Bencsik József


Családostól szöknek a méhek a kaptáraimból!
47 év óta méhészkedek mint egy megszállt műkedvelő, de ilyen tömeges menekülés családostól, soha nem történt a méhesemben. Lehet az ilyen eset gyakori, csak éppen, magam, nem hallottam ilyenekről, habár legutóbb átéltem ilyen esetet ? Nem is találok rá magyarázatot! Talán az olvasóim kisegítenének, megmondják hol hibáztam, amennyiben az eset az én hibámból történt.
8 darab méh családból négy, szinte 100 % ban elnéptelenedett, vagyis megszökött, így az, egyik napról a másikra . Történt az október 15-én és november 15 között. No persze nem nyitottam kaptárt ezen időszakban. Már helybéli szélsőséges időjárás, is az évad folyamán rendkívül kivételes volt. Egész nyáron eső nem esett, és persze nagy hőhullámok dühöngtek. A nyár végefelé belenéztem a kaptárokba, de sehol semmi nyoma, érdemleges, hozamnak. A népesség ugyan dolgozott, de nem láttam, sehol semmi tömeghordást, azoknál a családoknál sem amelyek nem rajoztak ki. Rossz érzelmek, hiszen a család többsége a tavasz folyamán, kirajzott. Érdekes módon a legtöbb raj befoghatatlan helyzetbe szállt meg de nem szokásos módon, a közeli bokrok között, hanem, kicsit távolabbi óriás, fák, elérhetetlen tetején, befoghatatlanul, természetesen, meg is szöktek.
No persze a korábbi években, volt alkalom különleges raj megszállási esetekre is. Egyet közülük ezúttal meg is jegyeznék: Egy földbe vert kis akác karót, amelyen szinte minden évben egy egy raj telepedett meg. Az egyik évben néhány nap elteltével megszállt oda egy második is. Miért történt az így szokás szerint és miért kétszer is ? De ez évben, senkinek, a kiszállt rajok közül nem kellett az akác karó? Jobb szerették a magas ágakat a felhők között? No persze a rajok elvándoroltak, nagy tartalékokkal, így, az otthon ragadt maradék családnak nem sok élelem maradt. Rá három hónapos esőtlen kánikulla, “betette az ajtót”. Szeptember elején, nyárvégi helyzetellenőrzés, etetni kellett. A kaptárokban 3-4 kereten, tenyérnyi fiasításokat találtam . Ugyanakkor, a röpdeszkákon, igen kevés, szinte semmi, döglött méhecske nem hevert.
Majd november elején eljött az atka kezelési eljárás ideje. Kinyitottam a kaptárokat egy utolsó év végi látogatásra, a gyógyszer csíkok behelyezésére . A kaptárok előtt semmi külöleges elhullási jelenség! Míg a kaptáron belül borzalmas felfedezés! A kiürült kaptárok mindegyikében megtaláltam az elhagyott fiasitásos lépeket, szinte még élő lárvákkal, többeket is, takaró, gondozó méhek nélkül. Érdekes módon sehol semmi méh hulla tömeg a keretek alatt. Kétség kivül a méhek elhagyták a családi otthont! Minden bizonnyal nem idúltak útnak élelem tartalékok nélkül! Vajon mi kényszeríthette a családi otthont elhagyni? Otthagyni csapot, papot, az élelem tartalékokat? Csak nem valami muzulmán, “dzsiadista” rémuralmi társaságtol való, valami francia félelem ragadt rájuk?
Igaz ugyan, volt rá eset, a 47 éves méhészeti gyakorlatom alatt, egyszer màr megtörtént egy hasonló, szinte azonos megdöbbentő eset. 1998 október végén, az utolsó kaptárnyitás, a qyóqyszercsikok befüggesztése alkalmával, meglepő megállapítást kellet elismernem. A 24 kaptárom közül, kettő üres volt! Kellemetlen meglepetés, mert kb. egy hónappal előbb tartott kaptárkezelés alkalmával még mindent rendben találtam. Minkét esetben a keretek a helyükön, egyesekben fiasítás és még fedelezett méz is látható volt. Kétség kivúl mind a két család elhagyta a kaptárt. Sehol semmi nyoma a kóbor rajoknak a környéken, család tehát valóban megszökött. Abban az időben, igazából már csak az volt meglepő kérdés, hogy miért történt a menekülés az évad végén? Az esetet magam részéről szégyenletesnek tartottam, ha így történt én is hibás vagyok!
Az is igaz, hogy volt a megelőző években, két három éven keresztül, több néhány, ugyancsak külöleges, megfigyelt jelenség. Szeptember folymán még szép idők alatt egyszer csak egy cserje bokor szemelőtti kis ágán egy ökölnyi nagyságú méhecske fürt csüngott, szinte az orrom előtt. Rögvest meg is akartam találni a pici rajban az anyát. De ilyet nem találtam. A raj szétbomlott, majd az a kevés számú méhécske pillanatok alatt szétszéledt, de újra nem vonultak rajtfürtbe. Akkor tűzetesen megvizsgáltam minden kaptárt, és mindegyiken megtaláltam az anyát és minden rendben. Így más közeli években még két alkalommal, találtam a méhésem körüli faágon olyan “rajcsöppet”csüngeni. Ugyancsak történt az augusztus végén, vagy szeptember folyamán. A jelenség, a kicsinsége révén, végülis érdektelenné vált. A legtöbb esetben, nem fogtam be a maroknyi rajt, csak éppen leráztam az ágról. A méhek pedig mind visszaszálltak a kaptárokba. Na jó- jó, de miért, honnan, a kiszállási indulat?
Míg, egyszer csak, 2012/08/25 év, augusztus végén, a (Jarnioux) falu tanácselnöknője telefonált: Egy méhraj csüng a tanácsterem bejárata előtt, márpedig, a délután folyamán, ott közgyűlés lesz! Egy kis bonyolodás után, végülis sikerült a szökevény rajt befogni. Még aznap este föl is tettem a közeli méhesemben egy gyöngébb családra, egy újság papír közbeiktatásával. Az egyesülés is tökéletesen működött. Ha jól emlékszem, azután, az “Európai Méhész” honlapon megjelent ezen különleges eseményről egy beszámolom is. Vigasztaltam is magam : na lám, mégiscsak sikerült egy szökevény rajt befognom! De az igazi baj azzal kezdődött amikor a (Lozanne-I ) méhésemből, ezúttal már, egyszerre két család megszökött, úgy hogy nyomát se láttam, csak a hűlt helyét találtam !
Ma, azonban, az eset sokkal súlyosabbnak bizonyult. Nem csak azért, mert a méhek eljárás, megszökése újra megtörtént 2017 november közepén, hanem azért főleg, mert a dolog rendkivűl megrendítő állapotot okozott. Ezúttal ugyanis nem 2/24 a veszteség arány, hanem, most már 4/8 volt (50%) a szökevény családok száma. Ugyanakkor, megjegyezném, jelen pillanatban még nem hallottam szökevény rajokról, és sehol nem találkoztam ilyen rajokkal a környéken, kivéve a polgármester régebbi telefonhivását.
Valójában a fő kérdés ezen események után most már az; jóvolna tudni, mi az okozat és hogyan elkerülni az ilyen veszteségeket. Miért kényszerül egy méhcsalád lemondani minden kincséről, minden biztonságról, ily módon menekülni az évad végén? Melyek azok a, tegyük fel, ritka körülmények, feltételek amelyek ilyen öngyilkos lépésre kényszerítik a méhcsaládokat, ezúttal szinte tömegesen? Ha jól belegondolunk, szinte valóságos öngyilkosságnak minősíthető eljárás. Legalábbis mint méhész nem látom hol hogyan találhat egy kóbor raj olyan alkalomra amely lehetővé tenné a téli kemény viszontagságok átélését, mindenféle tartalékok nélkül ! Ki tudna ilyen kérdésre érdemleges választ találni?
Bevallom, sehol a szakirodalomban, sehol a méhészek között nem találtam, példát egy ilyen jelenségre, se francia se Magyar oldalon. No persze, amennyiben az egészségem, valamint a maradék törtető akaratom lehetővé teszi, felvetem a kérdést a januárban tartandó legközelebbi méhészeti közgyűlésen, Lyonban, értesítem az INRA intézetet Avignon-ban, az egyetemet Nottingham ban. . .
Az is jól jönne, ha kérdés fölvetődne Magyar oldalon is, még akkor is ha hasonló eset nem fordult elő a Magyar méhészek között. Ki tudja, hol mi történhetett a legutóbbi időkben ott is ilyen katasztrófa ? Szerintem nem lenne érdektelen, ilyen, és hasonló esetekről tudni, tapasztalatainkat kicserélni, tanácsokat kapni! Miközben halad az idő, november végére járunk, és mi lesz a folytatásban? Újabb szökevény esetek várhatók, vagy vége a katasztrófának? Vannak e szökési előjelek, előkészületek? Addig is gondolkodóban, magyarázatokat volna jó találni. Magam is így, keresek, mialatt a fejleményekről ugyancsak szeretnék beszámolni!
Természetesen leközölhető, gátlás nélkül továbbitható, több mint ajánlatos !
joseph.bencsik@free.fr 2017 december