Informatika
Az informatika körülhatárolása, pontosabban centrumának jellemzése nélkül lehetetlennek tartom a kérdés érdemi tárgyalását. (A körülhatárolás nem elhatárolás!) Vissza kell ezért utalnom a Természet Világa 1998. évi 6. számában megjelent előző írásomra, valamit kivonatosan ismételnem kell belőle. Amit hangsúlyozni kívánok, az a humán–humán és a humán–természet közötti kommunikációban bekövetkezett forradalmi fejlődés. Az, hogy mi történik most ezen a területen, látjuk-e már a fejlődési folyamat végét, mondhatjuk-e, hogy a lényeg már adott, szétterjedés, mennyiségi és minőségi fejlődés következik-e?
Az informatikát az emberiség legáltalánosabb értelemben vett kommunikációjával foglalkozó szak- és tudományterületnek tekintem. Az informatika feladatának jellemzését a kommunikáció és az információ fogalmának tisztázásával kezdem. Az információt az informatika szempontjából mindenképpen emberi kommunikációval összefüggésben határozom meg. A kommunikációs folyamat kezdetéből és befejezéséből indulok ki.
A kezdet az emberi tudat által kibocsátott vagy kiváltott üzenet (nem feltétlenül tudatosan kommunikációs céllal), ami emberi lény számára észlelhető. Mind a kibocsátás, mind az észlelés történhet eszköz közvetítésével. A befejezés pedig az emberi lény által észlelt üzenet, amely valaha létező emberi lények üzeneteiből „alakult” ki. A folyamat eleje a hozzáadott vagy forrásinformáció, a vége pedig a kinyert, vagy tudatosult információ. Az információ fogalmát ezzel korlátozom a humán–humán információra.
Ebben a felfogásban az információt az üzenet hordozza. Az észlelést az általában elterjedt felfogással ellentétben, nem feltétlenül tekintem információszerzésnek, csak az emberi üzenet észlelését. Minden észlelés lehetőséget ad azonban az észlelő számára új üzenet kibocsátására, azaz keletkezhet belőle információ. Az észlelés általában ismeretszerzést, megismerést eredményez, s ennek speciális esete az információszerzés. (A gondolkodás tulajdonképpen az egyén belső világában folyó események megfigyelésének tekinthető, ami részben kontrollálható és megismételtethető elemeket is tartalmaz.)
Az ember kifejezhető, átadható tudását ezért úgy fogom fel, mint az adott pillanatig általa észlelt üzenetek tudatosult részét, ami az ennek felhasználásával is tudatosult egyéb észlelések üzenetkibocsátásához is felhasználható. Az általános tudás az egyén cselekvőképességének, reagálásának célját szolgálja, lényegesen összetettebb, mint a közölhető tudás. Az egyén tudását más közvetlenül nem ismerheti meg, ezért jelent informatikai szempontból lényeges szerepet a kommunikálható tudás. (A tettekben, cselekvésben is megjelenik a tudás, ez is észlelhető, s ebben is vannak kommunikációs elemek.)
Az emberiség kommunikálható össztudása az eddig kibocsátott üzenetekből mostanáig megőrződött rész, valamint a jelenleg élő személyek kommunikálható tudásának összessége.
Kiindulásom leglényegesebb eleme, hogy az interhumán kommunikációt helyezem középpontba. Erre építem az informatika modelljeit. Ezért tekintem elemi szintnek a humán lény által kibocsátott észlelhető üzenetet a keletkezés oldalán, míg az észlelés oldalán egy humán lény által egy vagy több humán lény üzeneteiből összeálló üzenet észlelését. Ebből építkezik az összemberi kommunikációs világ. Ezen a téren a Gutenberg-korszak után most forradalmi fejlődés zajlik.
A kommunikáció elemi lépése két emberi elme kölcsönhatása. Minthogy ez közvetlenül nem lehetséges, közeget kell közbeiktatni, amit az üzenetkiválasztó megfelelően változtatni tud, ezt a változást pedig a másik kommunikáló fél észleli. Az emberiség erre alapvetően a beszédet alakította ki. A műszaki, technikai fejlődés újabb és újabb megoldásokat hozott és hoz létre, amelyek lényegében közbeiktatódnak, lépcsőzik, összehozzák az elemi kommunikációs folyamatokat.
Vessük össze a beszéd, az írás és a számítógépes kapcsolat fő jegyeit. A beszéd során az üzenet hanghullám formája elillan, nem rögződik, annyi marad meg belőle, amit az észlelő megjegyez, emberi tudaton kívülről nem ismételhető meg. Ami a jövő számára fontos, azzal takarékosan kell gazdálkodni, és igen erős a szűrési, felejtési faktor. Amit a nemzedékek felhalmoztak, az maga a kultúra. Daniel Quinn Turner Tomorrow-ösztöndíj-nyertes nyomán Izmael című könyvének tizedik fejezet 6. részéből idézem a kultúra igen jó informatikai megvilágítású meghatározását:
„– Mi is a kultúra pontosan? – kérdezte Izmael végül.
– Talán mindannak az összessége, ami egy népet néppé tesz ...
Úgy jön létre, hogy egy nép él. Ez egy felhalmozódás. Az összesség egy felhalmozódás ...
A felhalmozódás az a végösszeg, amit az egyik nemzedék továbbad a következőnek. Akkor jön létre, amikor... Amikor egy faj elér egy bizonyos intelligenciaszintet, és az egyik nemzedék tagjai információt és technikát kezdenek átadni a következőnek. A következő nemzedék átveszi ezt a felhalmozódást, hozzáteszi saját felfedezéseit és finomításait, majd az egészet továbbadja az őt követőnek. ...
– Ez természetesen mindannak a végösszege, amit átadnak, nem csak az információé és technikáé. Hitek, feltevések, elméletek, szokások, legendák, énekek, történetek, táncok, tréfák, babonák, előítéletek, ízlések, viselkedésformák tartoznak bele. Minden.”
Az írás (a számokat, egyéb jeleket is beleértve) a beszéddel szemben megmarad, tetszőlegesen sokszor újra észlelhető. Kezdeti lassú előállítása a nyomtatással gyorsult, sokszorozhatóvá vált. Az élő tudatokban az ismerettárolást kiegészíti és felváltja az írott, tudaton kívüli tárolás. Feldolgozni azonban csak emberi tudaton átfuttatva lehetett.
Emberi észleléseinket egymással bizonyos mértékig a beszéd és az írás segítségével tudjuk megosztani. Egészen más lehetőségeket hoz a fényképezéssel kezdődő technikai fejlődés. Észlelések tudaton kívüli rögzítését és az eredeti észleléshez hasonló, emberi érzékszerveink finomságának megfelelő reprodukálását lehet megvalósítani az új, rögzítő- és megjelenítő-technikákkal. Sőt átalakítással érthetővé tehető, mint például egy elektronmikroszkóp-felvétel. Így megoldható, hogy sokan időben és térben eltérve ugyanazt észleljék, de tudunk-e majd beszélni is róla, ha visszaszorul a nyelvi kommunikáció?
A nagy új áttörést a számítástechnikai eszközök mindennapivá válása és a telekommunikációs technikák fejlődése adja. Az ismeretek tárolását, elérését segítő digitális, elektronikus kapacitások növekedése mellett az igazi minőségi változást a számítási, feldolgozási lehetőség megjelenése hozza. Új üzenet keletkezéséhez az eddigiek szerint tudati tevékenység kell. Az emberi tudat elvileg – a legabsztraktabb matematikai értelemben – egyetemes kiszámításra képes. Pontosabban, ha egy ember örök életű lenne, és végtelen méretű papírlapot használhatna, mindent ki tudna számítani, ami kiszámítható matematikailag. (Persze az igazán fontos nem az, hogy elvben mindent ki tudunk számítani, hanem az, hogy azt tudjuk kiszámítani, ami nekünk kell. Azt se hagyjuk figyelmen kívül, hogy gyakran hibásan számolunk, alapvetően nem egzakt kiszámítást végzünk gondolkodás közben. Ahogy NeumannJános írja: „az agy nem a matematika nyelvét használja, s a nyelvek, a logika és a matematika egyaránt történeti eredetű, esetleges kifejezési formák”.) Gyakorlatban a tér- és időkorlátjaink morzsányivá zsugorítják univerzális képességünket. És most megjelent a számítógép, ami kétévente még mindig megkétszerezi számítási teljesítményét. Aminek kiszámítása eddig csak elvi érdekességű volt, most realizálhatóvá válik. A megszokott matematikai fogalmakkal megfogalmazott kiszámítási feladatok mellett megjelentek az egyéb lehetőségek is, amire leglátványosabb példák a számítógépes animáció, virtuális világ technikái. A számítástudomány feladata, hogy megmondja valamire, hogyan kell kiszámítani, magát a kiszámítást a gépre lehet bízni. A tudaton kívüli kiszámítás lehetősége a természeti folyamatokkal való kapcsolattartásban, interakcióban is új lehetőségeket teremtett, az automatizálás, folyamatirányítás, szabályozás, vezérlés területén is forradalmi a fejlődés. A számítógép lehetőséget ad, hogy feldolgoztassunk előző üzeneteket, tudaton kívül felvett észleléseket, ezt tároljuk, majd később észlelhető, érthető üzenetformára hozzuk; s mindezt a világhálón szinte tetszőleges helyen és időben elérhetővé tegyük.
Mára jutott el a technika olyan fejlettségi szintre, hogy a korábbi lehetőségek integrálhatóvá váltak, a gondolkodási funkciók és emlékezőfunkciók eszközei egymással akár a világhálózatban összekapcsolható, kommunikáló együttest alkotnak, s az emberi interakció lehetőségei a számítógéppel, és ezen keresztül a világhálózattal egyre hatékonyabbak.
Ez a közeg válik a kommunikáció átfogó alapjává. Ebben a kommunikációban az egyik lényeges jellemző, hogy az üzenet kibocsátásakor egy emberi lény valamilyen eszköz kezelési felületének felhasználásával megváltoztatja egy speciális fizikai közeg állapotát, majd ez az állapot másik eszköz segítségével észlelhetővé tehető, tértől és időtől függetlenül. Amikor ez emberi észlelést jelent, azaz emberi érzékszervre hat a fizikai állapotváltozás s ezzel cselekvést (lehet tudati is) vált ki, akkor zajlik információszerzés.
