Európai Méhész

Trans

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Régi oldal


Szak-Turpisságok, avagy atkacsapdázás ?

Bencsik JózsefBencsik József
No persze, amikor az atka csapdázásáról értekezek, akkor elsősorban, az atkákról és a méhekről van
szó! Igaz ugyan, hogy, a méhészek is nagy mértékben beavatottak más oldalról. Elvégre is ők
alkalmaznák az atkamentesítési eszközöket, módszereket, így ez akár csapdázással. Hogyan halálos
tévútra vezetni az élősködőt, vagyis a méhcsaládban szaporodó vérszopó kullancsot? De tévútra
vezetni, becsapni, nem csak a kullancsot, de méhészt is lehet. Lásd az atkairtó szerek listáját ! Melyik közöttük a hatásos ? Monitoring vizsgálatok 2017-18, oldal 81-84, összesen 43 készítmény !
De a mezőgazdászok is számtalan védekező szert alkalmaznak, amelyek egyes gyártói kijelentések
szerint nem ártalmasak a méhekre, annál inkább a kártevőkre. Kiderült azonban, hogy számos
esetben, ezek az ártatlansági állítások még közel se garantálják a méhek egészségét. Az évről évre növekvő átlagos méhpusztulások is igazolnák, a vegyszereket gyártók csalafintaságát.
Nem de az atkát csapdázni akaró méhészek is úgy járnak el. A nagy különbség ezen esetben,
legalábbis, az ajánlatomban, csak az, hogy most, történik az, semmiféle vegyszer alkalmazásával !
Ugyanakkor, nem kérdés, szó sincs arról, hol, milyen csapdába, eshetnek, akár maguk a figyelmetlen méhészek is, akár az atka elleni küzdelemben ! Amikor is, ámító hirdetések segítségével, a méhekre veszélyes, káros szereket alkalmazzák. Így az a « Polyvar » atkairtó « Kint-bent hirdetésében ! Sehol egy szó az alkalmazott szer hatásáról a méhekre ! Legutóbb « Oxxovar » szer esetében, például, amelynek alkalmazása hivatalos betiltást is kapott. Forgalomba került tehát ez a szer, az ámító kereskedelmi hirdetések szolgálatával. Valójában tehát ezen mérgező szer vásárlói is , nem de ámító csapdába esetek ? De hány meg hány, az ilyen ? Valójában, azonban minden atkairtó szer többé kevésbé káros a méhekre !
De legalábbis, ilyen hiányérzet érheti azokat a méhészeket akik tüzetesen elolvassák, a 90 oldalra
terjedő méhegészségügyi helyzetbeszámolót, 2017-18 között, a Környezetterhelési
Monitoring vizsgálat eredményeként. Olvasható az ma is az OMME honlapján is! Jelen esetben a
varoa méhatka körüli helyzet állás a fő téma. Így, csakis, a 68 és 86. oldal között.
Minden estre több mint elismerést, dicséretet érdemelnek a beszámolók szerzői, a hatalmas, pontos
munkáért ! Úgy tűnik, hogy ezen, érdemleges munka ugyancsak nagy, gyakorlati hasznára lehet a
méhészeknek. Marad a kérdés : milyen hasznára, vagy milyen kárára a méhcsaládnak ? Legalábbis
nem találhatók olyan oldalak, kimutatások, táblázatok arról, hogy melyik szer, milyen veszélyt, milyen károsító hatást vált ki a méhcsaládra ? Márpedig az ilyen tényezők ugyancsak lényegesnek,
mutatkoznának a szerek alkalmazásához, azok kiválogatásához is, nem de ?
Máskülönben rendkívül részletes , pontos, és hasznos értesülések olvashatok az általános
egészségugyi időszerű helyzetről, az alkalmazott szerek számáról, hatásáról. A beszámoló 74 -75
oldalain szereplő táblázaton, 53, különféle alkalmazott vegyszer szerepel, közöttük 32, kockázatos
vagy kifejezetten veszélyes a méhekre! Természetesen, a méhészeknek nagyon jó tudni, mi a helyzet a szerek alkalmazása körül. Mint ahogy jóleső érzés tudni, hogy a méhészek szövetségének, ilyen kimutatásokra is van gondja, elismerést is érdemel ! Nagy nehézség, amikor is a méhész nem tudja hol mikor milyen szerrel lett, vagy lesz kezelve a terület, ahová a kaptárjait szeretné elhelyezni ?
Ugyanakkor, a mezőgazdasági termékeket termelők többségének, lényegtelen, az alkalmazott
szerek károsító hatása a méhekre. Részükre a méhészeti károk nagysága szinte jelentéktelenek,
legalábbis a területen termelt termékjövedelemhez képest ! Így volt az mindig is!
De egy jelentős hiányérzet azért mégis fölbukkanhat, mint például a bioméhészeknél, és mindazoknál, akik a szermentes méhészkedés hívei. Vajon mi rejlik még a Környezetterhelési Monitoring vizsgálat oldalain jelzett atka elleni kezeléseken túl ? Lenne ezen jelenség is egy bizonyíték, az általános « szeres » méhészkedési rendszer elképzelt hasznosságára ? Avagy okozhat, az ilyen általánosított szereket alkalmazó eljárás, a környezet egyensúlyának visszafordíthatatlan fölbomlására ? Vagyis nincs kiút, csakis a szeres kezelések alkalmazása lenne hatásos, lenne valós ! Nem számít, ha azzal leromboljuk a környezetünk egyensúlyát, amiben pedig mi magunk és élünk ! Milyen sors vár az emberiségre , amennyiben nem veszi figyelembe a szeres kezelések következményeit?
Míg a szermentes eljárásnak nincs helye a szakmában, vagyis az érdektelen ? Természetesen az ilyen eljárás alkalmazásának hozama nem vetélkedik a szeres kezelés hozamával ! Nincs értelme, vitába szállni, nincs beszámoló a szakirodalomban, nem érdemel Monitorig vizsgálatot, mert érdektelen, nincs jövője ? Marad tehát az általános szeres kezelés, és annak természetes, következménye : környezet egyensúlyának, előbb utóbbi teljes és visszaállíthatatlan fölborulása, az általános szermérgezés, majd pusztulás, a « kétlábú emlősökre » is ?
Míg a magam részéről hiányosnak találom, hogy a leközölt « monitoring » írások között nem
találhatók olyan táblázatok, amelyek jeleznék, például : melyik kaptáron kívüli alkalmazott szer,
milyen hatást vált ki, az alkalmazott belső « gyógyszerek », jelenlétében? Ilyen hiányosságról
tanúskodik francia oldalon, az ANSES laborhálózat vizsgálatai is, (54-68. oldal) El lehet képzelni
hány meg hány, szinte messze számos táblázatra lenne szükség, amennyiben, minden kívül, belül
alkalmazott szer egymás és összhatásának vizsgálatára kerülne sor. A méhcsalád röpterében szerzett
szeres kezelések, ha nem is azonnali halálos, de nehezen elviselhető hatásához, természetesen illő
lenne hozzáadni, a kaptáron belüli « gyógyszer » negatív hatását. A kettő együttes alkalmazása, ha
nem is végzetes, de ugyancsak, igen káros is lehet a méhekre!
No de melyik szer, mikor, milyen körülmények között milyen zavart okozhat a méhcsalád,
beütemezett természetes rendjében ? Milyen körülmények között nem ajánlatos azok alkalmazása,
avagy annak eltanácsolása. Mintha csak ilyen veszélyek nem is léteznének ! Lásd a szaklapokban az
interneten megjelent szerek ajánlatait, hirdetéseket ; például, a « Polyvar » hirdetést akár,
interneten is (20% népességcsökkenés ? www.)! Miközben a méhcsaládok pusztulási arányszámai
évről évre egyre súlyosabban emelkednek. No persze szinte emelkednek, arányosan az alkalmazott,
külső, belső szerek száma is, és annak tömege is ! Lehet-e azt állítani, hogy a szerajánlatok
alkalmazása, semmi más mint, a méhészek ámítása? Ráadásul, történik az így, nem de az alkalmazó
méhész zsebére, valahányszor? Nem de, innen gazdagodnak a szergyártók, a befektető trösztök?

A magam részéről nem szeretnék így eljárni, amikor az atkacsapdázásról értekezek! Senkit se
szeretnék becsapni! Valójában, nem a méhész csábítására törekszem, hanem, az atkáéra! Nem de,
be szeretném csábítani a kullancsot egy halálos csapdába? Ugyanakkor szeretném az eljárás
ésszerűségét alátámasztani. Az egyetlen “szer “, az illatszer, ami alkalmazásra kerülhet. Azt is a
méhek gyártják és nem kémiatrösztök! Az alkalmazott illat amit a felnőtt korba ért lárvák gyártanak, de csakis azt, csakis az egymás közötti értesülésekre alkalmazzák; Az kérem a levegőben terjed, és elillan minden károsító hagyaték nélkül. Így most már marad a fő kérdés: Támogathatók, és hogyan azok a méhészek akik elfogadnák, először is a csalillat, úgy mint a csapda előállításához, tökéletesítéshez, kereskedelmi forgalmazáshoz szükséges törekedést? Avagy érdektelen az ilyen kezdeményezés?
Míg a csapdázással, még nincs tökéletes, teljes, atkairtás, (újrafertőzés!) de van szerek nélkül
jelentős, atkagyérítés. Ugyanakkor semmi veszély a környezeti bio-egyensúly rombolására!
Érdektelen képzelődés, avagy figyelemre se méltó gyakorlati kezdeményezés az atkacsapdázása?
Joseph.bencsik@free.fr 2019 június magyarositó ékezetek: Ildikó Nedeczky;
Továbbítható, leközölhető

Az atka kullancs ellen?

Bencsik JózsefBencsik József Még a 86. életévemben érkezve se vagyok képes megállítani képzelődéseimet. Az utóbbi időkben már arról álmodok, hogyan megállítani az atkajáratot a méhesben, legyen az kémiai szerek nélkül. A méhek ugyanis kétségbeejtő helyzetbe kerültek az utóbbi időkben. Most már nem csak a virágokat járva, mérgeződnek a természetben, hanem a kaptáron belül is, ráadásul maga a méhész védekező vegyszeres eljárásai folytán. Legyen elegendő megállapítani a számos, és tömeges mérgek alkalmazását, már csak az atkairtási téren is. Közel se véletlen ha évenként egyre magasabb a méhcsaládok kipusztulási arányszáma. Így lesz az bővebben továbbra is ! A“kétlábú humanoid emlősök “ egyre szaporodnak, egyre nagyobb területeket használnak föl a megélhetésükre. Ugyancsak megjegyzendő, hogy ezen megnövekedett élelemtermelő területek kihasználása, a termelés, először is kémiai szerek alkalmazásával történnek. Az így nyert magasabb terméshozam ugyancsak a kémia szerek alkalmazására ösztökélnek. Évek múltán időnként kiderül egy-egy kémiaszer alkalmazásának káros hatása. Ilyenkor, de legtöbb esetben azokat újabbak, más szerek váltják le. Hát akkor hogyan elkerülni a veszélyeket, ha nem véglegesen lemondani a szerekről? No lám, a csapdázással végrehajtott védekezés az atkák ellen, azon módszerek közé tartozik, amely szerencsésen elkerüli a szerek közvetlen fogyasztását. Igaz ugyan, a magyar nyelvben az illatszereket is szereknek nevezik, de már nem így az illatokat! Azt viszont már mindenki tudja mert tapasztalta is, hogy az illatok hatásokat váltanak ki, legyenek azok, visszataszítók, vagy éppen vonzók. Így az, a kaptáron belül is, atkák esetében is. Nekik szinte egyetlen látási, tájékozódási lehetőség, az illat. Márpedig az élősködő pontosan tájékozott, nem csak időben, de helyben is. Könnyedén fölismeri azokat a lárva sejteket, különösen azokat, amelyek érettek, felnőttek, és lefedelezésre várnak. Csakis az ilyen sejtekbe történhet az atka petézése. Oda már nem járnak etető, zavaró, tápláló egyedek, ragacsos élelemmel! Oda kell petézésre belopakodni és nem is akármikor, adott időben a sejt befedelezése előtt, alig 24 órával. Na jó, de honnan tudja az atka, mikor jött el az idő belopakodásra? Ja kérem, mi sem egyszerűbb, mert az időpontot maga a felnőtt lárva jelzi. “Eljött az idő, már felnőttem”. A továbbiakban nincs szükségem táplálékra, be kell fedelezni a sejtemet! Ezt az értesítést “kiabálja” nem kérek táplálékot! Tesz így különleges feromon illatok árasztása segítségével. Ezt a különleges illatot ismeri föl a petézni kívánó atka is! Az élősködőnek, így már csak meg kell találni a sejtet, amely már elkezdett ilyen különleges illatokat árasztani. Ezt a különleges illatfelismerési képességet természetesen örökölte a jelen atkanemzedék, ki tudná megmondani hány évmillió évvel ezelőtt, de a lényeg az hogy az ma is hatásosan működik! Nos, ha ez valóban így, akkor működjön így az élősködő csapdázására is! Az eljárás hatásossága nagyban függ a legtökéletesebb csalillat előállításának beindulásával. Természetesen a csapdázási siker függeni fog maga a csapda szerkezeti felépítésétől, alkalmazásától is! Az élősködő kullancs, a tájékozódó képességét, persze nem tegnap találta, de ő már azzal született, ki tudná megmondani hány millió évvel ezelőtt? Feltehető, hogy amennyiben a varoa kullancs elterjedésére csak most néhány évtized óta került sor, annak oka feltehetően nagyrészt a méhészet egyre iparosodó kiterjedése. Valójában a modern méhészeti módszerek alkalmazása folytán kerülhetett arra sor. No persze mindezek ellenére, visszatérni a hagyományos méhészeti módszerek alkalmazására, közel se mutatkozik ajánlatosnak! Keresni, találni kellene olyan hatásos atkairtó módszereket, amelyek nem kémiai szerek alkalmazásával mentesítené a méhcsaládokat! Ilyen szermentes atkaellenes alkalmat kínál egy hathatós csalillattal elvégzett lépre csaló csapdázás. Már, a Méhész Újság 2018/03 számában olvastam Szöcs Gábor egy érdekfeszítő írását a “fiasítási illatok” címén, amely írás folytatása is megjelent a 2019. januári számában is. Miközben jómagam pedig, már maga az atkacsapda kialakításán próbálkozok. A csalillathoz méltó csapdát is nem csak elképzelni, de már időközben annak megvalósításán is fáradozni is érdemes! Egy kicsiny csapdaminta (25x25x2,5 mm) is elkészült. A kicsinysége folytán, a kaptárban, egyszerre több helyen is, akár tíz példányban is alkalmazhatók. Így az a különböző fiasítási kereteken, vízszintesen helyezve, de akár a keretek között függőlegesen fölfüggesztve is nagyszerűnek ígérkezik. De miért ne a keretek alatt is, habár ott, a kisebb forgalom folytán, alacsonyabb hatásfok várható. Időközben Szöcs Gábor Úrral, a Növényvédelmi Intézetben sikerült fölvenni a kapcsolatot mail- üzenet segítségével, még januárban. Amennyiben sikerülne előállítani hatásos csalillatot, akkor a kis csapdákkal már a tavasszal azokból, kaptáronként egyszerre, akár több tíz vizsgálatot is el lehetne végezni, méghozzá, különböző csalillatokkal! Ily módon könnyen és gyorsan megtalálható lenne a leghatásosabb csalillat! Miközben más elgondolások, elképzelések is forognak a fejemben, ami a hatásos csalillat felfedezését illeti. Sajnos a kémia, a kémiai kísérletek nem tartoznak a szakmai képességeim közé. Így legföljebb csak az elképzelt alkalmazási eljárás jöhet számításba. Jó, jó, annyit már tudunk, hogy a csalillatokat a felnőtt lárvák gyártják. De, jómagam azt már közel se tudom és még csak nem is merem megkérdezni, hogy azt a különleges csalillatot a lárvák hogyan terjesztik? Egyenesen kilélegzik, esetleg a bőrükön keresztül izzadják ki, avagy egy alsó ürülékükön keresztül árasztanak ki? Habár ez utóbbi eset is lehet vonzó egyes különleges rovaroknak. Annyit meg már mindenki tud, hogy az emberi személyes illatok is izzadság formában képződnek. Vajon az atkák is izzadják az “érettségi”illataikat, a bőrükön keresztül? Amennyiben ez a feltétel valóság lenne, így már sokkal könnyebbnek mutatkozna ilyen különleges “érettségi” illatokat begyűjteni, majd megkeresni a legerősebb hatást okozó változatát, majd gyártani annak, akár mesterséges fajtáját! Érdekes témának ígérkezik egy holnapra tervezett írásomhoz. Valójában, a téma feszegetése fontos és sürgős is lenne, ha belegondolunk a méhészet egészségügyi siralmas helyzetébe ! Minden évben, helyenként 30-60%-os elhullás az utóbbi időkben már többre is számíthatunk. Így nálam is 2017- ben 90% volt a kipusztulás. No persze írtam én akkortájt beszámolókat nem is egyet az “Európai Méhész” honlapon, de próbálkoztam máshol is. Másutt azonban érdektelennek bizonyult esetenként a téma is, a hozzáállás is. Kivéve egy félszáz “Európai Méhész” honlap olvasott, akiknek, ezúttal is, külön megköszönöm hűséges kitartásukat. Valójában, jelen esetben, és lényegében az atka csapdázási eszközei, eljárásai jelenleg még érdektelennek tűnnek. Természetesen szívesen közreműködnék minden jószándéku kezdeményezésben, első sorban magyar oldalon. Így legyen az akár az írásaimon keresztül . Az atkacsapdázási ajánlatomat is, először magyar oldalon szeretném kezdeményezni, mint szokásos. De Angliában például a Nottingham-i Műszaki Egyetemen Márton professzor fiamon keresztül is lehet kezdeményezni! De ott azonban már indulóban egy tudományos kutatás, 2 évre szóló csapatműsor, 6 kutató csoporttal, műsor 8 millió €-os hozzájárulással, de nincs szó atkacsalillatról,se csapdázásról! Leközölhető, továbbítható Joseph.bencsik@free.fr Lyon, 2019. április Magyar ékezetek alkalmazása: Ildikó Nedeczky

Egy kicsiny atkacsapda ?

Bencsik JózsefBencsik József

Maga a csapda nem nagyobb mint egy sörösüveg záró kapszulája. Lásd a szerkezet ajánlat rajzát, a
mellékletben! De még a vastagságában is, kb 5 mm. Készült 2,5 mm-es lyukbőségű fémrosta hálóból, 25
x 30 mm-es méretben, két szélén 2,5 mm-re merőlegesen begörbítve, két példányban. Az egyik tetejére, a
közepére helyezve egy erősen ragacsos vazelines tárcsa, a közepén egy kis edényben pedig a “feromone”
csalillat. Az egész befedve, egy másik ugyanazon méretű, fémrosta háló segítségével, fölhelyezve 90
fokos eltéréssel. Ideálisan a két fémrostaháló kinyitható – bezárható állapotba hozható. A két háló között
2,5 mm távolság. Az alsó, úgy, mint a fölső rostahálón keresztül, valamint azok visszagörbített lábai
segítségével a kullancs könnyen behatolhat, és elérheti a ragacsos vaselinos tárcsát, ahol véglegesen
megragad, oda pedig a méhek nem hatolhatnak be.
A csapda kicsiny méretei folytán (25X25X5 mm) a kaptáron belül, számos helyen, alkalmazásra
kerülhet. Így az elsősorban a keretlécek tetején vizszintesen több helyen szabadon és több
példányban. Kiváltságos helynek számít közvetlenül a fiasításos keretek fölött. Ott ugyanis számos
alkalommal megfordulnak a szolgálatos méhek, hátukon akár az utazó kullanccsal. A fiasításos
keretek tetején pedig folyik egy bizonyos forgalmi tájolódás, az ott működő méhek között, ki, hol,
milyen kereten a szolgálatban. Ők is a helyszinen uralkodó illatok szerint tájolódnak. De nem csak,
hiszen a kullancsok is így. Ezúttal azonban ez utóbbiak szagló szervét ilyen helyeken erősen
megütheti a csalillat, amennyiben az erősebben, hatásosabban terjeng. Ezen hatás folytán máris az
ilyen források után fog szaglászni az atkakullancs. Akkor, leszáll a hordozója hátáról és most már
önállóan igyekszik közeledni az érett lárva sejtjéhez, avagy a csalillat forrásához. Majd behatol a
sejtbe elhelyezkedik, petézésre készen a lárva bőrén.
Szerencsére a vazelin-ragacs állítólag semmivel se illatozik, így a kullancs észre se veszi amikor
beleragad, vagyis fogságba került. A csalillat minősége tehát alapvető legyen! A csapdázás sikere,
hatásossága elsősorban a csalillat függvényében valósulhat meg.
A föntebb leírt és illusztrált csapda alkalmazása, többféle módon, és különféle elhelyezésben
alkalmazható, a kaptáron belül elhelyezhető. A keretlécek tetején való ajánlott elhelyezésen kivűl a
kicsiny csapdák a keretlécek közé is függeszthetők, természetesen függőleges helyzetben, közel a
fiasításhoz. A hátrány csak az, hogy az ilyen helyzet kissé zavaró a méhcsaládnak, pontosabban a
csapda vastagsága folytán (5 mm). Viszont, az ilyen elhelyezés előnye, a fiasítás közelsége
következtében, az atkagyérítés hatásosságának fokozódása. Sajnos annak tökéletes és teljes
megvalósulása a gyakorlatban nem elérhető!
Márpedig a fiasításos kerteken találhatók azok a befedelezés előtt álló sejtek, amelyek végülis
árasztják és terjesztik azokat a különleges illatokat, amelyekre “vadásznak” az atkák. Történik az így
elsősorban a heresejtek esetében miután azok testesebbek, erősebben vonzók. Következés képpen a
kaptártér azon részében folyik, az atka petézési alkalomvadászata a legerősebben, ahol a legtöbb
here lép kapott elhelyezést.
Egy idő óta, már a szaküzletekben lehet rendelni herefiasításos műlépeket is, amelyeket az ügyeskedő
méhész atkagyérítésre alkalmazhat. Tudunk olyan időgazdag türelmes “méhész művészek”-ről is, akik az
ilyen lépek segítségével igyekeznek védekezni az “atkaözön” ellen. Szerencsés esetben, akár 70%-os
atkagyérítésnél magasabb arány is elérhető. Ebben az esetben türelmesen ki kell várni, míg a család
kiépíti a beajánlott heresejteket, majd belepetézik az anya. Amikor pedig a fiasítás felnőtt korba ér, akkor
a szaporodásra beköltözködik az atka. Így most már a méhészmesteren a sor mikor kiemelni a lefedelezett
heresejteket, így megsemmisíteni a lépen szaporodó atkanemzedéket.
Természetesen az eljárás teljesen szermentes, a gyérítési arányszám is jelentős, de állandóan ügyelni
kell, és gyakorta kiemelni a lefedelezett heresejteket, mielőtt a fiasítás kikelne. Az ilyen módszert
alkalmazó méhésznek rendkivül gyakran kaptárt kell nyitni a szükséges kellékeket alkalmazni, több
mint sok időt ráfordítani.
Ugyanakkor, valódi csalillat dús légkört lehet elérni a keretekre helyezett csalillatos csapdák
számának megnövelésével is. Miután csapdák csalillata eleve erősebbnek készült , mint az, amelyiket az
érett lárva természetesen áraszt, így azok könnyebben magukhoz vonzák az atkát. Lásd a 70 %-os
atkaszaporulatot a testesebb herelárvákon. Végül is az ilyen illatoknak lesz nagyobb sikere és azáltal,
alaposabb atka gyérítés is megvalosítható.
El kell azonban ismerni, hogy az ilyen és hasonló megoldások sikere nem egyedül azon múlik,
mennyire hatásos az ajánlat. A jelen esetben is, egy olyan hatásos csalillat előállítása szükségesnek
mutatkozik, amely jelentősen magasabb vonzó hatással legyen az atkára, mint az érett lárva által

termelt természetes csalillat. Márpedig, ilyen csalillatok nem lebegnek tömegesen az utcában. Azokat
tehát először is keresni kell, föl kell fedezni, majd a kaptárba a méhek között hathatósan működtetni !
Lásd a nehézségeket ezen téren, a Méhész Újság számaiban megjelent írását Dr. Szöcs Gábor
tollából (2019/02).
Márpedig a csalillat milyenségét, különleges illatát elméletileg könnyű meghatározni. Ezt a
különleges illatot ugyanis csak akkor kezdi “gyártani” az érett lárva amikor felnőtt korba került.
Valójában azt is jó volna tudni mi az a különbség és azt a különbséget előállítani nagyobb
mennyiségben. Azt is tudjuk, hogy a kullancs, előszeretettel szaporodik a heresejtekben (70%)
Történik az így minden valószínűség szerint, miután a heresejtek testesebbek, így azok felnőtt állapot
illata is erősebb, mint a közönséges lárváké. Következés képpen, a hatásosság érdekében, a
csapdában alkalmazott csalillatnak is így erősebbnek, hatalmasabbnak kell lennie mint az átlag.
Feltehetően, így válik elkerülhetetlenné annak fölfedezése a kullancsnak. A csalillat előállításának
módszerei, természetesen kívűl esnek ezen írás keretein, márcsak szakképtelenség hiány folytán is.
Hogyan fölerősíteni, megnövelni a felnőtt heresejtek illatát, majd hogyan azt fölhasználni hatásosan?
De elképzelhető, hogy egy kifinomult atkagyérítési módszer segitségével, mint a csapdázás, időnkénti
meg-meg ismétlésével, az atkakullancs özön egyre csökkenni fog, míg egy idővel akár jelentéktelenné
válik. A baj csak ott, hogy a csapdázási módszer nincs divatban! Nem is véletlenül, hiszen, nem
nyüzsögnek ilyen csapdázási módszerek gyakorlati leközlései. De nyüzsögnek, annál inkább, számos,
vaskos hirdetések, kereskedelmi leközlések különböző óriás kémia, nemzetközi cégek részéről. Szinte
csakis a külömböző vegyszerek alkalmazása a divatban.
Ja kérem, az ilyen magamfajta műkedvelő méhész irásai, például a csapdázásról érdektelennek
bizonyulnak! Míg a nemzetközi trösztöknek, nem érdeke ilyen elgondolások megvalosulása! No
persze azoknak van pénze, a hirdetéseket megfizetni a szaklapokban. Márpedig az ilyen hirdetésekre
forditott pénz is a magyar méhészek zsebéből származik! Lásd példának a Méhész Újság 2019/01
hátoldalán, egész lapra terjedő hirdetést! Persze, hogy az ilyen trösztnek érdeke a saját termékeit védeni a
piacon! Szermentes módszereket emlegetni mint egy szer nélküli atkacsapda, érdektelen!
Itt Lyonban, a korábbi időben, irásaimmal is jelentkezni szoktam. Így ez a helyi méhésszövetség
rendszeres honlapján rhone-apiulture.fr, lásd, a ”Tribune libre”, oldalon. Igy most nyoma is van
annak, mennyire megbecsülésnek örvendenek írásaim. A méhészgyűléseken amikor fölismernek,
akkor már messziről köszöntenek! De nem így a vegyszertrösztök képviselői!
Leközölhető, továbbítható
Joseph.bencsik@free.fr Lyon 2019. április

Photo 1
Photo 2

Az atka kullancs ellen?

Bencsik JózsefBencsik József
Még a 86. életévembe érkezve se vagyok képes megállítani képzelődéseimet. Az utóbbi
időkben már arról álmodok, hogyan megállítani az atkajáratot a méhesben, legyen az, kémiai szerek
nélkül. A méhek ugyanis kétségbeejtő helyzetbe kerültek az utóbbi időkben. Most már nem csak a
virágokat járva mérgeződnek a természetben, hanem a kaptáron belül is, ráadásul maga a méhész
védekező vegyszeres eljárásai folytán. Legyen elegendő megállapítani a számos, és tömeges mérgek
alkalmazását, már csak az atkaírtás téren. Közel se véletlen ha évenként egyre magasabb a
méhcsaládok kipusztulási arányszáma. Így lesz az bővebben továbbra is ! A“kétlábu humanioid
emlősök “ egyre szaporodnak, egyre nagyobb területeket használnak föl a megélhetésükre.
Ugyancsak megjegyzendő, hogy ezen megnövekedett élelemtermelő területek kihasználása, a
termelés, először is kémiai szerek alkalmazásával történnek. Az így nyert magasabb terméshozam
ugyancsak a kémia szerek alkalmazására ösztökélnek. Évek múltán időnként kiderül egy-egy
kémiaszer alkalmazásának káros hatása. Ilyenkor, de legtöbb esetben azokat újabbak, más
szerek váltják le. Hát akkor hogyan elkerülni a veszélyeket, ha nem véglegesen lemondani a szerekről?
No lám a csapdázással végrehajtott védekezés az atkák ellen azon módszerek közé tartozik, amely
szerencsésen elkerüli a szerek közvetlen fogyasztását. Igaz ugyan, a magyar nyelvben az illatszereket is szereknek nevezik, de már nem így az illatokat! Azt viszont már mindenki tudja, mert tapasztalta is, hogy az illatok hatásokat váltanak ki, legyenek azok, visszataszítók, vagy éppen vonzók. Így az, a kaptáron belül is, atkák esetében is. Nekik szinte egyetlen látási, tájékozódási, lehetőség, az illat.
Márpedig az élősködő pontosan tájékozott, nem csak időben, de helyben is. Könnyedén fölismeri
azokat a lárva sejteket, különösen azokat, amelyek érettek, felnőttek, és lefedelezésre várnak. Csakis az ilyen sejtekbe történhet az atka petézése. Oda már nem járnak etető, zavaró, tápláló egyedek, ragacsos élelemmel! Oda kell petézésre belopakodni és nem is akármikor, adott időben a sejt befedelezése előtt alig 24 órával. Na jó, de honnan tudja az atka, mikor jött el az idő belopakodásra?
Ja kérem, mi sem egyszerűbb, mert az időpontot maga a felnőtt lárva jelzi. “Eljött az idő, már
felnőttem”. A továbbiakban nincs szükségem táplálékra, be kell fedelezni a sejtemet! Ezt az értesítést “kiabálja” különleges feromon illatok árasztása segítségével. Ezt a különleges illatot ismeri föl a petézni kívánó atka is! Most már csak meg kell találni a sejtet, amelyik már elkezdett ilyen különleges illatokat árasztani.
Ezt a különleges illatfelismerési képességet természetesen örökölte a jelen atkanemzedék, ki tudná
megmondani hány évmilló évvel ez előtt, de a lényeg az, hogy az ma is hatásosan működik! Nos ha ez valóban így, akkor működjön így, az élősködő csapdázására is! Az eljárás hatásossága nagyban függ a legtökéletesebb csalillat előállításának beindulásával. Természetesen a csapdázási siker függeni fog maga csapda szerkezeti felépítésétől, alkalmazásától is! Az élősködő kullancs a tájékozódó képességét persze nem tegnap találta, de ő már azzal született ki tudná megmondani hány milló évvel ez előtt?
Feltehető, hogy amennyiben a varois kullancs elterjedése, csak most néhány évtized óta került sor
annak oka feltehetően nagyrészt a méhészet egyre iparosodó kiterjedése, lehet az oka. Valójában a
modern méhészeti módszerek alkalmazása folytán kerülhetett sor. No persze mindezek ellenére,
visszatérni a hagyományos méhészeti módszerek alkalmazására, közel se mutatkozik ajánlatosnak!
Keresni, találni kellene olyan hatásos atkaírtó módszereket, amelyek nem kémiai szerek
alkalmazásával mentesítené a méhcsaládokat! Ilyen szermentes atkaellenes, alkalmat kínál egy
hathatós csalillattal léprecsaló csapdázás.
Már a Méhész Újság 2018/03 számában olvastam Szöcs Gábor egy érdekfeszítő írását a “fiasítási
illatok” címen, amely írás folytatása is megjelent a 2019 januári számában is. Miközben jómagam
pedig, már maga az atkacsapda kialakításán próbálkozok. A csalillathoz méltó csapdát is nem csak
elképzelni, de már időközben annak megvalósításán is fáradozni is érdemes! Egy kicsiny minta
(25x25x2,5 mm) is elkészült. A kicsinysége folytán, a kis csapdák kaptárban egyszerre több helyen is, akár tíz példányban is alkalmazhatók. Így az a különböző fiasítási kereteken, vízszintesen helyezve, de akár a keretek között függőlegesen fölfüggesztve is nagyszerűnek igérkezik. De miért ne a keretek alatt is, habár ott, a kisebb forgalom folytán, alacsonyabb hatásfok várható.
Időközben Szöcs Gábor úrral, a Növényvédelmi Intézetben sikerült fölvenni a kapcsolatot mail üzenet segítségével, még januárban. Amennyiben sikerülne előállítani hatásos csalillatot, akkor a kis
csapdákkal már tavasszal azokból, kaptáronként egyszerre, akár több tíz vizsgálatot is el lehetne
végezni, méghozzá különböző csalillatokkal! Íly módon könnyen és gyorsan megtalálható lenne a
leghatásosabb csalillat!
Miközben más elgondolások, elképzelések is forognak a fejemben, ami a hatásos csalillat felfedezését illeti. Sajnos a kémia, a kémiai kisérletek nem tartoznak a szakmai képességeim közé. Így legföljebb csak az elképzelt alkalmazási eljárás jöhet számításba. Jó, jó, annyit már tudunk, hogy a csalillatokat a felnőtt lárvák gyártják. De, jó magam azt már közel se tudom, és még csak nem is merem megkérdezni, hogy azt a különleges csalillatot a lárvák hogyan terjesztik? Egyenesen kilélegzik, esetleg a bőrükön keresztül izzadják ki, avagy egy alsó ürülékükön keresztül árasztanak ki? Habár ez utóbbi eset is lehet vonzó, egyes különleges rovaroknak. Annyit meg már mindenki tud, hogy az emberi személyes illatok is izzadság formában képződnek. Vajon az atkák is izzadják az “érettségi”illataikat, a bőrükön keresztül? Amennyiben ez a feltétel valóság lenne, így már sokkal könnyebbnek mutatkozna ilyen különleges “érettségi” illatokat begyűjteni, majd megkeresni a legerősebb hatást okozó változatát, majd gyártani annak, akár mesterséges fajtáját!
Érdekes témának igérkezik egy holnapra tervezett írásomhoz. Valójában, a téma feszegetése fontos
és sűrgős is lenne, ha belegondolunk a méhészet egészségügyi siralmas helyzetébe ! Minden évben,
helyenként 30-60%-os elhullás az utóbbi időkben már többre is számíthatunk. Így nálam is 2017- ben 90% volt a kipusztulás. No persze írtam én akkortájt beszámolókat nem is egyet az “Európai Méhész” honlapon, de próbálkoztam máshol is. Ott azonban érdektelennek bizonyult esetenként a téma is a hozzáállás is. Kivéve egy félszáz “Európai Méhész” honlap olvasót, akiknek, ezúttal is, külön megköszönöm hűségüket, kitartásukat.
Valójában jelen esetben, lényegében az atka csapdázási eszközei, eljárásai érdekelnek. Természetesen szivesen közreműködnék minden jószándékú kezdeményezésben, elsősorban magyar oldalon. Így legyen az akár az írásaimon keresztül . Az atkacsapdázási ajánlatomat is, először magyar oldalon szeretném kezdeményezni, mint szokásos. De Angliában például a Nottingham-i Műszaki Egyetemen Márton professzor fiamon keresztül is lehet kezdeményezni! De ott azonban már indulóban egy tudományos kutatás, 2 évre szóló csapatműsor 6 kutatóval, műsor 8 millió €-os támogatással.
Leközölhető, továbbítható
joseph.bencsik@free.fr Március 2019
Magyar ékezetek alkalmazása: Ildikó Nedeczky

Újabb kapcsolatok a méhekkel (2)

Bencsik JózsefBencsik József
A 2000-es évek elején, egy alkalommal, februárban szép napsütéses, enyhe idők alkalmával, a
V/Jarnioux –i méhesemben jártam gyakrabban. Míg egy szép langyos idő alkalmával megdöbbenve
látom számos, éhes madár látogatását a röpdeszkán. De hogyan megakadályozni és főleg hogyan
távol tartani azokat? Akkor találtam egy konyhakerti terméklistán egy különleges rezgésgerjesztőt,
amely a madarak távol tartására szolgálna. De a kellék működéséből én ugyan semmi különöset nem hallottam, de annak alkalmazásával a madarak tényleg nem jártak oda többet!
Nos, ha már így, akkor miért ne elképzelni olyan rezgésgerjesztőt is amelyik távol tartaná, inkább
végleg eltávolítaná az atka kullancsot, ugyanakkor nem lenne különösebben zavaró a méheknek? De van már a kaptárba helyezve egy úgynevezett “accélérométre” rezgésgyorsító, amelynek segítségével pontos képet kaphatunk bármikor a kaptár belső életéről, az alkalmazott eljárások hatásáról.
Nos, ha így akkor miért ne kipróbálni, olyan atkát zavaró rezgések besugárzását a kaptárba, amelyek elűznék az atkát? A rezgéssugarak hatását pontosan föl lehetne mérni, képet kapni a méhcsalád pillanatnyi tevékenységéről és általános helyzetéről “accéléromètre” segítségével. 10 éves gyakorlat bizonyítja, hogy ez utóbbi nem okoz zavart a családban. De rendkívül hasznos berendezés, miután annak segítségével könnyen elképzelhető, hogy mialatt a különböző rezgésméréseket figyeljük “accélérométre” segítségével, ugyanakkor betáplálhatunk másfajta, közismert szabályozható, úgy nevezett mikró rezgéseket is. Ilyen és hasonló rezgésgerjesztők már évtizedek óta használatban, mint említettem, például a madarak távol tartása. Nos, akkor tegyünk a kaptárba, hatásos helyzetbe, egy változtatható mikró rezgés sugárzót. Ugyanakkor most már megfigyelhetjük ezen rezgéskeltések hatását a méhcsaládra, pontosan az “accélérométre” rezgések segítségével. Így tehát, amikor mikróondos betáplálási kísérleteket végezünk, akkor egyben azok hatására is vadászunk. Szerencsére az egy időben alkalmazott rezgésgyorsulási felmérések segítségével, máris megfigyelhetők a hatások a kaptár népességére. Melyik betáplált mikró rezgés, milyen hatást vált ki. Melyiknek hatása semmi, melyiké tűrhető, melyik az elviselhetetlen és melyik a halálos vagy csak zavaró, vagy elviselhető méhekre, és melyik, és milyen a betáplált rezgés hatása az atkára? Az eredmények függvényében most már elképzelhető olyan “mikrorezgés” alkalmazása, amely megölné, de legalábbis eltávolítaná, a vérszopó atkát? Ugyanakkor megtudni, melyek azok a rezgéshatások, amelyek veszélyesek a méhekre, vagy éppen alig zavarják a méhek életrendjét, és melyek azok, akik veszélyesek, több mint rendbontók. Egyidejűleg, melyek azok a rezgések amelyek elűzik, menekülésre kényszerítik a kaptárban élő élősködő atkákat, és melyek azok, amelyek alkalmazásával el is pusztulnának azok?
Ugyanakkor igen fontos megtudni azt is, mennyi idő alatt bontakozik ki az eljárás alkalmazása? Mikor megállítani, a védekező rezgéseket, azokat hányszor alkalmazni, milyen időközönként megismételni?
Napjainkban már föl is lehet mérni, rezgésgyorsító mérések folytán kapott jelenállapot jelzések óriási előnyeit. Tökéletes, folyamatos helyzetjelentés, kaptárbontás nélkül. Nálam például,
Franciaországban, Jarnioux faluban telepített méhesemben, rezgésgyorsítóval fölszerelt
kaptáromból, és önműködően, folyamatosan számítógépes helyzetjelentések folynak, interneten.
Mi több, így mennek a helyzet jentések egyenesen Angliába, is, Nottinghamba, a matematika-fizika
tanszékre! De miért ne Budapestre is érkezhetnek ily módon, közvetlen, és pontos, pillanatnyi,
méhészeti értesülések, jelzések, akár “Csajága Röcsögéről “, amennyiben vannak ott “accéléromètre”el fölszerelt kaptárok? Onnan is érkezhetnek folyamatosan a méhészeti értesülések, és ott persze minden értesülés adat, rögzítése is megtörténhet. No persze az eredmények, gombnyomásra rendelkezésre állhatnak interneten akárkinek, aki ismeri a “bejárati kulcsot”! Meglehet, hogy ma már a “Pista bácsi” féle méhész is rendelkezik számítógéppel? A méhcsalád pillanatnyi állapota közvetlenül látható! Óriási haladás, óriási előnyök!!! Kaptárbontási zavargatások, felkészülések, ellenőrző kiszállások a helyszintre alaposan lecsökkentve, hanem megszűnne! Így nincs többé szükség, kiszállásra, a méhes telepre, helyszíni öltözködések, szerszámok, füstölő, és egyéb kellékek, használatára. Az eredmények a számítógép képernyőin olvashatók. Ugyanakkor hatalmas, vitathatatlan előnyök mutatkoznak a méhészeti gyakorlat számára! De így az egyben maga a méhcsalád számára is! Tökéletes, zavartalan nyugalom. A rezgésmérők valójában senkit nem zavarnak! Nálam így az, több mint 10 éve!
Miközben, jegyezzük meg, hogy a rezgésgyorsítók vásárlása elérhető szinte minden számítógéppel
rendelkező méhész részére. Szerencsére ma már alig néhány € áron vásárolható és azt csak egyszer
kell kifizetni. Mi több, azok megvásárlásához hivatalos “segítség” pénzelés is létezhet! Úgy tudom,
léteznek már Magyarországon is szervezeti társulatok, ahol kedvezményesen, ma már bárki
beszerezheti magának a szükséges méhészeti felszereléseket. Nos hát akkor, “haladjunk a korral,
értesüljünk, rezgésgyorsítóval”!
Marad a gyakorlati eljárások tanulmányozása. Úgy tudom, hogy ezen a téren a megjelent szakírások
között még nem igen lehet találni magyarázó leírásokat. Méhészkedni rezgésgyorsítók alkalmazásával címen, még bizonyára nem találhatók kiadványok. Lehet, hogy az ilyen különleges módszerek eszközök alkalmazásának méhészeti leírása érdektelen lenne? Nem kifizetődő az ilyen leírás megszerkesztése, a ráfordított idő kifizetődése? Talán pontosan ilyen és hasonló okokból úgy látszik, Magyarországon is, mint EU szerte, inkább a vegyszeres méhészkedés a divatban. Miközben igen halálos rovarirtó szerek alkalmazása dühöng a mezőgazdasági tömegtermékek termelésben!
Márpedig virágzáskor pontosan oda, a méhészetre veszélyes helyekre vándorolnak a gondatlanok.
A zöld környezet egyensúlya máris fölborult. Márpedig a mai világban tömegesen alkalmazott
vegyészeti termelési módszerek leváltása nélkül, semmi remény arra, hogy ezen végzetes folyamat
megálljon, önmagától. Ha nem változik meg a kémiai szerekkel kezelt növények termesztése, akkor a méhészetnek “befellegzett”! De ma már van arra eshetőség, remény, hogy rövid időn belül
különleges rezgéskeltésekkel, vegyszermentes, hatásos mezőgazdasági termelés valósuljon meg.
Így az, a méhészetben is, nem beszélve az emberi környezetről! Tudtommal és részvételemmel,
ilyen irányú kezdeményezések indulóban, a közeljövőben Angliában, Franciaországban. Miért ne,
rövidesen Magyarországon is?
Természetesen a magyar méhészek javára, legalábbis azokéra, akik az “ EU Méhész” honlapon az
írásaimat szorgalmasan olvassák, szívesen lépéseket is tennék annak érdekében, hogy ott, azon a
honlapon, megrendelni lehessen bizonyos újdonságos eszközöket is, így az például “accélérométre” rezgésmérőket. Úgy tudom, ott lehetne véleményezni, akár egymás között is, mint tapasztalatcsere.
Röviden összefoglalva, például a rezgésmérő “accéléromètre”ek előnyei közül, röviden:
1. A méhesemben közel 12 éve folynak felmérések, “accélérométre”rezgésgyorsítóval.
2. Zavarmentes használat a méhekre, úgy mint a méhészre.
3. Pontos, és azonnali értesülések a méhcsalád pillanatnyi, úgy mint összegezhető helyzetéről.
4. Így az a helyszínre való kiszállás nélkül.
5. De így az, ugyancsak, kaptárbontás, és kellékei nélkül !
6. Pontos értesülések, jelentős munkaidő és költségmegtakarítás !
Leközölhető, továbbítható.
Joseph.bencsik@free.fr 2019. február
Sok sikert azoknak, akik hűségesen, és rendszeresen olvassák a Francia földről érkező írásaimat. Jó
egészséget az új esztendőre!
Magyarosító ékezetek: Ildikó Nedeczky

Újabb kapcsolatok a méhekkel, vagy képzelődések ?

Bencsik JózsefBencsik József


Újabb kapcsolatok a méhekkel, vagy képzelődések ?
Rövidesen 10O éve lesz, hogy K von Frich, prix Nobel, megfejtette, hogyan közvetítik a méhek, egymás között az értesüléseket. Történik az mozdulatokkal, mint különleges táncmozgásokkal, rezgésekkel. No de vajon érdekelné a méhészeket ma is, táncba menni a méhekkel ? Legalábbis megfelelő, táncmuzsikával szolgálni ? Kétség kivül a kérdés nem érdektelen, amikor már a méhek élete, további létezése forog kockán, a varroa kullancs, ezidáig megállíthatatlan pusztítása folytán ! Vajon elképzelhető-e ilyen katasztrófa láttán nem törődni az emberek kapcsolatának kiszélesítése a méhek felé ? Pedig messze vagyunk attól az időtől, amikor a méhész már kaphat kész beszámolót a kaptárból, amelyet a kaptár népessége, saját maga készít, a saját helyzetéről, legyen az önműködő helyzetjelentés ? Részben már megoldott nehézség, amikor belegondolunk egy mai valóságba : A méhek jelzik helyzetüket rezgésekkel. Lásd az egyik legújabb le- közlést, az ebben az irányban történt legújabb kutatásokról : https://www.nature.com/articles/s41598-018-32931-z, valóságos helyzetbeszámoló! Lehetséges így az, amikor a méhész fölszereli kaptárját, (accéléromètre) rezgésgyorsítókkal. Az eredmény a képernyőn is látható. Továbbra nincs szükség kaptárbontásra, beöltözködésre, füstölőre, csakis különleges helyzetekben, vagyis amikor valami rendellenesség mutatkozik ! Márpedig ez utóbbit ma már könnyű megállapítani, látni, a rezgésmérési felmérések segítségével. No persze, nem volt az így korábban , még nem is olyan régen !
Régi világ (1942), amiről, méhészettel kapcsolatos gyerekkori fájdalmas emlékek merültek föl előttem, most 2018 év végén. Történt az, a közelben, ahol egy udvarban láthatóan, kaptárok voltak sorba helyezve, miközben a méhész ott, ezúttal több mint hangosan tevékenykedett. Akkor éppen “vastagon” kalapácsolta egy kaptár alsó emeletét, ahol még két emelet volt helyezve. Ilyen műveletekre igen ritkán kerülhetett sor, amikor is szinte minden nap arra jártam. Akkor megálltam, a furcsa eljárást akkor megkérdeztem a méhészt, mire való ez a kalapácsolás ? Hát a méheket, a méhanyát szeretném fölzavarni az emeletre, volt a válasz! A gyakorlatban a méhek nem viselik el az ilyen, brutális hangokat, menekülnek ! Végső esetben akár elhagyják a kaptárt, kaptam a választ. De nem tudtam több magyarázatot kapni, mert akkor az arcomba szúrt egy méhecske és futnom kellet messzire ! A méhek valóban nem tűrték az ilyen kopácsolást, holott nem őket ütötték, hanem kaptár külső falát ! Vagyis a méhek menekülésre kényszerültek az ilyen hangok hallatára !
No de ha a dolog így áll, akkor az is elképzelhető, hogy a méheken élősködő vérszopó is, érzékeny lehet a különleges hangokra, avagy rezgésekre, mint azokra is amelyek segítségével a méhek egymás között is értekeznek. Nagyon is meglehet, hogy az élősködő, amikor először találkozik a méhekkel, akkor fölismeri azokat, pontosan azokból a rezgésekből, amelyeket maga a méh kelt a jelenlétével. Történhet az így a kaptáron kívül ? Mialatt a kaptáron belül az ilyen fölismerésre nincs már szükség, mert azzal tele a kaptár ! De van szükség, más értesülésre, olyanra, aminek semmi köze a rezgésekhez. Igazában, olyan különleges illatokról van szó, amelyeket például és valójában, csakis, a magasan pontosított az érettségi állapotba érkezett lárva áraszt ki magából. Ezzel az eljárással jelzi, a beosztott szolgálatnak, hogy már fölnőtt, nincs szüksége további táplálékra, lehet befedelezni a sejtjét ! Ilyenkor lopakodik be a felnőtt lárva sejtjébe, a szaporodni kivánkozó élősködő, ahol persze akkor lepetézik . Ott már nem etetnek, ott akkor már nincs undorító, ragacsos méhtáplálék alkalmazásban. Tehát, a szaporodni kivánkozó élősködő, csakis az ilyen kivánatos lárvaérettségi illatokra vadászik ! Csakis az ilyen illatokat árasztó sejtekbe petézik. Így hát, igen nehéznek mutatkozik valamiféle csapdázási eljárás alkalmazása. Hogyan megtalálni azt az illatcsomagot, amelyre vadászik az atka ? Bonyolult összetétel, hol, hogyan találni, ilyent talán nem is lehet összeállítani ?
Nos akkor hogyan gyéríteni, mi több, hogyan, kiadósan pusztítani az élősködőt ? Elképzelhető-e valami olyan rezgéseket kelteni, valahogy, nem oly módon, amint az öreg Pista bácsi 1942-ben csinálta a kalapácsolásával ? No persze természetesen, olyan « zajokkal », rezgésekkel » amelyek ugyan nem zavarnák túlságosan a méheket, de eltűrhetetlen lenne az élősködő kártevőknek? Zajongás, rezgéskeltés segítségével kioltani a szaporodni vágyó élősködő « öntudatát », így leesne a hordozó hátáról, avagy egyenesen elpusztulna ? Nos talán végülis ez utóbbi helyzet megvalosítására lenne érdemes törekedni. Minden bizonnyal léteznek olyan mikro-rezgések is, amelyek elviselhetetlenek lennének az élősködő életkörülményeiben. No persze azokat az atkazavaró, miért ne halálos atkaírtókat még meg is kellene találni.
Marad a nagy kérdés : tudunk-e olyan különleges mikro-rezgéseket kelteni a kaptár belsejében, amelynek alkalmazása nem lenne zavaró a méhcsaládnak, de amelyek eltávolítanák, miért ne elpusztítanák az élősködőket ? No persze nem a Pista bácsi kaptár cséplési eljárásaira kell gondolni, hanem olyan különleges rezgések keltetésére, amelyek hatására megszabadulna a méhcsalád az élősködőktől, és persze, így egyben megszabadítanák az ilyen gondoktól a méhészt is ! Nagyon is lehetséges, hogy léteznek, ha nem is halálos rezgések, akár több is, de legalább olyanok is, amelyek segítségével megszünne az élősködő uralkodása, kártevése ? Marad egy fő kérdés : milyen hatással járnának a hathatós rezgés « kalapácsolások » méhcsaládra, és milyenek lennének a leghatásosabb zavaró vagy halálos rezgések az élősködőre ?
Az « accélérométres » rezgésmérővel már most képesek vagyunk fölmérni, jelezni a változásokat, az eseményeket a kaptárban. Úgy bizonyul tehát, hogy azok segítségével a kaptárban már láthatók az értesülések nyomai és forgalma. Most már csak olyan « kopácsoló » berendezést kellene találni, amelynek segítségével lehetséges elindítani bizonyos atkát zavaró hatásokat a kaptárban.
Meglehet, Magyarországon is élnek működnek, ténykednek, tanulmányoznak, olyan, több mint « Pista bácsi » féle, életerős, dinamikus, kiváncsi, és törekvő méhészek (nem csak 38an !), akiknek figyelme megakadna az ezen írásban fölvetett elgondolásokon ? Hogyan megosztani kiváncsiságainkat ha nem tényleges visszahatással ? Nos, ha ilyenek többen lennénk, miért ne alakítanánk egy kutató csapatot ? Tagjai nem csak kicserélnék nézeteiket rendszeresen, legyen az csak internetten, egyben gazdagítanák saját ismereteiket ? Az ilyen eljárás folytán több a remény, az eshetőség egy olyan élősködőt kizáró, rezgésféle « kalapácsot » találni?
Joseph.bencsik@free.fr 2019 január
Leközölhető, továbbítható
Magyar ékezetek alkalmazása: Ildikó Nedeczky

Honnan tudják ? I.

Bencsik JózsefBencsik József

Honnan tudják ? Hányan tudják? Mi a teendő, és miért éppen ők ?
Valóságok, vagy képzelődések a méhek körében!
Szinte évtizedek óta, hasonló kérdések is fölmerülnek bennem a méhek különleges eljárásai
körül. De minden bizonyára, nem vagyok egyedül így, és nem, véletlenül. A több mint 47 éves
méhészeti gyakorlat folyamán, számos megfigyelésre nyílt alkalom.
Máris megjegyezném, hogy részemről, nem a méhek veleszületett tudása a bámulatos, hanem azok
az értesülések, amelyeket méhek időközben beszereznek, amelyeket esetenként megfelelően,
ésszerűen, és részarányosan egymás között is alkalmaznak. Tudjuk, az ilyenek számosan, olyanok is
közöttük amelyek könnyen akár szabad szemmel is megfigyelhetők. Mások, ma már, olyan
megfigyelések is, amelyek gyakorlati felmérések alapján is bebizonyultak. Tagadhatatlan tényeket
tapasztalhatunk nap mint nap a méhek viselkedése, eljárásai körül. Így az egymás közötti értesülések forgalmáról, azok pontos tartalmáról. Közülük például, nem rég (2018/10) kimutatott tudományos kutatások, megfigyelések leírások, kimutatható bizonyítékok folytán, is bebizonyultak.
https://www.nature.com/articles/s41598-018-32931-z . A méhek rezgésekkel « kiáltozva », értesítik
a tartalékban, a pihenőben várakozó társaikat, egy alkalmi, tevékenységre, munkavállalási
lehetőségre. A kísérlet, matematika fizika kimutatásokkal, rezgésméréssel igazolja, hogyan kerül a
felhívás az érdekeltek « fülébe ». A felmérések szerint « has-hát » rezgések, rázkódási, különleges
hangok, segítségével értesül a pihenőben lazsáló népség. No persze feltehető, hogy sokan nem
hallják a munkaajánlat felhívást, legyen az érdekfeszítő minden munkanélküli részére. Lehet, hogy a felhívás csak a különleges képesítésekkel rendelkezők felé, azok részére lenne érvényes ? Túlzott
válogatás ! « Az se jó , ha nagyon jó !» mondta régen az öreg Bacso, méhésztárs ! Vajon a családon
belüli szakbeosztás, vagyis a foglalkozás beosztás is minden valószínűség szerint akkor
kiegyensúlyozott amikor mindenki az együtt élők között, a szakképzettsége szerint kap
munkabeosztást ? Amikor pedig nincsenek ténykedésben, akkor pedig, pihenőben lazsálnak, akár
alusznak is. Egy példaszerű helyzet, amely valójában többé-kevésbé mindig fennáll. Valójában nincs munkanélküliség, de mindenkinek van munkabeosztása. Avagy tehát létezik olyan, úgymond
munkaerő tartalék népességréteg, amely pontosan arra szolgál, hogy az értesített, az időközben
fölmerülő tevékenységi alkalommal munkába, szükség szerint, szolgálatba álljon ? Megfordítva is
igaznak bizonyul ! Nem kell elfelejteni, hogy rossz idő, esőzés esetén, a külső munkálatokba
beosztott egyedek, kényszer munkanélküliségben vannak a kaptárban ! Míg jó idő és gazdag
termékszüret esetén, munkaerő hiány mutatkozhat, számos munkakörben..
Egy 3x30 perces videó széria, készült, a Jarnioux i méhesemben, valamikor 2015 évben
április közepén. A felvételben, egy méhcsalád, Dadant 10 K en várja a méztér feltételét. Délelőtt 10-
13 óra, között, szép meleg idő, a főhordás kezdetén a 10 keret, fölülnézetben látható. Nagyszerűen,
szabad szemmel is megfigyelhetők a méhek eljárásai közül számosan olyanok, amelyek megfelelnek a valóságos, kialakuló helyzetnek. Nagyszerűen lehet látni a keretek fölött a felszínen látható népesség ténykedéseit, de úgy mint, és esetenként a tétlenségét, lazsálását is szinte minden ott tartózkodó, méhecske helyzetét, eljárásait, ténykedését.
Lehet, hogy a kaptárban, mindenkinek magának kell tudnia milyen szolgálatra képes, milyen
beosztásban lenne hatásos a közreműködése, így az a méhek között is ? Avagy történik a
munkabeosztás, fölülről, a felelős vezetőség utasításai, rendelkezései alapján, külön rendeletre ?
Történhet az így amikor, a kialakult helyzet szerint, itt és itt, ilyen, és ilyen szükségletek
mutatkoznak ! Így az, mindenkinek egyszerre a családban? Vagy csak a “felelősöknek”? Mindenféle
képen, és pontosan, ilyen esetben, szükséges lesz alkalmazkodni, a kialakult helyzethez méhcsalád
tevékenységében is ? Máskülönben honnan, hogyan lenne rend a családban, ha mindenki azt
csinálná ami neki jólesik, amihez képessége is kedve is lenne ? A virágpor gyűjtögetők, ugyan, és elsősorban csakis virágporgyűjtéssel foglalkoznak, mindaddig míg arra szükség és alkalom mutatkozik.
De nincs kizárva, hogy közöttük olyanok is akik bármikor sejtépítést, avagy akár itt is ott is a
szükséges gyantaragasztásokat is azonnal el tudnák vállalni? Történjen az, nem akárhol de pontosan
egy meghatározott és előre megszabott és kijelölt helyeken? Avagy valaki “felelős” adja az
utasításokat: mit hová, mikor? Honnan tudja a szolgálatba álló méhecske, hol kinél, a kaptár melyik
részén, milyen munka beosztásban kell jelentkeznie, pontosan ott ahol arra szükség mutatkozik? De
nincs kizárva, úgy tudott, hogy szükség esetén, ilyen mesterségeket már minden méhecske ismer, ha
nem is azonnal, előbb utóbb, bárki, meg tudja tanulni ? No de, ha már a mesterségek tanulásánál
tartunk, akkor már azt is tudnunk kell ki a tanítómester, és hol lehet vele találkozni a kaptártérben?
Végül is, és ő is, valakitől és hol, kitől tanulta a mesterségét? Ezek szerint, a feladatokat tehát
elvégezhetik, akár más, beosztottak is? Vagyis a méhek eleve ezermesterek, legalábbis annak
születnek? Na és akkor, talán nincs is szükség, a mesterség tanulásra? No persze az is meglehet,
hogy a méhcsalád azon rétege amely a munkaalkalom « hirdetéseket » kürtöli, kiabálja a tartalék
munkaerő irányába « has-hát » rezgésekkel, azok már, lehet, hogy azt is pontosan tudják, mit
kiabálnak, mit kürtölnek, vagyis milyen munkakörben, milyen helyen van munkakínálat? Nos ha így, akkor, minden munkásszükséglet kiabálásnak megvan a maga különleges műsora, tárgya, nyelvezete?
A hallgatóság, vagyis a család bármelyik tagja, fölismeri, azokat az üzeneteket amelyekben valamilyen módon érdekeltek! Amennyiben így, akkor akkor már az is feltehető, hogy a szükségletnek megfelelő különleges hirdetményeket kiabál a munkástoborzó beosztott. Miközben más és más üzenetek is « röpködnek » a kaptárban Na jó, jó, de honnan tudja az egyszerű beosztásra váró fölébresztett « honpolgár » méhecske , milyen szükségletekben, hol , és közöttük milyen a sürgősségi szinten szenved a család ? Valójában az is meglehet, talán több mint valószínű, hogy a felhívás, « has-hát » rezgéssel nem más mint egy ébresztő, semmi több? Majd a fölébredt méhecske akkor belekeveredik a család szolgálati népességbe, és ott akkor majd megtudja, kire, mire, mennyire, hol van szükség. Például, így, a kívül, a határban dolgozó gyűjtögetők lelkesen berohannak a kaptárba, a gyűjteményükkel, és ott, akkor, máris has-hát rezgéssel vidáman, lelkesen éneklik : « Tele van a határ, nyíló vadvirággal, vártalak a keresztútnál, pünkösdi rózsával » , virágporral, nektárral, hozzá érdemleges felvilágosításokkal : hol és milyenekkel, mintát is mutat ! ! ! Mások a kaptártérben azt kiabálnák: a méhanyának sürgősen szüksége lenne petézésre alkalmas sejtekre? Közöttük nem is akármilyenre, különleges, méhanya sejtekre többre is, szükség mutatkozik! Olyanokra amelyek nem vízszintesek, hanem, egyenesen, nyílással lefelé, függőlegesek! Ki fog ilyen különleges sejtépítő munkába állni, ki a szakértő, ki vállalja ezen különleges feladat elvégzését? Kivételes feladat, talán nem is lehet akárkire bízni? Ki az aki tudja, hogy az ilyen sejteket függőlegesen kell építeni amelynek méretei közel se azonosak a közönséges sejtekkel. Lehetséges lenne, hogy a munkaerő toborzó has-hát rezgéssel azt is kürtölné, milyen képesítéssel rendelkező családtagra van szükség, és jelentkezzen az, mielőbb? Valóban ilyen elképzelések, feltételezések, megfelelnének a valóságnak? De a feladatok
elvégzése, szükség szerint, megvalósulnak, amennyiben a méhcsalád kibontakozási állapotának az
megfelelne. Ki tudná a család képességi állapotát fölismerni, és azoktól függően megállapítani, milyen eljárást követni? Minden esetre a családnak szinte számtalan olyan közbejárásra mutatkozik szükség amelyek végrehajtásának időpontja, mérete, sürgőssége is, különleges lehet.
A mellékelt videó felvételen már jól megfigyelhető a hátsó szegélyeken helyezkedő keretléceken
pihenő, alvó, mozdulatlan egyedek szép számmal, úgy mint a középső keretek felé erősödő sűrűsödő népesség ténykedése is. Így például ott a kaptár közepe felé, már többen is azok akik már a keretlécek tetején is « has-hát » rezgéseket keltenek. Közöttük olyanok is akik huzamosabb ideig
erősen riszálnak mások alig észrevehető módon, gyengéden, szinte reszketve tesznek így. Minden
bizonnyal a mozdulatoknak megvan a jelentősége! De ma még pontosan nem tudni, hogy kinek,
hogy, miről szól a “nóta”. Esetenként, egyesek megállnak, a has-hát rezgésük befejeztével, majd a
lábaikat szétterpesztik és mozdulatlanul várják, a visszahatást, csak nem a visszhangot vadásszák?
Miközben folyik a forgalom, de pillanatnyilag megy a közlekedés, a tevékenység, de nem biztos hogy azonnal megáll valaki? Az is előfordulhat, hogy valaki egyenesen átszalad akár a várakozó hátán, mások több oldalról közlekednek de szemlátomást se szó, se beszéd, se köszönet, senki meg se áll.
Úgy látszik a kérelmező rezgéstánc, mint valami személyes kérelem, kerül nyilvánosságra? Legalábbis a további megfigyelésekből ilyen esetre késztet gondolni, méghozzá nem hiába! Egy kis idő után, végül is, érkezik is valaki, minden bizonnyal olyan egyén aki meghallotta a személyes has-hát rezgés éneket és megáll a kérelmezőhöz érve. Majd, szinte mindjárt, vizsgálódni kezd. Feltehető, hogy neki ilyen beosztás jutott a családban? Fölfigyelni a kérelmezési has-hát rezgés okozta különleges hangokra? Következésképpen, valójában tehát az ilyen rezgésnek, fölismerhető különleges tulajdonságai lehetnek? Egy különleges kérelmezés meghatározott szókincs, has-hát rezgéssel? Akkor a kisegítő szolgálati beosztott, a kérelmezőt komoly vizsgálatba veszi. Neki az a beosztása, az a dolga, de egyszer csak mások is, többen is megállhatnak. Mintha csak többen is mások is meghallották volna, megértették volna a kérelmi rezgéseket? Majd, akkor, komolyan foglalkozni kezdenek a kérelmező, teste körül, a hiányosságokkal, a rendellenességekkel. Tesznek így csaknem azért mert nekik az a kizárólagos beosztásuk? Sok egyed szaladgál a környéken, egyesek átszaladnak akár a kérelmező hátán is, meg se állnak, nem is köszönnek, No de akkor közöttük, aki megáll, miért tesz így mikor a többiek oda se figyelnek? Úgy látszik az pontosan megértette a kérelmező rezgés táncát, segítségkérelmét? De nem véletlenül! Neki az a beosztása. Amikor is a többieknek már megvan a beosztásuk, már leszerződtek? Aki pedig meghallotta a kérelmező, kiabáló “rezgéseit”, talán már azt is megtudta, mi a kérelmező panasza, De még az is meglehet, több mint valószínű, hogy az aki fölfigyelt, annak a munkabeosztásában tartozik az ilyen segítség, mint szolgálatkötelesség szerepel ?
Mint valamiféle foglalkozásbeli “mentőszolgálat”? Amikor pedig megtalálta a kérelmezőt, akkor
máris munkába áll, többször körülvizsgálja a kérelmezőt, és közbelép máris, azon a ponton ahol a
rendellenesség mutatkozik, miközben igyekszik azt mielőbb kiküszöbölni, megszüntetni ! Így történhet meg gyakran, hogy akkor a kérelmező a szárnyait függőlegesbe állítja, Miközben a vizsgáló tüzetesen megvizsgálja a szárny-test kapcsolatokat, valamit ott ténykedik, tisztogat is, de azt már csak ő tudja mit, hogyan? Mintha csak több mint megvizsgálja a kapcsolatokat de mintha csak ki is takarítaná, azokat. Esetenként más oldalról is tüzetesebb tisztogatási műveleteket is elvégez. Lehet valakinek, többeknek, problémája akár testrészek között. Sok esetben pontosan ilyen helyekre szeretnek fészkelődni egyes élősködők! No lám már azok is tudják, hol a gyenge pont, hol biztosabb a tartózkodás. Állítólag az ázsiai méhfajták között olyanok is akiknek « mentőszolgálata » megtalálja a kérelmező testén a « méhkullancsot » és kihordja azt.
Folytatás, újabb megfigyelések egy további üzenetekben.
Joseph.bencsik@free.fr Lyon 2018. december
Magyar ékezetek alkalmazása: Ildikó Nedeczky

Visszautasított megfigyelések, tanulságtételek?

Bencsik JózsefBencsik József

Francia nyelvű írás alatt bővebben magyarul,amennyiben valaki rendelkezik ilyen fotóval ,kérem küldje el nekem ide: imcsi72@gmail.com köszönöm.


Visszautasított megfigyelések, tanulságtételek?
2018 nyár folyamán némi visszaemlékezés forgott a fejemben, mindez a 47 éves méhészeti gyakorlatom folytán. Sok, apró méhészeti megfigyelés, gyakorlati emlék merült föl hirtelen. Egyeseket papírra is vetettem, el is küldtem a helyi méhészegyesületnek, ahol a honlapjukon már évtizedek óta számos írásom is, megszokott jelenni. Lásd www.rhone-apiculture.fr section : « Tribune Libre ». Ezúttal is, így küldtem meg egy legutóbbi írásom, amelyet nagy meglepetésemre vissza utasítottak. Először, fordult elő ilyen eset. Megis indokolták : A mézfogyasztó közönség előtt, nem ajánlatos ilyen undorító híreket terjeszteni még akkor se, ha azok igazak ! Lehet hogy így jó, de szerintem, a nehézségek egyre jelentősebbek, lesznek, ahogy a méhcsalàdok életereje, nap mint nap, több mint csökkenőben. Szükség lesz megkeresni, megfigyelni az okokat !
Lássuk előbb az elutasított francia szöveget : A két kis oldalra terjedő szöveg; majd az alábbiakban, látható részben és lényegében magyarul is mellékelve. No persze a visszautasított Magyarországon nem ilyen a helyzet!
Quelques témoignages, et réflexions apicoles.
Témoignages anciens (1969)
A Jarnioux, (F69240) petit village du beaujolais, en 1969 une grande exploitation viticole, comme bien d’autres, a pratiqué sa production de vin, à l’ancienne. Les animaux domestiques : chevaux, vaches, ânes, et volais, tous présents, sur la grande cour de la propriété, où s’ouvrait aussi l’étable donnant, à l’extérieur. C’est par là, que le fumier de l’étable était sorti, directement dans un bassin, à l’air libre. Sous la porte de l’étable, sortaient les urines des animaux, par une petite rigole. Dès le début du mois de février, aussitôt que la température était au-dessus de + 6°C, intenses « va et vient » d’abeilles se produit sur la coulée! En bordure du ruissellement, les abeilles pompaient le jus, et elles repartaient aussitôt. Mais, que font-elles de ce jus dégoutant, alors qu’elles sont censées ramasser plutôt du nectar ? Mieux vaut, que les clients acheteurs de miel sur le marché ne connaissent pas de tels réalités ! Alors, qu’en réalité et bien évidemment l’urine des animaux ne se retrouve pas dans le miel ! D’ailleurs, aucun examens labos n’a jamais démontrer la présence d’urines dans le miel ! Par contre, les abeilles se comportent ainsi, depuis toujours. Cherchent-t-elles ainsi des sels, et des minéraux spécifiques contenues dans ces urines. Sont-ils nécessaires pour l’équilibre de leur vie biologique ?
D’autres témoignages, plus tard :
Les années passent et l’exploitation, se modernise alors. Les chevaux, les vaches, les ânes, ont été débarrassés, définitivement de l’exploitation. A leur place, des machines modernes, comme des tracteurs, et de nombreux accessoires appropriés étaient employés. Naturellement il n’y a plus de fumier ni d’écoulements d’urines d’animaux dans le réservoir extérieur. Bien évidemment, il n’y a plus d’abeilles qui voltigent autour. Mais alors, où sont- elles allées pour trouver des éléments composants, cachés dans les urines des animaux. ? Dans tout le village, il n y a plus ni chevaux, ni ânes, ni vaches ! Naturellement, il n’y a plus d’écoulement d’urines sous la porte de l’étable, Mais, parfois il y a des ruissellements de produits de lavage et d’entretien de machines agricoles, quelque fois même des écoulements de pesticides résiduels, en usage !
Alors, comment, et où trouver pour les abeilles des sels minéraux, comme ceux récupérés dans les ruissellements urinaires à la sortie de l’étable, autrefois ? Naturellement, ce n’est pas le problème de l’exploitant viticole moderne, car les ruissellements d’urines à la sortie de l’étable, ne lui rapportent aucun revenu. Alors que, dans une exploitation viticole moderne, il y a aussi l’entretien, et le nettoyage des machines et appareils de toutes sortes, comme pour les diffusions de pesticides, d’engrais, et autres produits chimiques, pour les végétaux. Ainsi, au moment du lavage et de l’entretien des machines, il est possible, que sous la porte de sortie de l’étable, devenue garages, sorte le jus de lavages avec toutes sortes de produits de nettoyage, y compris les traitements, contre les insectes? Mais où est passée la nuée d’abeilles, qui sirotaient autrefois, les écoulements urinaires des animaux ?
D’autres témoignages, en bref.
Au printemps, tôt, devant ma maison, je retourne le sol pour la nouvelle semence. Température agréable, bon ensoleillement. J’aperçois alors, fréquemment des abeilles fouineuses sur la surface déjà travaillée. Lisiblement, elles cherchent quelque chose, sur la partie fraichement travaillée. Elles descendent aussi dans les fissures, puis ressortent, et continuent plus loin ? Elles n’ont peut-être pas retrouvé des coulées d’urines à la sortie de l’étable ? Il y a que des machines agricoles dans étable !
Un autre jour, au printemps, matin ensoleillé, température agréable, en observation, devant mes ruches, un joli « tapis vert », en mousse épaisse, s’étale largement, mais sans aucune fleur. Cependant, là-dessus, il y a un « va et vient » remarquables d’abeilles. Alors, j’arrache une poignée, de mousse, au point de l’atterrissage, de l’une d’elle, et je retrouve la « coupable » à mi épaisseur sur les tiges humides, en sueur. Elle avait surement senti, l’odeur, du produit recherché sur la mousse en sueur. D’autres « sueurs » végétales, bien différentes, et bien utiles pour les abeilles, peuvent se former sur d’autres végétaux, maïs, légumes, etc. et cela, dans d’autres conditions. Leurs récoltes par les abeilles est sans doute d’une valeur d’utilité occasionnelle, rare et irremplaçable. Mais, la récolte de ces produits, aujourd’hui, devient de plus en plus, dangereuse, car souvent, ils sont d’origine d’une semence enrobée, d’insecticide, comme des nombreux végétaux produits, industriellement. Mais, nos abeilles sont incapables de distinguer les végétaux, empoisonnés, ou non. Or, dans l’agriculture moderne, l’usage des insecticides sous d’autres formes, comme par enrobage de la semence, devient incontournable. Dans ces conditions, l’apiculture en tant que métier est condamnée à disparaitre, tôt ou tard. A moins de trouver des moyens de rendre les abeilles plus résistantes! Leur proposer par exemple des « sueurs » végétales adéquates, spécifiques, et exemptes d’insecticides. Serait- Une preuve d’attirance.
Mais, les colonies en mission de récolter, comme en transhumance, ne sont pas déposées obligatoirement, aux endroits riches et variés en ressource de ses éléments indispensables pour l’équilibre de leur santé. Il n’est pas étonnant alors si la plus part des cas, elles vont loin pour trouver des sources exploitables, faute de mieux, alors, comme autre fois à l’écoulement du fumier de l’étable ? Alors que le jour, quand j’ai observé mes abeilles en tarin ramasser les gouttes de sueurs sur la mousse, juste devant mes ruches, était vraiment un cas exceptionnel. Quelle chance ? Les abeilles chercheuses de « sueurs » ont trouvé donc une source, économique à exploiter la plus proche, juste aux pieds de leur ruche. Son exploitation, donc la plus économique possible. Forte, heureusement, dans ce cas, la mousse fréquenté n’avait pas subi de traitements insecticides, car une telle végétale ne produit pas de marchandise à consommer, ni pour la vendre.
Mais les apiculteurs aujourd’hui ne sont pas en mesure de garantir, des conditions de vies respectables, notamment sans pesticides. Rare sont les occasions, comme la mousse qui suintent une gouttassions végétale, non empoisonnée. Ou alors comment fournir à nos colonies, des sels minéraux, tels produits comme la gouttassions que recherchent les abeilles si tout l’environnement est empoisonné ?
Comment retarder d’une telle échéance ?
la disparition des abeilles, dans les zones de l’agriculture intensive ? A l’Université de Debrecen (Hongrie) vers la fin, des années 90, le Dr. Sümegi, professeur de biologie alors, a entrepris de nombreuses expériences durant des années, pour reconnaitre les besoins des éléments vitaux, comme certain sels minéraux recherchés par les abeilles. Par des extractions faites à partir des plantes médicinales, et aromatiques millénaires réputées, issues de production biologique. II a réussi alors de retrouver de nombreux éléments de bases, recherchés par les abeilles. Avec des raffinements successifs, il a obtenu de plus en plus de succès, dans les applications pratiques. Pour avoir une preuve de la qualité irréfutable de son produit : Il suffit d’exposer un petit échantillon frais, sur une assiette, et le poser au rebord extérieur d’une fenêtre. Faut-t-il encore avoir des conditions de météo et de la croissance végétale données, exceptionnelles et Les abeilles seront alors attirées. Ainsi fonctionnent aussi l’attirance de certaines sueurs végétales pour les abeilles. Il est facile d’imaginer, l’immensité des avantages de l’application de tels produit pour la colonie : Pas besoin de sortir, d’abord, pour chercher dans l’environnement, des produits vitaux et de les rapporter, ni comme chercher à la sortie de l’étable, dans le ruissellement urinaire, ni les suintements végétaux empoisonnés, dans des espaces d’agriculture intensive dans l’alentours. Leurs besoins en matière d’éléments vitaux non infectés de pesticides, peuvent être assurés, en permanence, et cela directement dans la ruche, par l’apiculteur ! Ce procédé est plus, qu’une protection permanente de santé de l’abeille, c’est aussi, un renforcement de vitalité! Parmi les conséquences aussi intéressantes, le poids de la hausse de miel sera remarquablement augmenté !
Joseph.bencsik@free.fr Lyon, aout 2018

Rövid fordítás, + Néhány tanúskodás, méhészeti észrevétel.
Egy régi tanúskodás (1969)
Jarnioux, (F69240), “Beaujolais “ kis falucskában, (közel 1000 lakos) mint sok hasonló helyen mint egy nagyobb bortermelő gazdaságban, régi szokások szerint folyt a termelés. Számos, házi állatok, lovak, tehenek, szamarak, és szárnyasok, a nagy udvarban. Ide nyílott a nagy istálló, egy nyílással közvetlenül kifelé a trágyadombra is. Azon keresztül dobálták ki a trágyát, közvetlenül egy külső medencébe. A nyílás alján csurdogált ki a trágyalé. Már februárban, amikor a külső hőmérséklet + 6°C fölé emelkedett, a méhek jártak oda a csurdogálás peremén szívogatták a trágyalét, jöttek mentek szorgalmasan. De hogyan fogyasztották ilyen gusztustalan lét amikor is nekik az édes nektár gyűjtése a feladatuk! Valójában, jobb ha a fogyasztó, vásárló nem tud ilyen valóságról! Különben is a kutató laboratóriumok, soha nem mutattak ki állat vizeletet jelenlétét a mézben. Ellenben, a méhek viselkedése azóta se változott. Keresnek azok valamiféle savakat, sókat, szükséges, különleges ásványi anyagokat, így ez, ősidők óta? No de milyen, életszükséget anyagokat találnak az állati vizeletekben is? Vajon elkerülhetetlenül szükséges anyagok lennének azok, a méhek élettani egyensúlyhoz, valóságos létszükséglet lennének azok?
Egy másik tanúskodás később.
Évek múlnak, és szőlőgazdálkodás korszerűsítésére került sor. A lovak, a tehenek, a szamarak véglegesen eltűnnek a gazdaságból. Helyettesítésükre, korszerű gépek kerültek alkalmazásra. Természetesen továbbra, nincs állati vizelet, trágyalé, csurdogálás a trágyagyűjtőbe. Következés képpen oda már nem járnak a méhek. No de akkor most, ezek után, már hova járnak trágyalét gyűjtögetni? Ma már sehol a faluban, se tehén se ló se szamár, nincs is trágyalé csurdogálás se, az istálló ajtaja alatt. Ha nagy ritkán mégis lenne valami folydogálás, az már csak valami mosogató lé lehet, amellyel tisztogatták, az állatok helyébe alkalmazott gépeket, Időnkét találhatók abban bőségesen nemcsak tisztogató vegyszerek de az alkalmazott rovarirtó szerekből is!
Nos hát akkor, most, hol találhatnak a méhek az állati vizeletekben rejlő ásványi anyagokat. Természetesen az ilyen nehézség közel se szőlősgazda gondja, elvégre is a istállóból csurdogáló vizeletből neki semmi haszna. Ugyanakkor, egy korszerű mezőgazdasági tevékenységben számosak a karbantartási, a tisztogatási munkák, elvégre is ki kell mosni, takarítani, akár rovarirtó és egyéb kémiai termékeket fecskendezo gépeket is. Ilyen alkalommal nincs kizárva, hogy veszélyes vegyszerek is kerülhetnek környezetbe. Nos akkor, ma hol vannak a méhek, akik szívogatták az istállóból csurdogáló vizeleteket?
Ismét más, röviden
Kora tavasszal a kertemben kézi szerszámmal ások, vagyis készítem termő talajt a veteményezésre. A hőmérséklet kellemes, jó napsütés is. Észreveszek akkor kutató méheket a de csak a frissen megdolgozott terület színe fölött. Láthatóan valamit keresnek, helyenként belemásznak a repedésekbe, nem egyszer majd hamarosan másokba is. Szemmel láthatóan keresnek valamit. Titokzatos eljárás. Talán ezek az egyedek akik nem találták meg az istállóból kifolyó vizeleteket? Nem valószínű, hiszen ott már régóta nincsenek állatok !
Egy másik napon, ugyancsak a tavasz kezdetén, kellemes délelőtti napsugaras időben a kaptársorom mögött figyelek a közeli, Lozánne nevű falu határában. A kaptárok előtt terül el, szép zöld magasabb, moha növény fajta, több mint, nagyobb “szőnyeg”, de sehol egy virág. Ugyanakkor látok rétre, méheket leszállni, jönni menni. Akkor megfigyelek egyet, hová szállt le, majd kitépem a növénycsokrot, és megtalálom a “bűnöst” a csokor félmagasságában. Vajon mit kereshet az a méhecske itt? A csokor szálain valami szagos “izzadság” érződik. Megnyaltam magam is a növény szárait de nem találtam semmiféle édességszerűséget. De úgy látszik a méhek tudják mi jó nekik, a nektáron túl, és hordják szorgalmasan haza. Meg lehet, részükre ez a gyűjtési lehetőség, ritka alkalom. Főleg ha nem csak tavasszal, a zöldülés beindulásával, különleges hőmérséklet, napsugár, pára, nedvességfeltétek következtében a moha is “izzadni” kezd, és az a növényi izzadság, ha nem is élelem, de egy olyan biológia érték, amire szükséglet mutatkozik, a méhcsaládban. No persze más növények növekedése folytán más feltételek között ugyancsak alkalom mutatkozik, különleges növényi, “izzadság” kincsekhez jutni a méheknek. Újabban azonban, számos esetben, sajnos az ilyen izzadság mérgező hatása is kimutatható. Nemrég, az olasz méhésszövetség fölháborodása terjedt el EU szerte, miután kimutatásra került a zöld kukorica, csávázott magból kelt növényeken talált izzadság cseppekben rejlő rovarirtó szerek. Hát igen a méhek ezt nem tudják, arra is járnak, azt is fogyasztják! De mi történhet akkor amikor a méhész se tudja, hogy a vándorlási területre telepedve a méheivel, azok majd elkerülik, a szomszéd, mérgező kukoricatáblán keletkezett mérgező izzadság cseppeket ? Ja persze, az már nem a csávázást alkalmazó mezőgazdász gondja!
Hogyan segíteni azokon a méhészeken akik szeretnék elkerülni a növényi “gouttation” = izzadságot gyűjtögető méhek megmérgezését?
Úgy értesültem, hogy a Debreceni Egyetemen, Dr. Sümegi, biológia prof, számos méhészeti kísérletet hajtott végre, már a 90 -es években ebben a témában. Hogyan biztosítani, szolgálni a méhcsaládnak olyan alapvető életfeltételi szükségleteket, alapvető ásványi elemeket, amelyek biztosítanák, kiegyensúlyozott élettani körülményeket? Akkor, kezdetben kivonatokat keresett, olyan hírneves gyógyászati bio-növényekből, ezeréves világhírű botanikában híres erősítők, kivonásával. így talált több, hanem, számos olyan elemeket, amelyeket a méheik is keresnek. Vitathatatlan bizonyíték is adódott: elegendő az ajánlott anyagból, kivonatokból, kiállítani kaptárközelben egy kis tányéron, egy kis mennyiséget, és arra máris előszeretettel járnak a méhek! No persze kell, hogy ilyenkor méhjárkálási viszonyok uralkodjanak. Ilyen esetben szívesen járják, fogyasztják a kínált több mint hasznos anyagot, aminek semmi köze a mézhez, de még az etetésre alkalmazott sziruphoz se. Tesznek így szívesen miután annak, fogyasztása, minden bizonnyal nem csak alkalmas, hanem szükséges is a méhek egészségi jólétéhez.
Márpedig ha így , akkor óriási előnyök származnak az eljárásból, amennyiben Sümegi Úr táp ajánlata valóban megfelel a méheknek. Nekik már nem kell kiszállni, ilyen anyagok után kutatni, a környezetben, az istállókból csordogáló vizeletekre járni, se kivárni a kedvező körülményeket növényi “izzadság”, a modern mezőgazdasági ültetvényekre, veteményekre járni, a mérgezőket haza hordani, földolgozni, a családot ellátni ilyen szükségletekkel! Mennyi idő és mennyi energiatakarékosság származhat a Sümegi Úr eljárásából? Képzeljük el a család kivételes jóhelyzetét amikor is nincs szükség a méheknek ki se szállni!, trágyalevet, “guttacio” izzadságcseppeket a környéken keresni, gyűjteni, hazaszállítani az ilyen anyagokat amelyek már eleve rovarirtókkal szennyezettek ! Több mint fáradságos, egyben egészségromboló káros, esztelen eljárás az ilyen? A Sümegi Úr eljárásával a méhcsalád tiszta, szermentes ásványi elem szükséglete, folyamatosan és állandóan biztosítva, ráadásul idő, fáradtság, és energia ráfordítás nélkül! Nem véletlen ha az ilyen körülmények között működő méhcsalád jó egészségnek örvend és következés képpen, jelentősen magasabb a termék hozama!
Joseph.bencsik@free.fr 2018 november
Leközölhető, továbbítható

Francia mozgósítás a méhpusztulások körül !

Bencsik József
Francia mozgósítás a méhpusztulások körül !
Az « Abeilles et les Fleurs » című méhészeti szaklap szeptemberi száma, már 7 teljes oldalon
foglalkozik az utóbbi két év óta dühöngő katasztrofális méhpusztulásokkal, az innen származó
különleges nehézségekkel. Miután magam is a súlyos károsultak között (15/16 veszteség arány) így
természetesen ugyancsak érdekelt vagyok a további fejleményekben, és figyelem az eseményeket.
A korábbiakban megjelent írásaimban, magyarul is, Franciában méhészeti gyűléseken is, szoba került a szakma méhészet -egészségügyi keretének hatástalansága, a kárbejelentés bonyolultsága, Másrészt, és ami még sokkal fontosabb, a pusztulási okok, okozatok, meghatározása még mindig ismeretlen. A káresetemet bejelentettem egyeses helyeken, méhészgyűlések alkalmával, szóban is írásban is.
Történt a kárbejelentés az én esetemben közel két évvel ezelőtt 2017 január, február folyamán.
Jellemző, hogy azóta se kaptam semmiféle személyes visszahatást. Vannak ugyan országszerte jól
felszerelt kutató és vegyszer-biológia elemző laboratóriumok, de azok csak a hivatalosan fölvett
rögzített esetekkel foglalkoznak. Márpedig, azok helyzetkörülmény feltételei, időbeli meghatározói
rendkívül pontosak és szigorúak, nem kevésbé bonyolultak. Aki annak nem tud eleget tenni annak
elemzési kérelmét visszautasítják, érthető okokból. Innen az előírt eljárás, a mintadarabokat hivatalos szakmegbízottakra kell bízni. Valaki mégis bejelentést tesz ilyen “szakmegbízottnál”, az esetenként akár többnapos, hetes késéssel jelentkezhet. Ez idő alatt a veszteségi körülmények alaposan megváltozhatnak, a felmérések eredményei ugyanígy. Nem véletlen ha a káreset bejelentésemre senki labor, se szervezeti megbízott nem jelentkezett. Ugyanakkor a környezetemben közel 30 esetről tudok, amelyek egyidejűsége miatt lehetetlen minden esetet rövid határidőn belül fölülvizsgálni.
Másrészt nem kell elfelejteni amikor más területeken százával az egy időben történt kipusztulás. Az
előírt vizsgálati eljárás végrehajtása az én esetemben, tehát közel se lehetett végrehajtható. Maga a
kipusztulás közel 30 nap alatt játszódott le, szinte egy időben, 2016 október folyamán. Tehát, akkor,
vajon csak esetenként, szabály szerint végrehajtható vizsgálati eljárás vehető számításba?
Az “Abeilles et Fleurs” egyik legnagyobb szaklap 2018/07 számában, összesen 7 oldalon, összesen 5 írás jelent meg tömeges méhpusztulás ügyben. Anne Furet tollából, egy írás olvasható « 3 milliós € lett a károsult méhészek rendelkezésére bocsájtva” a hivatalos miniszteri hatóságok közbejárása
folytán. A helyi hozzávetőleges fölmérések szerint 20 000 kaptárveszteséget jeleztek a Bretagne
vidéken míg Dordogneban és Charante –Maritine vidéken összesen 60 000 re becsülik a kaptár
veszteségeket! A feltételek meghatározása közös megállapodás szerint már meg is történt, az
augusztus 30-án tartott gyűlés határozatai szerint. Azok részletesebb leírása tér és tartalom tömege
folytán, nem fér ezen írás keretei közé. A minisztérium szerint, a két kérelmező vidék szervezeti
felelősei rendelkezésére áll. Az a kártérítési igénylés feltételei pontosítására is sor fog kerülni.
Részükre a helyhatóságok rendelkeznek határozattal. Az érdekeltek legyenek figyelemmel és
maradjanak kapcsolatban, akár Internet segítségével; Írta az írás szerzője, majd az írást a két vidéki
szervezet egy- egy feltételi táblázat követi.
Két csoport: 15 -30 % vagy 30 %-on fölüli veszteség, önműködő felújítás, rajvásárlás 1 500 € Legtöbb 37 500 €, majd csoportosított formában a Bretagne-i méhészeknél, majd hasonlóan, az Aquitain-i méhészeknél, első sorban mindazoknak, akik válaszoltak a kérdőívekre, és azoknak a méhészeknek, akik több mint 50 családot kezelnek, na és persze csoport-tagok. Majd a folyóirat 25-29 oldalán, két hatalmas írás olvasható “Méhpusztulások” cím alatt.
1.- Újabb technikai szabály: Már jobb,. . . de még messze a számítástól!:
A Mezőgazdasági Minisztérium nyilvánosságra hozott 2018. június 12-én egy újabb technikai
utasítást, hogyan felügyelni a méhek tömeges kipusztulását. Az UNAF szervezet (Union National des Apiculteurs Français = Francia Méhészek Egyesülete) már több, mint egy éve jelezte a
rendellenességet, a hatástalanságoknál. Írták :Újjal mutattunk a képtelenségekre : fölsoroltuk a
különböző vidék helyzetkülönbségeit, hiányoltuk a Minisztérium visszahatását, elhanyagolva a
kémiai okokat, az országos egészségügyi mérleg turpisságát, állította az írás szerzője. A 3. oldalra
terjedő leközölt írás, (25, 26, 27) kérdéseket vet föl, hogyan fölvetni a pusztulás kérdését az évközi
elhullások esetén és hogyan azt kezelni a téli tömeges pusztulások folytán. Ez utóbbi esetben ugyanis nem kerülhet szóba mérgezés, hiszen se permetezés se semmilyen méreg alkalmazásban, és a méhek se járnak ki. Hivatalos hatósági beavatkozásra csakis akkor kerülhet sor, ha a károsult ki tudja mutatni a mérgezési körülményeket. A baj csak ott, hogy a károk télvíz idején történtek amikor is a mérgek nincsenek alkalmazásban és ráadásul a méhek nem járnak ki !
2.- Míg a 28, 29 oldalon, beszámoló az « OMAA » = Megfigyelések a Méhpusztulások, Legyengülések körül , Nyugat-Franciaországban. Első beszámoló az ITSAP intézet legutóbbi vizsgálatairól, megjelent, ez évben, június 6-án . Nem állítja magáról, mint Technikai Intézmény, hogy ismeri a tél folyamán történt tömeges méhpusztulások okait, de támaszkodik az egész év folyamán történő méhegészségi nehézségek számbavételére, vizsgálataira. Bárki, akár telefonon keresztül is jelezhet, méhegészség körüli rendellenességeket. Az intézmény költségeit nem az állam viseli hanem a szakmai közösség.
Az első beszámolóból (2018/06/06) : Az intézmény, ezidáig kapott összesen 189 kárbejelentést, a
környezetéből. Majd részletesebb beszámoló esetenként. Végül is az utolsó fejezetben elismeri
képtelenségét tömeges pusztulási okozatok leírásához !
A 29-ik oldalon az OMAA tanulságai alapján megállapítható az idei tél múltával, egy « kolosszális » méhveszteség : 59 000 méhcsaládból 20 000 –es veszteség.
Nem véletlen ha magam részéről, közelebbről érdekelnek a méhveszteségek fejleményei, amikor is,
még ilyen beszámolóval is jelentkezek Franciaországból. Közel két év elteltével még a mai napon se tudja senki kimutatni a tömeges egyidejű kipusztulás okozatait. Magam régóta képzelődök
magyarázatot keresek azóta is. Közel 2 év telt el a nálam történt szinte teljes méhpusztulás óta !
Meglehet, hogy magyar oldalon közel se állt be hasonló összehasonlítható méhveszteség az elmúlt
években és a jelen év folyamán. Legalábbis a magyar szaklapokban nem olvashatok 7 oldal
terjedelmű beszámolót, olyat mint amiről ez írásban röviden beszámolok. Nos ha szerencsére nem
létezik ilyen tömeges méhpusztulási helyzet Magyarországon, akkor már fölöslegesek a írásban
kifejezett hőbörgéseim, hiszen még arról se lehet tudni, milyen eljárások a szokásosak ilyen esetben.
Akkor az se véletlen, ha a legújabb (XI) méhészkongresszus tervei szerint, (2018/12/02) szóba se
került a beütemezett műsorban a tömeges méhpusztulás kérdése. Jó lenne tudni hogy járnak el a
magyar méhészek az esetleges franciához hasonló helyzetben ! Úgy tűnik, ha vannak is ilyen esetek, az is csak véletlenek lehetnek, és következésképpen lényegtelenek ! Pedig a szóbeszédek szerint Magyarországon is történnek már évek óta, a franciákéhoz hasonló katasztrófák, csak éppen,
hivatalos helyeken, nem szeretik azokat emlegetni, arról csak éppen a károsultak tudnának? Ez
utóbbiakkal való együttérzésem folytán igyekezni fogok a továbbiakban is magyarul is időnként
beszámolni a fejleményekről, legalábbis ott, ahol azt figyelemre érdemlegesnek tartanák!
Sok szerencsét kívánva a magyar méhészeknek : Bencsik Józsi Bácsi Lyon 2018 október.
Természetesen továbbítható , leközölhető

Joseph Bencsik ezt írta (időpont: 2018. okt. 10., Sze, 17:09):

Magasan, a felhők fölött !

Bencsik József
Magasan, a felhők fölött !
A Márton fiam a napokban az Interneten megjelent legutóbbi tudományos írásának hatása alig
néhány nap alatt, már több mint 300-ra emelkedett, jelezte a kiadó.
https://www.numerama.com/sciences/433439-certaines-abeilles-vibrent-pour-motiver-les-plus-
faineantes-du-groupe.html No persze megjelent az kicsit korábban, 01 október a « Scientific Report »
https://www.nature.com/articles/s41598-018-32931-z
című tudományos szaklapban, sajnos angol nyelven, amihez nem sokat értek! Az egyik ilyen (300)
visszahatásról szeretnék röviden beszámolni a föntebb jelzett címen. Meglehet, Magyarországon is,
sokan azok, mint magam is, nem vagyunk bennfentesek angol nyelvű közlemények olvasásában. No meg persze egy adag büszkeség is beszámítható, annál is inkább, miután jómagam is bedolgoztam ezen kutatásokba, így évek óta.
Az írás francia nyelven jelent meg okt. 22-én Nelly Lesage úrhölgy tollából, fényképekkel összesen 3 oldalon. Igyekszem rövidenforditani :
Talán a méhek tudnának valamit tanítani, hogyan dolgozni csapatban hatásosan. A kutatóknak
sikerült rögzíteni egy rezgésjelzést, amely egy fölhívás a tevékenységre. A méhek azt is tudják,
hogyan fölhívni, hogyan közreműködni hatásos, csoportos munkára. Egy kis rezgéssel fölrázni a
munkanélkülieket, ily módon föllendül a méhcsalád teljesítménye.
A műszerfelmérések készültek Nottingham-i Műszaki Egyetemen, (2) valamint Franciaországban, (1,
az én méhesemben) három kaptárban egy teljes év folytán.
A “ hát-has”rezgések igazolására “rezgésgyorsito” rezgésmérőket vagyis accélérateur –öket használtak. Ezek
segítségével sikerült megtalálni, és rögzíteni a rezgéseket és kiválasztani a bennfenteseket. A kutatók vonalakra bontották a rezgésrögzítéseket, ily módon hallani is lehetett a “szuperorganisme”
szervezetet teljes méretében.
A méhek amikor szembe kerültek a nehézségekkel: Hogyan biztosítani a “szuperorganisme”
szervezet hatásos működését? Akkor a csapat egy kis része különleges rezgéseket sugároz amelyek
segítségével fölrázza “lustálkodókat” amikor is intensiv tevékenységre szükség mutatkozik.
Energia takarékosság? A méhek pihennek amikor nincs szükség különleges tevékenységre, de
fölrázzák a társaikat amikor szükség mutatkozik arra, magyarázza Bencsik Márton, a Nottingham-i
Műszaki Egyetemen, mint tanár.
A tudományos “művelet” amivel a méhek értekeznek egymás között a munkájuk elvégzéséhez, de a
rovarok kipusztulási határára kerülhet sor, amely annyira megrázó, hogy a helyettesítésükre már
“önműködő” beporzók készítése a soron.
No persze legyen az én jelen visszahatásomra is jellemzők ez utóbbi sorok mint egy a korábban
befutott 300 között, mint az egy gyakori eset! Az is meglehet, hogy a “Sientific Report” angol nyelvű tudományos szaklapot Magyarországon is többen olvassák, mi több talán már vissza is hatottak? Már a magyar szaklapok sokaságában is, ha nem is 300-an, de többen visszahatottak. Nem véletlen, hiszen kevesen tudják, ki az a Dr Márton Bencsik, Matematika fizika tanár a Nottingham-i Egyetemen? Jó magam ugyan időnként emlegetem, de az írásaimat több mint kevesen olvassák, így ugyancsak kevesen terjesztik.

Karl Von Frich nobel díjas kutató felfedései óta, tudjuk, hogy a méhek kapcsolatban vannak egymással különféle mozgási jelekkel. Így például “táncolnak” is. De van-e értelme annak, hogy a méhészek is, belépjenek a méhek táncába? Legalábbis muzsikával szolgáljanak? Minden bizonnyal így, legalábbis amióta a méhek kipusztítása divatban, és annak megállítására valami remény, messziről sugárzik. De még nagyon messze vagyunk attól a korszaktól, amikor is a méhész, részletes helyzeti beszámolót kaphat képernyőn, közvetlenül a méheitől. Akkor már nem lesz szükség kaptárbontásra, csak rendellenesség esetén! Ilyen lehetőség máris rendelkezésre áll, rezgésmérés segítségével. No persze még messze a pontosítás, de már most, esetenként leolvasható a méhcsalád helyzete számítógép képernyőjén. Nagy segítség lehet annak a méhésznek, aki számos kaptárral rendelkezik, és aki ráadásul, például permetezés veszélyes területeket is szeretne kihasználni.
Jelenleg még számos rovarirtó vegyszerek, gyomirtók alkalmazása is dühöng a megiparosodott
mezőgazdaságban. No persze jut azokból méheknek is nem is kevés. Természetesen megsínyli azokat a méhcsalád is, vele a méhész is. A legtöbb esetben, a méhész kénytelen elviselni, az alkalmazott szerek okozta károkat. Egyébként is azok között olyanok is vannak, melyek nem pusztítanak nyíltan, csak éppen akadályozzák a család normális életvitelét valamiben, kisebb nagyobb mértékben zavarók. A méhész csak annyiban, és akkor veszi észre amikor is a hozam kisebb nagyobb mértékben lecsökken, megcsappan. Egy francia, nemrég készült felmérés szerint, a méhcsaládok hozama az utóbbi időkben, de meglepően magasabb a városi környezetben. Nem véletlen: ott sokkal kisebbek a szerek használata, ott nem növények a virágok, termékhozama a fontos, az szinte érdektelen! Ott a gazdag virágzás a fontos. Tanulság is származhat az ilyen megállapításokból! Oda, olyan helyekre kell járni, ott kell méhészkedni ahol nincs ipari termelés. Mindezek következtében, a falusi mezőgazdasági termelő környezetben nem ajánlatos méhésznek letelepedni. A hagyományos módon való méhészkedésnek, már befellegzett. A termelő méhészek száma alaposan meg fog csappanni. Egyre nehezebb lesz a méhészkedésből megélni, elfogadható szinten!
Miközben olyan borzalmas méhészeti csapás is érhet bárkit is amit magam is átéltem. 2016 őszén 16 családból egy maradt életben mindez alig néhány nap leforgása alatt. Lásd a korábbi írásaimban!
Ugyanakkor, a mai napig senki se tudja milyen okokból történt az így.
A kipusztult kaptárok között a Márton fiam rezgésmérési felszereléssel fölszerelt kísérleti kaptár
méhei is, szinte egy napról a másikra elhagyták a kaptár, megszökött a népesség, otthagyta a
méhanyát a gondozókkal, elpusztulni a kaptárban. Talán az iskolaév során a Nottingham–i
Egyetemen, sor fog kerülni a katasztrófa lefolyásának tanulmányozása. No de, sajnos, ezzel még az
okok, az okozatok még nem derülnek ki !
Most, éppen, október végén vagyunk. 85 évesen akaratlanul eszembe jutnak “56 “os események,
amikor is Pártunk és Kormánya “jóvoltából” menekülni kényszerültem, így az a velem egyidős
magyar menekült feleségem is. Ma a negyedik helyen született Márton fiunk, márpedig, magasan, a
felhők felett dúskálkodhat a tudományos kutatásokban! De nemcsak ő, mert a harmadik helyen
született lányunk, Dr Bencsik Anna biológus, ugyancsak tudományos kutató igazgató “nano”technikai szinten, az Európai ANSES laboratórium hálózatban. Mikor, és ha nem most, emlegethetek ilyen szerencsés körülményeket az életem “naplemente” idején?
Joseph.bencsik@free.fr
Lyon 2018 oktober
Továbbítható , leközölhető





Halálos menekülés !

Bencsik JózsefHalálos menekülés ! Már több mint egy féléve történt tömeges méhszökés, a Ville sur Jarnioux (Fr 69640) határában fekvő méhésemben. Október elején, a családok mindegyikének súlyából ítélve, nem mutatkozott különlegesebb szükségpótló, téli táplálék, de azért egyik másik kaptár, azért mégis kapott egy kis pótlást, a biztonság kedvéért . A többiek súlya annyira biztató volt, hogy hozzá se nyúltunk. Időközben mégis, ki, ki mentem, ha másért nem, behordani a fölösleges tartalék kellékeket, etetőket. Egy ilyen alkalommal, jó meleg idő volt, és imitt-amott bővebb kijárás, máshol semmi. Gyanús lett a helyzet: miért járnak ki egyesek olyan bőven, amikor nincs virágzás, lehullottak már a falevelek is, és miért nem így mások. Akkor kinyitottam egy hallgatag kaptárt. Nagy meglepetésemre teljesen néptelen volt. A család tele, lefedelezett mézes keretekkel, de sehol semmi életjel. Igaz ugyan találtam egy, a keret közepén, kis csomóban kb. egy tucatnyi elpusztult méhet. Mi több, a középső kereteken találtam némi lefedelezett, otthagyott fiasítást is, de sehol semmi népesség. Ugyanakkor a keretek alatt se semmi hullatömeg. No persze megnéztem rögvest mindazon kaptárt is amely, csendben hallgatott. Katasztrófa!!! Így az 6/16 kaptárban! Tömeges pusztulás! A népesség megszökött teljes egészében! 47 éves méhészeti gyakorlatom alatt ilyen esettel nem volt dolgom. A helyzet, annyira különlegesnek bizonyult, szinte, azóta is, a mai napig is, számomra, megmagyarázhatatlan! Vajon milyen okokból kényszerült a méhcsalád öngyilkosságra, és miért októberben? Ott hagyták úgy a befedelezett fiasításos keretet, mint a mézeseket, egyetlen gondozó nélkül! Ellenben találtam szinte minden kaptárban, közepén, egy kereten összegyűlve egy kis marék méhecske csomó hulláját, a sejtekbe kapaszkodva, több esetben benne az elpusztult anya is! 10 nap elteltével ismét látogatás a telepen. Ezúttal már csak egy kaptárt találtam életben. Már beállt a decemberi hideg idő, nem bontottam föl csak a hallgatag kaptárokat. De nagy kérdések merültek föl előttem. Ilyen halálos tünettel 47 éves méhészeti gyakorlatom alatt, nem volt alkalmam találkozni! Hogyan és miért kerülhetett arra a sor? Hol hibáztam, és milyen eljárásban? Hogyan és miért ilyen kényszerűség? Kapcsolatos mellék-események Miközben, a faluban, kb. 1 km távolságra, a kis házunk előtt, helyezkedett egy kaptár, rezgésmérési felszereléssekkel ellátott méhcsalád szinte 10 év óta. Helyzetfelmérési rezgések minden nap elteltével láthatók voltak, úgy a Márton fiam laborjának képernyőjén Nottinghamban, úgy mint az én számítógépem Lyonban. Az a család a tavasz folyamán, (2017) a szemem láttára kirajzott. A rajt, könnyű volt befogni a kerítés melletti ribizlibokron. Megfelelő keretekkel fölszerelt kaptárba telepítve ott hagytam a ribizlibokor előtt, gondolván, hogy másnap elviszem La Tourt du Pin-be a lányomhoz, akinek a férje szeretné elkezdeni a méhészkedést. A befogott raj tömege a ribizli bokor előtt azonban másnap elhagyta a kaptárt. Szerencsére alig 100 méterre újra megtaláltam, újra befogtam, de ezúttal már a kísérleti, kirajzott kaptár mellé helyeztem. Idő híján akkor kint hagytam, a ribizli bokor előtt az így kiürült kaptárt amiből megszökött a befogott raj. Az első napokban rá se néztem, majd 10 nap elteltével, némi, jelentéktelen jövés menés mutatkozott az üresnek vélt kaptárban. Míg végül is valóban egy kis betelepedett, avagy benne maradt raj, rendezkedett be. Majd szeptemberben elején, már 4 fiasításos kerettel elvittem a lányomhoz La Tour du Pin (100 km). Ott aztán kiegészítettük a kis család élelemkészletét. De miért is csinálok ilyen jelentéktelennek látszó eseményekről beszámolót? Mert az a kis raj, amelyik ott maradt a ribizlibokor előtt, még a nyár folyamán szinte remekül “fölnőtt”, de ugyan arra a sorsra jutott la Tour du Pin-ben a lányomnál mint az eredeti “anya” család is, Jarniouxban, vagyis, megszökött, mindkettő, anya és a lánya családostul. Történhetett ez így “családi vonás” folytán? Ugyanakkor a La tour du Pinben kipusztult család testvére, amely kipusztult anyacsalád helyén kapott helyet, Jarniourban, remekül túlélte a telet. De nem csak! Nem szökött meg, mint a testvére La Tour du Pinben, hanem már áprilisban kirajzott! Lehet-e ezen eseményekből arra következtetni, hogy ez a “szökevénység” nem családi vonás? Mi több, talán nem is ragályos? Jó, jó, de miért zajlik az le tömegesen, 15/16, szinte néhány óra alatt ? Rendes körülmények között, minden élő méhcsaládon belül, állandóan folyik valami tevékenység! Még akkor is így, ha nincs mit gyűjteni. A anya ugyan már ritkán, vagy nem is petézik, de korábbi petézésekből még nem kelt ki minden fiasítás. Na és persze a különböző külső beosztásban ténykedő egyedek már nem dolgoznak. Míg a belső munkálatokkal, felelősséggel megbízott egyedek folytatják megbízatásukat. Normális körülmények között, a családon belül, rendesen, és állandóan folynak az értesülések. Mindenki “tudja” mi a helyzet, mi a dolga, legyen az, a változó körülmények szerint. Egyszer csak beüt egy “mennykőcsapás”, elkerülhetetlen, “értesülés –rendelet”, és az könyörtelenül terjeng a családban: Tessék rögvest elhagyni a kaptárt!!! Kifelé, mindenki!!! Az értesítettek között olyanok is, akik, jelenleg is, a belső tevékenységben munkálkodnak! Honnan jöhetett, avagy hogyan születhetett egy ilyen könyörtelen mindenkire vonatkozó halálos rendelkezés? És miért engedelmeskedett mindenki? Kivéve a petéző anyát, és kíséretét. Rájuk miért nem érvényesült a kiutasítási rendelkezés? Ott haltak éhen, gondozatlanul, elhagyatva egy középső kereten, miközben mindenki, szó nélkül végre is hajtotta a könyörtelen rendelkezést ! Sehol semmi hullatömeg a keretek alatt! Semmi jel a tiltakozásnak, a védekezésnek! Hihetetlen, de így történt! Hogyan ésszerű magyarázatot találni arra a vitathatatlan tényre amely szerint a ribizli bokor előtt talált két testvérraj közül csak az egyik szökött meg? Másik miért nem kapott “kiutasítási” rendelkezést? Ugyanakkor, a két testvérraj “anyjának” családja is, megszökött. Igaz ugyan hogy a méhcsaládok, szinte állandóan, és egyre tömegesebben, egyre halálosabb rovarirtók hatásának vannak kitéve! Talán a környéken is így? De jelen esetben ilyen érvekre se lehet hivatkozni, hiszen, novemberben a levélhullás után sehol semmi rovarirtó permetezés nincs alkalmazásban! Különben is a méhek ilyenkor már csak higiénikus okokból, jó idő esetén, csak “pisilni” szállnak ki a kaptárból. No, akkor, hogyan elképzelni, a “kilakoltatási rendelet” végrehajtását a szezon befejeztével? Ki irányítja azt, honnan, kitől a kezdeményezés? Vajon, elképzelhető lenne olyan mérgezési hatás, amelynek eredménye csak hetek, hónapok, elteltével érvényesülne? Avagy hogyan alakulhat ki hirtelenében a kaptártérben olyan légkör amely elviselhetetlen, mindenkinek! Menekülni kell!!! De miért egy kivétel: 16 család közül, egyetlen maradt életben? Majd áprilisban anyabölcsőket épített amelyekből sikerült újabb kis családot nevelni? Ugyanakkor, a faluban, egyedülálló a kísérleti kaptár, amely két kis rajt bocsájtott ki 2016 áprilisában, majd “kilakoltatási” rendeletet kapott, október végén ? Míg a leszármazott, két testvér- raj közül az egyik, ugyancsak kilakoltatási utasítás sújtott, la tour dun Pinben a lányomnál. Miközben a másik nagyszerűen kifejlődött, és április folyamán (2018) ugyancsak, szokásos módon, kirajzott. Így áll a helyzet ma 2018 június végén. Aki pedig nem nyugszik bele egy ilyen tömeges pusztulásba, annak van miről, legalább morfondírozni, mint magamnak is! Remélem és szívből kívánom, ne forduljon elő ilyen lesújtó eset, senkinél se, Magyarországon! De, ha mégis, jó volna véleményeket olvasni a szaklapokban is! Joseph.bencsik@free.fr 2018 június Továbbítható, leközölhető
Generálási idő: 0.11 másodperc