Hát, ezért lett nekünk is
Betyár után Pracli. Arról, hogy miért és hogyan kezdtük el a kutyázást
Betyárral, az ő honlapján olvashatsz. Röviden csak annyit, hogy a
természet szeretetet és elsősorban a kutyák iránti vonzalmamat aputól
örököltem. Az ő Csibész nevű német juhász kutyája még vigyázott rám a
babakocsiban. Ez a természet szeretet szerencsére családi vonássá vált nálunk. Még a feleségemet
is sikerült egy kicsit beoltani, ezért nem volt kérdéses, hogy Betyár
halála után is kell egy kutya.
Hogy miért lett ő is
beagle? Mert sámli méretű, tehát lakásban is elfér. Mokány, "sportos" kis
vadászkutya, tehát igazi kutya formájú kutya. A legtöbb betegséggel
szemben ellenálló, rövidszőrű, így nem igényel túl sok szőrzetápolást, és
nem utolsó sorban - ez is fontos szempont volt - nem kell levágni sem a
farkát, sem a fülét. Így szép, ahogy van. (Egyébként az összes kutya
vágatlan füllel és farokkal is aranyos.) És ezek csak a külső
tulajdonságok. Egy beagle csendes, nyugodt, gyerek- és társaságkedvelő
(sőt igényli is a társaságot), ugyanakkor fáradhatatlanul játékos és
fáradhatatlan a szimatolásban (hátha egyszer meg kell, hogy keressen
bennünket :) ). Hogy miért lett a neve épp Pracli? Már Betyárnál is az
volt a véleményünk, hogy bár a beagle angol fajta, mi mégis inkább
magyarosabb nevet választunk. Manapság ritkábban adnak a kutyáknak magyar
nevet, pedig nagyon szépek azok is, csak sajnos kezdenek feledésbe
merülni. Ugyanakkor arra is figyeltünk, hogy a fajta tulajdonságait is
tükrözze. Szóval lehet, hogy egy kicsit nehéz kimondani, de mi már
megszoktuk, ő is könnyen megtanulta, és hamar felfigyel rá. Hogy mennyire
engedelmes? Amennyire megköveteljük tőle. Ezért vittem el őt is iskolába.
Mivel már ismertem a
fajtát, és voltunk kiállításokon is, nem voltak teljesen ismeretlenek
előttem a tenyészetek. Interneten néztem utána néhány telefonszámnak. Így
találtam rá Gyöngyösön a Snoopy–Kid Beagles tenyészetre, ahol az ország
legszebb fedező kanjával, Filuval is találkoztunk. Öt hetes korában
választottuk ki Praclit. Hatan voltak testvérek, de ahogy beléptünk
hozzájuk a pincébe, tizenkettőnek láttuk őket. Először nem győztük
simogatni őket, de aztán hamar elfáradtak. Hol az egyik, hol a másik állt
meg egy pillanatra. Leültek, lehajtották a fejüket és abban a pillanatban
elaludtak. Aztán amikor felébredtek, megint nyüszítve követelték a
simogatást. Az egyik – a legszebb – épp feleségem cipőjére feküdt.
Felvettük, megdajkálgattuk, megbeszéltük, hogy ő kell nekünk, és amikor
letettük, újra odafeküdt. Nagyon aranyos volt. Aztán, egyszer csak
megtalálták egymást a testvérek, összebújtak és úgy aludtak tovább. Mind
nagyon szép volt! Azt sem tudtuk, melyik fejhez melyik farkinca tartozik!
Praclinak szép sötét a háta, épp csak a nyakán van egy kis fehér csillag,
így őt mindig megtaláltuk. Végül is Pracli Filunak az unokája lett.
Nyolcadik hetesek voltak,
amikor hazahoztuk. Előtte jó sokat kaptak enni, így hazafelé néhányszor
meg kellett állni, kitakarítani az autót. Nagyon sokáig éppen ezért Pracli nem is
szerette az autózást. Mindig felkavarodott a gyomra. Most már
tudja, hogy jókat lehet játszani, ha előtte egy kicsit autózunk, ezért
magától is beszáll a helyére, ha készülődünk.
Mindenkinek javaslom, ha
kutyázás mellett dönt, hogy ismerje meg a választott fajta tulajdonságait, és legyen
sokat együtt kedvencével. Fajtától, mérettől, nemtől, későbbi céltól
függetlenül minden kutyatartónak el kellene vinni kutyáját iskolába. Jól
döntöttünk mi is, amikor Betyárt iskolába vittük és ott a gazdis tanulást
választottuk. Csak a többi kutyát látva tanulja meg igazán minden kutya az
alapvető gyakorlatokat, engedelmességet. A "hogyannyúljakakutyához"
fogásokat én is itt tanultam meg. A kiképzők tudják igazán, hogy melyik
kutyával hogyan kell bánni, tőlük lehet segítséget kérni és ezért jár
Pracli is ilyen iskolába. Persze nem véletlenül mondtam, hogy a
gazdi legyen sokat a kedvencével! Nagyon fontos, hogy az iskolán kívül,
csak kettesben is memorizáljuk a tanultakat, a vezényszavakat minden
esetben ugyanúgy adjuk ki, és ugyanazokat a mozdulatokat alkalmazzuk közben.
A közös gyakorlás teremti meg igazán az összhangot kutya és gazdája
között. Vannak egygazdás kutyák, akik senki mástól nem fogadják el az
utasítást, csak a főgazditól, de a beagle nem ilyen. Számára is létezik a
"főgazdi", de a család többi tagjától is elfogadja az utasításokat, főleg
ha azokat simogatás és esetleg jutalomfalat kíséri. Szerencsére Praclival mi is elég következetesek vagyunk mindenben:
etetésben, tanításban, és abban is, hogy mikor és ki sétáltatja. Kevés
kivétellel minden esetben hárman vállaljuk ezeket a feladatokat a
gyerekekkel.
Ha kirándulunk, Pracli is
jön velünk mindenhova. Erdőbe, mezőre, víz mellé, vagy a hegyekbe, és
általában ötször annyit fut mint mi.
Szeretek fényképezni,
ezért Praclit is sokat fényképezem. Ha van kedved, nézd meg a többi képem is, de mindenek előtt nézd meg Pracli fotóit!
Méhész István
|