A Múzsa csókja Forrás: RC Games magazin Írta: Surgán Ferenc /Flymen/ Már gyermekkoromban izgattak a repülő szerkezetek. Legelőször az iskolai szakkörben papírrepülők, majd egyszerű fa siklómodellek. Pár évvel később tagja lettem a Telefongyár modellező klubnak, ahol jó kezekbe kerültem. Az anyag ismeretét, és szeretetét itt alapozták meg egykori mentoraim. Később az RC modellezés hajnalán, a 70”-es években mindenki által hozzáférhetővé váltak a modellirányító rádiók. Ekkor már nem volt kérdéses, hogy a rádióirányítású repülőmodellezés lesz a kedvenc hobbim. Hosszú és göröngyös út vezetett azonban a mai, főként tapasztalati úton megszerzett tudásomhoz. Számolgatom magamban, hogy hány modell is került ki a kezeim közül az évek során. Eleinte a vitorlázórepülő modelleket építettem, majd a motoros repülés is elkezdett izgatni. De akkoriban kivételes szerencsének bizonyult idehaza hozzájutni a technikákhoz. Napjainkban mindez kézzelfogható valósággá vált. Berobbant az unatkozó apukák életébe a modellezés, és lelkesedésük magával ragadta fiaikat is. Így lett újra népszerű, immár mindenki számára elérhető hobbi, az RC modellezés. Rádiók, motorok, milliónyi tartozék, balsafa és építődobozok, szóval minden, ami ehhez szükséges. Azonban el kell gondolkoznunk: valóban mi magunk akarjuk A-Z -ig megépíteni a leendő modellünk? Vagy inkább választunk egy elfogadható minőségű, pár nap alatt összeállítható modellt. Ezek építődobozban kaphatók, általában motor és rádió nélkül. De vannak már kifejezetten kezdők részére összeállított szettek, amiben minden megtalálható. Miután mérlegeltük, van-e elég időnk, türelmünk, helyünk, eldöntjük, hogy melyik utat választjuk. Továbbiakban külön írnék mindkét lehetőségről. Hogy ne szegjem kedvét annak, aki a nehezebb utat választja, először egy saját építésű modellemről írok. Nagy fába vágja az ember a szikéjét, amikor elhatározza, hogy épít egy repülőmodellt. Rengeteg dolog kell hozzá, de legfőképp a Múzsa csókja! Mert e nélkül, csak tologatjuk a rajzon a vonalzót, s szemünk révetegen a semmibe mereng. Tehát nem megy a munka. Ám, amikor ráérzünk a dolog ízére, minden könnyeddé válik. Látványosan haladunk, s alig várjuk a pillanatot, amikor újra és újra dolgozhatunk. A Múzsa 2003 márciusában csókolt homlokon, és ceruzámból egy remek kis vázlat született. Ezt felnagyítva éreztem, hogy igen ez az! A terv egy régi, két háború közötti felsőfedeles felderítőgépre hasonlít, de valójában a fantázia szülötte. Gömbölyded formák, lekerekítések jellemzik a vonalvezetését. A részletrajzok elkészültével eldöntöttem, hogy a modellt laminált üvegszálas törzzsel, hagyományos balsafa szárnnyal és vezérsíkokkal, szövetborítással fogom megépíteni. Ez az összeállítás a időtálló, masszív konstrukció. A műanyag törzs elkészítését itt külön nem részletezem, ez külön fejezet lehet majd később. Mindössze annyit róla, hogy először egy pozitív magot kell elkészíteni, majd ennek a negatív sablonját. Ebben születik meg a műgyanta-üvegszál héjszerkezet, ami könnyű és erős. A törzs elkészülte után az anyagokat kellett beszerezni: 3 és 5 mm-es rétegelt lemez, keményfa (gyertyán) tuskó, a szárnyhoz fenyőlécek és 2 – 5 – 10 mm-es balsafa lapok. Ragasztóból kétfélét vásároltam: fát a fához ragasztani (balsa – fenyő – rétegelt lemez) Henkel Fa expresszel, műgyantát (törzs) és az erősebben terhelt részeket pedig Araldit 5 perces kétkomponensű ragasztóval ragasztottam. A főfutó szárai 4 mm-es, a farok futó szára pedig 2 mm-es rugóacél rúd. A szárny borításához többféle anyag is beszerezhető, én Organza nevű sárga függöny anyagot használtam. Kell még vászonfeszítő lakk, rengeteg nitro higító vagy aceton. A törzs festéséhez nitro késtapasz, szóró gitt, festék, a dekorációhoz Oracall fólia. Még „ezer apróság” is szükségeltetik: üzemanyagtank, üzemanyagcső, kerekek, műanyag zsanérok, tolórúdvégek, kormányemelők, tolórúdhoz 2 mm-es acélrúd, és 5x5 mm-es fenyőléc. Hatalmas a rendetlenség az asztalomon: minden itt tolong, beépítésre, megmunkálásra várva. De a legékesebb darab egy 6,5 ccm-es OS négyütemű motor. A törzs beépítését a tűzfallal kezdem, erre kerül a motorágy és a motor. Ennek anyaga 5 mm-es rétegelt lemez. A motorágyat körmös anyákkal rögzítettem. A tűzfal után az üzemanyagtank tartó következik. Mindenkinek ajánlom, ha robbanómotoros modellt épít, akkor a tankot úgy építse be, hogy az könnyen hozzáférhető legyen. Ez később sok bosszúságtól ment meg minket! A tank után a törzs alsó felében két fél borda fogja közre a futótuskót. Ebbe kerülnek a meghajlított rugóacél futószárak, csavarral rögzítve, hogy kiszerelhetők legyenek. A futóház fölé kerül a szárnytartó dúc: anyaga 3 mm-es acélrúd, meghajtva és forrasztva. A törzs ezt követő részébe, ami mindenképp az első harmad még, kerültek a szervók, és az elektronika. (Kapcsolókábel, vevő, akku) A szervótartó lap anyaga 3 mm-es rétegelt lemez . A törzs már a „lábain” állt, amikor nekiláttam a szárny építéséhez. Ez eleinte rabszolgamunka, mert az ember csak dolgozik, dolgozik, ám nem halad. Hála a sok alkatrésznek, amit először meg kell munkálni, elő kell készíteni. Először a mintabordákat készítettem el 3 mm-es rétegelt lemezből. A két mintaborda közé fogtam be annyi 2 mm-es balsa lapocskát, ahány bordája lesz a szárnynak. Ezeket megmunkálva lesznek a szárny profilját (legfontosabb tulajdonságát) meghatározó alkatrészek. A szárny kiterített, fóliával letakart felülnézeti rajzán kezdtem el az építést. Ez a legnagyobb precizitást igénylő műveletsor. Az elkészült két fél szárny enyhe „V” beállítást kap, majd műgyanta-üvegszál erősítést a középrésznél. A vezérsíkok megépítése már jóval egyszerűbb volt, hisz ezek nem profilosak, hanem egyszerű lapok, rácsszerkezettel. Az egyedüli bonyodalmat a lekerekítések miatti helyes fa szálirányok okozták. Az elkészült felületeket elő kell készíteni a borításra. Ez kétszeri átlakkozást, és finom csiszolást jelent. A balsafa ugyanis „kiszőrösödik” az első lakkozást követően, és ha erre helyezzük a szövetet, eleve rossz felülettel indulunk. A szövet felhelyezése és kifeszítése akár több napon keresztül tartó folyamat lehet. Mindenesetre jól szellőztethető helységben, a nyílt láng mellőzésével végezzük. A lakkot minden egyes réteg felvitele után egyre jobban felhígítom, a vászonfelületnek száradás után feszesnek és fényesnek kell lennie! (lakkozás közben belazul) Amikor egy modellem szerkezetileg elkészül, festés előtt mindképp próbaszerelést tartok. Minden a helyére kerül, és megvizsgálom, hogy betölti-e tervezett funkcióját? A maximális kormánykitéréseket nem akadályozza-e semmi? Ekkor még van mód a hibák kijavítására, a festés elcsúfítása nélkül. A motor és kezelőszervei, (porlasztótű, szivató) könnyen hozzáférhetők legyenek, az üzemanyagcsövek ne szoruljanak sehol. Ha minden OK, mozog füle-farka, akkor jöhet a fényezés! A festést és dekorációt előzetes látványterv alapján végeztem el. A szárnyak, csillapítók, hogy a fa szerkezet kellőképp érvényesüljön, színtelen lakkal (Rezisztán) lettek impregnálva. A megfelelő alapozás után (nitró késtapasz és szóró gitt) a törzs minőségi ruhát kapott. Sárga-metálzöld színkombinációt külön kevertettem ki hozzá. A dekoráció (betűk, csíkok) Oracall fóliából vannak kivágva szikével. A modell a keresztségben az UBI nevet kapta, mert a barátaim szerint egy uborkára emlékeztet. Ezek után a végszerelés és súlypontbeállítás következett, és hét hónap munkája ott állt előttem készen a klub padlóján! Csodálatos volt, külön köszönet érte a Múzsámnak! Még egy telitankolás és bemotorozás következett, hogy az esetleges motorikus hibákra ne a reptéren jöjjek rá! De minden tökéletesre sikeredett, a kis OS motor elégedett pöfékelt a klub udvarán. A berepülésre október 18.-án, egy napfényes őszi napon került sor. A rádiópróba után könnyedén fut neki az UBI, és méltóságteljesen emelkedik a levegőbe. A kitrimmelés után jöhetnek a tesztek. Egyenes repülések, fordulók váltott irányban, bukfenc. A modell jól vezethető, a motor egyenletesen dolgozik. Magasabbra emelkedek vele, majd jöhet az igazán kritikus próba: a dugóhúzó! Nehezen esik bele, hármat pördül, majd amint elengedem a botot, rögtön kijön belőle. Leszállás után vagyok csak igazán elégedett, hét hónapi munkám gyümölcse szépen beérett! A modell sokat repült, és azóta is kedvenceim közé tartozik.
|