábnyoma van. Ezek a kagylókürt (tachion), kerék (önmagába zárt létezés), buzogány (ütőerő), lótusz (időhurok), zászló (a téridő mindenen átfújó szele) és a villám (energia). Fontos intelem az Isten követőinek: „Kötelességünk tehát, hogy mindig az Úr lótuszlábáról halljunk, erről beszéljünk, erre gondoljunk, ahogyan azok a vaisnavák teszik, akik úgy határoztak, hogy örökké Vrndávanában fognak élni, s a nap huszonnégy órájában az Úr lótuszlábára gondolnak.” Vagyis nem lehet eleget tanulmányozni az időfizikát, még a mennyországban sem.
A 3. fejezet 15-17. verse: „A mahat-tattva, a teljes anyagi energia osztatlan, a természet anyagi kötőerői miatt mégis úgy tűnik, hogy földre, vízre, tűzre, levegőre és éterre bomlik.”
Bár a szanszkrit eredeti szöveg szó szerinti fordítása egészen máshogy szól, a mondanivaló lényege mégis megmaradt (úgy-ahogy) a fordításban. A mahat-tattva magyarul: ma-hat-tett-van, vagyis a térszerán térhatosa nem az anyagi energia, hanem az energia, amiből az anyag is származik. Osztatlan, mert az időhurokban keringőző virtuális tachionok nem létezhetnek egymás nélkül, együtt alkotnak egységet. A belőle származó másolatok lesznek a föld elemek a levegőben, együtt alkotva az étert (komplex hullámteret). Minderre pedig a tűzben és a vízben kerül sor (az őskáoszban).
A 19. vers magyarázatában: „A Legfelsőbb Úrnak semmit nem kell tennie, és nincs senki, aki Vele egyenlő vagy Nála nagyobb lenne, mert mindent különféle energiái hajtanak végre, természetesen és a megfelelő rendben.” (Svetásvatara Upanisad 6.8)
Ez pontos megfogalmazása az Isten természetének. A svetásvatara upanisad magyarul: s-vet-ász-van-tár-a apa-án-is-ad, vagyis az Istenben tárolódó dolgokból (információkból) vett szöveg, ami az égi Atya Isten adománya.
A 20. vers: „Uram! Tested transzcendentális a három anyagi kötőerőhöz képest, ám a három világ fenntartása érdekében mégis felöltöd Visnu fehér színét a jóságban, piros színben jelensz meg a teremtés érdekében, melyet a szenvedély minősége vesz körül, s végül, amikor megsemmisítésre van szükség, melyet tudatlanság ölel körül, feketés színűnek tűnsz.”
A magyarázatban szó esik arról, hogy az Abszolút Igazság színe a fehér (suklam), ami a színek teljessége (mindentudás). Az Úr Brahma színe a piros (rakta), ami a szenvedély kötőerejét képviseli (valójában a tüzet, a tachiont). Az Úr Ksírodakasáyí Visnu színe a fekete vagy feketés (krsna), ami a megsemmisítés (valójában a nemtér-nemidő sötétjének) szimbóluma. Hisz az Isten időhurka az őskáosz sötétjében lebeg, tachionokból áll és a hullámterében megtalálható minden dolog (információ), ami csak létezik (megteremtésre került eddig).
A 24. vers: „Nem vagy azonos a Brahman és a Paramátmá fényével, mégsem különbözöl tőlük. Minden Belőled árad, s valójában Te vagy minden ok oka, az Úr Visnu, minden transzcendentális tudás fénye.”
Az okforrás, és az első rangú térszerán valóban nem azonos a belőle áradó teremtő erővel, sem a felső lélek részecskével, bár azok belőle áradnak és benne vannak, így mégis egy velük (nem különbözik tőlük). Ezt megérteni csak az időfizikai tudás birtokában lehet, semmilyen vallásos, hitbeli spekulációval nem fogható fel.
A 31. vers magyarázatában említésre kerül Srímatí Rádhárání, más néven Rádhiká, aki ugyan nem szerepel a Srímad-Bhágavatamban, mégis fontos társa (szerelme) Krsnának. Őrá hivatkoznak úgy is, mint árádhana. Mindegyik szó jelentése ugyanaz magyarul: rá-ad-há-anya, vagyis az Isten adta anyai hullámtér (megnyilvánulás). A Rádhiká: rá-di-ká (Isten kettős hullámtere). Mivel a térszerán benne van a Nagy Anya hullámterében, ami biztosítja az időhurok fennmaradását a sodrásával. A szent könyvben azért nem említik meg külön, név szerint, mert az Anya passzív teremtő, tehát közvetlenül nem vesz részt a teremtésben (az Isten születésében), de a hullámtere feltétlenül kell a folyamathoz. Nélküle a Teremtő Atya nem tudta volna létrehozni magából, magában az Istent.
Függelékek
Vissza a tartalomhoz