Írások
A FIDESZ MPSZ KULCSI TAGCSOPORTJÁNAK VÁLASZTÁSI PROGRAMJA
IRTJUK A PARLAGFÜVET! - IRTSUK A PARLAGFÜVET?
 Mielőtt bárkit is kétségek között hagynék, válaszom egyértelmű NEM! Tisztában vagyok azzal, hogy e soraim miatt sokan majd megköveznének, sőt, lassú tűzön égetnének meg, de sietek akkor is kijelenteni: NEM CÉLOM JOGELLENES MAGATARTÁSRA BUZDÍTANI! Közel három évtizedes közigazgatási - ebből 15 éves "kormánytisztviselői" - és 25 éves vezetői pályafutásom után ez nem is volna szép, főleg, hogy - konzervatív ember lévén - akármely rezsimnek tett, közszolgálati eskümet ma is kötelezőnek érzem!
De a napjainkban tetőző parlagfű-hisztéria nagyon zavar!
Előrebocsátom, fegyelmezett, jogkövető állampolgárként - egyébként is - elvégzem ingatlanjaimon a gyomirtást, gyakorlatilag a fűnyíróval végezhető tarvágást. De azért van szemem, látok! És gondolkodom!
Adott egy - teljességgel ehibázott, íróasztalnál fogant - jogszabály, mely június 30-i hatállyal írja elő a parlagfű "irtását", azaz levágását! Bravó! Ezzel garantálja, hogy az addig még csak szépen növekvő növényke - a vágást követően - megtáltosodjon, egy helyett három-négy szárat növesszen és pánik szerűen virágozzon. Pedig éppen a virágzás, pontosabban az ezzel járó pollentermelés megelőzése volna a cél…
Másrészt! Ez a - kemény bírságolásokkal fenyegető jogszabály - egy kutya kemény, nagyon utált korszakot idéz fel! A Rákosi-korszakot! Mert akkor ha meg volt kötve a "kulák" kutyája - azért, ha nem volt megkötve - azért, de megbírságolták! Nos, parlagfű alapján MINDENKIT meg lehet bírságolni, akinek kertje, ingatlanja van! Mert a rendelet végrehajthatatlan! Mert vannak olyan részei a teleknek, ahol lehetetlen levágni, kipusztítani ezt a rendkívül életképes növényt, ami - mellesleg - egy rendkívül nagy tápértékű takarmánynövény lehetne!
Vannak persze a jogszabály végrehajtásának "érdekes" mellékszálai! Például, ki felelős a kerítésen(!) átbúvó parlagfűért? Vagy ki köteles egy évek óta elhanyagolt, ám a közelmúltban elkelt és beépítésre váró telken burjánzó - nemcsak parlagfű - gyomtengerért?! Remélem, senki nem képzeli, hogy - a gyalázatos izraeli példához hasonlóan - majd 4-5 méteres betonfallal válasszuk el kertjeinket?!
De nem is ez a lényeg! Egy - immár 130-150 éve - a Kárpát-medence élővilágába teljesen beépült növényfajt egyszerűen nem lehet, nem is szabad kiírtani! Mert ha ez - netán - megtörténne, akkor jönne a következő, "bűnös" pollenkibocsátónak kikiáltandó növényfaj! A feketeüröm, vagy a nyírfa, vagy a mogyoró, vagy éppen a fű! Nem hasból, az orvosi rendelők falán található "pollennaptárból" idéztem! Ezek mind "veszélyes" pollenkibocsátók! Naná, mert növények!
És ezek a növények, a parlagfű is, már itt vannak, itt voltak 25 - 30 éve is! És - érdekes - akkoriban senki nem panaszkodott pollenallergiáról!
A magyarázat kétirányú megközelítést igényel. A "pollenallergiát" NEM MAGA A POLLEN OKOZZA! Hanem a virágpor-szemcse (a pollen) kétségtelenül "rücskös", nagy fajlagos felületén a levegőből megkötődő mindenféle, a levegőben található szennyeződés, nyálkahártyánkat ingerlő, nem kívánatos, netán mérgező vegyianyag! Amit mi, emberek illetve tevékenységünk produkál! Másfelől, 20-30 éve is volt a levegőben sokféle (tán több is!) kellemetlen vegyianyag, mégse volt "pollenallergia"! Mert akkoriban sokkal, lényegesen jobb, erősebb volt szervezetünk immunrendszere, szóval a védekező-képessége!
Hja, akkoriban viszonylag tiszta, egészséges élelmiszereket ettünk, nem gyorséttermi láncok "műanyag-falnivalóit", meg nem voltak tele - az alapvető élelmiszerek is! - "adalékanyagokkal"! Mert - sajnos - ezek, a szervezetünk számára idegen anyagok olyan mértékben veszik igénybe immunrendszerünket, hogy a "fő-rendeltetésre", a környezetből (adott esetben a levegőből) érkező "támadások" (a pollenek felületén érkező mérgek) elhárítására már nem jut erő!
A probléma megoldása tehát nem az, hogy egy - lehetne nagyon hasznos! - növényt kiáltunk ki felelősnek és főbűnösnek a lakosság jelentős részét sújtó, nevezzük nevén: KÓROS IMMUNHIÁNYÉRT! (Nemcsak az AIDS az!) Hanem táplálkozásunkat kell ismét egészségessé tenni! Igaz és jogos, sőt, nagyon időszerű az a kormányzati törekvés, hogy ismét szigorítani kell a hazai - valaha Európában legszigorúbb és leghatékonyabb volt! - élelmiszer-ellenőrzést! Ne Magyarország legyen a sok, leginkább szemétnek nevezhető, hamisított élelmiszer legfőbb felvevő-piaca! Ehhez viszont mi, átlagemberek-átlagfogyasztók is hozzá kell, hogy járuljunk: NE VEGYÜNK MEG MINDENFÉLÉT, CSAK AZÉRT, MERT CSÁBÍTÓ KÜLLEMŰ, VAGY OLCSÓ!
Végül még egy gondolat a parlafű IRTÁSÁRÓL! Bizony, itt is a PÉNZ motivál! Egyeseknek - vállalkozásoknak, magánszemélyeknek, sőt, egy-két magát KÖZHASZNÚ "civil szervezet"-nek bemutató társaságnak nagyon is jó üzlet a PARLAGFŰ ELLENES HISZTÉRIA! És amig a társadalom többsége rá nem ébred, hogy egy "nagy átverés" részese, addig ez így is marad!
Korondi Csaba
ÚTMUTATÓ – AJÁNLÁS
A HÁZIKERTI HULLADÉKOK ÉGETÉSÉHEZ
Tisztelt Ingatlantulajdonos, kedves Olvasó!
Meggyőződésünk, hogy Önnek is érdeke a tiszta levegő, valamint a házikertben óhatatlanul keletkező, megsemmisítendő hulladékok legkisebb környezetkárosítással történő elégetése. Ezért kérjük, tartsa be – saját és embertársai érdekében – a következő szabályokat.
1.) Égetéssel csak kellően megszáradt kerti hulladékot: lemetszett ágakat, papírt, faforgácsot és ősszel a lehullott, száraz lombot szabad megsemmisíteni.
2.) Környezetkárosítás és egészségünk veszélyeztetése miatt kivételesen sem szabad elégetni: műanyag-tárgyakat, fóliát, műanyag csomagolóeszközöket (dobozokat, flakonokat), valamint növényvédőszeres csomagolóeszközöket (papírt sem)! A műanyagok égésekor számtalan, nagyon mérgező anyag szabdul fel, gáz és füst formájában! Ugyancsak nem szabad elégetni textilhulladékot, vegyianyagokkal, festékkel, olajjal szennyezett rongyot és papírt, gumit (se gumikesztyűt, se használt autógumit)!
3.) Az égetést olyankor kell elvégezni, mikor enyhe, mérsékelt szél és felszálló légáramlat van, tehát a keletkező füst nem ülepszik meg sem saját, sem a szomszédok telkén, de nem is viszi az esetleges parázsló pernyét távolabbra, nem veszélyezteti a szomszédok épületeit!
4.) Az égetést lehetőleg a telek középvonalában kell végezni. A tűzrakás csak akkora legyen, az égés mértékét úgy kell korlátozni, hogy a keletkező füst saját ingatlanunk határán belül kellően felhíguljon, ne képezzen nemkívánatos légszennyezést a szomszédok és a távolabb lakók számára sem!
Ezek az ajánlott szabályok természetesen kizárólag a hulladékmegsemmisítés céljából való égetésre vonatkoznak! Szó sincs a szalonnasütés, grillezés-rostonsütés céljából, vagy éppen a bográcsban főzendő finomság alá gyújtandó tüzrakás korlátozásáról! De kérünk mindenkit, a fenti szabályokat saját és embertársai érdekében tartsa be!
HULLADÉK-KEZELÉS OTTHON, ÉSSZERŰEN
A TV KULCS közmeghallgatásról szóló tudósításában kaptam fel a fejemet egy jelenlévő kulcsi lakos(?) nem éppen jóindulatról tanúskodó kérdése, vagy hozzászólása kapcsán. Az illető, amellett, hogy a hétvégi, otthoni barkácsolásokkal ma már természetszerűleg együttjáró gépi zörejeket minősítette tiltott, illegális iparűzés hangjainak, feltételezte, hogy akik nem teszik ki minden héten púposra tömött "szemétgyűjtő edényüket" a kapu elé, azok bizonyára ugyancsak illegálisan helyezik el háztartási hulladékaikat!
Ezúton szeretném tudatni az ismeretlennel, hogy én sem, mi sem tesszük ki hetente a "kukát" a ház elé! Egyszerűen azért nem, mert nem telik meg! És ez már évek óta így van! Szörnyülködhet az ismeretlen úr!
De a tisztelt Olvasónak elárulom a NAGY TITKOT, hogyan lehet bőségesen elég a kéthetenkénti szemétszállítás! Abban a reményben - teszem hozzá nem minden célzatosság nélkül! - hogy hátha hasznos tanácsként szolgál másoknak is!
Nos, első és alapvető dolog:
Nálunk a háztartásban HÁROM (3) hulladékgyűjtő edény van.
Egyikben gyűjtjük az égethető(!) papírt és ez megy a kazánba, begyújtáshoz. A sütéshez egyszer (és nem többször!!!) felhasznált étolaj egy külön flakonban gyűlik - szintén ragyogó begyújtási segédanyag! (Az újságpapírt az iskolába visszük, a gyerekek gyűjtik.)
A második edényben gyűlik a komposztálható konyhai hulladék: kávézacc, tojáshéj, krumplihéj, almacsutka, narancs- és banánhéj, stb. (Csont nem kerül ide, se ételmaradék, mert azt a kutyák csemegézik el…) A kazánból kikerülő, a tüzifa és biofabrikett hamujával keverve megy a komposztáló dombocskára. (A kutyák által elfogyasztott táplálék "kutyagumi" formájában ugyancsak komposztálható, de külön, a szintén külön kezelendő diófalevéllel együtt! Ennek hosszabb, 3-4 év az "érési" ideje!) Bár most nincs szezonja, de a fűnyíráskor összegyűjtött, levágott "zöldmassza" is ideális komposzt-alapanyag! Nem kell tehát műanyagzsákban a kuka mellé tenni, hasonlóan az ősszel összegyűjtött avart sem! És - lehet, hogy egyesek szemében ez szentségtörés, de kimondom: a - nem gépi - mosogatás során képződött "lé" is igen hasznos a komposzt érésére, tessék tehát a komposztra önteni!
És csak a harmadik edényben gyűlik az a háztartási hulladék, ami sem nem égethető, sem nem komposztálható! Ide kerülnek mindenekelőtt és feltétlenül azok a műanyag csomagoló-szerek, szatyrok, dobozok, amelyeket nem tudunk másra felhasználni. De pl. a margarinos dobozok, tejfölös poharak kiválóak a megmaradt étel lefagyasztására és tárolására! Vagy éppen szögek, csavarok, gombok, stb. tárolására - lényeg, hogy nem kell mindent okvetelenül és azonnal kidobni! És természetesen ide kerülnek a konzervdobozok, az alufóliák, a különböző papírral kombinált műanyag és alufólia-csomagolások is. Ide kerülnek a nem újrafeldolgozható (nem PET) műanyagflakonok is, de - figyelem! - "laposra taposva!!!" Mindjárt kevesebb helyet foglalnak el! (A PET-palackokat is gyűjtik az iskolások!)
Egyébként nálunk alig van műanyagpalack, mert visszaálltunk az úgynevezett "ásványvizek" fogyasztásáról a hungarikumként számontartott SZÓDAVÍZ fogyasztására. (Ha nem tudná, tisztelt Olvasó, a szódavizet Jedlik Ányos, - igen, az egyenáramú motor és a dinamó feltalálója - találta fel!)
Nálunk azért is csak kevés műanyaghulladék fordul elő, mert nem veszünk zacskós tejet! Hetente kétszer, reggelenként házhoz szállítva kapjuk az igazi, még "tehénmeleg" tejet… Ebből aztán lehet igazi aludttejet, sőt, joghurtot, kefírt is csinálni, házilag. Olcsóbb, egészségesebb és jobb - és nincs műanyaghulladék!
Összességében megállapítható, minden különösebb költség és beruházás nélkül, házilag hasznosíthatunk egy sor, a háztartás mindennapjaiban keletkező hulladékot. Egy a fontos, mindig tartsuk szem előtt: NEM MINDEN HULLADÉK SZEMÉT! És akkor bőven elég lesz a kukát kéthetente kitenni!
Korondi Csaba
GONDOLATOK KULCS TÖRTÉNETÉRŐL
Községünk története igen régen kezdődött. Ezen a dunaparti részen nagyon régóta laknak emberek. Az első jelentős települést Bóna István régész tárta fel a mai sporttelep mögötti területen, ahol 109 bronzkori urnasírt talált. Ezek Kr.e. 2000-1800 körül élt emberek temetője volt. Ennek az úgynevezett nagyrévi kultúrának több nyoma is van környékünkön, a Duna partján. Ez egy kivételes jelentőségű lelet volt, régészek számára igazi csemege. Annyira jelentős, hogy az első adandó alkalommal meg kellett ismertetni a nemzetközi ősrégészettel, ennek következtében Kulcs neve fogalom lett a nemzetközi bronzkori kutatásban. Legutóbb Kisapostagon találtak hasonló korú telepeket. Ezeknek a lakott helyeknek az elnevezéséről nincsen tudomásunk.
A római korból is maradt ránk több lelet. Kr.u. I. században római uralom alá került Pannonia határa északon és keleten a Duna volt, melynek partja közelében vezetett végig a hadi út - a limes. Ez szinte egybeesett a mai 6-os út nyomvonalával, helyenként eltávolodott tőle. A mai sportpálya környékén találtak több római leletet. Kotlán Sándor (a neves állatorvos-professzor) pedig a Csönki rét alatt a Duna-parton több tucat római kori pénzérmét kutatott fel. A leletek között van egy Janus szobor, ezen kívül Mitras emlékek is előkerültek. Bizonyosnak látszik, hogy a sok római isten közül ennek a kettőnek voltak leginkább tisztelői a kulcsi római kolónia lakói között. A Kotlán Sándor által talált pénzérmék Marcus Aurelius és Nagy Konstantin császár korából származnak.
Bizonyított dolog az, hogy Kulcs északi részén találták a XL-es (40) számú mérföldkövet, a Rácalmás felé vezető uton pedig a XLII-est (42). Régészek szerint ezek a kövek Severus Alexander császár uralkodása idején 217-ben készültek. Későbbi időkben a longobárdok és avarok után is maradtak szórvány leletek.
Bottlik László tanárunk három évtizeden keresztül nem csak tanította a történelmet a kulcsi és rácalmási gyerekeknek, hanem kutatta is, így talált rá egy 1352-ből származó okiratra, amit Kulcs története alap-dokumentumának tekintünk. Eddig ennek létezéséről ugyan tudtunk, de tartalmát nem ismertük. Miután községünk önálló lett 1994-ben, a község vezetői elkezdtek kutatni és sikerült fellelniük ezt a dokumentumot. 2003. április 28-án dr. Csóka Gáspár a győri Czuczor Gergely bencés gimnázium igazgatója és a Pannonhalmi Apátság fő levéltárosa előadást tartott Kulcs 650 éves fennállásának oklevéli bizonyításáról. Dreska Gábor az ELTE tanársegéde ismertette az oklevél pontos tartalmát. Az Országos Levéltárban őrzött okirat egy jó állapotban lévő, jól olvasható, hibátlanul megmaradt haszonbérleti szerződés, amely abból az alkalomból létesült, hogy a budai káptalan (papi testület) bérbe adja Kulcheghaz nevű birtokát egy bizonyos Theutos nevű nagyúrnak, a "királyi ajtónállók mesteré"-nek. Ez a szerződés nagyon sok értékes ismeretet nyújt nekünk községünk történetéről és az akkori viszonyokról.
Ez az okirat Nagy Lajos király uralkodása idejéből való. Az Árpád-kori királyok idején volt elégedetlenség, zűrzavar és ellenségeskedések után az Anjou királyok rendet, nyugalmat teremtettek, Károly Róbert és fia Nagy Lajos idején jelentős gazdasági és kulturális fejlődés ment végbe Magyarországon.
Kialakult a kancellária rendje is és minden jelentős változást (pl.: birtokadományozást, szerződéseket) írásba foglaltak. A hivatalos nyelv a latin volt. Összefüggő magyar szöveg nemigen maradt ebből az időből, mindössze az Ómagyar Mária siralom és a Halotti Beszéd. Ezek azonban keresztény egyházi szövegek. A köznyelvben használatos szavakat csak a különböző okiratokban találunk, éppen ezért latin nyelvű okiratokban előforduló magyar szavak különös értékkel bírnak. Tudni kell azt, hogy az írnokok kitűnően ismerték a latin nyelvet, de sokuk nem magyar anyanyelvű volt, így az okmányokba kerülő magyar szavak a kiejtés szerint nem mindig voltak latinul jól leírhatók és egyáltalán a magyar közbeszéd rögzítésére ezek voltak az első próbálkozások. Az okirat értelmezéséhez nagy segítséget nyújt Pauler Gyula 1893-ban kiadott „A magyar nemzet története az Árpádházi királyok korában I-II.k.” című könyve. A későbbiekben vastag dőlt betűvel jelölt idézetek, ebből a műből származnak. Idézünk még Lendvai Zoltán (a továbbiakban L.Z.) „Adony, a történelemben” című monográfiájából is, a normál dőlt betűvel jelölt idézetek, abból a műből származnak.
A Kulcheghaz szóban az egyház nem csak arra utal, hogy papi birtok volt, hanem bizonyára volt temploma is. Az Almas és a Scenthyuan nevek, mint a szomszédos birtokok nevei pontosítják községünk ősi településének helyét. A "Szentiván" név még később is több okiratban szerepel, de 1417-től ugyanezt a területet - nem tudni miért - Szentmihálynak nevezik, majd később egyes iratokban ismét előjön a Szentiván név. Lehet, hogy a szóban szereplő két magánhangzó i és a köré kapcsolt mássalhangzók változtak elírások, félreértések kapcsán. (L.Z.) A fiatalabbak kedvéért meg kell említeni, hogy ez a Szentmihály-puszta a Vizi fogadó mögött (a vasúti átjárón túl 200-300 méterre feküdt) az 1970-es évekig volt lakott, utolsó lakója Sudár bácsi volt, kinek özvegye 1990. után halt meg. A közel 1000 éves település nyomait a most épült 6-os autópálya végleg eltüntette.
Az Almas nagy valószínűséggel a Kulcs és Rácalmás közötti, a Göböljárási dülőben álló átjátszó állomás építése során feltárt település volt, amelynek kutatását szintén Bóna István és felesége Vágó Eszter végezte. Megállapításaik szerint honfoglalás kori, gazdag falu volt, mintegy 900 sírt vizsgáltak végig. Ez az Almas település valószínű a tatárjáráskor pusztult el, de lehet, hogy csak később vált teljesen lakatlanná. Feltehető, hogy a lakói az évszázadok óta fennálló és később is stabilan megmaradó Szigetfő sokkal jobb védelmet adó, szakadékos dunaparti részére települtek át és megtartották a falu nevét. Már a török hódoltság idején, az 1600-as évek elején délről betelepülő rácok adták meg a községnek a végleges Rácalmás nevet. Sajnos a régészeti anyag rendezése és publikálása még várat magára.
Külön kell foglalkoznunk a „Bernolthzygete" nevű szigettel. Bizonyára ez az írnok is, aki ezt az okmányt írta, keveset tudhatott magyarul, mert a sziget szót magyarul és latinul is leírja. Egyébként a Bernolthzygete szó olyan szempontból is érdekes, hogy a szó végén az „e” birtokos-rag megerősíti a tulajdonos birtokjogát. Na de ki volt ez a Bernolth, akinek a neve ilyen határozottan megmaradt? Hozzátéve még azt is, hogy a szerződésben különösen ki van emelve ennek a területnek a jelentősége és a Kulcsegyházhoz való tartozása, amelyet a bérlő Töttös mesternek különösen „biztos és régi határai alatti megőrzésre, megvédelmezésre” adják a tulajdonosok. Bernolthra Pauler Gyula 1893-ben kiadott „A magyar nemzet története az Árpádházi királyok korában” című könyvében találunk rá Berthold néven II. Endre király feleségének, a merániai Gerthrúdnak a legfiatalabb öccse volt.
Itt egy újabb történelmi kitérőt kell tennünk. Gerthrúdnak négy fiútestvére volt, legfiatalabb és a történelem adatai szerint a legerőszakosabb Berthold, akit - bár alig volt több 20 évesnél - a király kalocsai érsekké nevezett ki, a Pápa tiltakozása ellenére, mert Ő még nem tartotta alkalmasnak a fiatalembert erre a pozícióra. Később erdélyi vajdának is kinevezte a király. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, amelyet Pauler Gyula igen részletesen és alaposan tárgyal, hogy a pannonhalmi apát szinte évente leutazott a Dunán nagy kiséretével Kalocsára, mint az ország legpotensebb érseki székhelyére, és eközben Szigetfőnél volt a pihenőhelye. Szigetfő már Szent István idején is főesperesi székhely volt, hatóköre a Duna túloldalára is kiterjedt. Úgy gondolom, nem kell külön elmondani, hogy a régi Szigetfő azonos a mai Rácalmással, hiszen a község legmagasabb területén húzódó utca ezt nevet viseli ősidőktől fogva. Szigetfő később is sokat szerepel különböző okiratokban. A név még ma is megvan, mert Rácalmás dombon lévő felső részét most is Szigetfőnek nevezik. Úgy gondolom, hogy Pauler Gyulának itt volt a tévedése: Szigetfő helyét délebbre Pentele felé helyezte, bizonyára sosem fordult meg Rácalmáson, mert akkor tudomást szerzett volna a Szigetfő máig élő elnevezéséről.
Érdekességképpen meg kell említeni, hogy a Szigetfő legmagasabb pontjáról a hajdani Talián kastély helyéről jól lehet látni a Csepel sziget végén a két Duna-ág összefolyását a Nagyszigeten keresztül. A sziget középtáján lévő erdővel soha be nem ültetett nyiladék ősidőktől fogva a Kopasz-sziget nevet viseli és onnan szemmel lehetett tartani a sziget csúcsát. Ez adja meg a Szigetfő igazi jelentőségét. Ez a terület már a rómaiak idejében is fontos megfigyelőpont volt. P.Gy. könyvében sokszor szerepel a Szigetfő. A rácalmási Nagysziget az 500 holdnyi területével, gazdag növényzetével és még ma is itt-ott meglévő vadállományával régi időkben kitűnő vadászó-halászó hely volt.
Nyílvánvalóan az erőszakos Bertholdnak Budáról Kalocsára történő utazásai során nagyon jó pihenőhely lehetett, olyannyira, hogy teljesen birtokába vette és önmagáról elneveztette. Megtehette, mert akkora hatalomra tett szert, hogy a király távollétében Gerthrúddal együtt ők képviselték a királyi hatalmat. Berthold mint kalocsai érsek el akarta érni, hogy ne csak az esztergomi érseknek, hanem neki is legyen koronázási joga, de a pápa ezt nem engedélyezte. Gertrúd után jött még másik három testvére is, a merániak jelentős kedvezményeket kaptak. „A magyarok bosszankodva látták, mint dédelgetik a németeket, kikből a kedvező helyzet mind többet hozott az országba, mint becsülték többre őket a király környezetében. Különösen azon kedvezés által, melyben Berthldot részesítették, majdnem az egész ország aprajának, nagyjának gyűlöletét vonta magára Endre király.”
Ez a korszak a magyar történelem egyik legzavarosabb, legbizonytalanabb, erőszakkal teli időszaka volt. A király bizonytalansága, könnyelműségei, a szentföldi hadjárat teljesen szétzilálta az ország gazdasági helyzetét és zűrzavar uralkodott az egész országban. Az egész országban nem külső ellenség kun, tatár, török pusztította a hazát, hanem a léha pazarló Endre és a nagyravágyó királynővel betóduló, mindent felélő tékozló siserehad. Ez a korszak hosszú évszázadon át is emlékezetes maradt a magyar történelemben. Az 1800-as évek reformkorában is még élet a köztudatban. Katona József Bánk bán című drámája érzékletesen jellemzi azt az időszakot. Ma is első számú nemzeti operának tartjuk Erkel Ferenc művét, egy évszázad után is van aktuális üzenete. Oda jutott már a magyarok elégedetlenége, hogy a magyar történelemben egyedülállóan királynő gyilkosságot követtek el.
Érdekes, hogy valójában nem Bánk bán követte el a királynő gyilkosságot, bár Katona József drámája alapján ez él a köztudatban. Miután Gerthrúdot magyar urak megölték, a merániak jobbnak látták gyorsan eltűnni Magyarországról, így Bernolth is elmenekült és aquileiai pátriarka lett egészen a haláláig. Ezek a viszonyok kényszerítették II. Endrét arra, hogy 1222-ben kiadja az Aranybullát, amelyben kénytelen volt ígéretet tenni a királyi hatalom korlátozására. Bernolth menekülése után a sziget tulajdonjogát - úgy gondolom, mivel egyházi birtok volt - a budai káptalan átvette, ami bizonyára nem tetszett a part menti, szigetfői akkori birtokosoknak, ezért kellett Töttös mesternek különös gondot fordítani a sziget védelmére.
A Vyzathonia szó magyarul Vizatanya, megint arra utal, hogy az okmány írója nem nagyon volt járatos a magyar nyelvben, mert azt írja, hogy „a Duna folyón lévő halászóhelyet, amit közönségesen Vizatanyának neveznek”, ugyanis abban az időben a tanya szó egyértelműen vízparti halászóhelyet jelentett. „A csendesen folyó vizekben, melyeket hajókázás meg nem zavart, közönséges volt a viza, s a halászat könnyű és általános foglalkozás volt a , mely szó akkor halászóhelyet jelentett.”
Ez a halászóhely igen jelentős hasznot hajthatott, mert a szerződésben vállalja Töttös mester, hogy ezt saját pénzén kitisztítatja, majd a tisztításra költött pénzt a káptalan neki megfizeti, és ő minden évben a halászóhely jövedelmének egyharmad részét a káptalannak adja és beszolgáltatja. A halászóhely elnevezése és jelentősége arra utal, hogy ez a terület a vizáknak ívóhelye volt. A viza a Fekete-tengerben élő halfajta, amely íváskor felúszik a folyókba a kedvelt ívóhelyekre. Ilyen hely volt bizonyára a pesti vizafogó is és a Győr közelében lévő Vének község is, mert a pannonhalmi apát többször is foglalkozott a véneki halászok ügyével, akik kötelesek voltak évente a vizahálókat elkészíteni és ingyenesen rendben tartani.
A viza a porcos-halak rendjébe tartozik, és mint ilyennek nincsenek szálkái. Súlya 200-300 kilogramm, hossza 5-10 méter, de fogtak nagyobb, 1000 kg fölötti példányokat is. Ennek tudatában fel kell tételeznünk, hogy maga a Vizatanya is egy épületcsoport lehetett, számos lakóval, ugyanis ilyen méretű halászathoz jónéhány ember kellett, nem beszélve a halak feldolgozásáról, amiben nyílván az asszonyok is jelentős szerepet kaptak. A feldolgozáshoz vagy konzerváláshoz nagy mennyiségű sóra is szükség volt, hiszen Töttös mester a jövedelem egyharmadát ígéri „beszolgáltatni” ami azt jelenti, hogy a halzsákmány megfelelő részét Budára kellett felszállítani. A maradék kétharmadot sem csak az ittlakók fogyasztották el, hanem a folyótól távolabbi helyekre is elszállították, hiszen így válhatott jövedelmezővé a halászat.
Megjegyzendő, hogy ez a hely még később is szerepel - mint elhagyott hely – (L.Z. szerint) Az 1717-ben készült adonyi területi felmérésben (ezidőtájt költöztek át az adonyiak a szentmihályi domboldalról a jelenlegi község területére). Úgy gondolom, hogy a régészek által lajstromba vett az 1592-es folyami kilométer feletti régészeti terület, a Viza-tanya helye és annak a maradványait találták itt a régészek, és nem valószínű, hogy ezek Kulcs egyház templomának romjai lennének, mint egyes régészek gondolják. Miért is építettek volna ide templomot az egyébként omladékony, laza területre.
Ezek ismeretében végig kell gondolnunk azt, hogy ugyanezen a helyen találták a római kori maradványokat, pénzérméket is. Bizonyára már a rómaiak idejében is jó halászóhely volt itt. A nagytömegű konzerválásához, jelentős mennyiségű sóra volt szükség. A sok mázsa kifogott halat nemcsak helyben fogyasztották, hanem valószínű, hogy más táborokba, de leginkább a Gorsium városába is szállítottak tartósított halat. Meggondolandó, hogy olyan mennyiségű szállítmányokról volt szó, hogy a közlekedés egyszerüsítésére érdemes volt a Debella hegyet átvágni, ami az akkori viszonyok között a rabszolgák igénybevételével nem volt különösebb teljesítmény. Utána már a mai Árpád utca vonalában könnyen le lehetett érni a kulcsi dunapartra.
Felvetődik a kérdés, miért nevezték el az adonyi Duna-parton épített római kori erődítményt „Vetus Salina”-nak, ami „régi sótelepre” fordítható le. Már Pannónia meghódítása előtt is sólerakó lehetett. Feltételezhető, hogy vagy az erdélyi sóbányákból szárazföldön vagy a felvidékiekből vizi úton hozták ide a sót. A négyszázéves római uralom alatt a tábort folyamatosan bővítették, újjáépítették: összesen hat alkalommal mindig nagyobb és erősebb bázissá. Még egy magyar szó van a latin szövegben, a "jobbágy" szó amely annyira át ment az írnokok nyelvi használatába, hogy latin nyelvtani ragozással írják le, látják el.
Az okirat azt írja a birtokról, hogy Kulcsegyházhoz tartozó „szántóföldekkel, erdőkkel, rétekkel, kaszálókkal, vizekkel és vízfolyásokkal” adja bérbe a területet. Elgondolkoztató, hogy miért említ külön vizeket és vízfolyásokat, pontosabban a latin szövegben elfolyó vizeket, milyen különbség lehetett ezek között? Ez talán a Duna fölötti felügyelet jogát is jelenti? Ez talán indokolt a rácalmási sziget távolsága miatt. Vagy elképzelhető, hogy másfelé folytak a vizek? Vagy akkor még a Duna partján lévő 20-30 forrás víz másfelé jutott el a Dunába? Lehet, hogy mégis azoknak van igaza a Kulcs elnevezésben, hogy az a szláv eredetű „kucs”, ami a szláv nyelvekben elfolyó vizeket, kanyargó folyót is jelent. Néha régebben a köznyelvben használatos volt a kulcsul, kacsul folyó vízek kifejezés is, talán ezzel is összefüggésben van?
Nem említ szőlőket sem, pedig bizonyára voltak. Ki iszik halra vizet? Lendvai gyűjtése szerint 1562-ben „musttized beszolgáltatása a törököknek Adon határában: Szentivánban 2500 pint, Kucsiban 1568 pint”.
Meg kellene ismerkednünk Töttös mesterrel is, akiről azt írja az okirat, hogy a királyi ajtónállók mestere, ez nyílván egy igen kiemelt és a király közelében dolgozó, annak biztonságáért felelős személy volt. Az okmány szerint „magister” akinek a pontos feladatát nem ismerem, de lehetett egy felügyelő, vagy oktató-tanító, vagy a királyi őrség protokolfőnöke, de mindenképpen a király bizalmasa kellett, hogy legyen. Meglepő, hogy ilyen magas személyiség létére bérleti díjat(!) fizetett a birtok használatáért, nem is keveset, hanem évi 6 forintot meg a halakat. Abban az időben 1 forintért adtak 1 mázsa sót, és egy mázsa réz ára 5 forint volt. Mindezek ismeretében vitathatatlan dolog az, hogy ez a Kulcsegyház birtok egy igen gazdag, népes település volt, de, hogy a falu pontosan hol lehetett azt nem tudjuk, de a falu temploma egyes régészek szerint az Aranyhegy oldalában volt. Ha arra gondolunk, hogy Kulcs, mint település a háború előtt, de még az 50-es, 60-as években is laza szerkezetű, jelentős részében tanyás jellegű, házakkal ritkásan beépített terület volt, és ez lehet, hogy régebben méginkább ilyen volt. Figyelemre méltó, hogy a a káptalan kiköti, hogy a szerződés lejártával a birtokot minden haszonvételével, épületével és jobbágyával kell visszaadni. Az épület a latin szövegben „edificium”-ként szerepel, ami komoly épületet jelentett, nem kis cselédkunyhókat vagy gazdasági tákolmányokat.
Bottlik László a „Kulcsi emlékkönyvben” írt anyagában még a későbbi időktől kezdve egészen napjainkig talált különböző Kulccsal kapcsolatos adatokat gyűjtött össze. Érdemes volna azokat is alaposan átvizsgálni, bizonyára van még sok ismeretlen, feltárandó érdekes dolog. Jó lenne, ha akadna valaki, aki ezt a jövőben tovább kutatná.
Dr. Oberrecht Kornél
|
Ajánlott oldalak:
