Európai Méhész

Trans

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Régi oldal


Újabb kapcsolatok a méhekkel (2)

Bencsik JózsefBencsik József
A 2000-es évek elején, egy alkalommal, februárban szép napsütéses, enyhe idők alkalmával, a
V/Jarnioux –i méhesemben jártam gyakrabban. Míg egy szép langyos idő alkalmával megdöbbenve
látom számos, éhes madár látogatását a röpdeszkán. De hogyan megakadályozni és főleg hogyan
távol tartani azokat? Akkor találtam egy konyhakerti terméklistán egy különleges rezgésgerjesztőt,
amely a madarak távol tartására szolgálna. De a kellék működéséből én ugyan semmi különöset nem hallottam, de annak alkalmazásával a madarak tényleg nem jártak oda többet!
Nos, ha már így, akkor miért ne elképzelni olyan rezgésgerjesztőt is amelyik távol tartaná, inkább
végleg eltávolítaná az atka kullancsot, ugyanakkor nem lenne különösebben zavaró a méheknek? De van már a kaptárba helyezve egy úgynevezett “accélérométre” rezgésgyorsító, amelynek segítségével pontos képet kaphatunk bármikor a kaptár belső életéről, az alkalmazott eljárások hatásáról.
Nos, ha így akkor miért ne kipróbálni, olyan atkát zavaró rezgések besugárzását a kaptárba, amelyek elűznék az atkát? A rezgéssugarak hatását pontosan föl lehetne mérni, képet kapni a méhcsalád pillanatnyi tevékenységéről és általános helyzetéről “accéléromètre” segítségével. 10 éves gyakorlat bizonyítja, hogy ez utóbbi nem okoz zavart a családban. De rendkívül hasznos berendezés, miután annak segítségével könnyen elképzelhető, hogy mialatt a különböző rezgésméréseket figyeljük “accélérométre” segítségével, ugyanakkor betáplálhatunk másfajta, közismert szabályozható, úgy nevezett mikró rezgéseket is. Ilyen és hasonló rezgésgerjesztők már évtizedek óta használatban, mint említettem, például a madarak távol tartása. Nos, akkor tegyünk a kaptárba, hatásos helyzetbe, egy változtatható mikró rezgés sugárzót. Ugyanakkor most már megfigyelhetjük ezen rezgéskeltések hatását a méhcsaládra, pontosan az “accélérométre” rezgések segítségével. Így tehát, amikor mikróondos betáplálási kísérleteket végezünk, akkor egyben azok hatására is vadászunk. Szerencsére az egy időben alkalmazott rezgésgyorsulási felmérések segítségével, máris megfigyelhetők a hatások a kaptár népességére. Melyik betáplált mikró rezgés, milyen hatást vált ki. Melyiknek hatása semmi, melyiké tűrhető, melyik az elviselhetetlen és melyik a halálos vagy csak zavaró, vagy elviselhető méhekre, és melyik, és milyen a betáplált rezgés hatása az atkára? Az eredmények függvényében most már elképzelhető olyan “mikrorezgés” alkalmazása, amely megölné, de legalábbis eltávolítaná, a vérszopó atkát? Ugyanakkor megtudni, melyek azok a rezgéshatások, amelyek veszélyesek a méhekre, vagy éppen alig zavarják a méhek életrendjét, és melyek azok, akik veszélyesek, több mint rendbontók. Egyidejűleg, melyek azok a rezgések amelyek elűzik, menekülésre kényszerítik a kaptárban élő élősködő atkákat, és melyek azok, amelyek alkalmazásával el is pusztulnának azok?
Ugyanakkor igen fontos megtudni azt is, mennyi idő alatt bontakozik ki az eljárás alkalmazása? Mikor megállítani, a védekező rezgéseket, azokat hányszor alkalmazni, milyen időközönként megismételni?
Napjainkban már föl is lehet mérni, rezgésgyorsító mérések folytán kapott jelenállapot jelzések óriási előnyeit. Tökéletes, folyamatos helyzetjelentés, kaptárbontás nélkül. Nálam például,
Franciaországban, Jarnioux faluban telepített méhesemben, rezgésgyorsítóval fölszerelt
kaptáromból, és önműködően, folyamatosan számítógépes helyzetjelentések folynak, interneten.
Mi több, így mennek a helyzet jentések egyenesen Angliába, is, Nottinghamba, a matematika-fizika
tanszékre! De miért ne Budapestre is érkezhetnek ily módon, közvetlen, és pontos, pillanatnyi,
méhészeti értesülések, jelzések, akár “Csajága Röcsögéről “, amennyiben vannak ott “accéléromètre”el fölszerelt kaptárok? Onnan is érkezhetnek folyamatosan a méhészeti értesülések, és ott persze minden értesülés adat, rögzítése is megtörténhet. No persze az eredmények, gombnyomásra rendelkezésre állhatnak interneten akárkinek, aki ismeri a “bejárati kulcsot”! Meglehet, hogy ma már a “Pista bácsi” féle méhész is rendelkezik számítógéppel? A méhcsalád pillanatnyi állapota közvetlenül látható! Óriási haladás, óriási előnyök!!! Kaptárbontási zavargatások, felkészülések, ellenőrző kiszállások a helyszintre alaposan lecsökkentve, hanem megszűnne! Így nincs többé szükség, kiszállásra, a méhes telepre, helyszíni öltözködések, szerszámok, füstölő, és egyéb kellékek, használatára. Az eredmények a számítógép képernyőin olvashatók. Ugyanakkor hatalmas, vitathatatlan előnyök mutatkoznak a méhészeti gyakorlat számára! De így az egyben maga a méhcsalád számára is! Tökéletes, zavartalan nyugalom. A rezgésmérők valójában senkit nem zavarnak! Nálam így az, több mint 10 éve!
Miközben, jegyezzük meg, hogy a rezgésgyorsítók vásárlása elérhető szinte minden számítógéppel
rendelkező méhész részére. Szerencsére ma már alig néhány € áron vásárolható és azt csak egyszer
kell kifizetni. Mi több, azok megvásárlásához hivatalos “segítség” pénzelés is létezhet! Úgy tudom,
léteznek már Magyarországon is szervezeti társulatok, ahol kedvezményesen, ma már bárki
beszerezheti magának a szükséges méhészeti felszereléseket. Nos hát akkor, “haladjunk a korral,
értesüljünk, rezgésgyorsítóval”!
Marad a gyakorlati eljárások tanulmányozása. Úgy tudom, hogy ezen a téren a megjelent szakírások
között még nem igen lehet találni magyarázó leírásokat. Méhészkedni rezgésgyorsítók alkalmazásával címen, még bizonyára nem találhatók kiadványok. Lehet, hogy az ilyen különleges módszerek eszközök alkalmazásának méhészeti leírása érdektelen lenne? Nem kifizetődő az ilyen leírás megszerkesztése, a ráfordított idő kifizetődése? Talán pontosan ilyen és hasonló okokból úgy látszik, Magyarországon is, mint EU szerte, inkább a vegyszeres méhészkedés a divatban. Miközben igen halálos rovarirtó szerek alkalmazása dühöng a mezőgazdasági tömegtermékek termelésben!
Márpedig virágzáskor pontosan oda, a méhészetre veszélyes helyekre vándorolnak a gondatlanok.
A zöld környezet egyensúlya máris fölborult. Márpedig a mai világban tömegesen alkalmazott
vegyészeti termelési módszerek leváltása nélkül, semmi remény arra, hogy ezen végzetes folyamat
megálljon, önmagától. Ha nem változik meg a kémiai szerekkel kezelt növények termesztése, akkor a méhészetnek “befellegzett”! De ma már van arra eshetőség, remény, hogy rövid időn belül
különleges rezgéskeltésekkel, vegyszermentes, hatásos mezőgazdasági termelés valósuljon meg.
Így az, a méhészetben is, nem beszélve az emberi környezetről! Tudtommal és részvételemmel,
ilyen irányú kezdeményezések indulóban, a közeljövőben Angliában, Franciaországban. Miért ne,
rövidesen Magyarországon is?
Természetesen a magyar méhészek javára, legalábbis azokéra, akik az “ EU Méhész” honlapon az
írásaimat szorgalmasan olvassák, szívesen lépéseket is tennék annak érdekében, hogy ott, azon a
honlapon, megrendelni lehessen bizonyos újdonságos eszközöket is, így az például “accélérométre” rezgésmérőket. Úgy tudom, ott lehetne véleményezni, akár egymás között is, mint tapasztalatcsere.
Röviden összefoglalva, például a rezgésmérő “accéléromètre”ek előnyei közül, röviden:
1. A méhesemben közel 12 éve folynak felmérések, “accélérométre”rezgésgyorsítóval.
2. Zavarmentes használat a méhekre, úgy mint a méhészre.
3. Pontos, és azonnali értesülések a méhcsalád pillanatnyi, úgy mint összegezhető helyzetéről.
4. Így az a helyszínre való kiszállás nélkül.
5. De így az, ugyancsak, kaptárbontás, és kellékei nélkül !
6. Pontos értesülések, jelentős munkaidő és költségmegtakarítás !
Leközölhető, továbbítható.
Joseph.bencsik@free.fr 2019. február
Sok sikert azoknak, akik hűségesen, és rendszeresen olvassák a Francia földről érkező írásaimat. Jó
egészséget az új esztendőre!
Magyarosító ékezetek: Ildikó Nedeczky

Újabb kapcsolatok a méhekkel, vagy képzelődések ?

Bencsik JózsefBencsik József


Újabb kapcsolatok a méhekkel, vagy képzelődések ?
Rövidesen 10O éve lesz, hogy K von Frich, prix Nobel, megfejtette, hogyan közvetítik a méhek, egymás között az értesüléseket. Történik az mozdulatokkal, mint különleges táncmozgásokkal, rezgésekkel. No de vajon érdekelné a méhészeket ma is, táncba menni a méhekkel ? Legalábbis megfelelő, táncmuzsikával szolgálni ? Kétség kivül a kérdés nem érdektelen, amikor már a méhek élete, további létezése forog kockán, a varroa kullancs, ezidáig megállíthatatlan pusztítása folytán ! Vajon elképzelhető-e ilyen katasztrófa láttán nem törődni az emberek kapcsolatának kiszélesítése a méhek felé ? Pedig messze vagyunk attól az időtől, amikor a méhész már kaphat kész beszámolót a kaptárból, amelyet a kaptár népessége, saját maga készít, a saját helyzetéről, legyen az önműködő helyzetjelentés ? Részben már megoldott nehézség, amikor belegondolunk egy mai valóságba : A méhek jelzik helyzetüket rezgésekkel. Lásd az egyik legújabb le- közlést, az ebben az irányban történt legújabb kutatásokról : https://www.nature.com/articles/s41598-018-32931-z, valóságos helyzetbeszámoló! Lehetséges így az, amikor a méhész fölszereli kaptárját, (accéléromètre) rezgésgyorsítókkal. Az eredmény a képernyőn is látható. Továbbra nincs szükség kaptárbontásra, beöltözködésre, füstölőre, csakis különleges helyzetekben, vagyis amikor valami rendellenesség mutatkozik ! Márpedig ez utóbbit ma már könnyű megállapítani, látni, a rezgésmérési felmérések segítségével. No persze, nem volt az így korábban , még nem is olyan régen !
Régi világ (1942), amiről, méhészettel kapcsolatos gyerekkori fájdalmas emlékek merültek föl előttem, most 2018 év végén. Történt az, a közelben, ahol egy udvarban láthatóan, kaptárok voltak sorba helyezve, miközben a méhész ott, ezúttal több mint hangosan tevékenykedett. Akkor éppen “vastagon” kalapácsolta egy kaptár alsó emeletét, ahol még két emelet volt helyezve. Ilyen műveletekre igen ritkán kerülhetett sor, amikor is szinte minden nap arra jártam. Akkor megálltam, a furcsa eljárást akkor megkérdeztem a méhészt, mire való ez a kalapácsolás ? Hát a méheket, a méhanyát szeretném fölzavarni az emeletre, volt a válasz! A gyakorlatban a méhek nem viselik el az ilyen, brutális hangokat, menekülnek ! Végső esetben akár elhagyják a kaptárt, kaptam a választ. De nem tudtam több magyarázatot kapni, mert akkor az arcomba szúrt egy méhecske és futnom kellet messzire ! A méhek valóban nem tűrték az ilyen kopácsolást, holott nem őket ütötték, hanem kaptár külső falát ! Vagyis a méhek menekülésre kényszerültek az ilyen hangok hallatára !
No de ha a dolog így áll, akkor az is elképzelhető, hogy a méheken élősködő vérszopó is, érzékeny lehet a különleges hangokra, avagy rezgésekre, mint azokra is amelyek segítségével a méhek egymás között is értekeznek. Nagyon is meglehet, hogy az élősködő, amikor először találkozik a méhekkel, akkor fölismeri azokat, pontosan azokból a rezgésekből, amelyeket maga a méh kelt a jelenlétével. Történhet az így a kaptáron kívül ? Mialatt a kaptáron belül az ilyen fölismerésre nincs már szükség, mert azzal tele a kaptár ! De van szükség, más értesülésre, olyanra, aminek semmi köze a rezgésekhez. Igazában, olyan különleges illatokról van szó, amelyeket például és valójában, csakis, a magasan pontosított az érettségi állapotba érkezett lárva áraszt ki magából. Ezzel az eljárással jelzi, a beosztott szolgálatnak, hogy már fölnőtt, nincs szüksége további táplálékra, lehet befedelezni a sejtjét ! Ilyenkor lopakodik be a felnőtt lárva sejtjébe, a szaporodni kivánkozó élősködő, ahol persze akkor lepetézik . Ott már nem etetnek, ott akkor már nincs undorító, ragacsos méhtáplálék alkalmazásban. Tehát, a szaporodni kivánkozó élősködő, csakis az ilyen kivánatos lárvaérettségi illatokra vadászik ! Csakis az ilyen illatokat árasztó sejtekbe petézik. Így hát, igen nehéznek mutatkozik valamiféle csapdázási eljárás alkalmazása. Hogyan megtalálni azt az illatcsomagot, amelyre vadászik az atka ? Bonyolult összetétel, hol, hogyan találni, ilyent talán nem is lehet összeállítani ?
Nos akkor hogyan gyéríteni, mi több, hogyan, kiadósan pusztítani az élősködőt ? Elképzelhető-e valami olyan rezgéseket kelteni, valahogy, nem oly módon, amint az öreg Pista bácsi 1942-ben csinálta a kalapácsolásával ? No persze természetesen, olyan « zajokkal », rezgésekkel » amelyek ugyan nem zavarnák túlságosan a méheket, de eltűrhetetlen lenne az élősködő kártevőknek? Zajongás, rezgéskeltés segítségével kioltani a szaporodni vágyó élősködő « öntudatát », így leesne a hordozó hátáról, avagy egyenesen elpusztulna ? Nos talán végülis ez utóbbi helyzet megvalosítására lenne érdemes törekedni. Minden bizonnyal léteznek olyan mikro-rezgések is, amelyek elviselhetetlenek lennének az élősködő életkörülményeiben. No persze azokat az atkazavaró, miért ne halálos atkaírtókat még meg is kellene találni.
Marad a nagy kérdés : tudunk-e olyan különleges mikro-rezgéseket kelteni a kaptár belsejében, amelynek alkalmazása nem lenne zavaró a méhcsaládnak, de amelyek eltávolítanák, miért ne elpusztítanák az élősködőket ? No persze nem a Pista bácsi kaptár cséplési eljárásaira kell gondolni, hanem olyan különleges rezgések keltetésére, amelyek hatására megszabadulna a méhcsalád az élősködőktől, és persze, így egyben megszabadítanák az ilyen gondoktól a méhészt is ! Nagyon is lehetséges, hogy léteznek, ha nem is halálos rezgések, akár több is, de legalább olyanok is, amelyek segítségével megszünne az élősködő uralkodása, kártevése ? Marad egy fő kérdés : milyen hatással járnának a hathatós rezgés « kalapácsolások » méhcsaládra, és milyenek lennének a leghatásosabb zavaró vagy halálos rezgések az élősködőre ?
Az « accélérométres » rezgésmérővel már most képesek vagyunk fölmérni, jelezni a változásokat, az eseményeket a kaptárban. Úgy bizonyul tehát, hogy azok segítségével a kaptárban már láthatók az értesülések nyomai és forgalma. Most már csak olyan « kopácsoló » berendezést kellene találni, amelynek segítségével lehetséges elindítani bizonyos atkát zavaró hatásokat a kaptárban.
Meglehet, Magyarországon is élnek működnek, ténykednek, tanulmányoznak, olyan, több mint « Pista bácsi » féle, életerős, dinamikus, kiváncsi, és törekvő méhészek (nem csak 38an !), akiknek figyelme megakadna az ezen írásban fölvetett elgondolásokon ? Hogyan megosztani kiváncsiságainkat ha nem tényleges visszahatással ? Nos, ha ilyenek többen lennénk, miért ne alakítanánk egy kutató csapatot ? Tagjai nem csak kicserélnék nézeteiket rendszeresen, legyen az csak internetten, egyben gazdagítanák saját ismereteiket ? Az ilyen eljárás folytán több a remény, az eshetőség egy olyan élősködőt kizáró, rezgésféle « kalapácsot » találni?
Joseph.bencsik@free.fr 2019 január
Leközölhető, továbbítható
Magyar ékezetek alkalmazása: Ildikó Nedeczky

Honnan tudják ? I.

Bencsik JózsefBencsik József

Honnan tudják ? Hányan tudják? Mi a teendő, és miért éppen ők ?
Valóságok, vagy képzelődések a méhek körében!
Szinte évtizedek óta, hasonló kérdések is fölmerülnek bennem a méhek különleges eljárásai
körül. De minden bizonyára, nem vagyok egyedül így, és nem, véletlenül. A több mint 47 éves
méhészeti gyakorlat folyamán, számos megfigyelésre nyílt alkalom.
Máris megjegyezném, hogy részemről, nem a méhek veleszületett tudása a bámulatos, hanem azok
az értesülések, amelyeket méhek időközben beszereznek, amelyeket esetenként megfelelően,
ésszerűen, és részarányosan egymás között is alkalmaznak. Tudjuk, az ilyenek számosan, olyanok is
közöttük amelyek könnyen akár szabad szemmel is megfigyelhetők. Mások, ma már, olyan
megfigyelések is, amelyek gyakorlati felmérések alapján is bebizonyultak. Tagadhatatlan tényeket
tapasztalhatunk nap mint nap a méhek viselkedése, eljárásai körül. Így az egymás közötti értesülések forgalmáról, azok pontos tartalmáról. Közülük például, nem rég (2018/10) kimutatott tudományos kutatások, megfigyelések leírások, kimutatható bizonyítékok folytán, is bebizonyultak.
https://www.nature.com/articles/s41598-018-32931-z . A méhek rezgésekkel « kiáltozva », értesítik
a tartalékban, a pihenőben várakozó társaikat, egy alkalmi, tevékenységre, munkavállalási
lehetőségre. A kísérlet, matematika fizika kimutatásokkal, rezgésméréssel igazolja, hogyan kerül a
felhívás az érdekeltek « fülébe ». A felmérések szerint « has-hát » rezgések, rázkódási, különleges
hangok, segítségével értesül a pihenőben lazsáló népség. No persze feltehető, hogy sokan nem
hallják a munkaajánlat felhívást, legyen az érdekfeszítő minden munkanélküli részére. Lehet, hogy a felhívás csak a különleges képesítésekkel rendelkezők felé, azok részére lenne érvényes ? Túlzott
válogatás ! « Az se jó , ha nagyon jó !» mondta régen az öreg Bacso, méhésztárs ! Vajon a családon
belüli szakbeosztás, vagyis a foglalkozás beosztás is minden valószínűség szerint akkor
kiegyensúlyozott amikor mindenki az együtt élők között, a szakképzettsége szerint kap
munkabeosztást ? Amikor pedig nincsenek ténykedésben, akkor pedig, pihenőben lazsálnak, akár
alusznak is. Egy példaszerű helyzet, amely valójában többé-kevésbé mindig fennáll. Valójában nincs munkanélküliség, de mindenkinek van munkabeosztása. Avagy tehát létezik olyan, úgymond
munkaerő tartalék népességréteg, amely pontosan arra szolgál, hogy az értesített, az időközben
fölmerülő tevékenységi alkalommal munkába, szükség szerint, szolgálatba álljon ? Megfordítva is
igaznak bizonyul ! Nem kell elfelejteni, hogy rossz idő, esőzés esetén, a külső munkálatokba
beosztott egyedek, kényszer munkanélküliségben vannak a kaptárban ! Míg jó idő és gazdag
termékszüret esetén, munkaerő hiány mutatkozhat, számos munkakörben..
Egy 3x30 perces videó széria, készült, a Jarnioux i méhesemben, valamikor 2015 évben
április közepén. A felvételben, egy méhcsalád, Dadant 10 K en várja a méztér feltételét. Délelőtt 10-
13 óra, között, szép meleg idő, a főhordás kezdetén a 10 keret, fölülnézetben látható. Nagyszerűen,
szabad szemmel is megfigyelhetők a méhek eljárásai közül számosan olyanok, amelyek megfelelnek a valóságos, kialakuló helyzetnek. Nagyszerűen lehet látni a keretek fölött a felszínen látható népesség ténykedéseit, de úgy mint, és esetenként a tétlenségét, lazsálását is szinte minden ott tartózkodó, méhecske helyzetét, eljárásait, ténykedését.
Lehet, hogy a kaptárban, mindenkinek magának kell tudnia milyen szolgálatra képes, milyen
beosztásban lenne hatásos a közreműködése, így az a méhek között is ? Avagy történik a
munkabeosztás, fölülről, a felelős vezetőség utasításai, rendelkezései alapján, külön rendeletre ?
Történhet az így amikor, a kialakult helyzet szerint, itt és itt, ilyen, és ilyen szükségletek
mutatkoznak ! Így az, mindenkinek egyszerre a családban? Vagy csak a “felelősöknek”? Mindenféle
képen, és pontosan, ilyen esetben, szükséges lesz alkalmazkodni, a kialakult helyzethez méhcsalád
tevékenységében is ? Máskülönben honnan, hogyan lenne rend a családban, ha mindenki azt
csinálná ami neki jólesik, amihez képessége is kedve is lenne ? A virágpor gyűjtögetők, ugyan, és elsősorban csakis virágporgyűjtéssel foglalkoznak, mindaddig míg arra szükség és alkalom mutatkozik.
De nincs kizárva, hogy közöttük olyanok is akik bármikor sejtépítést, avagy akár itt is ott is a
szükséges gyantaragasztásokat is azonnal el tudnák vállalni? Történjen az, nem akárhol de pontosan
egy meghatározott és előre megszabott és kijelölt helyeken? Avagy valaki “felelős” adja az
utasításokat: mit hová, mikor? Honnan tudja a szolgálatba álló méhecske, hol kinél, a kaptár melyik
részén, milyen munka beosztásban kell jelentkeznie, pontosan ott ahol arra szükség mutatkozik? De
nincs kizárva, úgy tudott, hogy szükség esetén, ilyen mesterségeket már minden méhecske ismer, ha
nem is azonnal, előbb utóbb, bárki, meg tudja tanulni ? No de, ha már a mesterségek tanulásánál
tartunk, akkor már azt is tudnunk kell ki a tanítómester, és hol lehet vele találkozni a kaptártérben?
Végül is, és ő is, valakitől és hol, kitől tanulta a mesterségét? Ezek szerint, a feladatokat tehát
elvégezhetik, akár más, beosztottak is? Vagyis a méhek eleve ezermesterek, legalábbis annak
születnek? Na és akkor, talán nincs is szükség, a mesterség tanulásra? No persze az is meglehet,
hogy a méhcsalád azon rétege amely a munkaalkalom « hirdetéseket » kürtöli, kiabálja a tartalék
munkaerő irányába « has-hát » rezgésekkel, azok már, lehet, hogy azt is pontosan tudják, mit
kiabálnak, mit kürtölnek, vagyis milyen munkakörben, milyen helyen van munkakínálat? Nos ha így, akkor, minden munkásszükséglet kiabálásnak megvan a maga különleges műsora, tárgya, nyelvezete?
A hallgatóság, vagyis a család bármelyik tagja, fölismeri, azokat az üzeneteket amelyekben valamilyen módon érdekeltek! Amennyiben így, akkor akkor már az is feltehető, hogy a szükségletnek megfelelő különleges hirdetményeket kiabál a munkástoborzó beosztott. Miközben más és más üzenetek is « röpködnek » a kaptárban Na jó, jó, de honnan tudja az egyszerű beosztásra váró fölébresztett « honpolgár » méhecske , milyen szükségletekben, hol , és közöttük milyen a sürgősségi szinten szenved a család ? Valójában az is meglehet, talán több mint valószínű, hogy a felhívás, « has-hát » rezgéssel nem más mint egy ébresztő, semmi több? Majd a fölébredt méhecske akkor belekeveredik a család szolgálati népességbe, és ott akkor majd megtudja, kire, mire, mennyire, hol van szükség. Például, így, a kívül, a határban dolgozó gyűjtögetők lelkesen berohannak a kaptárba, a gyűjteményükkel, és ott, akkor, máris has-hát rezgéssel vidáman, lelkesen éneklik : « Tele van a határ, nyíló vadvirággal, vártalak a keresztútnál, pünkösdi rózsával » , virágporral, nektárral, hozzá érdemleges felvilágosításokkal : hol és milyenekkel, mintát is mutat ! ! ! Mások a kaptártérben azt kiabálnák: a méhanyának sürgősen szüksége lenne petézésre alkalmas sejtekre? Közöttük nem is akármilyenre, különleges, méhanya sejtekre többre is, szükség mutatkozik! Olyanokra amelyek nem vízszintesek, hanem, egyenesen, nyílással lefelé, függőlegesek! Ki fog ilyen különleges sejtépítő munkába állni, ki a szakértő, ki vállalja ezen különleges feladat elvégzését? Kivételes feladat, talán nem is lehet akárkire bízni? Ki az aki tudja, hogy az ilyen sejteket függőlegesen kell építeni amelynek méretei közel se azonosak a közönséges sejtekkel. Lehetséges lenne, hogy a munkaerő toborzó has-hát rezgéssel azt is kürtölné, milyen képesítéssel rendelkező családtagra van szükség, és jelentkezzen az, mielőbb? Valóban ilyen elképzelések, feltételezések, megfelelnének a valóságnak? De a feladatok
elvégzése, szükség szerint, megvalósulnak, amennyiben a méhcsalád kibontakozási állapotának az
megfelelne. Ki tudná a család képességi állapotát fölismerni, és azoktól függően megállapítani, milyen eljárást követni? Minden esetre a családnak szinte számtalan olyan közbejárásra mutatkozik szükség amelyek végrehajtásának időpontja, mérete, sürgőssége is, különleges lehet.
A mellékelt videó felvételen már jól megfigyelhető a hátsó szegélyeken helyezkedő keretléceken
pihenő, alvó, mozdulatlan egyedek szép számmal, úgy mint a középső keretek felé erősödő sűrűsödő népesség ténykedése is. Így például ott a kaptár közepe felé, már többen is azok akik már a keretlécek tetején is « has-hát » rezgéseket keltenek. Közöttük olyanok is akik huzamosabb ideig
erősen riszálnak mások alig észrevehető módon, gyengéden, szinte reszketve tesznek így. Minden
bizonnyal a mozdulatoknak megvan a jelentősége! De ma még pontosan nem tudni, hogy kinek,
hogy, miről szól a “nóta”. Esetenként, egyesek megállnak, a has-hát rezgésük befejeztével, majd a
lábaikat szétterpesztik és mozdulatlanul várják, a visszahatást, csak nem a visszhangot vadásszák?
Miközben folyik a forgalom, de pillanatnyilag megy a közlekedés, a tevékenység, de nem biztos hogy azonnal megáll valaki? Az is előfordulhat, hogy valaki egyenesen átszalad akár a várakozó hátán, mások több oldalról közlekednek de szemlátomást se szó, se beszéd, se köszönet, senki meg se áll.
Úgy látszik a kérelmező rezgéstánc, mint valami személyes kérelem, kerül nyilvánosságra? Legalábbis a további megfigyelésekből ilyen esetre késztet gondolni, méghozzá nem hiába! Egy kis idő után, végül is, érkezik is valaki, minden bizonnyal olyan egyén aki meghallotta a személyes has-hát rezgés éneket és megáll a kérelmezőhöz érve. Majd, szinte mindjárt, vizsgálódni kezd. Feltehető, hogy neki ilyen beosztás jutott a családban? Fölfigyelni a kérelmezési has-hát rezgés okozta különleges hangokra? Következésképpen, valójában tehát az ilyen rezgésnek, fölismerhető különleges tulajdonságai lehetnek? Egy különleges kérelmezés meghatározott szókincs, has-hát rezgéssel? Akkor a kisegítő szolgálati beosztott, a kérelmezőt komoly vizsgálatba veszi. Neki az a beosztása, az a dolga, de egyszer csak mások is, többen is megállhatnak. Mintha csak többen is mások is meghallották volna, megértették volna a kérelmi rezgéseket? Majd, akkor, komolyan foglalkozni kezdenek a kérelmező, teste körül, a hiányosságokkal, a rendellenességekkel. Tesznek így csaknem azért mert nekik az a kizárólagos beosztásuk? Sok egyed szaladgál a környéken, egyesek átszaladnak akár a kérelmező hátán is, meg se állnak, nem is köszönnek, No de akkor közöttük, aki megáll, miért tesz így mikor a többiek oda se figyelnek? Úgy látszik az pontosan megértette a kérelmező rezgés táncát, segítségkérelmét? De nem véletlenül! Neki az a beosztása. Amikor is a többieknek már megvan a beosztásuk, már leszerződtek? Aki pedig meghallotta a kérelmező, kiabáló “rezgéseit”, talán már azt is megtudta, mi a kérelmező panasza, De még az is meglehet, több mint valószínű, hogy az aki fölfigyelt, annak a munkabeosztásában tartozik az ilyen segítség, mint szolgálatkötelesség szerepel ?
Mint valamiféle foglalkozásbeli “mentőszolgálat”? Amikor pedig megtalálta a kérelmezőt, akkor
máris munkába áll, többször körülvizsgálja a kérelmezőt, és közbelép máris, azon a ponton ahol a
rendellenesség mutatkozik, miközben igyekszik azt mielőbb kiküszöbölni, megszüntetni ! Így történhet meg gyakran, hogy akkor a kérelmező a szárnyait függőlegesbe állítja, Miközben a vizsgáló tüzetesen megvizsgálja a szárny-test kapcsolatokat, valamit ott ténykedik, tisztogat is, de azt már csak ő tudja mit, hogyan? Mintha csak több mint megvizsgálja a kapcsolatokat de mintha csak ki is takarítaná, azokat. Esetenként más oldalról is tüzetesebb tisztogatási műveleteket is elvégez. Lehet valakinek, többeknek, problémája akár testrészek között. Sok esetben pontosan ilyen helyekre szeretnek fészkelődni egyes élősködők! No lám már azok is tudják, hol a gyenge pont, hol biztosabb a tartózkodás. Állítólag az ázsiai méhfajták között olyanok is akiknek « mentőszolgálata » megtalálja a kérelmező testén a « méhkullancsot » és kihordja azt.
Folytatás, újabb megfigyelések egy további üzenetekben.
Joseph.bencsik@free.fr Lyon 2018. december
Magyar ékezetek alkalmazása: Ildikó Nedeczky

Visszautasított megfigyelések, tanulságtételek?

Bencsik JózsefBencsik József

Francia nyelvű írás alatt bővebben magyarul,amennyiben valaki rendelkezik ilyen fotóval ,kérem küldje el nekem ide: imcsi72@gmail.com köszönöm.


Visszautasított megfigyelések, tanulságtételek?
2018 nyár folyamán némi visszaemlékezés forgott a fejemben, mindez a 47 éves méhészeti gyakorlatom folytán. Sok, apró méhészeti megfigyelés, gyakorlati emlék merült föl hirtelen. Egyeseket papírra is vetettem, el is küldtem a helyi méhészegyesületnek, ahol a honlapjukon már évtizedek óta számos írásom is, megszokott jelenni. Lásd www.rhone-apiculture.fr section : « Tribune Libre ». Ezúttal is, így küldtem meg egy legutóbbi írásom, amelyet nagy meglepetésemre vissza utasítottak. Először, fordult elő ilyen eset. Megis indokolták : A mézfogyasztó közönség előtt, nem ajánlatos ilyen undorító híreket terjeszteni még akkor se, ha azok igazak ! Lehet hogy így jó, de szerintem, a nehézségek egyre jelentősebbek, lesznek, ahogy a méhcsalàdok életereje, nap mint nap, több mint csökkenőben. Szükség lesz megkeresni, megfigyelni az okokat !
Lássuk előbb az elutasított francia szöveget : A két kis oldalra terjedő szöveg; majd az alábbiakban, látható részben és lényegében magyarul is mellékelve. No persze a visszautasított Magyarországon nem ilyen a helyzet!
Quelques témoignages, et réflexions apicoles.
Témoignages anciens (1969)
A Jarnioux, (F69240) petit village du beaujolais, en 1969 une grande exploitation viticole, comme bien d’autres, a pratiqué sa production de vin, à l’ancienne. Les animaux domestiques : chevaux, vaches, ânes, et volais, tous présents, sur la grande cour de la propriété, où s’ouvrait aussi l’étable donnant, à l’extérieur. C’est par là, que le fumier de l’étable était sorti, directement dans un bassin, à l’air libre. Sous la porte de l’étable, sortaient les urines des animaux, par une petite rigole. Dès le début du mois de février, aussitôt que la température était au-dessus de + 6°C, intenses « va et vient » d’abeilles se produit sur la coulée! En bordure du ruissellement, les abeilles pompaient le jus, et elles repartaient aussitôt. Mais, que font-elles de ce jus dégoutant, alors qu’elles sont censées ramasser plutôt du nectar ? Mieux vaut, que les clients acheteurs de miel sur le marché ne connaissent pas de tels réalités ! Alors, qu’en réalité et bien évidemment l’urine des animaux ne se retrouve pas dans le miel ! D’ailleurs, aucun examens labos n’a jamais démontrer la présence d’urines dans le miel ! Par contre, les abeilles se comportent ainsi, depuis toujours. Cherchent-t-elles ainsi des sels, et des minéraux spécifiques contenues dans ces urines. Sont-ils nécessaires pour l’équilibre de leur vie biologique ?
D’autres témoignages, plus tard :
Les années passent et l’exploitation, se modernise alors. Les chevaux, les vaches, les ânes, ont été débarrassés, définitivement de l’exploitation. A leur place, des machines modernes, comme des tracteurs, et de nombreux accessoires appropriés étaient employés. Naturellement il n’y a plus de fumier ni d’écoulements d’urines d’animaux dans le réservoir extérieur. Bien évidemment, il n’y a plus d’abeilles qui voltigent autour. Mais alors, où sont- elles allées pour trouver des éléments composants, cachés dans les urines des animaux. ? Dans tout le village, il n y a plus ni chevaux, ni ânes, ni vaches ! Naturellement, il n’y a plus d’écoulement d’urines sous la porte de l’étable, Mais, parfois il y a des ruissellements de produits de lavage et d’entretien de machines agricoles, quelque fois même des écoulements de pesticides résiduels, en usage !
Alors, comment, et où trouver pour les abeilles des sels minéraux, comme ceux récupérés dans les ruissellements urinaires à la sortie de l’étable, autrefois ? Naturellement, ce n’est pas le problème de l’exploitant viticole moderne, car les ruissellements d’urines à la sortie de l’étable, ne lui rapportent aucun revenu. Alors que, dans une exploitation viticole moderne, il y a aussi l’entretien, et le nettoyage des machines et appareils de toutes sortes, comme pour les diffusions de pesticides, d’engrais, et autres produits chimiques, pour les végétaux. Ainsi, au moment du lavage et de l’entretien des machines, il est possible, que sous la porte de sortie de l’étable, devenue garages, sorte le jus de lavages avec toutes sortes de produits de nettoyage, y compris les traitements, contre les insectes? Mais où est passée la nuée d’abeilles, qui sirotaient autrefois, les écoulements urinaires des animaux ?
D’autres témoignages, en bref.
Au printemps, tôt, devant ma maison, je retourne le sol pour la nouvelle semence. Température agréable, bon ensoleillement. J’aperçois alors, fréquemment des abeilles fouineuses sur la surface déjà travaillée. Lisiblement, elles cherchent quelque chose, sur la partie fraichement travaillée. Elles descendent aussi dans les fissures, puis ressortent, et continuent plus loin ? Elles n’ont peut-être pas retrouvé des coulées d’urines à la sortie de l’étable ? Il y a que des machines agricoles dans étable !
Un autre jour, au printemps, matin ensoleillé, température agréable, en observation, devant mes ruches, un joli « tapis vert », en mousse épaisse, s’étale largement, mais sans aucune fleur. Cependant, là-dessus, il y a un « va et vient » remarquables d’abeilles. Alors, j’arrache une poignée, de mousse, au point de l’atterrissage, de l’une d’elle, et je retrouve la « coupable » à mi épaisseur sur les tiges humides, en sueur. Elle avait surement senti, l’odeur, du produit recherché sur la mousse en sueur. D’autres « sueurs » végétales, bien différentes, et bien utiles pour les abeilles, peuvent se former sur d’autres végétaux, maïs, légumes, etc. et cela, dans d’autres conditions. Leurs récoltes par les abeilles est sans doute d’une valeur d’utilité occasionnelle, rare et irremplaçable. Mais, la récolte de ces produits, aujourd’hui, devient de plus en plus, dangereuse, car souvent, ils sont d’origine d’une semence enrobée, d’insecticide, comme des nombreux végétaux produits, industriellement. Mais, nos abeilles sont incapables de distinguer les végétaux, empoisonnés, ou non. Or, dans l’agriculture moderne, l’usage des insecticides sous d’autres formes, comme par enrobage de la semence, devient incontournable. Dans ces conditions, l’apiculture en tant que métier est condamnée à disparaitre, tôt ou tard. A moins de trouver des moyens de rendre les abeilles plus résistantes! Leur proposer par exemple des « sueurs » végétales adéquates, spécifiques, et exemptes d’insecticides. Serait- Une preuve d’attirance.
Mais, les colonies en mission de récolter, comme en transhumance, ne sont pas déposées obligatoirement, aux endroits riches et variés en ressource de ses éléments indispensables pour l’équilibre de leur santé. Il n’est pas étonnant alors si la plus part des cas, elles vont loin pour trouver des sources exploitables, faute de mieux, alors, comme autre fois à l’écoulement du fumier de l’étable ? Alors que le jour, quand j’ai observé mes abeilles en tarin ramasser les gouttes de sueurs sur la mousse, juste devant mes ruches, était vraiment un cas exceptionnel. Quelle chance ? Les abeilles chercheuses de « sueurs » ont trouvé donc une source, économique à exploiter la plus proche, juste aux pieds de leur ruche. Son exploitation, donc la plus économique possible. Forte, heureusement, dans ce cas, la mousse fréquenté n’avait pas subi de traitements insecticides, car une telle végétale ne produit pas de marchandise à consommer, ni pour la vendre.
Mais les apiculteurs aujourd’hui ne sont pas en mesure de garantir, des conditions de vies respectables, notamment sans pesticides. Rare sont les occasions, comme la mousse qui suintent une gouttassions végétale, non empoisonnée. Ou alors comment fournir à nos colonies, des sels minéraux, tels produits comme la gouttassions que recherchent les abeilles si tout l’environnement est empoisonné ?
Comment retarder d’une telle échéance ?
la disparition des abeilles, dans les zones de l’agriculture intensive ? A l’Université de Debrecen (Hongrie) vers la fin, des années 90, le Dr. Sümegi, professeur de biologie alors, a entrepris de nombreuses expériences durant des années, pour reconnaitre les besoins des éléments vitaux, comme certain sels minéraux recherchés par les abeilles. Par des extractions faites à partir des plantes médicinales, et aromatiques millénaires réputées, issues de production biologique. II a réussi alors de retrouver de nombreux éléments de bases, recherchés par les abeilles. Avec des raffinements successifs, il a obtenu de plus en plus de succès, dans les applications pratiques. Pour avoir une preuve de la qualité irréfutable de son produit : Il suffit d’exposer un petit échantillon frais, sur une assiette, et le poser au rebord extérieur d’une fenêtre. Faut-t-il encore avoir des conditions de météo et de la croissance végétale données, exceptionnelles et Les abeilles seront alors attirées. Ainsi fonctionnent aussi l’attirance de certaines sueurs végétales pour les abeilles. Il est facile d’imaginer, l’immensité des avantages de l’application de tels produit pour la colonie : Pas besoin de sortir, d’abord, pour chercher dans l’environnement, des produits vitaux et de les rapporter, ni comme chercher à la sortie de l’étable, dans le ruissellement urinaire, ni les suintements végétaux empoisonnés, dans des espaces d’agriculture intensive dans l’alentours. Leurs besoins en matière d’éléments vitaux non infectés de pesticides, peuvent être assurés, en permanence, et cela directement dans la ruche, par l’apiculteur ! Ce procédé est plus, qu’une protection permanente de santé de l’abeille, c’est aussi, un renforcement de vitalité! Parmi les conséquences aussi intéressantes, le poids de la hausse de miel sera remarquablement augmenté !
Joseph.bencsik@free.fr Lyon, aout 2018

Rövid fordítás, + Néhány tanúskodás, méhészeti észrevétel.
Egy régi tanúskodás (1969)
Jarnioux, (F69240), “Beaujolais “ kis falucskában, (közel 1000 lakos) mint sok hasonló helyen mint egy nagyobb bortermelő gazdaságban, régi szokások szerint folyt a termelés. Számos, házi állatok, lovak, tehenek, szamarak, és szárnyasok, a nagy udvarban. Ide nyílott a nagy istálló, egy nyílással közvetlenül kifelé a trágyadombra is. Azon keresztül dobálták ki a trágyát, közvetlenül egy külső medencébe. A nyílás alján csurdogált ki a trágyalé. Már februárban, amikor a külső hőmérséklet + 6°C fölé emelkedett, a méhek jártak oda a csurdogálás peremén szívogatták a trágyalét, jöttek mentek szorgalmasan. De hogyan fogyasztották ilyen gusztustalan lét amikor is nekik az édes nektár gyűjtése a feladatuk! Valójában, jobb ha a fogyasztó, vásárló nem tud ilyen valóságról! Különben is a kutató laboratóriumok, soha nem mutattak ki állat vizeletet jelenlétét a mézben. Ellenben, a méhek viselkedése azóta se változott. Keresnek azok valamiféle savakat, sókat, szükséges, különleges ásványi anyagokat, így ez, ősidők óta? No de milyen, életszükséget anyagokat találnak az állati vizeletekben is? Vajon elkerülhetetlenül szükséges anyagok lennének azok, a méhek élettani egyensúlyhoz, valóságos létszükséglet lennének azok?
Egy másik tanúskodás később.
Évek múlnak, és szőlőgazdálkodás korszerűsítésére került sor. A lovak, a tehenek, a szamarak véglegesen eltűnnek a gazdaságból. Helyettesítésükre, korszerű gépek kerültek alkalmazásra. Természetesen továbbra, nincs állati vizelet, trágyalé, csurdogálás a trágyagyűjtőbe. Következés képpen oda már nem járnak a méhek. No de akkor most, ezek után, már hova járnak trágyalét gyűjtögetni? Ma már sehol a faluban, se tehén se ló se szamár, nincs is trágyalé csurdogálás se, az istálló ajtaja alatt. Ha nagy ritkán mégis lenne valami folydogálás, az már csak valami mosogató lé lehet, amellyel tisztogatták, az állatok helyébe alkalmazott gépeket, Időnkét találhatók abban bőségesen nemcsak tisztogató vegyszerek de az alkalmazott rovarirtó szerekből is!
Nos hát akkor, most, hol találhatnak a méhek az állati vizeletekben rejlő ásványi anyagokat. Természetesen az ilyen nehézség közel se szőlősgazda gondja, elvégre is a istállóból csurdogáló vizeletből neki semmi haszna. Ugyanakkor, egy korszerű mezőgazdasági tevékenységben számosak a karbantartási, a tisztogatási munkák, elvégre is ki kell mosni, takarítani, akár rovarirtó és egyéb kémiai termékeket fecskendezo gépeket is. Ilyen alkalommal nincs kizárva, hogy veszélyes vegyszerek is kerülhetnek környezetbe. Nos akkor, ma hol vannak a méhek, akik szívogatták az istállóból csurdogáló vizeleteket?
Ismét más, röviden
Kora tavasszal a kertemben kézi szerszámmal ások, vagyis készítem termő talajt a veteményezésre. A hőmérséklet kellemes, jó napsütés is. Észreveszek akkor kutató méheket a de csak a frissen megdolgozott terület színe fölött. Láthatóan valamit keresnek, helyenként belemásznak a repedésekbe, nem egyszer majd hamarosan másokba is. Szemmel láthatóan keresnek valamit. Titokzatos eljárás. Talán ezek az egyedek akik nem találták meg az istállóból kifolyó vizeleteket? Nem valószínű, hiszen ott már régóta nincsenek állatok !
Egy másik napon, ugyancsak a tavasz kezdetén, kellemes délelőtti napsugaras időben a kaptársorom mögött figyelek a közeli, Lozánne nevű falu határában. A kaptárok előtt terül el, szép zöld magasabb, moha növény fajta, több mint, nagyobb “szőnyeg”, de sehol egy virág. Ugyanakkor látok rétre, méheket leszállni, jönni menni. Akkor megfigyelek egyet, hová szállt le, majd kitépem a növénycsokrot, és megtalálom a “bűnöst” a csokor félmagasságában. Vajon mit kereshet az a méhecske itt? A csokor szálain valami szagos “izzadság” érződik. Megnyaltam magam is a növény szárait de nem találtam semmiféle édességszerűséget. De úgy látszik a méhek tudják mi jó nekik, a nektáron túl, és hordják szorgalmasan haza. Meg lehet, részükre ez a gyűjtési lehetőség, ritka alkalom. Főleg ha nem csak tavasszal, a zöldülés beindulásával, különleges hőmérséklet, napsugár, pára, nedvességfeltétek következtében a moha is “izzadni” kezd, és az a növényi izzadság, ha nem is élelem, de egy olyan biológia érték, amire szükséglet mutatkozik, a méhcsaládban. No persze más növények növekedése folytán más feltételek között ugyancsak alkalom mutatkozik, különleges növényi, “izzadság” kincsekhez jutni a méheknek. Újabban azonban, számos esetben, sajnos az ilyen izzadság mérgező hatása is kimutatható. Nemrég, az olasz méhésszövetség fölháborodása terjedt el EU szerte, miután kimutatásra került a zöld kukorica, csávázott magból kelt növényeken talált izzadság cseppekben rejlő rovarirtó szerek. Hát igen a méhek ezt nem tudják, arra is járnak, azt is fogyasztják! De mi történhet akkor amikor a méhész se tudja, hogy a vándorlási területre telepedve a méheivel, azok majd elkerülik, a szomszéd, mérgező kukoricatáblán keletkezett mérgező izzadság cseppeket ? Ja persze, az már nem a csávázást alkalmazó mezőgazdász gondja!
Hogyan segíteni azokon a méhészeken akik szeretnék elkerülni a növényi “gouttation” = izzadságot gyűjtögető méhek megmérgezését?
Úgy értesültem, hogy a Debreceni Egyetemen, Dr. Sümegi, biológia prof, számos méhészeti kísérletet hajtott végre, már a 90 -es években ebben a témában. Hogyan biztosítani, szolgálni a méhcsaládnak olyan alapvető életfeltételi szükségleteket, alapvető ásványi elemeket, amelyek biztosítanák, kiegyensúlyozott élettani körülményeket? Akkor, kezdetben kivonatokat keresett, olyan hírneves gyógyászati bio-növényekből, ezeréves világhírű botanikában híres erősítők, kivonásával. így talált több, hanem, számos olyan elemeket, amelyeket a méheik is keresnek. Vitathatatlan bizonyíték is adódott: elegendő az ajánlott anyagból, kivonatokból, kiállítani kaptárközelben egy kis tányéron, egy kis mennyiséget, és arra máris előszeretettel járnak a méhek! No persze kell, hogy ilyenkor méhjárkálási viszonyok uralkodjanak. Ilyen esetben szívesen járják, fogyasztják a kínált több mint hasznos anyagot, aminek semmi köze a mézhez, de még az etetésre alkalmazott sziruphoz se. Tesznek így szívesen miután annak, fogyasztása, minden bizonnyal nem csak alkalmas, hanem szükséges is a méhek egészségi jólétéhez.
Márpedig ha így , akkor óriási előnyök származnak az eljárásból, amennyiben Sümegi Úr táp ajánlata valóban megfelel a méheknek. Nekik már nem kell kiszállni, ilyen anyagok után kutatni, a környezetben, az istállókból csordogáló vizeletekre járni, se kivárni a kedvező körülményeket növényi “izzadság”, a modern mezőgazdasági ültetvényekre, veteményekre járni, a mérgezőket haza hordani, földolgozni, a családot ellátni ilyen szükségletekkel! Mennyi idő és mennyi energiatakarékosság származhat a Sümegi Úr eljárásából? Képzeljük el a család kivételes jóhelyzetét amikor is nincs szükség a méheknek ki se szállni!, trágyalevet, “guttacio” izzadságcseppeket a környéken keresni, gyűjteni, hazaszállítani az ilyen anyagokat amelyek már eleve rovarirtókkal szennyezettek ! Több mint fáradságos, egyben egészségromboló káros, esztelen eljárás az ilyen? A Sümegi Úr eljárásával a méhcsalád tiszta, szermentes ásványi elem szükséglete, folyamatosan és állandóan biztosítva, ráadásul idő, fáradtság, és energia ráfordítás nélkül! Nem véletlen ha az ilyen körülmények között működő méhcsalád jó egészségnek örvend és következés képpen, jelentősen magasabb a termék hozama!
Joseph.bencsik@free.fr 2018 november
Leközölhető, továbbítható

Francia mozgósítás a méhpusztulások körül !

Bencsik József
Francia mozgósítás a méhpusztulások körül !
Az « Abeilles et les Fleurs » című méhészeti szaklap szeptemberi száma, már 7 teljes oldalon
foglalkozik az utóbbi két év óta dühöngő katasztrofális méhpusztulásokkal, az innen származó
különleges nehézségekkel. Miután magam is a súlyos károsultak között (15/16 veszteség arány) így
természetesen ugyancsak érdekelt vagyok a további fejleményekben, és figyelem az eseményeket.
A korábbiakban megjelent írásaimban, magyarul is, Franciában méhészeti gyűléseken is, szoba került a szakma méhészet -egészségügyi keretének hatástalansága, a kárbejelentés bonyolultsága, Másrészt, és ami még sokkal fontosabb, a pusztulási okok, okozatok, meghatározása még mindig ismeretlen. A káresetemet bejelentettem egyeses helyeken, méhészgyűlések alkalmával, szóban is írásban is.
Történt a kárbejelentés az én esetemben közel két évvel ezelőtt 2017 január, február folyamán.
Jellemző, hogy azóta se kaptam semmiféle személyes visszahatást. Vannak ugyan országszerte jól
felszerelt kutató és vegyszer-biológia elemző laboratóriumok, de azok csak a hivatalosan fölvett
rögzített esetekkel foglalkoznak. Márpedig, azok helyzetkörülmény feltételei, időbeli meghatározói
rendkívül pontosak és szigorúak, nem kevésbé bonyolultak. Aki annak nem tud eleget tenni annak
elemzési kérelmét visszautasítják, érthető okokból. Innen az előírt eljárás, a mintadarabokat hivatalos szakmegbízottakra kell bízni. Valaki mégis bejelentést tesz ilyen “szakmegbízottnál”, az esetenként akár többnapos, hetes késéssel jelentkezhet. Ez idő alatt a veszteségi körülmények alaposan megváltozhatnak, a felmérések eredményei ugyanígy. Nem véletlen ha a káreset bejelentésemre senki labor, se szervezeti megbízott nem jelentkezett. Ugyanakkor a környezetemben közel 30 esetről tudok, amelyek egyidejűsége miatt lehetetlen minden esetet rövid határidőn belül fölülvizsgálni.
Másrészt nem kell elfelejteni amikor más területeken százával az egy időben történt kipusztulás. Az
előírt vizsgálati eljárás végrehajtása az én esetemben, tehát közel se lehetett végrehajtható. Maga a
kipusztulás közel 30 nap alatt játszódott le, szinte egy időben, 2016 október folyamán. Tehát, akkor,
vajon csak esetenként, szabály szerint végrehajtható vizsgálati eljárás vehető számításba?
Az “Abeilles et Fleurs” egyik legnagyobb szaklap 2018/07 számában, összesen 7 oldalon, összesen 5 írás jelent meg tömeges méhpusztulás ügyben. Anne Furet tollából, egy írás olvasható « 3 milliós € lett a károsult méhészek rendelkezésére bocsájtva” a hivatalos miniszteri hatóságok közbejárása
folytán. A helyi hozzávetőleges fölmérések szerint 20 000 kaptárveszteséget jeleztek a Bretagne
vidéken míg Dordogneban és Charante –Maritine vidéken összesen 60 000 re becsülik a kaptár
veszteségeket! A feltételek meghatározása közös megállapodás szerint már meg is történt, az
augusztus 30-án tartott gyűlés határozatai szerint. Azok részletesebb leírása tér és tartalom tömege
folytán, nem fér ezen írás keretei közé. A minisztérium szerint, a két kérelmező vidék szervezeti
felelősei rendelkezésére áll. Az a kártérítési igénylés feltételei pontosítására is sor fog kerülni.
Részükre a helyhatóságok rendelkeznek határozattal. Az érdekeltek legyenek figyelemmel és
maradjanak kapcsolatban, akár Internet segítségével; Írta az írás szerzője, majd az írást a két vidéki
szervezet egy- egy feltételi táblázat követi.
Két csoport: 15 -30 % vagy 30 %-on fölüli veszteség, önműködő felújítás, rajvásárlás 1 500 € Legtöbb 37 500 €, majd csoportosított formában a Bretagne-i méhészeknél, majd hasonlóan, az Aquitain-i méhészeknél, első sorban mindazoknak, akik válaszoltak a kérdőívekre, és azoknak a méhészeknek, akik több mint 50 családot kezelnek, na és persze csoport-tagok. Majd a folyóirat 25-29 oldalán, két hatalmas írás olvasható “Méhpusztulások” cím alatt.
1.- Újabb technikai szabály: Már jobb,. . . de még messze a számítástól!:
A Mezőgazdasági Minisztérium nyilvánosságra hozott 2018. június 12-én egy újabb technikai
utasítást, hogyan felügyelni a méhek tömeges kipusztulását. Az UNAF szervezet (Union National des Apiculteurs Français = Francia Méhészek Egyesülete) már több, mint egy éve jelezte a
rendellenességet, a hatástalanságoknál. Írták :Újjal mutattunk a képtelenségekre : fölsoroltuk a
különböző vidék helyzetkülönbségeit, hiányoltuk a Minisztérium visszahatását, elhanyagolva a
kémiai okokat, az országos egészségügyi mérleg turpisságát, állította az írás szerzője. A 3. oldalra
terjedő leközölt írás, (25, 26, 27) kérdéseket vet föl, hogyan fölvetni a pusztulás kérdését az évközi
elhullások esetén és hogyan azt kezelni a téli tömeges pusztulások folytán. Ez utóbbi esetben ugyanis nem kerülhet szóba mérgezés, hiszen se permetezés se semmilyen méreg alkalmazásban, és a méhek se járnak ki. Hivatalos hatósági beavatkozásra csakis akkor kerülhet sor, ha a károsult ki tudja mutatni a mérgezési körülményeket. A baj csak ott, hogy a károk télvíz idején történtek amikor is a mérgek nincsenek alkalmazásban és ráadásul a méhek nem járnak ki !
2.- Míg a 28, 29 oldalon, beszámoló az « OMAA » = Megfigyelések a Méhpusztulások, Legyengülések körül , Nyugat-Franciaországban. Első beszámoló az ITSAP intézet legutóbbi vizsgálatairól, megjelent, ez évben, június 6-án . Nem állítja magáról, mint Technikai Intézmény, hogy ismeri a tél folyamán történt tömeges méhpusztulások okait, de támaszkodik az egész év folyamán történő méhegészségi nehézségek számbavételére, vizsgálataira. Bárki, akár telefonon keresztül is jelezhet, méhegészség körüli rendellenességeket. Az intézmény költségeit nem az állam viseli hanem a szakmai közösség.
Az első beszámolóból (2018/06/06) : Az intézmény, ezidáig kapott összesen 189 kárbejelentést, a
környezetéből. Majd részletesebb beszámoló esetenként. Végül is az utolsó fejezetben elismeri
képtelenségét tömeges pusztulási okozatok leírásához !
A 29-ik oldalon az OMAA tanulságai alapján megállapítható az idei tél múltával, egy « kolosszális » méhveszteség : 59 000 méhcsaládból 20 000 –es veszteség.
Nem véletlen ha magam részéről, közelebbről érdekelnek a méhveszteségek fejleményei, amikor is,
még ilyen beszámolóval is jelentkezek Franciaországból. Közel két év elteltével még a mai napon se tudja senki kimutatni a tömeges egyidejű kipusztulás okozatait. Magam régóta képzelődök
magyarázatot keresek azóta is. Közel 2 év telt el a nálam történt szinte teljes méhpusztulás óta !
Meglehet, hogy magyar oldalon közel se állt be hasonló összehasonlítható méhveszteség az elmúlt
években és a jelen év folyamán. Legalábbis a magyar szaklapokban nem olvashatok 7 oldal
terjedelmű beszámolót, olyat mint amiről ez írásban röviden beszámolok. Nos ha szerencsére nem
létezik ilyen tömeges méhpusztulási helyzet Magyarországon, akkor már fölöslegesek a írásban
kifejezett hőbörgéseim, hiszen még arról se lehet tudni, milyen eljárások a szokásosak ilyen esetben.
Akkor az se véletlen, ha a legújabb (XI) méhészkongresszus tervei szerint, (2018/12/02) szóba se
került a beütemezett műsorban a tömeges méhpusztulás kérdése. Jó lenne tudni hogy járnak el a
magyar méhészek az esetleges franciához hasonló helyzetben ! Úgy tűnik, ha vannak is ilyen esetek, az is csak véletlenek lehetnek, és következésképpen lényegtelenek ! Pedig a szóbeszédek szerint Magyarországon is történnek már évek óta, a franciákéhoz hasonló katasztrófák, csak éppen,
hivatalos helyeken, nem szeretik azokat emlegetni, arról csak éppen a károsultak tudnának? Ez
utóbbiakkal való együttérzésem folytán igyekezni fogok a továbbiakban is magyarul is időnként
beszámolni a fejleményekről, legalábbis ott, ahol azt figyelemre érdemlegesnek tartanák!
Sok szerencsét kívánva a magyar méhészeknek : Bencsik Józsi Bácsi Lyon 2018 október.
Természetesen továbbítható , leközölhető

Joseph Bencsik ezt írta (időpont: 2018. okt. 10., Sze, 17:09):

Magasan, a felhők fölött !

Bencsik József
Magasan, a felhők fölött !
A Márton fiam a napokban az Interneten megjelent legutóbbi tudományos írásának hatása alig
néhány nap alatt, már több mint 300-ra emelkedett, jelezte a kiadó.
https://www.numerama.com/sciences/433439-certaines-abeilles-vibrent-pour-motiver-les-plus-
faineantes-du-groupe.html No persze megjelent az kicsit korábban, 01 október a « Scientific Report »
https://www.nature.com/articles/s41598-018-32931-z
című tudományos szaklapban, sajnos angol nyelven, amihez nem sokat értek! Az egyik ilyen (300)
visszahatásról szeretnék röviden beszámolni a föntebb jelzett címen. Meglehet, Magyarországon is,
sokan azok, mint magam is, nem vagyunk bennfentesek angol nyelvű közlemények olvasásában. No meg persze egy adag büszkeség is beszámítható, annál is inkább, miután jómagam is bedolgoztam ezen kutatásokba, így évek óta.
Az írás francia nyelven jelent meg okt. 22-én Nelly Lesage úrhölgy tollából, fényképekkel összesen 3 oldalon. Igyekszem rövidenforditani :
Talán a méhek tudnának valamit tanítani, hogyan dolgozni csapatban hatásosan. A kutatóknak
sikerült rögzíteni egy rezgésjelzést, amely egy fölhívás a tevékenységre. A méhek azt is tudják,
hogyan fölhívni, hogyan közreműködni hatásos, csoportos munkára. Egy kis rezgéssel fölrázni a
munkanélkülieket, ily módon föllendül a méhcsalád teljesítménye.
A műszerfelmérések készültek Nottingham-i Műszaki Egyetemen, (2) valamint Franciaországban, (1,
az én méhesemben) három kaptárban egy teljes év folytán.
A “ hát-has”rezgések igazolására “rezgésgyorsito” rezgésmérőket vagyis accélérateur –öket használtak. Ezek
segítségével sikerült megtalálni, és rögzíteni a rezgéseket és kiválasztani a bennfenteseket. A kutatók vonalakra bontották a rezgésrögzítéseket, ily módon hallani is lehetett a “szuperorganisme”
szervezetet teljes méretében.
A méhek amikor szembe kerültek a nehézségekkel: Hogyan biztosítani a “szuperorganisme”
szervezet hatásos működését? Akkor a csapat egy kis része különleges rezgéseket sugároz amelyek
segítségével fölrázza “lustálkodókat” amikor is intensiv tevékenységre szükség mutatkozik.
Energia takarékosság? A méhek pihennek amikor nincs szükség különleges tevékenységre, de
fölrázzák a társaikat amikor szükség mutatkozik arra, magyarázza Bencsik Márton, a Nottingham-i
Műszaki Egyetemen, mint tanár.
A tudományos “művelet” amivel a méhek értekeznek egymás között a munkájuk elvégzéséhez, de a
rovarok kipusztulási határára kerülhet sor, amely annyira megrázó, hogy a helyettesítésükre már
“önműködő” beporzók készítése a soron.
No persze legyen az én jelen visszahatásomra is jellemzők ez utóbbi sorok mint egy a korábban
befutott 300 között, mint az egy gyakori eset! Az is meglehet, hogy a “Sientific Report” angol nyelvű tudományos szaklapot Magyarországon is többen olvassák, mi több talán már vissza is hatottak? Már a magyar szaklapok sokaságában is, ha nem is 300-an, de többen visszahatottak. Nem véletlen, hiszen kevesen tudják, ki az a Dr Márton Bencsik, Matematika fizika tanár a Nottingham-i Egyetemen? Jó magam ugyan időnként emlegetem, de az írásaimat több mint kevesen olvassák, így ugyancsak kevesen terjesztik.

Karl Von Frich nobel díjas kutató felfedései óta, tudjuk, hogy a méhek kapcsolatban vannak egymással különféle mozgási jelekkel. Így például “táncolnak” is. De van-e értelme annak, hogy a méhészek is, belépjenek a méhek táncába? Legalábbis muzsikával szolgáljanak? Minden bizonnyal így, legalábbis amióta a méhek kipusztítása divatban, és annak megállítására valami remény, messziről sugárzik. De még nagyon messze vagyunk attól a korszaktól, amikor is a méhész, részletes helyzeti beszámolót kaphat képernyőn, közvetlenül a méheitől. Akkor már nem lesz szükség kaptárbontásra, csak rendellenesség esetén! Ilyen lehetőség máris rendelkezésre áll, rezgésmérés segítségével. No persze még messze a pontosítás, de már most, esetenként leolvasható a méhcsalád helyzete számítógép képernyőjén. Nagy segítség lehet annak a méhésznek, aki számos kaptárral rendelkezik, és aki ráadásul, például permetezés veszélyes területeket is szeretne kihasználni.
Jelenleg még számos rovarirtó vegyszerek, gyomirtók alkalmazása is dühöng a megiparosodott
mezőgazdaságban. No persze jut azokból méheknek is nem is kevés. Természetesen megsínyli azokat a méhcsalád is, vele a méhész is. A legtöbb esetben, a méhész kénytelen elviselni, az alkalmazott szerek okozta károkat. Egyébként is azok között olyanok is vannak, melyek nem pusztítanak nyíltan, csak éppen akadályozzák a család normális életvitelét valamiben, kisebb nagyobb mértékben zavarók. A méhész csak annyiban, és akkor veszi észre amikor is a hozam kisebb nagyobb mértékben lecsökken, megcsappan. Egy francia, nemrég készült felmérés szerint, a méhcsaládok hozama az utóbbi időkben, de meglepően magasabb a városi környezetben. Nem véletlen: ott sokkal kisebbek a szerek használata, ott nem növények a virágok, termékhozama a fontos, az szinte érdektelen! Ott a gazdag virágzás a fontos. Tanulság is származhat az ilyen megállapításokból! Oda, olyan helyekre kell járni, ott kell méhészkedni ahol nincs ipari termelés. Mindezek következtében, a falusi mezőgazdasági termelő környezetben nem ajánlatos méhésznek letelepedni. A hagyományos módon való méhészkedésnek, már befellegzett. A termelő méhészek száma alaposan meg fog csappanni. Egyre nehezebb lesz a méhészkedésből megélni, elfogadható szinten!
Miközben olyan borzalmas méhészeti csapás is érhet bárkit is amit magam is átéltem. 2016 őszén 16 családból egy maradt életben mindez alig néhány nap leforgása alatt. Lásd a korábbi írásaimban!
Ugyanakkor, a mai napig senki se tudja milyen okokból történt az így.
A kipusztult kaptárok között a Márton fiam rezgésmérési felszereléssel fölszerelt kísérleti kaptár
méhei is, szinte egy napról a másikra elhagyták a kaptár, megszökött a népesség, otthagyta a
méhanyát a gondozókkal, elpusztulni a kaptárban. Talán az iskolaév során a Nottingham–i
Egyetemen, sor fog kerülni a katasztrófa lefolyásának tanulmányozása. No de, sajnos, ezzel még az
okok, az okozatok még nem derülnek ki !
Most, éppen, október végén vagyunk. 85 évesen akaratlanul eszembe jutnak “56 “os események,
amikor is Pártunk és Kormánya “jóvoltából” menekülni kényszerültem, így az a velem egyidős
magyar menekült feleségem is. Ma a negyedik helyen született Márton fiunk, márpedig, magasan, a
felhők felett dúskálkodhat a tudományos kutatásokban! De nemcsak ő, mert a harmadik helyen
született lányunk, Dr Bencsik Anna biológus, ugyancsak tudományos kutató igazgató “nano”technikai szinten, az Európai ANSES laboratórium hálózatban. Mikor, és ha nem most, emlegethetek ilyen szerencsés körülményeket az életem “naplemente” idején?
Joseph.bencsik@free.fr
Lyon 2018 oktober
Továbbítható , leközölhető





Halálos menekülés !

Bencsik JózsefHalálos menekülés ! Már több mint egy féléve történt tömeges méhszökés, a Ville sur Jarnioux (Fr 69640) határában fekvő méhésemben. Október elején, a családok mindegyikének súlyából ítélve, nem mutatkozott különlegesebb szükségpótló, téli táplálék, de azért egyik másik kaptár, azért mégis kapott egy kis pótlást, a biztonság kedvéért . A többiek súlya annyira biztató volt, hogy hozzá se nyúltunk. Időközben mégis, ki, ki mentem, ha másért nem, behordani a fölösleges tartalék kellékeket, etetőket. Egy ilyen alkalommal, jó meleg idő volt, és imitt-amott bővebb kijárás, máshol semmi. Gyanús lett a helyzet: miért járnak ki egyesek olyan bőven, amikor nincs virágzás, lehullottak már a falevelek is, és miért nem így mások. Akkor kinyitottam egy hallgatag kaptárt. Nagy meglepetésemre teljesen néptelen volt. A család tele, lefedelezett mézes keretekkel, de sehol semmi életjel. Igaz ugyan találtam egy, a keret közepén, kis csomóban kb. egy tucatnyi elpusztult méhet. Mi több, a középső kereteken találtam némi lefedelezett, otthagyott fiasítást is, de sehol semmi népesség. Ugyanakkor a keretek alatt se semmi hullatömeg. No persze megnéztem rögvest mindazon kaptárt is amely, csendben hallgatott. Katasztrófa!!! Így az 6/16 kaptárban! Tömeges pusztulás! A népesség megszökött teljes egészében! 47 éves méhészeti gyakorlatom alatt ilyen esettel nem volt dolgom. A helyzet, annyira különlegesnek bizonyult, szinte, azóta is, a mai napig is, számomra, megmagyarázhatatlan! Vajon milyen okokból kényszerült a méhcsalád öngyilkosságra, és miért októberben? Ott hagyták úgy a befedelezett fiasításos keretet, mint a mézeseket, egyetlen gondozó nélkül! Ellenben találtam szinte minden kaptárban, közepén, egy kereten összegyűlve egy kis marék méhecske csomó hulláját, a sejtekbe kapaszkodva, több esetben benne az elpusztult anya is! 10 nap elteltével ismét látogatás a telepen. Ezúttal már csak egy kaptárt találtam életben. Már beállt a decemberi hideg idő, nem bontottam föl csak a hallgatag kaptárokat. De nagy kérdések merültek föl előttem. Ilyen halálos tünettel 47 éves méhészeti gyakorlatom alatt, nem volt alkalmam találkozni! Hogyan és miért kerülhetett arra a sor? Hol hibáztam, és milyen eljárásban? Hogyan és miért ilyen kényszerűség? Kapcsolatos mellék-események Miközben, a faluban, kb. 1 km távolságra, a kis házunk előtt, helyezkedett egy kaptár, rezgésmérési felszereléssekkel ellátott méhcsalád szinte 10 év óta. Helyzetfelmérési rezgések minden nap elteltével láthatók voltak, úgy a Márton fiam laborjának képernyőjén Nottinghamban, úgy mint az én számítógépem Lyonban. Az a család a tavasz folyamán, (2017) a szemem láttára kirajzott. A rajt, könnyű volt befogni a kerítés melletti ribizlibokron. Megfelelő keretekkel fölszerelt kaptárba telepítve ott hagytam a ribizlibokor előtt, gondolván, hogy másnap elviszem La Tourt du Pin-be a lányomhoz, akinek a férje szeretné elkezdeni a méhészkedést. A befogott raj tömege a ribizli bokor előtt azonban másnap elhagyta a kaptárt. Szerencsére alig 100 méterre újra megtaláltam, újra befogtam, de ezúttal már a kísérleti, kirajzott kaptár mellé helyeztem. Idő híján akkor kint hagytam, a ribizli bokor előtt az így kiürült kaptárt amiből megszökött a befogott raj. Az első napokban rá se néztem, majd 10 nap elteltével, némi, jelentéktelen jövés menés mutatkozott az üresnek vélt kaptárban. Míg végül is valóban egy kis betelepedett, avagy benne maradt raj, rendezkedett be. Majd szeptemberben elején, már 4 fiasításos kerettel elvittem a lányomhoz La Tour du Pin (100 km). Ott aztán kiegészítettük a kis család élelemkészletét. De miért is csinálok ilyen jelentéktelennek látszó eseményekről beszámolót? Mert az a kis raj, amelyik ott maradt a ribizlibokor előtt, még a nyár folyamán szinte remekül “fölnőtt”, de ugyan arra a sorsra jutott la Tour du Pin-ben a lányomnál mint az eredeti “anya” család is, Jarniouxban, vagyis, megszökött, mindkettő, anya és a lánya családostul. Történhetett ez így “családi vonás” folytán? Ugyanakkor a La tour du Pinben kipusztult család testvére, amely kipusztult anyacsalád helyén kapott helyet, Jarniourban, remekül túlélte a telet. De nem csak! Nem szökött meg, mint a testvére La Tour du Pinben, hanem már áprilisban kirajzott! Lehet-e ezen eseményekből arra következtetni, hogy ez a “szökevénység” nem családi vonás? Mi több, talán nem is ragályos? Jó, jó, de miért zajlik az le tömegesen, 15/16, szinte néhány óra alatt ? Rendes körülmények között, minden élő méhcsaládon belül, állandóan folyik valami tevékenység! Még akkor is így, ha nincs mit gyűjteni. A anya ugyan már ritkán, vagy nem is petézik, de korábbi petézésekből még nem kelt ki minden fiasítás. Na és persze a különböző külső beosztásban ténykedő egyedek már nem dolgoznak. Míg a belső munkálatokkal, felelősséggel megbízott egyedek folytatják megbízatásukat. Normális körülmények között, a családon belül, rendesen, és állandóan folynak az értesülések. Mindenki “tudja” mi a helyzet, mi a dolga, legyen az, a változó körülmények szerint. Egyszer csak beüt egy “mennykőcsapás”, elkerülhetetlen, “értesülés –rendelet”, és az könyörtelenül terjeng a családban: Tessék rögvest elhagyni a kaptárt!!! Kifelé, mindenki!!! Az értesítettek között olyanok is, akik, jelenleg is, a belső tevékenységben munkálkodnak! Honnan jöhetett, avagy hogyan születhetett egy ilyen könyörtelen mindenkire vonatkozó halálos rendelkezés? És miért engedelmeskedett mindenki? Kivéve a petéző anyát, és kíséretét. Rájuk miért nem érvényesült a kiutasítási rendelkezés? Ott haltak éhen, gondozatlanul, elhagyatva egy középső kereten, miközben mindenki, szó nélkül végre is hajtotta a könyörtelen rendelkezést ! Sehol semmi hullatömeg a keretek alatt! Semmi jel a tiltakozásnak, a védekezésnek! Hihetetlen, de így történt! Hogyan ésszerű magyarázatot találni arra a vitathatatlan tényre amely szerint a ribizli bokor előtt talált két testvérraj közül csak az egyik szökött meg? Másik miért nem kapott “kiutasítási” rendelkezést? Ugyanakkor, a két testvérraj “anyjának” családja is, megszökött. Igaz ugyan hogy a méhcsaládok, szinte állandóan, és egyre tömegesebben, egyre halálosabb rovarirtók hatásának vannak kitéve! Talán a környéken is így? De jelen esetben ilyen érvekre se lehet hivatkozni, hiszen, novemberben a levélhullás után sehol semmi rovarirtó permetezés nincs alkalmazásban! Különben is a méhek ilyenkor már csak higiénikus okokból, jó idő esetén, csak “pisilni” szállnak ki a kaptárból. No, akkor, hogyan elképzelni, a “kilakoltatási rendelet” végrehajtását a szezon befejeztével? Ki irányítja azt, honnan, kitől a kezdeményezés? Vajon, elképzelhető lenne olyan mérgezési hatás, amelynek eredménye csak hetek, hónapok, elteltével érvényesülne? Avagy hogyan alakulhat ki hirtelenében a kaptártérben olyan légkör amely elviselhetetlen, mindenkinek! Menekülni kell!!! De miért egy kivétel: 16 család közül, egyetlen maradt életben? Majd áprilisban anyabölcsőket épített amelyekből sikerült újabb kis családot nevelni? Ugyanakkor, a faluban, egyedülálló a kísérleti kaptár, amely két kis rajt bocsájtott ki 2016 áprilisában, majd “kilakoltatási” rendeletet kapott, október végén ? Míg a leszármazott, két testvér- raj közül az egyik, ugyancsak kilakoltatási utasítás sújtott, la tour dun Pinben a lányomnál. Miközben a másik nagyszerűen kifejlődött, és április folyamán (2018) ugyancsak, szokásos módon, kirajzott. Így áll a helyzet ma 2018 június végén. Aki pedig nem nyugszik bele egy ilyen tömeges pusztulásba, annak van miről, legalább morfondírozni, mint magamnak is! Remélem és szívből kívánom, ne forduljon elő ilyen lesújtó eset, senkinél se, Magyarországon! De, ha mégis, jó volna véleményeket olvasni a szaklapokban is! Joseph.bencsik@free.fr 2018 június Továbbítható, leközölhető

Halálos menekülés !

Bencsik JózsefBencsik Jozsef

Már több mint egy féléve történt tömeges méhszökés, a Ville sur Jarnioux (Fr 69640) határában fekvő méhésemben. Október elején, a családok mindegyikének súlyából ítélve, nem mutatkozott különlegesebb szükségpótló, téli táplálék, de azért egyik másik, kaptár, azért mégis kapott egy kis pótlást, a biztonság kedvéért ? A többiek súlya annyira bíztató volt, hogy hozzá se nyúltunk. Időközben mégis, ki, ki mentem, ha másért nem, behordani a fölösleges tartalék kellékeket, etetőket. . Egy ilyen alkalommal, jó meleg idő, volt is imitt amott bővebb kijárás, máshol semmi. Gyanús lett a helyzet: miért járnak ki egyesek olyan bőven, amikor nincs virágzás, lehullottak már a falevelek is, és miért nem igy mások. Akkor kinyitottam egy hallgatag kaptárt. Nagy meglepetésemre teljesen néptelen volt. A család tele, lefedelezett mézes kertekkel, de sehol semmi életjel. Igaz ugyan találtam egy, a keret közepén, kis csomóban kb egy tucatnyi elpusztult méhet. Mi több, a középső kereteken találtam némi lefedelezett, otthagyott fiasitást is, de sehol semmi népesség. Ugyanakkor a keretek alatt se semmi hullatömeg. No persze megnéztem rögvest mindazon kaptárt is amely, csendben hallgatott. Karasztrófa!!! Igy az 6/16 kaptárban! Tömeges pusztulás!
A népesség megszokott teljes egészében!
47 éves méhészeti gyakorlatom alatt ilyen esettel nem volt dolgom. A helyzet, annyira különlegesnek bizonyult, szinte, azóta is, a mai napig is, számomra, megmagyarázhatatlan! Vajon milyen okokból kényszerült a méhcsalád öngyilkosságra, és miért októberben? Ott hagyták úgy a befedelezett fiasitásos keretet mint a mézeseket, egyetlen gondozó nélkül! Ellenben találtam szinte minden kaptárban, közepén, egy kereten összegyűlve egy kis marék méhecske csomó hulláját, a sejtekbe kapaszkodva, több esetben benne az elpusztult anya is!
10 nap elteltével ismét látogatás a telepen. Ezúttal már csak egy kaptárt találtam életben. Már beállt a decemberi hideg idő, nem bontottam föl csak a hallgatag kaptárokat. Denagy kérdések merültek föl előttem. Ilyen halálos tünettel 47 éves méhészeti gyakorlatom alatt, nem volt alkalmam találkozni! Hogyan és miért kerülhetett arra a sor? Hol hibáztam, és milyen eljárásban,? Hogyan és miért ilyen kényszerűség?
Kapcsolatos mellék-események
Miközben, a faluban, kb. 1 km távolságra, a kis házunk előtt, helyezkedett egy kaptár, rezgésmérési felszereléssekkel ellátott méhcsalád szinte 10 év óta. Helyzetfelmérési rezgések minden nap elteltével láthatók voltak úgy a Márton fiam labojának képernyőjén Nottinghamban, úgy mint az én számítógépem Lyon ban. Az a család a tavasz folyamán, (2017) a szemem látára kirajzott. A rajt, könnyű volt befogni a kerítés melletti ribizlibokron. Megfelelő keretekkel fölszerelt kaptárba telepítve otthagytam a ribizlibokor előtt, gondolván, hogy másnap elviszem La Tourt du Pin- be a lányomhoz, akinek a férje szeretne elkezdeni a méhészkedést. A befogott raj tömege a ribizli bokor előtt azonban másnap elhagyta a kaptárt? Szerencsére alig 100 méterre újra megtaláltam, újra befogtam, de ezúttal már a kisérleti, kirajzott kaptár mellé helyeztem. Idő híján akkor kint hagytam, a ribizli bokor előtt az igy kiürült kaptárt amiből megszokott a befogott raj. Az első napokban rá se néztem, majd 10 nap elteltével, némi, jelentéktelen jövés menés mutatkozott az üresnek vélt kaptárban . Míg végülis valóban egy kis betelepedett, avagy benne maradt raj, rendezkedett be. Majd szeptemberben elején, màr 4 fiasitásos kerettel elvittem a lányomhoz La Tour du Pin (100 Km). Ott aztán kiegészítettük az kis család élelem készletét.
De miért is csinálok ilyen jelentéktelennek látszó eseményekről beszámolót? Mert az kis raj amelyik ott maradt a ribizlibokor előtt, még a nyárfolyán szinte remekül “fölnőtt”, de ugyan arra sorsra jutott la Tour du Pin-ben a lányomnál mint az eredeti “anya” család is, jarnioux ban, vagyis, megszokott, mindkettő, anya és a lánya családostul. Történhetett ez így “családi vonás” folytán?
Ugyanakkor a La tour du Pin ben kipusztult család testvére, amely kipusztult anyacsalád helyén kapott helyet, Jarnioux banl, remekül túlélte a telet. De nem csak! Nem szökött meg mint a testvére La Tour du Pin –ben, hanem már áprilisban kirajzott! Lehet e ezen eseményekből arra kovetkeztetni hogy ez a “szökevénység” nem családi vonás? Mi több talán nem is ragályos? Jó, jó, de miért zajlik az le tömegesen, 15/16, szinte néhány óra alatt ?
Rendes körülmények között, minden élő méhcsaládon belül, állandóan folyik valami tevékenység! Még akkor is igy, ha nincs mit gyűjteni. A anya ugyan már ritkán, vagy nem is petézik, de korábbi petézésekből meg nem kelt ki, minden fiasítás. Na és persze a különböző külső beosztásban ténykedő egyedek már nem dolgoznak. Míg a belső munkálatokkal, felelősséggel megbízott egyedek folytatják megbiztatásukat. Normális körülmények között, a családon belül, rendesen, és állandóan folynak az értesülések. Mindenki “tudja” mi a helyzet, mi a dolga, legyen az, a változó a körülmények szerint.
Egyszer csak beüt egy “mennykőcsapás”, elkerülhetetlen, “értesülés –rendelet”, és az könyörtelenül terjeng a családban : Tessék rögvest elhagyni kaptárt !!! Kifelé, mindenki!!! Az értesítettek között olyanok is, akik, jelenleg is, a belső tevékenységben munkálkodnak! Honnan jöhetett, avagy hogyan születhetett egy ilyen könyörtelen mindenkire vonatkozó halálos rendelkezés? És miért engedelmeskedett mindenki? Kivéve a petéző anyát, és kiséretét. Rájuk miért nem érvényesült a kiutasítási rendelkezés? Ott haltak éhen, gondozatlanul, elhagyatva egy középső kereten, miközben mindenki, szó nélkül végre is hajtotta a könyörtelen rendelkezést ! Sehol semmi hullatömeg a keretek alatt! Semmi jel a tiltakozásnak, a védekezésnek! Hihetetlen, de így történt! Hogyan ésszerű magyarázatot találni arra a vitathatatlan tényre amely szerint a ribizli bokor előtt talált két testvérraj közül csak az egyik szokott meg? Másik miért nem kapott “kiutasítàsi” rendelkezést? Ugyanakkor, a két testvérraj “anyjának” családja is, megszokott.
Igaz ugyan hogy a méhcsaládok, szinte állandóan, és egyre tömegesebben, egyre halálosabb rovarirtók hatásának vannak kitéve! Talán a környéken is így? De jelen esetben ilyen érvekre se lehet hivatkozni, hiszen, novemberben a levéhullás után sehol semmi rovarirtó permetezés nincs alkalmazásban! Különben is a méhek ilyenkor már csak hygénikus okokból, jó idő esetén, csak “pisilni” szállnak ki a kaptárból. No, akkor, hogyan elképzelni, a “kilakoltatási rendelet”végrehajtását a szezon befejeztével? Ki irányítja azt, honnan, kitől a kezdeményezés? Vajon, elképzelhető lenne olyan mérgezési hatás amelynek eredménye csak hetek, hónapok, elteltével érvényesülne? Avagy hogyan alakulhat ki hirtelenében a kaptártérben olyan légkor amely elviselhetetlen, mindenkinek! Menekülni kell!!! De miért egy kivétel: 16 család közül, egyetlen maradt életben? Majd áprlisiban anyabölcsőket épített amelyekből sikerült újabb kis családot nevelni?
Ugyanakkor, a faluban, egyedülálló a kisérleti kaptár amely két kis rajt bocsájtott ki 2017 áprilisában, majd “kilakoltatási” rendeletet kapott, októberben végén ? Míg a leszármazott, két testvér-raj közül az egyik, ugyancsak kilakoltatási utasítás sújtott, la tour dun Pin ben a lányomnál. Miközben a másik nagyszerűen kifejlődött, és április folyamán (2018) ugyancsak, szokásos módon, kirajzott. Így áll a helyzet ma 2018 június végén.
Aki pedig nem nyugszik bele egy ilyen tömeges pusztulásba, annak van miről, legalább, morfondirozni, mint magamnak is! Remélem és szivből kivánom, ne forduljon elő ilyen lesúlytó eset, senkinél se, Magyarországon! De, ha mégis, jó volna véleményeket olvasni a szaklapokban is!
Joseph.bencsik@free.fr 2018 június Továbbítható , leközölhető

A magam részéről.

Bencsik JózsefBencsik Jozsef


További megjegyzések, elgondolások, az elszenvedett méhészeti pusztulásokhoz, kártérítéshez.
A magam részéről ugyancsak, nem egyéni, hanem egy közös eljárási ajánlatról álmodok már hónapok óta, mint ahogy arról időközben be is számoltam az « Európai Méhész », honlapon. Mindamellett számos, előnyősöbbnek mutatkozó különbség mutatkozik az én személyes elképzelésem oldalán, legalábbis a Francia UNAF, elképzeléshez képest.
A véleményem szerint, a helyi közösségi hatoságokhoz való fordulás politikai súlya sokkal jelentősebb, mint 3-4 kisebb francia, környezetvédő, és méhész egyesület csoportulása esetében, még akkor is ha a tagok száma a legmagasabbak közé számított, az országban. A helyhatoságok kapcsolata a környezettel annak egyensúlya, ugyancsak és első sorban az ő hatáskorukhoz tartozik. Méhészeti pusztulások, kárbejelentések is, első sorban a helyszínen nyilvánulnak meg, még akkor is ha azok kivizsgálásával a labor intézmények foglalkoznak. Következésképpen a kárveszteségek bejelentése nem az egészségügyi intézményeknél, avagy bíróságokon keresztül bizonyul hatásosnak ! De történjék a bejelentés a helyhatoságoknál, a polgármestereknél besegítő kérelemmel !
Az elképzelésem szerint, messzemenően hatásosabb lenne, a helyhatósàgok beavakoztását kikérni, ha nem is kényszeríteni,. A károkat, náluk bejelenteni, közreműkődésüket kérni, és nem a minisztériumokban. Valójában a gyakorlatban, a helyhatoságok, képviselik a lakosságot, és megfordítva is : a lakosságot képviseli a helyhatóság. Amikor tehát a helyhatósági képviselet a méhészek védelmére áll ki, akkor azt kötelességből teszi. Legyünk hát akkor összhangban a helyhatóságokkal. Végülis, a helység zúldkornyezetének egyensúlya, a beporzok védelme, teljes méretben közérdeknek számítható ! Amikor a helyhatóság a környezet egyensúlyának védelmében cselekszik akkor közérdekből tesz így ! Pontosan ilyen okokból forduljunk bizalommal előszöris a helyhatoságokhoz, a polgármesterekhez : a méhészet védelme közérdek, egyben létérdek is !
A gyakorlatban, első lépésben, egy lehetőségről :
A méhészeti, a mezőgazdasági magyar szaklapokban megjelenik egy felhívás, pontosabban, a méhészeti károsultak figyelmére. Felhívás :Tessék bejelenteni az elszenvedett méhészeti károkat, körülményeket, egyben támogatást kérni a helyhatoságoknál !Feladó, név, cím telefon internet. . . , ugyanakkor, egy példányt megküldeni azon szaklapoknak akik leközölték a kárbejelentési felhívást. Az eljárás segítségével, összesítésekkel ismeretessé válik a károsultak száma, a károsodás tömege, az azonositási adatak, helységnevek. Majd az föliratkozottak, megalapítanak egy közös « méhvédelmi » lobby csoportot, amelynek segítségével most már nem kérelmekkel, hanem tényleges, valódi követelményekkel fordulhat az illetékes helyeken, hivatalnokban, Így történhet az akár a miniszterhez is, és bármi más hivatalos helyen ! Óriàsi eőony, a helyhatoságok részvételére hivatkozni ! No persze ezzel még nem szűnik meg a méhpusztulási járvány, de legalább tudni fogunk egymásról, egymás bajáról !
Időközben, az én méhpusztulási esetem is alaposan gondolkodóba ejtett. Valójában, amikor az lezajlott, vagyis, november - december folyamán a méhek már nem jàrtak ki, gyűjtőgetni, a mezőgazdák, sehol se permeteztek, a fák levelei már lehullottak, így hát a méhek közel se kerülhettek érintkezésbe semmiféle pusztitó mérgekkel. De az is feltehető, hogy igazában nem is ragályos betegségről van szó, hiszen a méhek ilyenkor már nem igen járnak ki, képtelenek egymást tömegesen fertőzni! Nos akkor, hol, mikor, hogyan, kerülhettek érintkezésbe ragályos betegségekkel ? Mi volt az oka, a feltétele ilyen betegség kialakulásának ? Mit szólhatnak az eseményhez a méhegszégyügyi felügyelők ? A Ville sur Jarnioux i méhesemben, soha, nem fordult elő méhpusztulás, de most, 17 méhcsaládból egyetlen egy maradt életben  és a környéken nem egyedüli eset! Márpedig, hogyan történt a fertőzés ? Miközben az életben maradt család pontosan a kaptársor közepén volt elhelyezve . Talán abban a családban már kifejlődött az okozó betegségi ellenállás. Avagy, valami olyan mérgezés, történhetett amelynek hatása, alattomosan, csak hosszabb, hónapok elteltével nyilvánul meg ? De miért éppen november december folyamán, szinte egyszere és tömegesen, néhány nap leforgása alatt? Nem lehetett az eset kivételes ?
Megjegyezném még, hogy a polgármesterhez küldött kárbejelentésen, személyesen adtam át egy gyűlés alkalmával a helyi méhegészségügyi felelősnek, mig egy konferencia alkalmàval, màs, a mégegészségugyi eloado tanàrnak is. Visszahatàst engyénileg nem kaptam ! De megtortént egy visszahatàs. A szomszéd négy megyében felhívàs a károsultak följegyzésére !
Fönnmaradt nehézségek között, hogyan, és ki által, kinek a terhére a kártérítés, amennyiben arra számitani is lehetne ?
Tegyük föl, hogy az ajánlatom, a méhészek, a helyhatóságokkal való szövetségére, meghallgatása talált. Nem véletlenül, hiszen egy ilyen közreműkődés valódi közérdek ! Hatására, maga a Miniszter úr is meghunyázkodva követi a « méhész-lobby » követeléseit. Ez utóbbiak között, egy adózàsi követelmény is: A különböző mezőgazdasági vegyszereket gyártó cégek alkalmazott szereit jelentősen megadóztatni, és az így nyert összeget a kártérítésre fordítani ! Amennyiben méhészek és polgármesterek, helyhatóságok lobby szövetsége valóban kialakult, úgy egy ilyen követelményt, akár az országházi képviselőség se utasíthatja vissza ! Ily módon, megtörténhet a kártérítés a mérgeket, a szereket gyártók és alkalmazok hátrányára !
Nincs kizárva azonban, hogy francia földön előfordult káresetek számaránya messze a Magyar esetek fölött. Következtetésképpen, ott, nincs is szükség olyan gyökeres eljáràsokra mint francia földön. Ebben az esetben természetesen francia hőbörgéseim is jelentéktelenek. Az azokra kapott visszahatások alapján, Magyarországon, nincs szükség hőbörgésekre. Itt most meg kell emlitsem, hogy Internet- ten olvastam a “méhpusztulàsok.hu” honlapon számos kàresetrol. Sajnos nem talàltam osszefoglalo beszàmolot se semmi cselekvési kezdeményezést, se koveteléseket. De a lekozolt esetekbol arra lehet kovetkeztetni, hogy ott is duhong a méhpusztulás. No de minden bizonnyal minden károsult azon a honlapon nem jelentkezett a saját esetének beszámolójával. Ugyanakkor, se az említett honlapon, se a Magyar szakirodalomban nem találtam pontosabb számadatokat.
Lehet hogy Magyar földön nincs szükség a francia hőbörgésekre? A korábbi, régebbi tapasztalatok, gyakori visszahatások szerint, így igaz! Ne avatkozzanak a franciák, Magyar Ügyekbe! Lehet hogy ma is így! Megjegyezhetem e, hogy kizárólag Magyar állampolgár vagyok azóta is (1956)! Meglehet, hogy az én személyes káresetem közel se összehasonlítható a Magyar esetekkel!
No persze be kell valljam, semmi esetre se szándékozok beavatkozni a magyar méhészek belügyeibe, ki a fejes, mit határoz. De persze, azért még lehetnek egyéni elképzeléseim. De szabad e azokról nyilatkoznom ? Miközben a franciák nem csak meghallgatják hőbörgésem, hanem tesznek is!
Természetesen leközölhető, továbbítható !
joseph.bencsik@free.fr 2018 június 1



Méhésztuntetés a Prefectura elott junius 7. én !

Bencsik JózsefMéhésztuntetés a Prefectura elott junius 7. én !

Torténik az, miutàn a foldmuvelés ugyi miniszter még mindig nem ismerte el a télen bekovetkezett méhpusztulàsi kàrokat.

A miniszter szerint : A méhegészség felugyeleti hivatalos szervezet nem tett ilyen bejelentést !

Nem véletlen irja felhivàs szerzoje : 20 év ota, az àllami megbizott szervezet igy jàr el !


A tuntetésen kovetelni :

Surgos kàrtéritési segitséget !

Helyreàllitani a kornyezet egyensulyàt !



Minden bizonyàra, és szokàs szerint, fényképes beszàmolok vàrthatok a szaklapokban !



Szerencsére Magyarorszàgon nincs szukség igy eljàrn ! Ott, minden rendben !



Tisztelettel : egy Franciàban élo, hoborgo, 85 éves, sulyos, méhészeti kàrosult, magyar méhész !



Joseph.bencsik@free.fr Lyon 2018, màjus 29

Franciàban màr nem egyedül höbörgök a méhpusztulàsok miatt!

Bencsik JózsefBencsik Jozsef
Franciàban màr nem egyedül höbörgök a méhpusztulàsok miatt!
Eppen a napokban kaptam meg az « Abeilles et Fleurs » méhészeti szaklap, màjusi szàmàt. Tele szàmos megdobbento hirekkel, pontosan a téli méhészeti kàrokkal kapcsolatban is. Mi sokkal fontosabb, tobb kezdeményezés is, a musoron. Ezuttal ido és helyhiàny miatt csak két fontosabbnak szàmithato esetrol igyekszek, roviden beszàmolni.
Az elszor is, egy 6 oldalas beszàmolo egy parlamenti vàlasztmànyi « bizottsàg » megalakulàsàrol, az elso oszejovetelrol. . . Az inditvàny, az UNAF (magam is tagja!)méhésztàrsulati szovetség kezdeményezésére tortént, és persze nagy sikert aratott, màr alapulo gyulésen. Az osszejovetelt, az méhésszervezet szervezte meg, az inditvàny tàrsulati tagok részvételével. Kozottuk példàul, a Professzionàlis Méhészek Szovetsége, az « Eljovendo Nemzetség » tàrsulat, a « Madarak Védelme » Ligàja, « Tenni a Kornyezet Védelmében » tàrsulat . . . Pontosabb értesulések WWW.comitéelusabeille.org. Majd a 20-21 odalon, osszesen 8 résztvevo felszolalàsànak osszefoglaloja. A gyulés részvevoi kozott 150 parlamenti képviselo, parlamenti szenàtorok, kozottuk EU parlamenti képviselok is. A részvevok listàja beosztàsa, szakképviselete, neve a cikk, osszesen 6 oldalon olvashato is. Minden esetre jelentos jo hir francia méhészeti àgazatra részére. Tortént az, az orszàg màsodik méhészegyesuleti szovetsége ( UNAF,kb 10 ezer tag) az egyik legharciasabb méhészérdekvédelmi szervezet kezdeményezésére. A jelen beszàmolo is ezt az àllitàst igazolja. Foszerkesztoje egyben a tàrsulat elnoke, Giles LANIO a szaklap minden egyes szàmàban egy oldalas beszàmoloval jelentkezik a szaklapban. Ezuttal és ismételten kulon szakaszokban foglalkozik a méhpusztulàsokkal is. De maga a szaklap is, ez alkalommal egy kulon két oldalas cikkben foglalkozik a neonicotinoidok betiltàsàval. A tàrgyban egy fogalmazott “Nyilt Levél”, a Foldmuvelési, és Kornyezetegészség miniszterekhez, cimén is. Hosszadalmas lenne annak teljes lefoditàsa (kozel, 2 oldal!) Néhàny fejezet cim: Mit mond, az ANSES hivatalos EU labortorium, Elfoghatatlan kritikai pont, A kozhatalom nem tévesztheti ossze a technikàt és a gazdasàgot és a kereskedelemet. A neonicotinoidek pusztito hatàsa, elviselhetetlen!
Majd, màrcius 27 . a Bourbon palotàban (orszàghàz) a parlamenti ujsàgirok sajtoértekezte kovette. A hatalmas siker folytàn jelentos kiszélesedés vàrhato ezen a téren. Franciàban tehàt màr messze, nem egyedul hoborgok, de lehet, hogy kozel igy Magyarorszàgon is, csak éppen ott elkerulhette figyelmemet, amennyiben ott kevesen hoborognek a kàrosultak, legalàbbis a M U ban.
Ugyanakkor szabad legyen megjegyeznem, hogy az az ilyen eseményeknek lényeges kovetkezményei lehetnek, a méhegészégi ugyek oldalàn. Nem kell ugyanis elfelejteni, hogy az UNAF méhész-egyesuletek szovetsége, parlamenti bizottsàgànak tagjai, jelentos politikai személyek, màris az értesultek kozè szàmithatok . Ok tehetnek fol kérdéseket a parlamentben, mi tobb ok azok akik, ajànlatokat, torvényjavaslatokat tehetnek a parlamentben, még jobb, ok azok akik azt megis szavazhatjàk. Oriàsi elore lépés, legalàbbis miniszterhez intézett felhivàshoz képest. Ez tubbinak ugyanis le kell mondani a kivételes helyzetek kinyilvànositàsàrol. Ezen alkalommal, egyben megszunik az àllami hivatalolkban divatos, megvesztegetési alkalom is.
De a legérdekesebb hir nem is a szaklap soraibol szàrmazik hanem egy kis kulonàllo kétoldalas “hirdetmény” fuzetecskébol, amely a szaklaphoz csatolva érkezett. Làsd, màr cimoldalon :
ROVARIRTOK, MEHGYILKOSOK : Nem, Nem !
Majd indokolàsok: Oriàsi méhveszteségek! A neonikotinoidok, ugyan màr EU tilalom alatt, de folfuggesztés lehetséges! De miért lenne arra szukség? A méreggyàrtok lobby-nyomàsa, màris alkalmazàsban! (làsd Magyarorszàgon is, folfuggesztések, majd OMME tiltakozàs ?!)
Tessék, most, surgosen, cselekedni kell! Kiàlt a felhivàs, hogyan eljàrni?(rovid forditàsban!)Tessék megkuldeni Julius 31 elott, a mellékelt felhivàst az illetékes miniszterhez. (Làsd a tiltakozok jelképei az oldallap aljàn. Igy az UNAF méhészegyesulet, “Cselekedni a kornyezetért”) jelképei. A felhivàs 4 oldalànak egy oldalra csokkentett oldala a mellékelve.
Miniszter Ur!
Hàla, honpolgàrok és a méhészek eros mozgositàsànak, a biovàltozatok, a természetben, helyreàllitàsa érdekében , 2016 juliusàban hozott torvény szerint, tilos a neonikodionokkal torténo vetemény és mag bevonat, alkalmazàsa 2018 szeptember 1, tol. Kulombozo tanulmànyok megerositették ezen mérgezo szerek surgos betiltàsànak szukségességét. Azok alkalmazàsa a beporzo rovarokra és a kornyezet biovàltozattossàgàra, katasztrofàlis.
Ugyanakkor, tobb mint 37 000 bio mezogazdàsz dolgozik Franciàban ezen idegmérgezok alkalmazàsa nélkul, 18 millio hektàrteruleten.
Màris kérem, megàllitani a folfuggesztéseket, a kivételes teruletek alkalmazàsi engedélyezését a neonicotinoidok részére!
Szàmitva az Ön meghallgatàsàra, kérem Miniszter Ur fogadja tiszteletes udvozletemet!
Kuldemény:
Neve, keresztneve: Alàiràsa:
Cime :
Mail cime :
Majd a folytatàsban, és roviden: Tàmogassa kuzdelmunket a méhek érdekében !
(Személyes banki adatok, kulombozo onmukodo tagdijfizetési lehetoségek)
Alàirva, megkuldeni a szoveget a cimzett miniszternek, egy màsik példànyt ugyanakkor megkuldeni a a mozgalom inditvànyozoinnak, egy bejelento lapot, szeményi adatokkal példàul : alulirott, tàmogatom az egyesulet eljàràsàt, mellekelve 30, 60, 100, € . . . vagy tobb hozzàjàrulàssal. A vàlasz hatàrozat megkuldve az AGIR pour l’Environnement, 2 rue du Nord 75018 Paris cimre.
Elnézést kérek a gyorsforditàsi hibàkért, hiànyossàgaiért !
Ime, egy francia méhvédelmi mozgalom màris beinditott egy hoborgést, az UNAF méhészegyesuletek kezdeményezésére ! (Az OMME is bàtran tiltakozott !)
* * *
JO, JO, DE HOL, HOGYAN, ES MILYEN LESSZ, A MEHESZETI KARTERITES?
Es hogyan a zold kornyezetben? Fol se merult kérdések?
Tovàbbithato, lekozolheto !
joseph.bencsik@free.fr Lyon 2018 màjus
Elnézést kérek a francia betuskàlàn készult ékezethiànyokért, elfranciàsodott kifejezéseimért !
Generálási idő: 0.20 másodperc