Ikarus
Mikor felkel a nap s a fény elér
Egy öregember áll s a tengerre néz
Hát eljött a nap mikor útra kelhet
Régóta várta már ezt a percet
Szíve gyorsan ver haza húzza
Fiával az oldalán indul az útra
A napra néz és egy nagyot nyel
Hát jöjjön az aminek jönnie kell
Szemei felragyognak és a messzeségbe bámul
Mögöttük a múlt de a cél még oly távol
Az izzó nap tüzében
Csak a viasszal borított álmok élnek.
Ref:
Hát csak szállj
És repülj az égen át
Ne nézz
Ne nézz vissza már
Hagyd hogy az álom valóssággá váljon
Nélküle semmit sem ér az egész
Ezüst szárnyai a magasba emelték
Csodálva nézték ot Istennek hitték
De a fiú elszakadt s a magasba szállt
Átlépve így a végso határt
Ahonnan már nem volt vissza út
Csak megolvadt álmok mi a mélységbe hull
Karját csapkodva zuhan a mélybe
Apjától várva még segítséget
Szeme most könnybe lábad ahogy a mélységbe bámul
Apja kinyújtott keze már oly távol
Az izzó nap tüzében
A viasszal borított álmok égnek
Ref:
Hát csak szállj
És repülj az égen át
Ne nézz
Ne nézz vissza már
Hagyd hogy az álom valóssággá váljon
Nélküle semmit sem ér az egész
|
