KULCS KÖZSÉG RÖVID TÖRTÉNELME

Kulcs Budapesttõl 60 km-re délre, a Mezõföld keleti szélén, a Duna partján található, a Dunával párhuzamos, elnyúló löszdombok között.
A község területe õsidõk óta lakott, Kulcs neve fogalom a régészeti kutatásban. A víz és a kedvezõ közlekedési feltételek jó lehetõségeket adtak a letelepedésre és a megélhetésre. Az újkõkorbõl kerámiák, a bronzkorból jelentõs sírleletek, a római-kori limes maradványai – jelzõkövek, szobrok – mind bizonyítékai az egykori katonai-kereskedelmi-társadalmi életnek. Késõbb, az avarkori és honfoglaláskori temetkezési leletek is népes, virágzó települést jeleznek.
1352-ben, ill. 1497-ben kelt oklevelek „Possessio Kulceghaz” néven említik, mai olvasatban „Kulcsegyház” nevû birtokként, halászok, szántóvetõk, vizimolnárok településeként A mohácsi vész idején még virágzó falu a török hódoltság korában, majd a törökellenes felszabadító háborúk folytán teljesen elnéptelenedett. 1688-ban már elhagyott faluként lajstromozzák.

Az 1700-as évek elején kezd újra betelepülni a térség: a mai Rácalmáshoz kötõdõ Kulcs-puszta többször kap említést birtokperek, hadmérnöki felmérések, adójegyzékek szövegében. 1848. és 1860. között már mintegy 30 családról tudnak, akik Kulcs-pusztán laknak. A XIX. század vége felé a rácalmási elöljáróságban kulcsi illetõségû képviselõk is vannak.

A filoxéravész kipusztította a Duna túlpartján fekvõ Makád szõlõsgazdáinak ültetvényeit, mégis ez indítja meg Kulcs felemelkedését: jómódú pesti iparosok, kereskedõk olcsón vásárolják meg a kipusztult ültetvényeket és a kertészeti és szántóföldi gazdálkodás mellett a középpolgárság idényhez kötõdõ vidéki életét élik, vagyis itt nyaralnak. A mezõgazdaság mellett változatlanul a számos úszó-vizimalom és a halászat is segítette az emberek megélhetését.
Döntõ a falu fejlõdése szempontjából, hogy az 1920-as években megindult az üdülõk, villák építése, kifejezetten üdülõövezetté alakul a vadregényes, csendes Duna-part. Pihenõ-üdülõhelyet ad ez egyetemi tanároknak, mûvészeknek, politikusoknak, irodalmároknak, mûkedvelõ régésznek, gyárosnak és tisztviselõnek egyaránt.
Ebben az idõben a magyar állatorvosi kar vezetõ egyéniségei nyaranta Kulcson találkoztak - mert itt üdültek: Hutyra Ferenc, Jármaí Károly, Kotlán Sándor (aki mellesleg jelentõs régészeti feltárásokat is végzett), Marcis Árpád, Guoth Gy. Endre, Manninger Rezsõ, Szepeshelyi Andor rendelkezett is nyaralóval. A "villasor" legnagyobb részét õk építtették, de sokat áldoztak a falu és lakosai érdekében.
Ebben az idõben létesült a vasúti megállóhely, a hajóállomás és a postahivatal, 1928-ban a falu neve – Rácalmás részeként – „Kulcs-fürdõtelep” lett. Az üdülõtulajdonosok jelentõs anyagi támogatásával és a helybenlakók áldozatos kétkezi munkájával épült meg, az 1930. óta Csöngedy Gyula adonyi esperes által kezdeményezett és 1935-ben elkészült katolikus kápolna, melyet azon év augusztus 15-én szentelt fel, Jézus Szentséges Szívének tiszteletére, Kéri Ferenc prépost. A református gyülekezet 1953-ra építi meg kis templomát, imaházát. A II. világháboru és azt követõ évtizedek agglomerációs politikájának majdnem áldozatává válik a település.
Az önállósodási törekvések azonban töretlenek, Kulcs 1945. óta többször kérelmezte önálló községgé alakulását, sikertelenül, sõt a 80-as években még a felsõ tagozatot is megszüntették az általános iskolában.
Ugyanakkor ezekben az évtizedekben erõsödött Kulcs üdülõfalu jellege. Neves mûvészek, irodalmárok, politikusok üdültek itt - részben saját nyaralójukban, részben vendégként. Rengeteg egyszerû, dolgozó ember szerzett itt kiskertet, üdülõtelket Dunaújvárosból, ezek közül sokan végleg kiköltöztek a panelrengetegbõl.
Érthetõ, hogy a rendszerváltoztatás Kulcson az önállóságra törekvést jelentette. Ennek motorja, bevallva-bevallatlanul, a község elsõként megalakult "civil"-szervezete, a Kulcsi Baráti Kör és ennek tagsága volt.
1994. augusztus 14-én népszavazás döntött a különválásról, decemberben megalakult az önkormányzat. 2004-re, tíz év alatt megkétszerezõdött a község lélekszáma, amely ma (2010-ben) több, mint 2500. Jelentõs közintézmények, középületek (községháza, óvoda, klinika, kistérségi egészségügyi központ, idõsek otthona, szélerõmû, faluház, az általános iskola számára "zeneterem") létesültek, több, nagyobb vállakozás is telephelyet épített. Jelentõs eredmény, hogy hosszú évek után a kulcsi általános iskolában ismét teljes felsõtagozatos oktatás folyik.
Napjainkban Kulcs az adonyi kistérség dinamikusan fejlõdõ, meghatározó települése. Több, természeti és földrajzi adottságából származó - egyelõre kihasználatlan - fejlõdési, kitörési lehetõsége van. Remélhetõleg, a közeljövõ ebben is kedvezõ változást fog hozni! Ebben bízunk, ezért dolgozunk, mi, Kulcs lakói.