Vigyél el
Reggeli út pora,
csendnek záloga elillan, eltûnik.
Napnak hajnala, holdnak alkonya eljött, elkezdõdik.
Ébred minden már,
Erdõk és a táj,
Város és az utca.
Fagyos lehelet,
Álmos tekintet
Mindig újra és újra.
És csak várom, hogy
Egyszer majd felkel az a nap.
Nem csak álmodom, hogy felragyog,
S nem múlik el egy perc alatt.
Merre indulok,
Én még nem tudom,
Mit hoz majd a végzet.
Mindig új reményt,
úgyis véget ér, a csalódás meg éget.
És csak várom, hogy egyszer majd felkel az a nap.
Nem csak álmodom,hogy felragyog,
S nem múlik el egy perc alatt.
REFRÉN:
Vigyél el magaddal mesze,
Hol mindig kék az ég,
Vigyél el, s ne eresz el,
Hol a fû az égig ér,
Ahol senki sem láthat,
S az álmok valóra válnak,
Az alagút végén ott a fény, van még remény. |
